Az aorta coarctatio a leggyakoribb congenitalis cardiovascularis elváltozások egyike, ezek között mintegy 5–8%-ban fordul elő. Típusos előfordulási helye az isthmicus szakasz. Atípusos helyen kialakult coarctatio az esetek mintegy 1%-ra tehető, nagyon ritka kórforma. Az eltérő lokalizáció felismerését annak számos változata megnehezíti, de a modern képalkotó technikák birtokában e téren jelentős előrelépés következett be. A szív közeli, a bal kamra kiáramlási pályáját szűkítő subvalvularis, valvularis, supravalvularis, aortaív és típusos coarctiok többsége a gyermekkardiologiai vizsgálatok során a korai gyermekkorban többnyire kora csecsemő- vagy gyermekkorban kiderülnek, de a distalisabb aortaszakaszokon lévő elváltozásokra gyakorta csak később, esetleg felnőtt korban derül fény. Az elváltozás okozta keringés dinamikai következmények súlyossága a várható élettartamot jelentősen befolyásolják. A kezeletlen esetek átlagos élettartama mintegy 35 évre tehető. 1980 óta 27 beteget operáltunk atípusos aorta coarctatio miatt. A dolgozatban ezen betegek műtéti ellátását és azok késő eredményeit tekintjük át.

Érbetegségek: 2025/4.121-128. oldal

KULCSSZAVAK
atípusos aorta coarctatio, sebészi kezelés, késői eredmények

Bevezetés: Korábbi cikkünk a perforáló véna ragasztós zárásának korai eredményeivel foglalkozott. Azóta néhány új megfigyelésünk is van.
Betegek és módszerek: A perforáló vénák ragasztós zárását 2020 áprilisában kezdtük, vizsgálatunk 2024. december 31-én fejeződött be. Egy 158 perforáló vénával végzett randomizált összehasonlító vizsgálatot végeztünk, melynek során 69 esetben ragasztót, 89 esetben pedig lézert alkalmaztunk. Részben a ragasztós kezelés jobb eredményei és szövődmény mentessége, részben pedig mások jó tapasztalatai alapján a perforáló vénák ragasztós zárását folytattuk. Végül 778 beteg 1259 perforáló vénáját kezeltük. A műtétet 78,7%-ban végeztük el GSV varicositásal, 16,6%-ban SSV varikozitással együtt, míg 14,7%-ban izolált perforáló véna elégtelenséget operáltunk. A beavatkozást ultrahangvezérléssel végeztük, a punkció a perforaló véna subfasciális szakaszán történt. Minden esetben VenaBlock-ot (Invamed, Törökország) használtunk. A ragasztó mennyisége 0,15-0,35 ml között volt (átlagosan 0,22 ml), amely a véna átmérőjétől függően változott.
Eredmények: A vizsgálatban a ragasztó 86,7%-os jó eredményt adott, míg a lézeres műtét 80,9%-ban hozott pozitív eredményt. A különbség nem szignifikáns. A ragasztó használata után nem jelentkeztek szövődmények, és ez volt a ragasztós technika fő előnye. Ezért a vizsgálat után folytattuk ezeket a kezeléseket, és később sem jelentkeztek mellékhatások.
Következtetések: Feladatunk nemcsak a visszerek kezelése, hanem a kiújulások számának csökkentése is. Esetünkben ez azt jelenti, hogy az elégtelenül működő perforátor vénákat, amelyek további új visszerek forrásai lehetnek, ugyanazon ülésben kezeljük.

Érbetegségek: 2025/3. 101-105. oldal

KULCSSZAVAK

varicositas, perforans véna, ragasztó, szövődmények

Az arteriosclerosis generalizált érbetegség, de egyes verőérszakaszokon eltérő súlyossággal jelentkezhet. Speciális, ritka megjelenési formája az aorta atheromás fekélyképződése, ami hajlamosít subintimalis bevérzésre, dissectiora, álaneurysma képződésre és rupturára ( Acut Aorta Syndroma). 10 212 szív-érrendszeri betegség miatt operált betegünk közül 18 esetben találtunk penetráló ulcust a thoracalis aorta különbözö szakaszain: az aorta ascendensen, az aorta íven, az aorta descendensen és a throracoabdominalis aortán. A kialakult elváltozásokat több esetben egyéb társbetegségek súlyosbították. 8 beteg tünetekkel, 10 tünetmentes állapotban került felfedezésre. A lokalizációtól függően megválasztott nyitott (4), hybrid (7) és endovascularis (7) beavatkozásokat végeztünk. A korai postoperatív szakban egy beteget veszítettünk el. Két betegünk esetében az aneurysma zsák endograft körüli telődése miatt nyitott műtét vált szükségessé, amelyek után a betegek zavartalanul gyógyultak. Tapasztalataink szerint e veszélyes kórkép időben felfedezve a rendelkezésre álló technikai lehetőségekkel jó eredménnyel kezelhető.

