Epidemiológiai adatok bizonyítják, hogy a mértéktartó vörösborfogyasztás csökkenti a kardiovaszkuláris kórképek kialakulásának kockázatát. Állatkísérletes modellekből származó eredmények az alkoholmentes vörösborkivonat (AFRW) kedvező kardiovaszkuláris hatásairól számoltak be. Jelen vizsgálatunkkal mindezek hátterében a vörösbor és az AFRW hemoreológiai paraméterekre in vitro kifejtett hatásait kívántuk tisztázni.
Egészséges önkéntesektől származó vérmintákból vörösbor hozzáadásával 1, 3 és 10‰-es alkohol koncentrációjú keverékeket hoztunk létre. Más mintákhoz a vörösbornak megfelelő mennyiségű AFRW-t, vagy fiziológiás sót kevertünk. Méréseink során a mintákban lévő vörösvérsejtek (VVS) aggregációját (Myrenne és LORCA) és deformabilitását (LORCA), valamint a trombociták (TCT) aggregációjának (Carat TX4) mértékét határoztuk meg. Ezek után megvizsgáltuk, hogy a vörösbor és az AFRW előkezelés megvédi-e a VVS-eket a szabadgyök generátor phenazin methosulphat (PMS) kiváltotta deformabilitás (LORCA) károsodástól.
Myrenne (M és M1 mód) aggregométerrel elvégzett mérések eredményei a vörösborral és az AFRW-vel kezelt minták VVS aggregációjának csökkenését mutatta a fiziológiás sóval kezelt mintáknál tapasztaltakhoz képest. Ez a különbség az 1‰-es AFRW minták esetén szignifikánsnak (p<0,05) bizonyult, míg a vörösbor esetén még az AFRW-nél is nagyobb gátló hatást mutattunk ki. A két anyag között a 10‰-es koncentrációk esetén szignifikáns (p<0,05) különbséget találtunk. LORCA (aggregációs index és küszöb grádiens) aggregométeren elvégzett mérések a legnagyobb koncentrációk esetén megerősítik e tapasztalatokat. Egészséges önkéntesek VVS deformabilitása nem mutatott szignifikáns változást a vörösbor és az AFRW egyetlen koncentrációja esetén sem, viszont az AFRW 3‰-es koncentrációban szignifikáns (p<0,05) mértékben kivédte a PMS VVS deformabilitást roncsoló hatását. A legnagyobb koncentrációjú AFRW szignifikáns (p<0,05) mértékben gátolta a TCT aggregációt.
Eredményeink az in vitro hemoreológiai paraméterek vörösborra és AFRW-re bekövetkező kedvező irányú változásait mutatják, melyek hozzájárulhatnak a vörösbor kardiovaszkuláris rendszert védő hatásaihoz.

Érbetegségek: 2009/2. 45-52. oldal

KULCSSZAVAK

vörösbor, alkoholmentes vörösborkivonat, polifenolok, alkohol, vörösvérsejt aggregáció, vörösvérsejt deformabilitás, trombocita aggregáció

