Az angiológia, mint önálló tudomány, a phlebológiával együtt, Magyarországon Bugár-Mészáros Károly munkájával kezdődött, akinek 1944-ben megjelent könyvében a vénák betegségeiről is hosszabb fejezeteket olvashatunk. A második világ háborút követő években Géza de Takats az Egyesült Államokban játszott fontos szerepet a modern vénás sebészet megteremtésében. 1961-ben jön létre a Magyar Sebész Társaság Angiológiai Szekciója, ami 1966-tól, mint Magyar Angiológiai Társaság működik. Soltész Lajos kezdeményezésére alakul meg a MAT Phlebológiai Szekciója, Radó György vezetésével, 1979-ben. A szekció szervezését Hetényi András, Sándor Tamás és Várkonyi Viktória segítette. A 80-as években korszerű phlebológiai centrumok alakulnak az országban. Kiépülnek a nemzetközi kapcsolatok, elsősorban a vénás betegségek osztrák (Robert May) és német szakértőivel (Oswald Petter). 1987-ben Acsády György veszi át a Phlebológiai Szekció vezetését. Az ő irányításával széleskörű phlebológiai tevékenység bontakozik ki hazánkban. A szekció továbbképző tanfolyamokat és konferen - ciákat szervez, magyar phlebológusok nemzetközi konferenciákon tartanak előadást, külföldi specialisták látogatnak hozzánk, tudományos közlemények, kandidátusi disszertációk jelennek meg phlebológiai témákról. Vas György monográfiája után Nemes Attila, majd Bihari Imre könyvet ír a vénák beteg ségeiről. Acsádynak köszönhető, hogy a Nemzetközi Phlebológiai Unió első európai kongresszusának megrendezését Magyarországnak ítélte. Az 1993-ban Budapesten rendezett kongresszuson az 1000 résztvevő közt ott volt a világ valamennyi vezető phlebológusa. 1994 nyarán jelent meg a MAT, később, mint MAÉT - Magyar Angiologiai és Érsebészeti Társaság - hivatalos folyóirata az "Érbetegségek", ahol külön rovata van a vénák betegségeinek. 1997-ben alakul meg a "Szklerotizálók Klubja". A rendszeres összejöveteleken az előadások témája egyre inkább kibővül, nemcsak a vénás betegségek valamennyi aspektusát, hanem a határ - területek kérdéseit is felöleli. A belgyógyászati phlebológiai tevékenység szervezésében és kutatásában Meskó Évának és Pécsvárady Zsoltnak van kiemelt szerepe. Monos Emil a vénás rendszer élettanának világszerte ismert kutatója.
A szekció további elnökei: Hetényi András, a vénás betegség patomechanizmusának és diagnosztikájának, - Sándor Tamás a vénás thromboembóliák profilaxisának, - Menyhei Gábor a vénás sebészet és a SEPS specialistája. A hazai phlebológia fejlődését sokban előmozdította Bihari Imre, aki a szklerotizáló kezelés, - beleértve a habszkleroterápiát, - elsőszámú szak értője, az "Érbetegségek" főszerkesztője, alapítója és fáradhatatlan szervezője a "Szklerotizálók Klub - jának", ami napjainkban "Vénás Fórum" néven működik. A magyar phlebológia sokat köszönhet a téma világszerte ismert két kiemelkedő személyiségének, Gloviczki Péternek, a Mayo Klinika vezető ér sebész professzorának, az Amerikai Vénás Fórum 15. elnökének és Várady Zoltánnak a Frankfurti Véna klinika alapítójának és professzorának, akik sokrétűen segítik munkánkat.

Érbetegségek: 2012/1. 3-15. oldal

KULCSSZAVAK

Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság, Phlebológiai Szekció, "Érbetegségek" - folyóirat, Szklerotizálók Klubja, Vénás Fórum

Tisztelt Főszerkesztő Úr! Az Érbetegségek 2011/2. számában, Bartos és mtsai tollából, az ér- és szívsebészet egyik legnagyobb személyiségéről, Michael DeBakeyről, kitűnő megemlékezés jelent meg. Számtalan találmánya és újítása között, az un. roller-pumpa (görgős pumpa) is szerepel, mely a mesterséges szív-tüdő készülék része lett; ma is ezt használják, s többnyire "DeBakey-pump" néven emlegetik. Legyen szabad ezzel kapcsolatban egy magyar vonatkozásra felhívnom a figyelmet.

