Azok tiszteletére, kik még ott voltak a kezdeteknél, és a 2022. január 1-től megszűnt Pécsi Műtéttani Intézet emlékére.

Érbetegségek: 2022/3. 139-144. oldal

Munkánk fő címe azt ígérte, hogy az érprotézisről tágabb értelemben (is) lesz szó. A protézis fogalma, mint már említettük, annyit jelent, mint hozzátesz, más értelemben pótol. Így van ez a fogászatban, lásd műfogsor, s az ortopédiában is mint a művégtag. Az érsebészetben az érprotetika addig nem ismert, műér megalkotását jelentette, amely nélkül a nagyerek, az aorta és a vena cavák sebészete nem érhette volna el mai színvonalát.
Az előző két részben a klasszikus érprotézis történetéről írtunk. A mai műanyag érpótló csövek, bár biztosan nem jelentik a fejlődés csúcspontját, de két-három évtizedig megbízhatóan ellátják feladatukat, s ez az általában idősebb korú betegeknek elég.

Érbetegségek: 2022/1. 43-50. oldal

Folytatjuk előző írásunkat a magyarországi érprotéziskísérletekről.

Érbetegségek: 2021/4. 103-110. oldal

A magyar érsebészet történetéről írt munkáinkban már többször foglalkoztunk az érprotézissel, amely forradalmasította az érpótlást. A protézis a görög prosz = elé, mellé, hozzá és a thémi = tesz szavakból összetett, proszthesziszből ered. Latinosan: prothesis, angolosan: prosthesis (1).
Az érpótlás fejődése során kiderült, hogy legjobb graft a saját artéria. De tudjuk, hogy ez gyakorlatilag, vagy az esetek döntő többségében nem nyerhető, mivel eredeti helyén is nélkülözhetetlen. Amíg a koszorús erek, s az alsó végtag lágyékhajlat alatti perifériás artériáinak pótlása saját felületes vénákkal kitűnően megoldható, sőt ez jelenti a választandó eljárást, a nagy artériákra ez nem vonatkozik. Szükségmegoldásként ugyan klinikai alkalmazásra kerültek különbözően kezelt, konzervált homológ nagy artériák, sőt aorta graftok is, amelyek sokszor hosszú évekig, sőt esetenként évtizedekig működőképesek maradtak, de ma már ténykérdés, ezek nem jelentenek definitív megoldást.

Érbetegségek: 2021/3. 75-82. oldal

Külföldön élő, magyar származású, érbetegségekkel foglalkozó kutatók és klinikusok

Korábban, számos közleményünkben említést tettünk azokról az elődeinkről és kollégáinkról, akiket sorsuk külföldre vitt, és ott lettek nevesek. Sokan itthon szerezték meg tudásukat, s azután távoztak hazánkból. Akárhogyan is volt, a magyar történelem minden területén jelentős szerepük volt külföldre került hazánkfiainak. Ők, munkájukkal, alkotásaikkal egyrészt gazdagították az emberiség egyetemes kultúráját, másrészt nem megtagadva magyar származásukat, magyar mivoltukat, elismerést és dicsőséget hoztak nemcsak a befogadó országnak, hanem nekünk is. Ezen kívül, legtöbbjük igyekezett segíteni az itthon maradtakat, mind szellemi, mind pedig anyagi vonatkozásban, és ebben a tekintetben az angiológia és az érsebészet sem kivétel.
Jelen munkánkban róluk emlékezünk meg. Nagy számuk miatt képtelenség lenne valamennyiüket felsorolni. E helyen csak példaszerűen kiragadva, talán a leg - nevesebbeket igyekszünk bemutatni, leginkább a születési időrendhez tartva magunkat.

Érbetegségek: 2021/2. 41-56. oldal

Az érsebészeti műveletek története összefoglalásának V. része. Téma: Az elektrocoaptive éregyesítés, kombinált eljárások.

Érbetegségek: 2021/1. 13-17. oldal

Ebben a részben a ragasztásos éregyesítéssel és a lézeres érösszeolvasztással foglalkozunk. (Felhívjuk a figyelmet, hogy az ábrák és az irodalom számozása az egész, ötrészes munkában folyamatos.)

Érbetegségek: 2020/4. 115-122. oldal

Ebben a részben a kapcsos éregyesítésről és a gépi érvarratról lesz szó. (Mivel ez részekre bontott egységes közlemény, az ábrák és az irodalom számozása folyamatos.)

Érbetegségek: 2020/3. 87-93. oldal

Az invaginatios és a gyűrűs éregyesítés

Összeállításunk e részében az invaginatios és gyűrűs éregyesítést ismertetjük. Mivel jelen cikkünk az előző rész folytatása, az ábrák és az irodalom számozása folyamatos.

Érbetegségek: 2020/2. 55-60. oldal

Érmetszés, érlekötés, ideiglenesen és véglegesen felhelyezett érfogók az oldalsó érsérülések ellátására, érvarrat, microvascularis érvarrat

Munkacsoportunk 2003 óta, 27 publikációban, különböző szempontokból foglalkozott a magyar érsebészet történetével (1-27). Jelen, több részesre tervezett munkánkban olyan területen gyűjtöttünk össze közléseket, amelyeket az olvasók általában, többé-kevésbé már ismernek, mégis érdekesek és fontosak lehetnek a történeti hűség és az esetleges későbbi kutatások szempontjából. Ezek mellett reméljük még azt is, hogy sikerül eddig nem ismert, új adatokat is bemutatnunk.

Érbetegségek: 2020/1. 25-32. oldal