Az érsebészet önálló szakággá alakulása és a korszerű érműtétek kifejlődése, a múlt század ötvenes-hetvenes éveiben történt meg. A magyar érsebészet kibontakozása követte a világtrendet.
Ne felejtkezzünk el azokról a kollégákról, akik ezt sok évvel megelőzően, még nem mint egy speciális intézet vagy osztály ill. munkacsoport tagjai, hanem mint magányos kutatók vagy klinikusok végeztek értékes úttörő munkát (Balassa, Kovács, Fáykiss, Bakay, Huzella). A hazai érsebészet a hivatalos érsebészeti osztályok kialakításánál jóval korábban kezdődött. Sokáig nem is hallottuk azoknak a nevét, akik akkor világszínvonalon végezték vizsgálataikat, munkájukat és jutottak akkor, élvonalbeli eredményekre. Az ő megismerésük és meg - becsülésük hiányzik leginkább a szakmai múlt fel - térképezéséből. Ennek pótlását is megkezdtük. E kollégák, az ő eredményeik és publikációik felkutatásában Martos Veronikának vannak kiemelkedő érdemei.

Érbetegségek: 2013/3. 67-83. oldal

Az érsebészet önálló szakággá alakulása és a korszerű érműtétek kifejlődése, a múlt század ötvenes-hetvenes éveiben történt meg. A magyar érsebészet kibontakozása követte a világtrendet.
Ne felejtkezzünk el azokról a kollégákról, akik ezt sok évvel megelőzően, még nem mint egy speciális intézet vagy osztály ill. munkacsoport tagjai, hanem mint magányos kutatók vagy klinikusok végeztek értékes úttörő munkát (Balassa, Kovács, Fáykiss, Bakay, Huzella). A hazai érsebészet a hivatalos érsebészeti osztályok kialakításánál jóval korábban kezdődött. Sokáig nem is hallottuk azoknak a nevét, akik akkor világszínvonalon végezték vizsgálataikat, munkájukat és jutottak akkor, élvonalbeli eredményekre. Az ő megismerésük és meg - becsülésük hiányzik leginkább a szakmai múlt fel - térképezéséből. Ennek pótlását is megkezdtük. E kollégák, az ő eredményeik és publikációik felkutatásában Martos Veronikának vannak kiemelkedő érdemei.
Eddigi történeti munkáinkban megemlékeztünk a hazai érsebészet úttörőiről, megalapozóiról és több olyan kortárs személyiségről, akik a mai kor színvonalára emelték ezt a stúdiumot (1, 2). Nem volna azonban helyes, sőt igazságtalan lenne, ha nem örökítenénk meg azoknak a ”kisebb csillagoknak” az emlékét is, akik a fentebb említett egyéniségek munkatársaiként lelkesedésükkel, tehetségükkel és hangya-szorgalmukkal szintén oroszlánrészt vállaltak ebben a munkában. Jelen írásunkban ezért a korai magyarországi érsebészeti műhelyekkel és az ott dolgozó, a magyar érsebészet alapjainak lerakásában tevékenyen résztvevő munkatársakkal foglalkozunk. Figyelembe véve a nemzetközi és a magyar érsebészet fejlődéstörténetét, ez az időszak az 1950-1980 közötti éveknek felel meg.