Bevezetés

Epidemiológiai adatok bizonyítják, hogy a fejlett országokban élők vezető megbetegedési és halálozási oka kardiovaszkuláris eredetű. E kórképek kifejlődésében számos rizikófaktor - életkor, férfi nem, magasvérnyomás betegség, dohányzás, cukorbetegség, stb. -, valamint azok interakciója játssza a legfontosabb szerepet (39, 48). Ezzel szemben számos megfigyelés arról számolt be, hogy Franciaországban a kardiovaszkuláris betegségek okozta halálozás kisebb arányban fordul elő, ugyanakkor kimutatták, hogy a telített zsírsavak fogyasztása gyakori, ennek következményeként a vér koleszterin szintje magasabb (34), míg a dohányzás és az artériás vérnyomás ugyanolyan szinten van, mint a hasonló fejlettséget mutató nyugati országokban (3). A jelenséget francia paradoxonnak nevezték el, melynek hátterében epidemiológiai vizsgálatok azt feltételezik, hogy a rendszeres ugyanakkor mértéktartó, jó minőségű vörösbor fogyasztása áll (7), (38).
A vörösbor fogyasztásából származó kedvező hatások a bor alkoholos (etanol) és fenolos komponenseinek köszönhetőek (47). Az alkohol mértéktartó fogyasztása csökkenti a fibrinogén plazmaszintjét, a TCT aggregáció mértékét (2, 35), továbbá növeli a HDL (28) és a szöveti plazminogén aktivátor mennyiségét (2, 37), valamint az endoteliális nitrogén-monoxid (NO) termelődését is fokozza (1).
A vörösbor desztillátuma polifenolokat és antocianinokat tartalmaz. Ezek közül leginkább a rezveratrolt, a katechint és a kvercetint tanulmányozták, így vált nyilvánvalóvá ezen anyagok antioxidáns tulajdonsága is (36). A polifenolok csökkentik az LDL oxidációjának (43) és az LDL-receptor expressziójának mértékét (31). Az NO termelődésének fokozása mellett a polifenolok gátolják a TCT aggregációt és a gyulladáskeltő eikozanoidok termelődését is (30), (42).
Az AFRW a vörösbor fenolos szárazanyag tartalmát etanol nélkül tartalmazza.
A kivonat kedvező kardiovaszkuláris hatásait már számos állatkísérletben bizonyították. AFRW-t fogyasztó patkányoknál a trombotikus események számának (11) és az oxidatív stressz mértékének csökkenését tapasztalták (26). Iszkémia-reperfúziós modell segítségével bizonyították, hogy a kivonat fogyasztásának hatására patkányokban az infarktus által érintett szívizomterület kiterjedése kisebb, a kamrafunkció kevésbé romlik (40), valamint a posztinfarktusos remodelláció mértéke csökken (32). Más kutatások leírták, hogy a kivonat csökkenti az LDL oxidációjának mértékét, de nincs hatása a jól ismert antioxidánsok (karotinoidok, A, C és E vitamin) koncentrációjára (10).
Egyes kutatók véleménye szerint a vörösborban található polifenolok – különösképpen a rezveratrol – mennyisége a szőlő fajtájától és az évjárattól függ (9), (16). Más szerzők véleménye szerint a borkészítés technikája és a bor származási helye a legmeghatározóbb tényező a rezveratrol tartalom terén (4), (18), (24). Mivel a rezveratrol feltételezhetően fontos szerepet játszik a vörösbor kedvező kardiovaszkuláris hatásaiban, különböző rezveratrol tartalmú borok különböző mértékben befolyásolhatják az egészségi állapotot.
Habár a vörösbor számos kedvező tulajdonsága ismert, e hatások háttere ma még nem teljesen tisztázott. Éppen ezért célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk a vörösbor és az AFRW hemoreológiai paraméterekre kifejtett hatásait, amely tényezők szintén szerepet játszanak a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában.