Érbetegségek: 2025/2. 41-46. oldal

A mellkasi aorta sérülése a traumatológia egyik legsúlyosabb fejezetét alkotja. Nyílt és transmuralis aortasérülés helyszíni halált okoz, a mellkasi aorta tompa sérülése azonban gyors szállítással, diagnosztikával és megfelelő taktikával az esetek egy részében eredményesen kezelhető. Az aorta tompa sérülése polytrauma része, a beteg sorsát az aorta sérülésének súlyossága, a társsérülésekkel együtt jelentősen befolyásolja. A prioritások meghatározása alapján dönthetünk a kezelés mikéntjéről és ütemezéséről. Az azonnali, a subacut és a konzervatív kezelés lehetőségei változatosak, alkalmazásuk kiválasztása nagy tapasztalatot és megfelelő, egyénre szabott terápiás terv követését teszi szükségessé. A kórkép változatossága egységes vezér - fonal kialakítását nehezíti, ezért fontosnak tartjuk saját tapasztalataink összefoglalását és a vonatkozó irodalom áttekintését.

Érbetegségek: 2025/1. 5-14. oldal

KULCSSZAVAK
mellkasi aorta, tompa sérülések, kezelési lehetőségek

A zsigeri arteriák akut elzáródása fulmináns klinikai képpel társul, és az esetek jelentős százalékában gyorsan halálhoz vezet. Ha ezen arteriák obliteratív folyamata lassan alakul ki, a zsigeri arteriák gazdag kollaterális kapacitása a klinikai tüneteket sokáig elfedi. Az esetek egy részében az anatómiailag közelfekvő renalis arteriák obliteratív folyamata, illetve a társuló aortoiliacalis szűkületek és/vagy elzáródások, rendkívül szerteágazó klinikai képet okozhatnak. Az átfedések más hasi betegségekkel félrevezetőek lehetnek, emiatt késedelmes felismerésük súlyos következményekkel járhat. Előfordulásuk nem gyakori, ismeretük azonban nélkülözhetetlen mind a diagnosztika, mind a megoldás szempontjából. Dolgozatunkban e bonyolult kórkép eseteit tárgyaljuk, és ismertetjük a megoldások lehetőségeit.

Érbetegségek: 2024/4.139-145. oldal

KULCSSZAVAK
krónikus multivisceralis arteriás elzáródások, malabsorptio, diagnózis, megoldási lehetőségek

Az aorta dissectio a cardiovascularis katasztrófák egyik legsúlyosabb eseménye. Előfordulási aránya évente 5-6 eset 100 000 lakosra számítva. Két alap típusa van: ha az intima berepedése az aorta ascendenst érinti A típusú, ha az isthmicus aortát érinti B típusú elváltozásról beszélünk.

Érbetegségek: 2024/1. 5-12 oldal

Az érsebészeti megoldásokat forradalmasító új eljárások egyre több érterületen kerülnek alkalmazásra. Minimálisan invazív beavatkozások következtében az aorta sebészete jelentősen átalakul, fokozott kockázatuk miatt megoldhatatlannak ítélt esetek válnak hozzáférhetővé. Az új eljárások számára új fogalmakat és módszereket kell megtanulnunk. Régen ismert sebészi eljárások, az endograftok beültetésének előkészítésében új jelentőséget kapnak. Az aorta nagy mellékágainak átépítése - a "debaranching" - számos változatban kerül alkalmazásra azért, hogy az endograft számára megfelelő "landing", azaz rögzítési zónát alakítsunk ki. A hybrid megoldások sebészi lehetőségeinek ismerete, a technika rohamos terjedése miatt alapvető követelménnyé vált éppúgy, mint az aorta elváltozásainak komputerizált mérése, azok systolo-diastoles változásai figyelembevételével. Szükséges a graftok biomechanikai tulajdoságainak- stabilitas, flexibilitas, a korona kialakítás, beépülés stb.- figyelembe vétele. Alkalmazásuk, szövődményeik és kezelésük lehetőségeinek ismerete, nélkülözhetetlen szakmai feladat lett. Tudnunk kell a hagyományos, nyitott sebészi beavatkozások szerepét a változó körülmények között. Közleményünkben a "debranching" technikai lehetőségeit ismertetjük.