Munkánk jellege és terjedelmi okok miatt nem vázol - hatjuk fel mindannyiuk szakmai életrajzát. Ha rövidebben is, de mégis regisztráljuk őket azzal a céllal, hogy úttörő tevékenységük ne csak fiatalabb munkatársaik, tanítványaik emlékezetében, ill. ránk maradt írásaikban, hanem történeti, áttekintő munkában is a helyére kerüljön és fennmaradjon. Már az a puszta tény is megörökítésre méltó, hogy ott voltak, fiatalságuk és erejük nagy részét ezen új sebészeti szakág kifejlesztésének áldozták.
Felsorolásunkat igyekszünk időrendi sorrendben tenni, bár voltak olyan műhelyek, amelyek szinte ugyanazon időben kezdték el az érsebészetet. Minden igyekezetünk ellenére sem tudtunk minden műhelyről egyformán gazdag anyagot összegyűjteni. Ez az oka, az egyes ismertetésekben tapasztalható terjedelmi különbségeknek, ill. a részletgazdagságban mutatkozó eltéréseknek. Jelen munkánkban, amely tervezett feldolgozásunk első része, a két legkorábbi és leginkább meghatározó műhellyel, iskolával foglalkozunk. Ezek a Városmajori Klinika és a Stefanics-iskola.
Leírásaink anyagát elsősorban a még élő kortársak emlékei, továbbá szakmai és családi utódaiktól nyert információk, az adott intézmény, osztály történetét ismertető írások, ill. szakirodalmi közléseik alapján állítottuk össze. A képeket illetően meg kell jegyeznünk, hogy igyekeztünk korabeli fotókat összegyűjteni, de az eltelt hosszú idő miatt ez néhányszor nem sikerült e feltételnek megfelelően. Esetenként be kellett érnünk az egyáltalán valahol fellelhető fényképekkel. Ez az oka annak, hogy egyes összevágott csoportképeken az egyes személyek között feltűnő korkülönbség látszik.
Mivel az u.n. szájhagyományban, minden jó szándék mellett is, sok szubjektív elem fordulhat elő, ezért nagy energiát fordítottunk az adott műhely közléseinek minél maradéktalanabb összegyűjtésére. Vagyis az objektív értékelés szempontjából a "verba volant, scripta manent" elvet tartottuk szem előtt. Ezzel csak akkor van gond, ha az adott munkacsoport közlési hajlandósága nem állt arányban, gyakorlati tevékenységükkel.
Az egyes részek végén található irodalomjegyzék tehát nem csak a leírtak dokumentálását szolgálja, hanem az adott műhely szakmai-tudományos produktumát is igyekszik megörökíteni. Abból a célból, hogy valamennyi, 1980-ig bezárólag megírt közlés a bibliográfiába lehetőleg bekerüljön, a biztonságos átfutási időt is figyelembe véve az irodalomkutatást 1982 év végével zártuk le. Néhány esetben még későbbi közléseket is figyelembe vettünk, ha az azokban leírt munka legalább részben a vizsgált periódusból származik.
Ezeket a módszertani elveket követjük majd a további műhelyek ismertetésénél is.