Módszerek

A haemorheológiai paraméterek vizsgálatához 13 egészséges önkéntestől származó vénás vért használtunk fel. A VVS aggregációt és a deformabilitást lítiumheparinnal bélelt Vacutainer csövekbe, míg a TCT aggregációt nátrium-citrátot tartalmazó csövekbe levett vérből mértük.
Vörösborként egy 2002-es Merlot (Polgár Pincészet, Villány, Magyarország) használtunk, mivel korábbi kromatográfiás vizsgálatok bizonyították magas rezveratrol tartalmát (14,32 mg/l). Az alkohol tartalom 13%-os volt (4), (33). Az AFRW készítése során a vörösbort az alkohol eltávolításáig vákuum desztilláltuk. Az így nyert kivonatot desztillált vízzel visszahigítottuk, hogy polifenol és antocianin koncentrációja megegyezzék az eredeti vörösboréval (32).
A vérhez vörösbort kevertünk, így a minták alkohol koncentrációját 1, 3, és 10%-re állítottuk be. A mintákat szobahőmérsékleten, folyamatos keveréssel inkubáltuk. A többi vérmintát vörösborral azonos mennyiségű AFRWvel, illetve fiziológiás sóval kezeltük. Az inkubációt követően a mintákban lévő VVS-ek deformabilitását, valamint a VVS-ek és a TCT-k aggregációját határoztuk meg.
A VVS aggregációt Myrenne (Model MA-1 Aggregometer, Myrenne GmbH, Roetgen, Németország) és LORCA (Laser-assisted Optical Rotational Cell Analyzer, R&R Mechatronics, Hoorn, Hollandia) aggregométer segítségével tanulmányoztuk.
A Myrenne aggregométer a Schmid-Schönbein féle fény transzmisszió elve alapján működik. Az aggregométer a vérmintát (30 µl) kezdetben 600 1/s-os nyírásnak teszi ki, így az összes korábban létrejött VVS aggregátumot diszpergálja, aztán a nyírás mértéke hirtelen nullára (M mód) vagy alacsony, 3 1/s (M1 mód) értékre esik. Az aggregáció mértékét az aggregációs index (AI_M, AI_M1) jelzi, amit a fényintenzitás görbe első 10 másodpercének görbe alatti területéből származik (5), (45). A méréseket szobahőmérsékleten végeztük.
A LORCA aggregométer az aggregálódó VVS-ekről visszaverődő lézerfény intenzitását elemzi (syllectometria). A mérés során a berendezés 500 1/s-os nyíróerővel diszaggregálja a VVS-eket, majd a nyírás hirtelen nullára zuhan. Az aggregációs indexszel a diszaggregáció utáni első 10 másodperc tényleges intenzitáscsökkenés mértékének és az ez idő alatt elméletileg lehetséges maximális intenzitáscsökkenésnek az arányát mutatja (5), (15), (19), (20). Az aggregációt a küszöb grádienssel is jellemezzük, aminek folytonos alkalmazása során teljes, stabilan fennmaradó diszaggregáció érhető el (5). A mérések 37 °C-on történtek.
A VVS deformabilitást LORCA mérőműszerrel vizsgáltuk. A mérések során 25 µl vért 5 ml polivinilpirrolidon oldattal kevertünk össze. A berendezés 0,3 Pa-tól 30 Pa-ig, 9 különböző nyírófeszültségen deformálja a VVS-eket. A mérés során a lézerfény diffrakciót szenved a megnyúlt VVS-eken, és az így nyert ellipszis alakú diffrakciós képből a deformabilitás mértékét jellemző elongációs index számolható ki (21). A különböző nyírófeszültségek elongációs index értékét az elongációs index-nyírófeszültség grafikonon tüntettük fel.
A TCT aggregációt Carat TX4 optikai aggregométer (Carat Diagnostics KFT, Budapest, Magyarország) segítségével mértük. A TCT dús plazma (PRP) gyűjtéséhez a vérmintákat 150 g-n 10 percig centrifugáltuk, aztán a maradékból 2500 g 10 percig történő alkalmazásával a TCT szegény plazmát (PPP) izoláltuk. A mérés kezdetén az aggregométer infravörös fény használatával meghatározza a 450 µl-nyi PPP és PRP optikai denzitását, a rendszer a PRP optikai denzitását 0%-nak, míg a PPP optikai denzitását 100%-nak tekinti. Az aggregáció indításához induktorként 50 µl-nyi ADP-t (5 és 10 µM), adrenalint (10 µM) es kollagent (2 ƒĘg/ml) adtunk a PRP mintakhoz. A TCT-ak aggregacioja soran bekovetkezo optikai denzitas valtozasokat az aggregacios gorbe maximalis ertekevel jellemeztuk (8). A vörösborral vagy az AFRW-vel kezelt minták eredményeit az azonos mennyiségű fiziológiás sóval kezelt minták eredményeivel hasonlítottuk össze, hogy a minták higításából származó látszólagos hatásokat kiküszöböljük. A vörösbor és az AFRW antioxidáns tulajdonságát 7 egészséges önkéntestől lítium-heparin tartalmú Vacutainer csövekbe vett vénás vér felhasználásával vizsgáltuk. A vérhez előkezelésként vörösbort vagy AFRW-t (3-3‰-es végkoncentráció) kevertünk, majd a mintákhoz a VVS-ek membrán rigiditását fokozó phenazin methosulphat-ot (PMS) (500 µM végkoncentráció) adtunk, ezután 37 °Con, 120 percig, folyamatos keverés mellett inkubáltunk. A szükség szerint adott foszfát-pufferrel (PBS) biztosítottuk, hogy a különböző mintákat egyformán higítsuk. Kontrollként csak PBS-sel, AFRW vagy vörösbor mellett PMS-sel, illetve csak PMS-sel kezelt minták VVS deformabilitását (LORCA) határoztuk meg. A meghatározott elongációs indexek közül a 3 és a 30 Pa nyírófeszültségeken mért értékeket elemeztük.