Érbetegségek: 2011/4. 101. oldal

Michael E. DeBakey 1908. szeptember 7.-én született egy libanoni bevándorló családban és 100. születésnapja előtt, 2008. július 11-én halt meg. Szív- és érsebész, zseniális feltaláló, tudós és oktató volt. New Orleansban a Tulane Orvosegyetemen tanult és sebészi képzését Franciaországban a R. Lerinche valamint Németországban M. Kirschner irányítása alatt fejezte be. Első fontos találmánya, még medikus éveiben, a roller-pumpa volt, amely 20 évvel később a nyitott szívműtétekhez nélkülözhetetlen szív-tüdő motor része lett. Mentorával A. Ochsnerrel 1939-ben a dohányzás és a tüdőrák között egyértelmű összefüggést állapítottak meg. A II. Világháború során a mozgó tábori sebészeti kórház (MASH) kifejlesztésében vett részt. Az elsők között volt, aki coronaria bypass műtétet végzett. Az első sikeres carotis endarteriectomia 1953-ban, az ő nevéhez fűződik. A mesterséges szív kifejlesztésében úttörő volt, és az első sikeres balkamrai bypass pumpa beültetést ő végezte. Rekonstruktív érműtétek céljából a Dacron érprothesis alkalmazása is DeBakey nevéhez fűződik. Az endarteriectomia során kialakuló érelkeskenyedés ellensúlyozására, a Carrel által korábban leírt foltplasztikát ő vezette be a gyakorlatba. Két alkalommal járt Magyarországon, emlékezetesek maradtak ezek a látogatások, hiszen új műtéti technikát tanulhattunk tőle. Több mint 50 000 beteget operált, több államelnököt is. Még idős korában is végzett műtéteket, jóval túl azon, amikor más sebész kollégák már vissza szoktak vonulni. Összesen 1300 cikknek volt szerzője vagy társszerzője. Mindezen teljesítményéért számos elismerő, és sok igen nagy tiszteletet tükröző díjban részesült. DeBakeynek 97 éves korában aorta dissectioja lett, mint ismeretes ennek a betegségnek legelfogadottabb osztályozását és műtéti technikáját, az un. DeBakey-műtétet is ő írta le. Sikeresen megoperálták, majd évekkel később, 2008-ban halt meg.

Érbetegségek: 2011/2. 35-50. oldal

Az Érbetegségek folyóirat 2010. évi 3. számát lapozgatva nagy örömmel fedeztem fel egy érdekes, hiánypótló cikket az érvarratok hazai történetéről, Bartos Gábor főorvos úrtól. Az írást alaposabban átolvasva azonban mégis hiányérzetem támadt, mivel egy olyan név hiányzott az említett nevek közül, amelynek mindenképpen ott a helye egy hazai érvarrógépek történetét ismertető munkában. Záborszky Zoltán professzor úrra gondolok. Ez késztetett arra, hogy tollat ragadjak és kiegészítsem az olvasottakat.