Irodalom

1. Bartos G., Bihari I., Markovics G.: Kik rakták le a magyarországi ütőeres sebészet alapjait? Érbetegségek. 2009; 16: 99-107.
   
   
2. Bartos G., Bihari I., Markovics G.: Tudományos értékeink az artériás sebészetben a nagy elődök után. Érbetegségek. 2012; 19: 87-101.

A Városmajori Klinika, a magyar érsebészet bölcsője

Az 1912-ben épült, egykori János szanatórium épületében (1. ábra) szervezték meg 1951-ben a BOTE Sebésztovábbképző Klinikáját, általános, mellkas-, ér- és szívsebészeti profillal. Igazgatója 1951-1956 között Littmann Imre volt, akinek munkásságát retrospektíve az „alapító” szóval jellemezhetjük (1). Az intézmény1957-től, a IV sz. Sebészeti Klinika nevet kapta és Kudász József lett a tanszékvezető. Őt a „virtuóz” jelzővel illette az utókor (1). Littmann és Kudász (3. ábra) személyes munkásságával e lapban megjelent, korábbi közlésünkben foglalkoztunk. 1975-ben Érsebészeti Intézetnek nevezték át és Soltész Lajos (1917-1981) került a Klinika élére, aki egyben megbízást is kapott az érsebészet országos meg - szervezésére. Személyét és munkásságát tökéletesen kifejezi a ”pater familias” elnevezés (1).
Az Érsebészeti Osztály, Soltész Lajos irányításával, 1953-ban alakult meg, amely az első ilyen jellegű osztály volt Magyarországon, s egyike volt Közép-Kelet-Európa első érsebészeti osztályainak. A városmajori osztály a magyar érsebészet bölcsője lett, s a mai napig az Ország vezető osztálya. Nem túlzás azt állítani, hogy nincs ma, Magyarországon olyan érsebész, aki valamikor, valahol ne lett volna kapcsolatban a Városmajorral.
Hazánkban, 1980 óta ismert a ráépített érsebészeti szakvizsga és 2012-től már alapszakvizsga lett ez a szakág. Az Intézet vezető érsebészei minden képesítő vizsgában részt vettek és vesznek. Hosszú ideig, Országos Érsebészeti Intézetként a szakmai irányítás is a Városmajorban székelt. A Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság (MAÉT) vezetőségében mindig jelentős számmal vettek részt a Klinika vezető érsebészei.
Működésének kialakulását az általunk vizsgált periódusban három időszakkal írhatjuk le: 1950-1960 - úttörő tevékenység, 1960-1970 - a rutin beavatkozások meg - jelenése, 1970-1980 - mennyiségi változás, nagy eset sorozatok (1). Ennél azonban többről volt szó, hiszen minden évtizedben jelentős volt a minőségi fejlődés is. Ezt néhány adattal szemléltetjük: poplitea pótlás - 1953, hasi aneurysma resectio - 1960, carotis reconstructio - 1963, vénapótlás műanyaggal - 1964, anonyma rekonstrukció - 1966, aortobifemoralis bypass - 1967, aorto-renalis bypass - 1969, aorto-mesenterialis bypass - 1969, aorto-bifemoralis graftcsere - 1974 (1).

1. ábra.
A János szanatórium.

2. ábra.
Littmann professzor által kialakított műtő a Sebész-továbbképző Klinikán

3. ábra.
Balról: Littmann Imre (1913-1984), jobbról: Kudász József (1904-1981)

A Klinikán a vizsgált periódusban több orvos-generáció nőtt fel. A korosztályok egymásutániságát kissé önhatalmúlag oszthatjuk be. Könnyű a fentebb említett úttörőket és munkatársaikat első generációnak nevezni: Littmann Imre, majd Kudász József (3. ábra) mellett dolgozott Soltész Lajos, Szabó Imre (1952), Papp Sándor (1957), Ránki László (1957), Vas György és Frank József (4. ábra). Őket segítették még Besznyák István, Molnár Lajos, Turbók Eszter (5. ábra), László Lajos, Pénztáros Iván.
Besznyák István mellkassebész, majd később az Országos Onkológiai Intézet Sebészeti Osztályának vezetője lett. Molnár Lajos a csepeli kórház sebészetén lett osztályvezető főorvos. Turbók Eszter pedig rövid sebészi pályafutás után az anaesthesiologiai vonalon találta meg helyét.
E csoport tagjai közül többen, Vass György, Szabó Imre, Molnár Lajos valamint külső munkatársként Somogyi Endre 1959-60-ban, saját érpótló kipróbálásával foglalkoztak. A dacron fonalból készült, kötött, redőzött, kísérleti protézist (6. ábra) a Pesterzsébeti Kötöttáru - gyárban Kovács Sándor főmérnök irányításával Adler, Kardos és Pászik művezetők állították elő. Ez az érpótló nem került emberi alkalmazásra (18).

4. ábra.
Felső sor: Soltész Lajos, Szabó Imre, Papp Sándor, alsó sor: Ránki László Vas György, Frank József

5. ábra.
Balról-jobbra: Besznyák István, Molnár Lajos, Turbók Eszter

6. ábra.
A városmajori kísérleti érprotézis

Még korábban az eddig nem említett Róth Miklós végzett kísérleteket kutyákon, tápoldatban tárolt homológ artériákkal. Közlése 1953-ban jelent meg (14). Újításként érdisszektorhoz való fonalberakót is készített. A nyolcvanas években Nemes Attila foglalkozott a Solcoseryl-P bovin graft tökéletesítésével és vizsgálta az ideális érpótló kritériumait (3).
A második csatasorba tartoztak a következők: Gloviczki Péter, Nemes Attila, Dzsinich Csaba, Acsády György, Balogh Ádám, Mogán István (7. ábra), Sebestyén Miklós, Damenija György.