1. ábra:
Változások a vörösvérsejt aggregáció paramétereiben fiziológiás sóval, vörösborral és alkoholmentes vörösborkivonattal (AFRW) történt kezelést követően. A kezeletlen mintákat kontrollként tüntettük fel. Az észlelt változásokat azonos koncentrációjú csoporton belüli minták esetében hasonlítottuk össze, így elkerültük a minták higításából eredő látszólagos hatásokat. Az összekapcsolt oszlopok között szignifikáns (p<0,05) különbség áll fenn.

Eredmények

Eredményeink mind a vörösbor, mind az AFRW dózisfüggő VVS aggregációt gátló hatását mutatják (1. ábra). Myrenne aggregométer (M és M1 mód) esetén a különbség már 1%-es koncentrációban szignifikánsnak (p<0,05) bizonyult. A vörösbor tendenciózusan erősebb gátlást váltott ki, mint az AFRW, ez a különbség 10%-es koncentrációban szignifikánssá (p<0,05) is vált (fiziológiás sóval kezelt minták eredményéhez képest az átlagos csökkenés az M paraméterben 10%-es AFRW mellett 48%, 10%-es vörösbor mellett 80%, p<0,05). A LORCA aggregométerrel mért aggregációs index a 10%-es koncentrációjú mintáknál megerősíti ezen eredményeket. A 10%-es vörösbor és az AFRW minták között szintén szignifikáns (p<0,05) különbséget találtunk, míg a fiziológiás sóval és az AFRW-vel kezelt minták esetében a különbség nem bizonyult szignifikánsnak. A LORCA küszöb grádiens a Myrenne paraméterekhez hasonló változást mutatott (fiziológiás sóval kezelt minták eredményéhez képest az átlagos csökkenés a küszöb grádiensben 10%-es AFRW mellett 38%, 10%-es vörösbor mellett 55%, p<0,05).

2. ábra:
Változások a vörösvérsejt deformabilitásban vörösbor, alkoholmentes vörösborkivonat (AFRW) és fenazin-metoszulfát (PMS) kezelést követően. A kontroll mintákhoz a vizsgált anyagokkal megegyező mennyiségű foszfát-puffert kevertünk.

A kezeletlen vagy a fiziológiás sóval kezelt mintákhoz képest sem a vörösborral, sem az AFRW-vel kezelt minták VVS deformabilitása egyetlen koncentrációban sem mutatott szignifikáns változást (mérési eredményeket nem ábrázoltunk). Másrészről részleges, de szignifikáns (p<0,05) védelmet nyújtott a PMS okozta deformabilitás csökkenéssel szemben az AFRW 3%-es koncentrációja (EI_3Pa: 0,419+- vs. 0,452+- PMS vs. AFRW, p<0,05, illetve EI_30Pa: 0,632+- vs. 0,646+_ PMS vs. AFRW, p<0,05) (2. ábra). A vörösborral kezelt minták esetében a csak PMS-sel kezelt mintákhoz képest változást nem lehetett kimutatni.
A legnagyobb koncentrációjú AFRW az összes induktor tekintetében szignifikánsan (p<0,05) csökkentette a TCT-k aggregációjának mértékét (átlagos maximális aggregáció a fiziológiás sóval kezelt minták esetében 71,6%, míg a 10%-es AFRW minták esetében 55,4%, p<0,05) (3. ábra). Alacsony koncentrációjú (1% véralkohol koncentráció) vörösbor nem gátolta a TCT aggregációt, míg a magasabb koncentrációjú (3% és 10%) mintákban a PRP átlátszósága kis mértékben megváltozott, aminek hatására az optikai aggregométer nem tudta a méréseket elvégezni, így azokat a továbbiakban nem folytattuk.

3. ábra:
Változások a trombocita aggregációban AFRW kezelést követően. A kezeletlen mintákat kontrollként tüntettük fel. A minták higításából eredő változások nem okoztak szignifikáns különbségeket a minták között. Az összekapcsolt oszlopok között szignifikáns (p<0,05) különbség áll fenn.

