A koleszterincsökkentő sztatinok a hatás és mellékhatás tekintetében a legjobban bevizsgált készítmények. Ezek alapján tudjuk biztonsággal állítani, hogy a koleszterincsökkentő ellenes vélemények zöme, - nem valóságalapú. Nem csodaszerekről van szó, de rendszeres szedésükkel ? bizonyítottan, ? 30% körüli mértékű kardiovaszkuláris kockázatcsökkenés érhető el, miközben a mellékhatások és kockázatok gyakorisága minden betegcsoportnál legalább egy nagyságrenddel kisebb. Nincs koleszterin ?labor normálérték?, nincs túl alacsony, csak ?célérték? van, mert az átlagérték az ateroszklerózis szempontjából magas ? vagyis a születéskori és a természeti népeknél megmaradó érték tekinthető normálisnak. Becsüljük meg a koleszterincsökkentőket, mert nem olyan nagy a fegyvertárunk!

Érbetegségek: 2018/1. 23-27. oldal

A diabetes mellitus súlyos késői szövődménye a vaszkuláris és neuropathiás pathomechanizmussal kialakuló diabeteses láb. A két mechanizmus kapcsolata és terápiás befolyásolhatósága szorosan összefüggő, de nem teljesen megoldott kérdés. Vizsgálatunkban diabeteses polyneuropathiára jellemző panaszokban szenvedő betegek komplex vizsgálatát végeztük el. Elektroneurográfiás (ENG) vizsgálattal meghatároztuk a vezetési sebességet, az amplitúdót és a disztális latenciát. A motoros rostok vizsgálata a nervus peroneus ingerlésével történt, míg a szenzoros rostokat a nervus suralison és nervus peroneuson vizsgáltuk. A makrovaszkuláris érintettség jelenlétét boka-kar index mérésével és duplex ultrahanggal igazoltuk. A mikrocirkulációt laser-Doppler vizsgálattal venoarterialis reflex- (VA) válasz kiváltásával végeztük. ŰA mérés idején az anyagcsereállapotot a Kol, Tg, LDL, HDL, HbA1c és vesefunkció-paraméterekkel detek - táltuk, amelyeket a fenti tényezőkkel összevetettünk. Vizsgálatainkat korban, nemben illesztett kontroll - csoporton is elvégeztük.
37 (23 férfi, 14 nő) polyneuropathiás panaszos beteg átlagéletkora 66,04 év (50?84 év), a diabetes mellitus átlagos fennállási ideje 14,48 év volt. A boka-kar indexszel igazolt PAD 10 esetben volt detektálható. A mikrocirkulációs vizsgálatokat tekintve a kontroll - csoport veno-arterialis (VA) reflexválasza során szignifikánsan magasabb (78% vs. 33,17%; p=0,0001) az áramláscsökkenés, a betegcsoporthoz viszonyítva. Szignifikáns korrelációt találtunk a glikémiás kontrollt jellemző HbA1c és a neurogén károsodás által előidézett mikrocirkulációs zavart jelző csökkent VA reflexválasz között (R=0,472; p=0,011). Szintén szignifikáns kor - relációt mutatott az emelkedett triglycerid-szint és VA reflexválasszal meghatározott mikrocirkulációs károsodás (R=0,425; p=0,0024). Az ENG minden esetben perifériás polyneuropathiát (32,4%-ban igen súlyos fokú kevert, axonális dominanciájú sensoromotoros neuropathia, 64,8%-ban közepesen súlyos kevert típusú sensoro-motoros neuropathia, 2,7%-ban súlyos fokú, demyelinizációs túlsúlyú sensoro-motoros neuropathia) igazolt. Ugyanakkor nem találtunk szignifikáns összefüggést az ENG vizsgálattal igazolt neuropathia és a mikrocirkulációs zavar súlyossága között. Eredményeink arra utalnak, hogy a diabeteses láb macroangiopathiás érintettsége, a neuropathia fajtája és súlyossága a beteg metabolikus állapota és az észlelhető mikrocirkulációs zavar közül ez utóbbi, azaz a laser-Dopplerrel mért VA reflexválasz képes a neuropathiás, a mikrocirkulációs és a metabolikus állapot komplex jellemzésére.