7. ábra.
Felső sor: Gloviczki Péter, Nemes Attila. Dzsinich Csaba, alsó sor: Acsády György, Balogh Ádám, Mogán István

Őket segítették Solti Ferenc, Hüttl Kálmán, Czakó Elemé mint az angiológia, a radiológia és a kardiológia képviselői. Közülük heten egyetemi tanári címet nyertek és négyen tanszékvezetői tisztséget is betöltöttek.
Növekedett, majd felnőtt a harmadik generáció: Entz László, Járányi Zsuzsanna (8. ábra), Bíró Gábor, Laczkó Ágnes, Sepa György, Szabó Attila, Mezővári Anna, Szeberin Zoltán, Szabó Gábor, ifj. Sótonyi Péter, Oláh Zoltán és Gősi Gergely.
A közben megizmosodott intervenciós angio-radiológia képviselői lettek Nemes Balázs, Simonffy Árpád, angiológusként pedig Kristóf Vera művelik a modern érgyógyászatot. Dósa Edit önálló ultrahang szakember is nagy segítséget ad a diagnosztikában.

8. ábra.
Entz László és Járányi Zsuzsanna

Az "alapító atyák" és utódaik meghatározó szerepet töltöttek be a hazai érsebészet kialakulásában. Az is elmondható, hogy többségük nem az érsebészetben, hanem a Klinika valamelyik más osztályán kezdete munkáját. Az is előfordult, hogy párhuzamosan két területen, pl. a szív és érsebészetben is dolgoztak. Így pl. a korábban említett Besznyák István, a mellkassebészet művelése mellett ereket is operált. Többek között ezzel a sokoldalú kiképzéssel is magyarázható, hogy később olyan sokuk lett vezető sebész az Országban.
A korábbi időrendi felsorolás után röviden írunk a városmajori iskola neves képviselőinek tevékenységéről is. Az első érdemi hazai rekonstrukciós érműtétet 1952-ben, az arteria poplitea rövid szakaszára kiterjedő elzáródás miatti nyílt desobliterációt, Soltész Lajos végezte el (cit. 1). Ő nagyon sok érműtét-fajtát végzett elsőként. Ezekről másutt részletesen írtunk (2). Itt csak azt emeljük ki, hogy eredeti módszert dolgozott ki 1959-ben, még a Fogarty katéter megjelenése előtt: az oldalágon keresztül végzett expressiós embolektomiát (43). Ő írta 1963-ban az első, Magyarországi, klinikai érsebészettel foglalkozó kandidátusi értekezést, A végtagok veleszületett arteriovenosus sipolya címmel (52).
Szabó Imre a legelső és legidősebb érsebész asszisztens. Személyét minden idősebb magyar érsebész ismeri, tiszteli: "a kezdeti harcok résztvevője, az első sikerek, kudarcok szemtanúja, nemzedékek nevelője, manuduktora, a csendes s kiváló manualitású Dr.Szabó Imre" írja róla a jubileumi emlékkönyv (1). Ő volt a femoro-poplitealis bypass műtétek egyik korai úttörője. De uralta az összes végzett műtéttípust, beleértve pl. az aorto-bifemoralis graftcserét is.
Papp Sándor kezdte el a supra - aorticus érműtétek végzését. Nevéhez fűződik az első carotis desobliteratio elvégzése Magyarországon, 1963-ban (cit. 4). Ugyancsak ő operálta hazánkban az első aorto-bifemoralis bypasst is 1967-ben (cit. 4).
Ránky László végezte el az első magyarországi, klinikai érragasztást, 1968-ban.