Megbeszélés

Habár több kutatás bizonyította a vörösbor vagy a polifenol bevitel és a kardiovaszkuláris események közt fennálló inverz kapcsolatot, a jelenség hátterét a ma napig sem sikerült teljesen tisztázni. Ismert, hogy a haemorheológiai faktorok szerepet játszhatnak a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában, valamint annak kimenetelét is befolyásolhatják (23). A vörösbor hemoreológiai paraméterekre gyakorolt hatásával ez ideáig csak kevés kutatás foglalkozott. Humán önkéntesek alkoholfogyasztása után a teljes vér viszkozitást, a korrigált vér viszkozitást, valamint a küszöb feszültséget - Casson-féle egyenletből számolva - emelkedettnek találták (44).
Iszkémiás cerebrovaszkuláris betegségben szenvedők teljes vér viszkozitása és korrigált vér viszkozitása szintén megemelkedett, míg a VVS-ek deformabilitása szignifikáns mértékű változás nélküli, tendenciózusan romló eltérést jelzett (29). Vörösborfogyasztás következtében mérsékelt hatások jelentkeztek: emelkedett a korrigált vér viszkozitás, míg a TCT-k aktivációjának mértéke a használt metodikától függően eltérő előjelű változásokat mutatott. Vér etanollal való in vitro inkubációja során a hemoreológiai paraméterekben nem tapasztaltak eltérést a kutatók (17). Jelen eredményeink a korábbiak mellett új adatokkal járulnak hozzá a vörösbor és az AFRW in vitro hemoreológiai hatásainak minél jobb megismeréséhez.
A VVS aggregációt Myrenne és LORCA aggregométerek segítségével határoztuk meg. Az aggregáció csökkenésének mértéke és tartóssága a plazma összetevők, főleg a plazma fehérjék változásain alapulhat. A különböző polifenolok, így a rezveratrol is, alacsony vízoldékonyságú molekulák, ennek következtében hozzákötődhetnek a plazma fehérjékhez. A fenol-protein interakció megváltoztathatja a fehérjék tulajdonságait, csökken a plazma proteinek és a sejt felszíni molekulák közti keresztkötések kialakulásának valószínűsége, végső soron csökken a VVS aggregáció. Mind a Myrenne, mind a LORCA mérések bizonyították, hogy a vörösbor erősebb gátló tényezőnek bizonyult, mint az AFRW. A két anyag közti különbség valószínűleg a vörösbor alkoholtartalmának köszönhető, mivel az etanol további fehérje struktúraváltozást idézhet elő.
Nem meglepő, hogy a vörösbor és az AFRW in vitro közvetlenül nem javítja a VVS deformabilitást, hiszen szignifikáns oxidatív stressz nélküli, egészséges emberek VVS deformabilitása optimálisnak tekinthető, ezért további javulás a paraméterben nem várható.
A legnagyobb koncentációjú AFRW szignifikánsan gátolta a TCT aggregációt. Ezen eredmény hozzájárul korábbi polifenolok okozta TCT aktiváció csökkenésről leírt véleményekhez, amelyeket eicosanoidok és PECAM1 fehérjék szintézisének csökkenésével magyaráztak (13), (14, 30). Továbbá kimutatták, hogy a polifenolok gátolják a TCT-k és a fibrinogén közti kötés létrejöttét, aminek valószínűsíthető oka, hogy a polifenolok hatására a fibrinogén tulajdonságai megváltoznak, azaz koaguláns faktorként szerepét betölteni nem tudja (12). A vörösbor okozta plazmában végbemenő változásokat a TCT aggregációs méréseink is igazolták. Magasabb koncentrációjú vörösbort tartalmazó minták esetén a plazma átlátszósága kis mértékben megváltozott, ezért e minták esetében a mérést nem tudtuk elvégezni. A mintákban kis mennyiségű 1000-20000 Da súlyú fehérjét tartalmazó pelyhes csapadékot észleltünk. A csapadékot Autoflex II TOF/TOF tömegspektrométer (Brucker Daltonics, Bréma, Németország) segítségével elemeztük. In vivo, a vörösbor bevitelt követően a polifenolok és az antocianinok jelentős biotranszformáción esnek át. Emberben a rezveratrol orális biohasznosulása kifejezetten kisfokúnak tűnik. A belekben és a first pass során a májban a rezveratrol gyors metabolizmuson, akkumuláción és konjugált formákká való átalakuláson megy át, ezért a plazmában a változatlan, szabad rezveratrol mindössze nyomokban fordul elő (6), (46). Izolált vékonybél modellen a rezveratrol glukuroniddá konjugált formában több mint 90%-ban felszívódik. A glukuronidált fenolok a vese által gyors kiválasztásra kerülnek, farmakológiai hatással in vivo nem rendelkeznek (25). Ezek alapján feltételezhetjük, hogy az elfogyasztott vörösbor hatására az általunk in vitro tapasztalt csapadék az in vivo végbemenő folyamatok (abszorpció és biotranszformáció) következtében nem jön létre.
A vörösbor és az AFRW antioxidáns tulajdonságának vizsgálata során bizonyítottuk, hogy az AFRW mind a fiziológiásnak tartott 3 Pa, mind a maximális deformabilitás becslésére használt 30 Pa nyírófeszültségen részlegesen megvédi a VVS-eket a PMS okozta oxidatív károsodástól. A PMS-t oxigén szabadgyök generátorként korábbi filtrációs vizsgálatainkban különböző kardio- és cerebrovaszkuláris gyógyszerek antioxidáns hatásainak vizsgálata során sikerrel alkalmaztuk (22, 27). Bebizonyosodott, hogy a PMS LORCA modellen is csökkenti a VVS-ek deformálódási képességét, amit különböző anyagok valószínűleg kivédenek. Ezen felül, in vitro eredményeink alátámasztják a polifenolok antioxidáns tulajdonságairól alkotott elképzeléseket, valamint megerősítik azon korábbi in vivo adatokat, amik humán önkéntesek plazma antioxidáns kapacitásának AFRW fogyasztására történő fokozódásáról írtak le (41). Ezzel szemben a vörösbor ebben a modellben valószínűleg a magas etanol koncentrációnak köszönhetően nem mutatott oxidatív stressztől védő hatást, hiszen az alkohol a membrán illetve az intracelluláris struktúrák károsítása, valamint a sejtek dehidrációja révén negatív hatással lehet a VVS deformabilitásra.