Érbetegségek: 2011/2. 63. oldal

Huzella Tivadar kutatásai a műerek belsejében kialakuló endothel eredetéről
A szerzők Huzella Tivadar, nemzetközileg elismert, magyar hisztológus-biológus olyan felismeréséről emlékeznek meg, amely az érsebészetet forradalmasító érprotetika egyik jelentős kérdését tisztázta. E munka érdekessége, hogy több évtizeddel az első érprotézis megszületése előtt történt. Felfedezése az imporosus műerek autoplasticus bélésében kialakuló endothel sejtek eredetére vonatkozik. Az érprotézisen kialakuló neointima, s benne az endothel, három forrásból származhat: (1) az érvégek sejtjeiből, (2) a porózus érpótló környezetében elhelyezkedő mesenchymalis sejtekből, ill. (3) a keringő vérből leülepedő sejtekből. A legutóbbi elméletre 1963-ig csak közvetett bizonyítékok álltak rendelkezésre. Ekkor Stump és mtsai szellemes kísérleti elrendezés segítségével, közvetlen bizonyítékkal is igazolták ezt a feltevést. A tudományos közvéleményben azonban még máig is ismeretlen az a tény, hogy mindezt Huzella már 1928-ban felfedezte. Endoprotézisként hajszál vékony falú kollódium csövecskéket ültetett kísérleti állatok ereibe. Kimutatta, hogy a vér monocytái leülepednek a csövecskék belső felszínére és endothel sejtekké alakulnak át. Akkor is ugyanezt figyelte meg a nem vérbe, hanem vérplazmába merített kollódium csöveken, ha monocyta sejttenyészetet adott a plazmához. Sőt ilyenkor a plazmába zárt levegőbuborékokon is lezajlott ugyanez a jelenség. Bár megfigyeléseit olvasott morphologiai szaklapban közölte, mindez feledésbe merült az érpótlás akkori fejletlen állapota miatt. Huzella kora óta elvégzett vizsgálatok szerint a fenti jelenség az allogén és xenogén ér-transplantátumokban is megfigyelhető. Huzella felfedezésének elméleti jelentőségén túl ma gyakorlati, érsebészeti jelentősége is van, mivel az alig porózus, vagy imporózus graftok tartós átjárhatóságát elősegíti a vér sejtjeiből kialakuló endothelbélés. Szerzők megemlékeznek Huzella életéről, kiemelve tudományos tevékenysége mellett humanista személyiségét és szomorú egyéni sorsát is.

Érbetegségek: 2010/4. 69-73. oldal

A cikk a különböző éregyesítési módszerek (kézi érvarrat, mechanikus éregyesítés, érragasztás, microvascularis varrat) magyarországi kutatásának történetét foglalja össze.
Az első hazai érvarratot Kovács végezte sérült nagy vénákon 1882-ben. Fáykiss a XX. század első évtizedében, Carrel kortársaként végzett tudományos igényű kísérleteket az érvarrat különböző fajtáival. E vizsgálatok a munkában részletes ismertetésre kerülnek. Amit az érvarratról leírt, ma is megállja helyét. Munkája, Bakay érsebészeti tevékenységének alapjául szolgált, aki 1911-ben végezte az első klinikai artériás varratot.
Az ötvenes években, a keleti országokban hiány volt az atraumatikus varróanyagokból. A harmadik világháborúra készülve a katonaorvosi szolgálat a használható érvarrat technikáját igyekezett a meglévő hazai anyagokból kidolgozni. Ebbe a témakörbe tarozik Szőllőssy, ill. Bartos kísérleti munkája a különböző varrófonalakról és varrattípusokról.
Bikfalvi és Dubecz 1952-ben, a világon másodikként, írták le magyar érvarrógépüket és a vele végzett kísérleteiket. Munkájuk a legelső közlemény volt az angol nyelvű irodalomban, ezért még ma is gyakran hivatkoznak rá. Bartos és munkatársai 1969-ben számoltak be a szovjet érvarrógéppel végzett négyéves kísérleteikről leírva a módszer előnyeit és hátrányait. Mayer és munkatársai 1977-ben ismertettek szovjet varrógéppel végzett kísérletes véna cava inferior plicatioikat a tüdőembolia megelőzésére. Menyhei és munkatársai ezzel az eljárással sikeresen operált 28 betegükről számoltak be, 12 éves maximális megfigyelési idővel.
A polmerizálódó, érragasztásra használható cyanoacrylat vegyületekkel végzett kísérleteikről elsőként Nemes és Sótónyi számoltak be 1967-ben. Az első klinikai alkalmazás Ránki nevéhez fűződik 1968-ban. Az érragasztásra vonatkozó kutatásokban igen jelentős Gyurkó szerepe, aki 1968-tól kezdődően számos munkájában 500 kísérletes és 200 klinikai érragasztás tapasztalatait gyűjtötte össze. Sokoldalú elemző munkája a módszer hasznának és hátrányainak tisztázásához döntően járult hozzá.
A microvascularis varratechnika a hetvenes években jelent meg Magyarországon. Fejlesztésében kísérletes és klinikai sebészek egyaránt részt vettek: Furka, Mérei, Gloviczki, Nyárády, Petri, Bornemisza, Papp, Horváth, Csoszánszky és mások. Ez a módszer egyre nagyobb jelentőségű, mind a kísérletes, mind pedig a klinikai sebészetben, ezért egyre fontosabb ennek oktatása is. Ezen a téren Furkának vannak kimagasló érdemei, aki már 1986-ban elkezdte a microvascularis technika tanítását. Jelenleg akkreditált graduális, postgraduális és Ph.D. képzés folyik magyar és angol nyelven debreceni intézetében. Az oktatásban részt vesz a két másik vidéki kísérletes sebészeti intézet is.