Érbetegségek: 2016/3. 47-54. oldal

KULCSSZAVAK

diabetes mellitus, neuropathia, mikrocirkulációs károsodás

Az első humán aferezis kezelés angiológiai indikációval hiperviszkozitás szindrómában került elvégzésre, és napjainkban is bármilyen okból bekövetkező hiperviszkozitás mikrocirkulációt javító terápiás eljárása a plazmaferetizálás. Az aferezis angiológiai vonatkozású indikációi jelentősen bővültek az elmúlt évek alatt. Új típusú szelektív aferezis eljárások jelentek meg, mint a rheopheresis vagy az LDL aferezis, melyek szerepet kaptak az az atherosclerosis több szervet érintő komplikált eseteinek (familiáris hiperkoleszterinémia) a kezelésében, az időskori makula degeneráció, mint az egyik legfontosabb vaksághoz vezető szemészeti-angiológiai kórkép, valamint ajánlás jelent meg a perifériás érbetegek LDL aferezis kezelésére vonatkozóan is. További vaszkuláris indikációk a gyulladásos érbetegségek kezelése, melyekben az antitest eltávolítás és a citokin redukció révén érjük el a kedvező terápiás hatást. A több szervet érintő thrombotikus viharral járó katasztrofális antifoszfolipid szindróma kezelésében a plazmaferezis első vonalbeli terápia. Plazmaferezissel eltávolíthatóvá válnak a thrombotikus folyamatokat indukáló antitestek, a citokin és a komplement kaszkád elemei is. A szerzők a fent említett kórképek haemaferezis indikációit a nemzetközi ajánlások fényében foglalják össze.

Érbetegségek: 2014/1. 9-13. oldal

KULCSSZAVAK

haemoaferezis, hiperviszkozitás, mikrocirkuláció

Epidemiológiai adatok bizonyítják, hogy a mértéktartó vörösborfogyasztás csökkenti a kardiovaszkuláris kórképek kialakulásának kockázatát. Állatkísérletes modellekből származó eredmények az alkoholmentes vörösborkivonat (AFRW) kedvező kardiovaszkuláris hatásairól számoltak be. Jelen vizsgálatunkkal mindezek hátterében a vörösbor és az AFRW hemoreológiai paraméterekre in vitro kifejtett hatásait kívántuk tisztázni.
Egészséges önkéntesektől származó vérmintákból vörösbor hozzáadásával 1, 3 és 10‰-es alkohol koncentrációjú keverékeket hoztunk létre. Más mintákhoz a vörösbornak megfelelő mennyiségű AFRW-t, vagy fiziológiás sót kevertünk. Méréseink során a mintákban lévő vörösvérsejtek (VVS) aggregációját (Myrenne és LORCA) és deformabilitását (LORCA), valamint a trombociták (TCT) aggregációjának (Carat TX4) mértékét határoztuk meg. Ezek után megvizsgáltuk, hogy a vörösbor és az AFRW előkezelés megvédi-e a VVS-eket a szabadgyök generátor phenazin methosulphat (PMS) kiváltotta deformabilitás (LORCA) károsodástól.
Myrenne (M és M1 mód) aggregométerrel elvégzett mérések eredményei a vörösborral és az AFRW-vel kezelt minták VVS aggregációjának csökkenését mutatta a fiziológiás sóval kezelt mintáknál tapasztaltakhoz képest. Ez a különbség az 1‰-es AFRW minták esetén szignifikánsnak (p<0,05) bizonyult, míg a vörösbor esetén még az AFRW-nél is nagyobb gátló hatást mutattunk ki. A két anyag között a 10‰-es koncentrációk esetén szignifikáns (p<0,05) különbséget találtunk. LORCA (aggregációs index és küszöb grádiens) aggregométeren elvégzett mérések a legnagyobb koncentrációk esetén megerősítik e tapasztalatokat. Egészséges önkéntesek VVS deformabilitása nem mutatott szignifikáns változást a vörösbor és az AFRW egyetlen koncentrációja esetén sem, viszont az AFRW 3‰-es koncentrációban szignifikáns (p<0,05) mértékben kivédte a PMS VVS deformabilitást roncsoló hatását. A legnagyobb koncentrációjú AFRW szignifikáns (p<0,05) mértékben gátolta a TCT aggregációt.
Eredményeink az in vitro hemoreológiai paraméterek vörösborra és AFRW-re bekövetkező kedvező irányú változásait mutatják, melyek hozzájárulhatnak a vörösbor kardiovaszkuláris rendszert védő hatásaihoz.