Következtetések

Bizonyítottuk mind a vörösbor, mind az AFRW egyes in vitro hemoreológiai paraméterekre, kiváltképpen a VVS aggregációra kifejtett kedvező hatásait. Kísérleteink e részében a vörösbor erősebb gátló tényezőnek bizonyult, mint az AFRW. Ugyanakkor megerősítést nyert az AFRW antioxidáns tulajdonsága, ami oxidáló közeg jelenléte esetén a VVS-ek védelmében és deformabilitásuknak megőrzésében nyilvánult meg.
Eredményeinket további, főleg in vivo körülmények közt történő kutatások erősíthetnék meg, melyek a vörösbor legfontosabb polifenoljainak meghatározása és farmakológiai dózisban való alkalmazása révén akár a közeljövő kardiovaszkuláris rendszerre ható gyógyszereinek fejlesztéseit is befolyásolhatják.

Irodalom

1. L. H., N. K., R., C. R., V., H. E., F. M., S. B., F., D. A.: Evidence of cardiovascular protection by moderate alcohol: role of nitric oxide. 39: 540-48. (2005).
   
   
2. M. L., H. E., R. L., E. M., G. C., F. M.: Alcoholinduced upregulation of plasminogen activators and fibrinolytic activity in cultured human endothelial cells. 22: 375-81. (1998).
   
   
3. Auger C., Al-Awwadi N., Rounat J.M., Gasc F., Cros G., Teissedre P.L.: Catechins and procyanidins ain Mediterranean diets. Food Res. Intern. 37: 233-45. (2004).
   
   
4. Avar P., Pour Nikfardjam M.S., Kunsági-Maté S., Montskó G., Szabó Z., Böddi K., Ohmacht R., Márk L.: Investigation of phenolic components of Hungarian wines. Int. J. Mol. Sci. 8: 1028-38. (2007).
   
   
5. Bauersachs R.M., Wenby R.B., Meiselman H.J.: Determination of specific red blood cell aggregation indices via an automated system. Clin. Hemorheol. 9: 1–25. (1989).
   
   
6. D. J., G. E., K. R., A. M., V. A., M. P., T. D., J. A., M., A. J., W. P., D. E.: Phase I dose escalation pharmacokinetic study in healthy volunteers of resveratrol, a potential cancer chemopreventive agent. 16: 1246-52. (2007)
   
   
7. F. M., D. A.: Moderate wine and alcohol consumption: beneficial effects on cardiovascular disease. 86: 517- 28. (2001).
   
