Az afganisztáni háború 2001-2021
Afganisztán (1. ábra) a Világ egyik legfurcsább országa, amely sajátos fekvésénél fogva, már a XIX. századtól kezdődően magára vonta a mindenkori nagyhatalmak érdeklődését, de amelyet a mai napig, még senkinek sem sikerült tartósan leigáznia.
Érbetegségek: 2024/1. 21-26. oldal
A franciák az 1840-es években kezdték dél-kelet ázsiai, köztük vietnami hódításukat. 1887-ben létrehozták a Indokínai Úniót, amely a mai Vietnam (1. ábra), Laosz és Kambodzsa területének felelt meg. A leigázott országok számos, sikertelen szabadságharcot vívtak a gyarmatosítókkal. 1925-ben bukkant fel a kommunista mozgalom, élén Ho Shi Minh-el (2. ábra). A főként az ország északi feléből kiinduló és ott legerősebb északi erőknek döntő szerepe lett Vietnam életében.
Érbetegségek: 2023/3. 71-77. oldal
1945. május 9-ét tekintjük a II. Világháború befejező napjának. Azóta béke van. De ez csak abból a szempontból igaz, hogy nincs újabb világháború. Valójában, a közben eltelt 77 év egyetlen napja sem múlt el úgy, hogy a Földön valahol ne lett volna háború. Munkánk további részében e lokális háborúk közül vizsgálunk meg néhányat az ér - sérülések háborús ellátása szempontjából.
Érbetegségek: 2023/2. 43-49. oldal
Az érsebészet speciális fejezete a hadi érsebészet. Ezt a tevékenységet már a történelem előtti időktől kezdve művelték (1. ábra), hiszen a sérülések mindig is vérzéssel jártak, a vérzést pedig el kellett állítani. A háborús sérült - ellátás az idők során elősegítette a sebészek tapasztalat szerzését később az érsebészet ugrásszerű fejlődését.
Érbetegségek: 2023/1. 9-25. oldal
Egyik korábbi munkánkban megemlékeztünk a külföldön dolgozó magyar származású kutatókról és érsebészekről (1). Közülük az időben visszamenve az egyik legrégebbi Nobl Gábor (1864-1938) neves dermatológus és flebológus volt, aki szinte egész munkásságát Bécsben fejtette ki. Életkorban, élethelyzetben szinte ikertestvére lehetett volna Ullmann Imre (1861-1937), aki bár Magyarországon született, de orvostanhallgató korától kezdve, pályája befejezéséig, ő is Bécsben dolgozott. Élete során híres emberré vált úgy, mint Noble Gábor, de halála után emléke jó ideig a feledés homályába merült. Mára azonban világhírűvé vált. Ő volt ugyanis az első kutató, aki sikeres vese transzplantációs kísérletet végzett. A témával foglalkozó bármilyen nyelvű hivatkozásban megtaláljuk nevét és híres kísérletét.
Érbetegségek: 2022/4. 171-179. oldal
A cukorbeteg lábsebek és a vénás fekélyek gyakran hosszú hónapokon keresztül gyógyulnak és ez jelentős terhet ró a betegre és az ellátó rendszerre egyaránt. Az alapbetegség szigorú gyógyítása mellett a sebek gyógyulásának feltételeit is maximálisan biztositani kell (vagy kellene).
Érbetegségek: 2022/4. 167-168. oldal
Azok tiszteletére, kik még ott voltak a kezdeteknél, és a 2022. január 1-től megszűnt Pécsi Műtéttani Intézet emlékére.
Érbetegségek: 2022/3. 139-144. oldal
Munkánk fő címe azt ígérte, hogy az érprotézisről tágabb értelemben (is) lesz szó. A protézis fogalma, mint már említettük, annyit jelent, mint hozzátesz, más értelemben pótol. Így van ez a fogászatban, lásd műfogsor, s az ortopédiában is mint a művégtag. Az érsebészetben az érprotetika addig nem ismert, műér megalkotását jelentette, amely nélkül a nagyerek, az aorta és a vena cavák sebészete nem érhette volna el mai színvonalát.
Az előző két részben a klasszikus érprotézis történetéről írtunk. A mai műanyag érpótló csövek, bár biztosan nem jelentik a fejlődés csúcspontját, de két-három évtizedig megbízhatóan ellátják feladatukat, s ez az általában idősebb korú betegeknek elég.
Érbetegségek: 2022/1. 43-50. oldal
Folytatjuk előző írásunkat a magyarországi érprotéziskísérletekről.
Érbetegségek: 2021/4. 103-110. oldal
A magyar érsebészet történetéről írt munkáinkban már többször foglalkoztunk az érprotézissel, amely forradalmasította az érpótlást. A protézis a görög prosz = elé, mellé, hozzá és a thémi = tesz szavakból összetett, proszthesziszből ered. Latinosan: prothesis, angolosan: prosthesis (1).
Az érpótlás fejődése során kiderült, hogy legjobb graft a saját artéria. De tudjuk, hogy ez gyakorlatilag, vagy az esetek döntő többségében nem nyerhető, mivel eredeti helyén is nélkülözhetetlen. Amíg a koszorús erek, s az alsó végtag lágyékhajlat alatti perifériás artériáinak pótlása saját felületes vénákkal kitűnően megoldható, sőt ez jelenti a választandó eljárást, a nagy artériákra ez nem vonatkozik. Szükségmegoldásként ugyan klinikai alkalmazásra kerültek különbözően kezelt, konzervált homológ nagy artériák, sőt aorta graftok is, amelyek sokszor hosszú évekig, sőt esetenként évtizedekig működőképesek maradtak, de ma már ténykérdés, ezek nem jelentenek definitív megoldást.
Érbetegségek: 2021/3. 75-82. oldal