Érbetegségek: 2009/2. 45-52. oldal

KULCSSZAVAK

vörösbor, alkoholmentes vörösborkivonat, polifenolok, alkohol, vörösvérsejt aggregáció, vörösvérsejt deformabilitás, trombocita aggregáció

Célkitűzés: az égési trauma jelentős oxidatív stresszt vált ki a szervezetben, azonban még kevés adat áll rendelkezésre az égési sérültek antioxidáns terápiájának hatékonyságáról. Munkánk során vizsgálni kívántuk a kiegészítő antioxidáns kezelés hatását súlyos égési traumát szenvedett betegek oxidatív stressz válaszára.
Beteganyag és módszer: 16 beteget vontunk be vizsgálatunkba, akiket két csoportra osztottunk. A folyadékterápiát mindkét betegcsoportban azonos módszerrel végeztük, amit a második csoportban nacetilcisztein kezeléssel egészítettünk ki. A betegektől vénás vérmintát vettünk közvetlenül a felvétel után, majd ezt követően öt napig naponta. Meghatároztuk a vérképet és az oxidatív stressz markereit. A csoportokban mért adatokat egymáshoz, valamint egészséges populációhoz (n=9) viszonyítva értékeltük.
Eredmények: a két csoport betegeinek kora és égett testfelületük nagysága között nem volt szignifikáns különbség. A felvételkor mért magas fehérvérsejt szám a harmadik napra mindkét csoportban normalizálódott. A kifejezett granulocitózis és limfocitopénia fokozatosan javult az n-acetilcisztein csoportban, míg az n-acetilcisztein kezelés nélküli csoportban a leukociták relatív aránya a 4. naptól ismét emelkedést mutatott. A plazma malondialdehid szintje, valamint a teljes vér indukált szabadgyök termelése mindkét betegcsoportban magasabb volt a kontroll populáció értékeihez viszonyítva. A gyöktermelés-maximum szignifikánsan magasabb volt az n-acetilciszteinnel kezelt csoportban a kezeletlen csoporthoz képest a 4. és az 5. napon. Az n-acetilcisztein kezelés kifejezetten megemelte a plazma szulfhidril csoportok szintjét, és a glutation szint is hamarabb normalizálódott. A szuperoxid dizmutáz és kataláz enzimek aktivitásának alakulását az n-acetilcisztein kezelés nem befolyásolta. Az n-acetilciszteinnel kezelt csoportban magasabb volt a betegek túlélése a kezeletlen csoporthoz viszonyítva (63% vs. 37%), azonban ez a különbség statisztikailag nem volt szignifikáns.
Konklúzió: előzetes eredményeink szerint az égett betegek kiegészítő n-acetilcisztein kezelése emeli a szervezet endogén, nem enzimatikus antioxidáns szintjét, de nem csökkenti a prooxidáns paramétereket, különösen nem a fehérvérsejtek aktiválódását.
A kutatást az OTKA K060227 támogatta.