Acsády György a hatodik tanszékvezető egyetemi tanár lett a városmajori klinikán. Érsebészeti munkás ságát elsősorban a phlebologiai sebészetben fejtette ki (a traumás arterio-venosus shunt-ök kezelése, a Palma műtét hemodinamikai módosítása, a vena cava superior syndroma megoldása gyűrüs T-grafttal, stb.). Szívügye az érsebészeti oktatás, mind a graduális, mind pedig a postgradualis szak - képzés. Kiemelendő a Nemes Attilával együtt írt, ill. szerkesztett "Az érsebészet tankönyve (4) és "Az érbeteg - ségek klinikai és műtéttani atlasza" (6) c. munkája.
Mogán István a Szent Imre Kórház érsebészetének lett vezető főorvosa. Jelenleg a MAÉT elnöke. Sebestyén Mikló a SOTE III. sz. Sebészeti Klinikáján vitte tovább az érsebészeti műtétek és szemlélet elsajátított tudnivalóit. Sajnos hosszú betegség után meghalt. Balogh Ádám a szegedi egyetem Sebészeti Klinikájának vezetőjeként folytatta a városmajori érsebészeti gyakorlatot.
A harmadik generációról szintén érdemes néhány szót ejteni már csak a jelen munka célkitűzését tekintve is. Nemkülönben azért, mert a további fejlődés, a szakma sorsa már az ő kezükben lesz.
Entz László Ph. D.-témája, habilitációja is a carotis sebészetről szólt. Ő volt, aki Magyarországon először végzett Németországból hozott technikával carotis eversios thrombendarteriectomiát. Az eredeti Ér- és Szívsebészeti Klinika szerkezete az elmúlt években jelentősen meg - változott. Az egységes sebészeti profil helyett ma van Kardiológiai, Neurovascularis, Szívsebészeti és Érsebészeti Tanszék. Ez utóbbi vezetője Entz László egyetemi tanár. A tanszékeket a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika fogja egységbe.
Járányi Zsuzsanna tanszékvezető-helyettes, egyetemi docens szintén a carotis sebészet területén nyújt többletet a teljes körű érsebészeti tevékenység mellett. Bíró Gábor a homograftok érsebészeti felhasználásának lehetőségeivel foglalkozott. Jelentős tevékenységet fejtett ki a graft gennyedések kezelése területén. Nemkülönben említésre méltónak mondható a Cimino fistulák készítése, szövődményeinek ellátása területén kifejtett aktivitása. Jelenleg Németországban dolgozik. Damenija György grúz származású, színes egyénisége volt a klinikának. A nagynyomású intraartériás infúziók alkalmazásával végzett kísérleteket. Évekkel ezelőtt elhalálozott. Laczkó Ágnes klinikai főorvos osztályvezetőként és ügyeletvezetőként végez tevékenységet az érsebészet teljes területén. Mezővári Anna korábbi, több vidéki munkahely után az Ér- és Szívsebészeti Klinikán kapott teljes körű érsebészeti kiképzést. A szekszárdi kórház érsebész főorvosa lett.
Az eddig nem említettek közül Keresztúry Gábor a székesfehérvári érsebészet főorvosa lett, majd váltott hazát, és vitte tovább a részben az itt szerzett tudást. Pintér László és Cs. Nagy Gábor szintén külföldön kamatoztatják a Klinikán szerzett érsebészeti képességüket.
Az érsebészet elképzelhetetlen radiológiai háttér nélkül. A Kudász klinikán Kisvárday Gyula és Pénztáros Iván kezdték el az un. lapváltós angiográfiás technikát. Ekkor az alsóvégtag angiografiájára főleg kézi befecskendezéssel, a gép léptetése melletti, translumbalis percután aortografiát végeztek. A femoralis angiográfiák és a phlebographiák hasonló módon történtek. A legtöbb érvizsgálatot Czakó Elemér készítette. Entz László 1978-ban került oda, aki az érvizsgálatok jelentős részét idővel átvette.