   
8. H. K.: Can platelet aggregometry be standardized? 16: 151-58. (2005).
   
   
9. Casavecchia C., Magnisi R., La Pera L., Maisano R., Dugo G.: Classification of sicilian red wines from autochthonous and allochthonous cultivars according to anthocyanin pattern. Am. J. Enol. Viticult. 58: 286-90. (2007).
   
   
10. M., P. E., J. J., D. I., A. N.: Nonalcoholic red wine extract and quercetin inhibit LDL oxidation without affecting plasma antioxidant vitamin and carotenoid concentrations. 46: 1162-70. (2000).
    
    
11. A., S., A., D., M. B., G., L.: Alcohol-free red wine prevents arterial thrombosis in dietary-induced hypercholesterolemic rats: experimental support for the ‘French paradox’. 3: 346-50. (2005).
    
    
12. D. W., W. L., R. J., J. W., A.: Alcohol and polyphenolic grape extract inhibit platelet adhesion in flowing blood. 34: 818-24. (2004).
    
    
13. D. W., P. H., W. L., R. J., J. W., A.: Red wine and red wine polyphenolic compounds but not alcohol inhibit ADP-induced platelet aggregation. 14: 361-6. (2003).
    
    
14. D. W., S., G., R. J., A., J. W.: Polyphenolic grape extract inhibits platelet activation through PECAM-1: an explanation for the French paradox. 31: 1308-14. (2007).
    
    
15. M., M., J. F.: Erythrocyte aggregation: approach by light scattering determination. 25: 367-75. (1988).
    
    
16. A., J., K. C., B.: Rapid method for the discrimination of red wine cultivars based on mid-infrared spectroscopy of phenolic wine extracts. 49: 1139-45. (2001).
    
    
17. M., K. S., W. H.: Influence of acute alcohol exposure on hemorheological parameters and platelet function in vivo and in vitro. 39: 351-8. (2008).
    
    
18. M., K. S., W. H.: Influence of acute alcohol exposure on hemorheological parameters and platelet function in vivo and in vitro. 39: 351-8. (2008).
    
    
19. M. R., J. G., C.: The Laser-assisted Optical Rotational Cell Analyzer (LORCA) as red blood cell aggregometer. 25: 1-11. (2001).
    
    
20. Hardeman M. R., Goedhart P. T., Dobbe J. G. G., Lettinga K. R.: Laser-assisted Optical rotational Red Cell Analyzer (LORCA) I: A new instrument for measurement of various structural hemorheological parameters. Clin. Hemorheol. 14: 605-18. (1994).
    
    
21. Hardeman M. R., Goedhart P. T., Schut N. H.: Laserassisted optical rotational cell analyser (LORCA). II: Red blood cell deformability: elongation index versus cell transit time. Clin. Hemorheol. 14: 619-30. (1994).
    
    
22. Horváth B., Márton Zs., Halmosi R., Alexy T., Szapáry L., Vékási J., Biró Zs, Habon T., Késmárky G., Tóth K.: In vitro antioxidant properties of pentoxifylline, piracetam and vinpocetine. Clin. Neuropharmacol. 25: 37- 42. (2002).
    
    
23. P, I, P., G., D., K., L.: Low hematocrit per blood viscosity ratio as a mortality risk factor in coronary heart disease. 38: 51-6. (2008).
    
    
24. Kontkanen D., Reynolds A., Cliff M.A., King M.: Canadian terroir: sensory characterization of Bordeauxstyle red wine varieties in the Niagara Peninsula. Food Res. Int. 38: 417-25. (2005).
    
    
25. G., J. P., G., H., E. S., S. K., C., U.: Resveratrol is absorbed in the small intestine as resveratrol glucuronide. . 272: 212-7. (2000).
    
    
26. D., M., L., P., C., A., R., M. T.: Dealcoholized red and white wines decrease oxidative stress associated with inflammation in rats. 98: 611-9. (2007).
    
    
27. Márton Zs., Halmosi R., Horváth B., Alexy T., Késmárky G., Vékási J., Battyány I., Hideg K., Tóth K.: Scavenger effect of experimental and clinically used cardiovascular drugs, J. Cardiovasc. Pharmacol. 38: 745-53. (2001).
    