Érbetegségek: 2009/2. 35-44. oldal

KULCSSZAVAK

égési sérülés, oxidatív stressz, antioxidáns kezelés, Nacetilcisztein

Bevezetés: az érsebészeti beavatkozásoknál a reperfúziós károsodások kivédése és a szöveti oxidatív stressz csökkentése alapvetően fontos a teljes klinikai restitúció eléréséhez. Az E-vitamin antioxidáns hatásainak pozitív szerepét számos kísérletes munka igazolja mind krónikus, mind akut modelleken. Munkánk során vizsgálni kívántuk, hogy milyen mértékben befolyásolja a perioperatív szakban folyamatosan alkalmazott E-vitamin az alsóvégtagi keringéshelyreállító műtétek következtében kialakuló oxidatív stressz és szöveti gyulladásos válaszreakciók kialakulását. Betegek és módszer: prospektív, randomizált vizsgálatunkba bevont 32 betegünknél angiográfiával igazolt AFS elzáródás szerepelt, mely miatt supragenuális rekonstrukciót végeztünk. Az E-vitaminnal kezelt betegeknek a műtétet megelőző naptól a posztoperatív 7. napig per os 1x200 mg E-vitamint adtunk. A második csoportba tartozó betegeknek nem adtunk Evitamint. A perifériás vénás vérmintákat a műtét előtt közvetlenül, majd a reperfúzió második órája végén (a korai reperfúziós szak) vettük. A késői reperfúzió monitorozását a műtéti iszkémiát követő 24. órában, és a 7. napon vett vérmintákban végeztük. Az oxidatív stressz paraméterek közül a lipidperoxidáció mértékét jelző malondialdehid plazmaszintjét vizsgáltuk, illetve az antioxidáns státusz meghatározását végeztük (GSH, totál-SH csoport, SOD). A gyulladásos válaszreakciók mértékét a fehérvérsejtek aktivációját jellemző indukált gyöktermelés meghatározásával, a plazma myeloperoxidase (MPO) aktivitás vizsgálatával, illetve a leukocyta adhéziós molekulák (CD11a és CD18) expressziójának monitorozásával jellemeztük. Eredmények: vizsgálataink azt mutatták, hogy a perioperatív szakban – a műtétet megelőző naptól a poszoperatív 7. napig – alkalmazott 200 mg E-vitamin csökkentette az iszkémia-reperfúzió következtében kialakuló oxidatív stressz mértékét (lipidperoxidáció, antioxidáns enzimek), valamint a prooxidáns-antioxidáns egyensúly felborulását. Igazoltuk, hogy az E-vitamin elektív műtétek során csökkentette a korai reperfúzióban a fehérvérsejt aktivációt (MPO aktivitás, szabadgyök produkció, adhéziós molekulák expressziója) és a következményes lokális gyulladásos folyamatokat. Összefoglalva: eredményeink alapján az E-vitamin hatékony kiegészítő gyógyszeres terápiája lehet az érsebészeti beavatkozásokat követő mérsékelt reperfúziós károsodások csökkentésének .

Érbetegségek: 2009/1. 11-19. oldal

KULCSSZAVAK

E-vitamin, oxidatív stressz, reperfúziós sérülés, leukocyta aktiváció, ASO

Számos kísérletes és humán vizsgálat eredménye valószínűsíti, hogy cardiovascularis betegségekben a myocardialis endothelin-1 produkció növekedése szerepet játszhat a coronaria rendszer kóros válaszaiban és az ischaemiás szöveti károsodás fokozódásában. Kísérleteinkben az ET-1 coronariahatás jellemzőit vizsgáltuk in situ kutyaszíven, művileg előidézett regionális myocardialis ischaemiában az ép vérellátású és ischaemiás területek válaszreakcióinak elemzésével három kísérleti csoportban a coronaria volumenáramlás (I., II.), a perifériás (retrográd) coronarianyomás (I.), az áramlásfüggő epicardialis hőemisszió (II.) és a coronaria rezisztencia (III.) mérése útján. Az eredmények szerint a coronaria rendszerbe juttatott ET-1 közel egyforma mértékben szűkíti a normál vérellátású és az ischaemiás myocardium ereit. Korábbi adataink alapján valószínűsíthető, hogy ennek a jelenségnek hátterében a kompenzatorikus vasodilatátor nukleozidok coronaria hatásának csökkenése áll. Az ET-1 ép és ischaemiás szívizomban egyaránt kifejtett, szokatlanul hatékony coronaria effektusa felhívja a figyelmet az endogén ET-1 egyes cardialis kórállapotokban való fokozott felszabadulásának patofiziológiai szerepére mind a kompenzációs mechanizmusok csökkent hatékonysága, mind a technikailag sikeres revascularisatiós beavatkozások funkcionális elégtelensége terén.