9. ábra.
Szlávy László

Kisvárday halála után, 1978-ban, egy ekkor már ismert szakember került a röntgen osztály élére: Szlávy László (9. ábra). A Harvard egyetemről hozta a legfrissebb tudást. Az első hazai DSA (angiotron) 1981-től működött a többször átalakított radiológiai helységekben. Gyökeresen átalakult, fejlődött az érvizsgálatok módszertana. Megjelentek a Seldinger katéterezésen alapuló szelektív és szuperszelektív vizsgálatok. Szlávy végezte az első hazai coronarographiát. Munkássága nyomán kialakult a Klinikán az intervenciós radiológia, különösen a percutan transluminalis angioplastica.
Ennek a hetvenes években új radiológiai szakágnak a kifejlesztését, a kor szellemét jól megértő érsebészek, Papp Sándor és Szabó Imre is serkentették. Ebben a munkában, a továbbiakban a Radiológiai Klinikáról érkezett Hüttl Kálmánnak volt alapvető szerepe, aki ma a radiológiai részleg vezetője. Az invazív radiológiában vele dolgozott az eredetileg belgyógyász Repa Imre is. E tevékenységek alapozták meg a későbbi Határőr úti új röntgen részleg létrehozását, majd továbbfejlesztését CT-vel, később MRI-vel, amely berendezéseket már többször még modernebbre cseréltek.
Az Intézetben, 1951-1980 között intenzív kísérletes és klinikai tudományos munka is folyt, amelynek emlékét sok-sok hazai és külföldi előadás, ill. nagyszámú, értékes közlés őrzi (4-103).
A Klinika fejlődése és vezető szerepe a mai napig is tart.

Irodalom

A városmajori klinikával foglalkozó monográfia és közlés

1. A városmajori klinika első száz éve: mítosz és valóság. Szerk: Dobozi Pálma. Semmelweis Kiadó, Bp. 2012.
   
   
2. Bartos G., Bihari I., Markovics G.: Kik rakták le a magyarországi ütőeres sebészet alapjait? Érbetegségek. 2009; 16: 99-107.
   
   
3. Bartos G., Bihari., Markovics G.: Tudományos érté - keink az artériás érsebészetben, a nagy elődök után. Érbetegségek. 2012. 19: 87-101.
   
   

Érsebészeti monográfia

1. Acsády Gy., Nemes A. (szerk.): Az érsebészet tankönyve. Medicina. Bp. 2001.
   
   
2. Vas Gy.: Az alsó végtag vénás betegségei. Medicina. Bp. 1963.
   
   
3. Acsády Gy., Nemes A.: Az érbetegségek klinikai és műtéttani atlasza. Medicina. Bp. 2005.
   
   
4. Nemes A., Soltész L.: Érsebészeti vezérfonal. Medicina. Bp. 1980.
   
   
5. Nemes A. (szerk.): A vénák betegségei és kezelésük. Medicina. Bp. 1986.
   
   
6. Szabó Z., Solti F., Nemes A. (szerk.): Angiologia. Medicina. Bp. 1990.
   
   
7. Nemes A., Acsády Gy.: Angiologia. Egyetemi jegyzet. SOTE. Bp. 1995.
   
   
8. Nemes A., Acsády Gy.: Tanácsok érszűkületes betegeknek. Medicina. Bp. 1991.
   
   
9. Nemes. A., Szabó I.: Tanácsok visszérbetegeknek. 2. kiad. Medicina. Bp. 1991.
   
   
10. Nemes A.: Angiologiai útmutató: Klinikai irányelvek kézikönyve. Medition kiadó. Bp. 2009.
    
    

A városmajori klinika kísérletes közleményei 1957-1982

1. Róth M.,: Konzervált aorta átültetése kutyákon. Magy. Seb. 1953; 4: 277-280.
   
   
2. Gömöry A.: Új műszer alkalmazásával módosított eljárás 2-3 mm-es erek egyesítésére. Magy. Seb. 1957; 10: 257-262.
   
   
3. Gömöry A. Szabó Z., Husvéti S.: A nagyereken, eltávolítható prothesis segítségével végzett érátültetésekről. Az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet Sebész Szakcsoportjának nagygyűlése. 1958. Szerk: Hüttl T. Bp. 1959; 2: 594-598 old.
   