Érbetegségek: 2010/3. 41-49. oldal

Néhány hónappal ezelőtt volt Christian Doppler születésének kétszázadik évfordulója. Salzburgban született 1803. november 29-én. A család évszázadok óta kőfaragással foglalkozott. Tudományos pályafutása Prágában kezdődött, ahol gimnáziumi tanár volt. Később professzori kinevezést kapott itt a Műszaki Főiskolára is. Romló egészségi állapota ellenére keményen dolgozott és végezte magas szintű tudományos munkáját. Legfontosabb tudományos felfedezései, mint például a Doppler-effektus ebben az időszakban történtek. Több mint egy évtized után jutott másik, kevésbé megterhelő álláshoz Selmecbányán. Néhány év után Bécsbe kapott meghívást, hogy megalapítsa az egyetem Kísérleti Fizikai Tanszékét. Megkezdte oktató, kutató és szervező munkáját, de rövidesen egészségi állapota olyan válságosra fordult, hogy gyógykezelésre kellett utaznia. Velencébe ment, de már nem térhetett vissza, 1853. március 17-én meghalt.

Érbetegségek: 2004/2. 69-71. oldal

KULCSSZAVAK

Christian Doppler, történet

Az ötvenes évek második felétől intenzív kutató munka kezdődött a szocialista országokban, így Magyarországon is érprotézisek előállítására. A cikk a pécsi munkacsoport tevékenységét ismerteti, kitér a hazai gyártású protézisek értékelésére is. Ezek a kísérletek a hetvenes évek közepéig folytak, amíg a legmodernebb amerikai protézisek beszerezhetőkké váltak.

Érbetegségek: 2003/3. 73-82. oldal

KULCSSZAVAK

történet, érprotézis, kutatás

Az első sikeres kísérletes éprotézis beültetést 1952-ben Vorhees végezte, majd az első emberi alkalmazásra 1954-bele került sor. Ebben az időszakban hazánkban is megindult a protézis kutatás. Magyarországon négy munkacsoport foglalkozott ezzel a témával. Jelen közlemény ezek közül három tevékenységét ismerteti. A kutatások korszerűek és sikeresek voltak, annak ellenére, hogy a nemzetközi kapcsolatoktól elzártan végezték és nem kaptak kellő támogatást.

Érbetegségek: 2003/1. 17-26. oldal

KULCSSZAVAK

érprotézis, történet, kutatás

Kétszer egy évben, a tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején zarándokok gyűlnek Össze a mexikói Yucatanfélszigeten, Chichen Itzában. Itt áll a maja istenség, Kukulcan templom-piramisa, a Castillo. Amint a nap lenyugszik, a piramis északnyugati sarkának lépcsőzetes kiképzése rávetül a lépcső oldalára, amely tekergő kígyóra emlékeztet. Az emberek várják ezt az archeológiai látványosságot, a fény és árnyék összjátékát, a maja papok és építészek sok évszázaddal ezelőtti teremtményét. A Szent Kígyó alászállása - az ősi maja kultúra csodája. A kígyó fontos kultikus alakja a maja szellemiségnek. Talán sohasem fogjuk megtudni: ez a jelenség szépsége miatt a szertartás megtervezett része volt, vagy a véletlen műve?

Érbetegségek: 2002/1. 25-21. oldal