Érbetegségek: 2007/1. 57-61. oldal

KULCSSZAVAK

endothelin-1 coronaria vasoconstrictio, myocardialis vérellátás, regionális ischaemia

A különböző súlyosságú krónikus vese diszfunkció érthető módon gyakori velejárója az érbetegségeknek, tekintettel az általános érelmeszesedésre, a cukorbetegségre és a magas vérnyomás betegségre, amelyek általában az érbetegségekhez társulnak. Bizonyos érbetegségek és érsebészeti beavatkozások súlyos kimenetelt befolyásoló szövődménye lehet az akut veseelégtelenség, egy esetleges krónikus vesebetegség talaján, vagy anélkül. Áttekintő vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy melyek azok a rizikófaktorok, amelyek az érsebészeti gyakorlatban az akut veseelégtelenség kialakulásához vezetnek, és hogy az akut veseelégtelenség hogyan befolyásolja a kimenetelt. A Medline, a Scopus és a PubMed elektronikus adattárainak, valamint a közlemények irodalom jegyzékének a téma szempontjából legrelevánsabbnak ítélt közleményeit tekintettük át. Kiemeltük azokat a kockázati tényezőket, amelyek mind az akut veseelégtelenség, mind a halálozás szempontjából szignifikánsnak és függetlennek bizonyultak. Mindezek alapján az akut veseelégtelenség nem tekinthető az érműtétek egyszerű szövődményének, hanem egy igen súlyos, a mortalitást szignifikánsan és független kockázati tényezőként befolyásoló állapotnak.

Érbetegségek: 2007/1. 49-55. oldal

KULCSSZAVAK

akut veseelégtelenség, érsebészeti beavatkozás, aorta, arteria renalis rekonstrukció, iszkémia-reperfuzió szindróma

A perifériás artériás megbetegedések kezelése mindig több szakterület együttműködését igényli. A Semmelweis Egyetem Ér-és Szívsebészeti Klinikája és a Péterfy S. utcai Kórház angiológiai profilú C Belosztálya évek óta szorosan együttműködik az érbetegek ellátásában. A rászoruló betegek a rekonstruktív beavatkozás előtt vagy után, vagy nem kivihető rekonstrukció esetén - a helyett - komplex angiológiai belgyógyászati kezelést kapnak. E betegek nagy többsége Fontaine III-IV. stádiumban kerül felvételre Az alkalmazott gyógyszeres kezelés, a trophicus zavarok szakszerű ellátása, a szakgyógytornász munkája egyénre szabott és időveszteség nélkül kivihető. Ennek következtében magas a javulási arány és alacsony az amputációk száma. Ez pedig javítja a beteg ember esélyét a jó életminőség megtartásához, és csökkenti a családra és a társadalomra háruló terhet is, amit a mozgáskorlátozottság és a végtagvesztés jelent.

Érbetegségek: 2007/1. 45-48. oldal

KULCSSZAVAK

angiológia, perifériás artériás megbetegedések, komplex kezelés, vasoaktív prostanoidok

Napjaink igénye, hogy az artériák állapotát egyszerű, nem-invazív vizsgáló módszerekkel mérjük fel. Ezek révén a kardiovaszkuláris betegségek kockázata hatékonyan csökkenthető. Ebben fontos elem az artériás stiffness meghatározása. Ez alatt az augmentációs index és az aorta pulzushullám terjedési sebesség mérését értjük. Bizonyított, hogy az emelkedett stiffness paraméterek a kardiovaszkuláris halálozás önálló független markerei és már akkor kórjelző értékűek, amikor az ismert rizikófaktorok alapján a beteg veszélyeztetettsége még kicsi. Az általunk kifejlesztett arteriográf nem-invazív új módszer, mely néhány percen belül meghatározza a fenti paramétereket. Eddigi saját és mások vizsgálatai amellett szólnak, hogy az eljárás mind a tünet- és panaszmentes rizikó csoportoknál, illetve a csak laboratóriumi eltérésekkel rendelkezőknél, mind bizonyos kardiovaszkuláris betegségben szenvedőknél az állapot felmérésére alkalmas. Az eszköz és a módszer további vizsgálatok végzésére ad lehetőséget. Nagy anyagon nyert eredmények birtokában állíthatjuk, hogy az eljárás jól szolgálja részben a megelőző, részben a gyógyító orvosi tevékenységet, beleértve egyes terápiás eljárások eredményességének megítélését is.

Érbetegségek: 2006/4. 113-121. oldal

KULCSSZAVAK

artériás stiffness, augmentációs index, pulzushullám terjedési sebesség, nem invazív diagnosztika