    
28. M. V., I., L. L., D. E., P. M.: Effects of a single, daily alcoholic beverage on lipid and hemostatic markers of cardiovascular risk. 80: 1226-8. (1997)
    
    
29. Y., K., M., K.: Effect of ethanol on hemorheology in patients with ischemic cerebrovascular disease and elderly healthy men. 25: 135-44. (2001).
    
    
30. C. R., S., E. P., G., D. M.: The red wine phenolics trans-resveratrol and quercetin block human platelet aggregation and eicosanoid synthesis: implications for protection against coronary heart disease. 235: 207-19. (1995).
    
    
31. S., N., C., P., J., K., E.: Red wine polyphenolics increase LDL receptor expression and activity and suppress the secretion of ApoB100 from human HepG2 cells. 133: 700-6. (2003).
    
    
32. Pálfi A., Bartha É., Czopf L., Márk L., Gallyas F., Veres B., Kálman E., Pajor L., Tóth K., Ohmacht R., Sümegi B.: Alcohol-free red wine extract inhibits isoproterenolinduced cardiac remodeling in rats by the regulation of Akt1 and PKC á/â II. J. Nutr. Biochem. (2009), megjelenés alatt.
    
    
33. Pour Nikfardjam M. S., Márk L., Avar P., Figler M., Ohmacht R.: Polyphenols, anthocyanins, and transresveratrol in red wines from the Hungarian Villány region. Food Chem. 98: 453-62. (2006).
    
    
34. S., M.: Wine, alcohol, platelets, and the French paradox for coronary heart disease. 339: 1523-6. (1992).
    
    
35. S. C., J. C.: Effects of alcohol on platelet functions. 246: 77-89. (1996).
    
    
36. C. A., N. J., G.: Structure-antioxidant activity relationships of flavonoids and phenolic acids. 20: 933-56. (1996).
    
    
37. P. M., D. E., M. J., R. J., C. H.: Association of moderate alcohol consumption and plasma concentration of endogenous tissue-type plasminogen activator. 272: 929-33. (1994).
    
    
38. E. B., A., D., M. J.: Review of moderate alcohol consumption and reduced risk of coronary heart disease: is the effect due to beer, wine, or spirits. Br. Med. J. 312: 731-6. (1996).
    
    
39. R.: The pathogenesis of atherosclerosis: a perspective for the 1990s. 362: 801-9. (1993).
    
    
40. M., P. S., G., N., R. M., A. A., A., D. K.: Myocardial protection with red wine extract. 35: 263-8. (2000).
    
    
41. M., G., A.: Alcohol-free red wine enhances plasma antioxidant capacity in humans. 128: 1003-7. (1998).
    
    
42. G. J., E. P., D. M.: Wine as a biological fluid: history, production, and role in disease prevention. 11: 287- 313. (1997).
    
    
43. Teissedre P. L., Frankel E. N., Waterhouse A. L., Peleg H., German J. B.: Inhibition of in vitro human LDL oxidation by phenolic antioxidants from grapes and wines. J. Sci. Food Agri. 70: 55-61. (1996).
    
    
44. B., B., L.: The influence of controlled ethanol consumption on whole blood and plasma viscosity. 54: 409-17. (2001).
    
    
45. A., C., P., T., M., J.: Erythrocyte aggregation determined with the Myrenne aggregometer at two modes (M0, M1) and at two times (5 and 10 sec). 29: 119-27. (2003).
    
    
46. T., F., M. H., . J. E., U. K.: High absorption but very low bioavailability of oral resveratrol in humans. 32: 1377-82. (2004).
    
    
47. J. M., R. K., Y .T., B. E., M. C.: Follow up study of moderate alcohol intake and mortality among middle aged men in Shanghai, China. 314: 18-23. (1997).
    
    
48. A. M., H., B., H.: Endothelium-mediated coronary blood flow modulation in humans. Effects of age, atherosclerosis, hypercholesterolemia, and hypertension. 92: 652-62. (1993).

Dr. Rábai Miklós

Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ,
I. sz. Belgyógyászati Klinika
7624 Pécs, Ifjúság útja 13.

Érbetegségek: 2009/2. 45-52. oldal