Érbetegségek: 2023/4. 89-95 oldal

KULCSSZAVAK
aorta, debranching, landing zónák

Az aortaív fejlődési rendellenességei az újszülöttek 1-2 %-ában fordulnak elő. E beteg csoportban a bal oldali aortaívből eredő jobb arteria subclavia incidenciája 0,7-2,0 %, míg jobb oldali aortaívből eredő bal a. subclavia 0,4 %-ra tehető. A rendellenes eredésű arteria subclavia - arteria lusoria - okozta panaszok az oesophagus, vagy a trachea compressiojából, vagy azok kombinációjából származnak. Ha az a. lusoria kezdeti szakasza tölcsér szerűen kitágul, akkor Kommerell diverticulumról beszélünk. Ritka szövődményként a Kommerell diverticulum B tipusú aorta dissectioval, vagy törmelékes bennékének elsodródásával felső végtagi embolisatiot okozhat. Dolgozatunkban 5 eset ismertetését adjuk közre. Egy beteg felső végtagi embolisatioval, 2 beteg acut B tipusú aorta dissectioval került észlelésre. Egy további beteget chronicus I. tipusú thoracoabdominalis aneurysma miatt operáltunk, akinél B tipusú aorta dissectio állumenének thrombotisalt aneurysmáját találtuk, ami Kommerell diverticulum thrombosissal társult. Egy betegünkben jobb oldali aortaívből eredő bal arteria lusoriát transponáltunk az a. carotis communisba. Évekkel később a centralis csonk növekedő aneurysmája miatt kellett beavatkoznunk. Sternotomiából végzett debranching után thoracalis stentgraft implantatiot végeztünk. E betegcsoportban a változatos sebészi és hybrid beavatkozások során szövődmény nem fordult elő és beteget nem veszítettünk el.

Érbetegségek: 2023/3. 65-70. oldal

Az aorta coarctatio előfordulása 10.000 élveszülött gyermeknél 4 esetben várható. Isthmicus és atípusos – az aorta bármely szakaszán kialakuló- változatait ismerjük. Számos sebészi és endovascularis megoldás ismert. Mindkét megoldás után késői szövődmények jelentkezhetnek, mint recoarctatio, vagy aneurysma képződés. 1990-2014 között 32 esetben került sor a gyermekkorban végzett coarctatio műtét szövődményének ellátására 8-42 évvel a műtét után. Foltplastica leszakadása okozott álaneurysmát (28), 2 esetben aortobronchialis fistulát, 2 betegnél anasto - mosis disruptiót, 2 esetben graft stenosist és recurráló hypertoniát észleltünk. A distalis aortaív hybrid műtétét végeztük 23, aorto-aorticus isthmicus graft interpositiot 5, új aorto-aorticus bypasst 2, új subclavio-aorticus bypasst, graft foltplasticát és iliorenalis bypasst 1-1 esetben. Egy esetben intraoperativ vérzést kellett elhárítanunk és egy betegnél emphysemás bulla ruptura miatt kétszer kényszerültük thoracotomiára. A betegek évenkénti ellenőrzését rendkívül fontosnak tartjuk A késői elváltozások kezelésében egyre inkább a hybrid műtétek kerülnek előtérbe, de egyes súlyos esetekben továbbra is nyitott műtét jelenti a megfelelő megoldást

Érbetegségek: 2023/2. 37-42. oldal

KULCSSZAVAK
aorta, coarctatio, szövődmények, megoldások

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyi szakmai irányelve az extracranialis artéria carotis interna szűkület invazív ellátásáról

2020. EüK. 14. szám EMMI szakmai irányelv 1.

Érbetegségek: 2020/3. 63-76. oldal