   
4. Gömöry A., Husvéti S., Szabó Z., Löblovics I.: Die Transplantation der grossen Gefässe mit Hilfe einer entfernbaren Prothese. Zbl. Chir. 1960; 85: 12-17.
   
   
5. Somogyi E., Vas Gy., Szabó I., Molnár L., Kovács S.: Tapasztalatok hazai gyártmányú műanyag erek transplantatiójával állatkísérletekben. Az Orvos- Egészségügyi Szakszervezet Sebész Szakcsoportjának nagygyűlése. Szerk: Hüttl T. Bp. 1961.164-165. old.
   
   
6. Somogyi E., Sótonyi P., Nemes A., Sebestyén M., Besznyák I.: Végtag-gangraena előidézése patkányban, elektromos árammal. Morphol. Igü. Orv. Szle. 1967; 7: 272-277.
   
   
7. Nemes A., Sebestyén M.: Arteriographia patkányon. Kísérl. Orvostud. 1967; 19: 552-554.
   
   
8. Besznyák I., Somogyi E., Nemes A., Sebestyén M., Sótonyi P.: Kísérletes végtag-gangraena kezelése hyperbarikus oxygennel. Morphol. Igü. Orv. Szle. 1968; 8: 52-57.
   
   
9. Molnár L.: Műtéttel megoldott alsóvégtag elephantiasis. Orv. Hetil. 1969; 110: 2943-2944.
   
   
10. Besznyák I., Somogyi E., Nemes A., Sebestyén M., und Sótonyi P.: Behandlung des experimentellen Extremitätengangräns mit hyperbarem Sauerstoff. Acta Chir. Acad. Sci. Hung. 1970; 11: 303-311.
    
    
11. Gloviczki P., Hidden G., Le Floch P.: A kísérletes microvascularis sebészet lehetőségei a művi nyirokérvéna anastomosisok képzésében. Magy. Seb. 1978; 31: 145-152.
    
    
12. Gloviczki P., Le Floch P., Hidden G.: (francia nyelven) J. Chir. 1979; 116: 437-443
    
    
13. Gloviczki P., Kádár A., Dzsinich Cs., Papp S., Soltész L.: Kis átmérőjű erek pótlása új típusú GORE-TEX érprotézissel /kísérletes vizsgálat és scanning elektronmikroszkópos feldolgozás. Magyar Sebész Társaság kongresszusa. Szeged. 1980. 163-164 old.
    
    
14. Somogyi E., Sótonyi P., Nemes A., Soltész L.: Experimental observations regarding the applicability of calf cartotid xenograft in vascular surgery. J. Cardiovasc. Surg. 1980; 21: 723-726.
    
    
15. Somogyi E., Nemes A., Sótonyi P., Lichti H., Fraefel W.: Morphological experiences with a new bovine carotis xenograft (Solcograft-P) in experimental vascular surgery. Acta Morphol. Acad. Sci. Hung. 1982; 30: 199-208.
    
    

A városmajori klinika klinikai tárgyú közleményei 1954-1982

1. Soltész L.: Az arteriectomia jelentősége verőér elzáródások kezelésében. Magy. Seb. 1954; 7: 348-352.
   
   
2. Littmann I.: Unsere Erfahrungen über die chirurgische Behandlung der Coarctatio Aortae. Zbl. Chir. 1954; 79: 1398-405.
   
   
3. Temesvári A., Soltész L., Robicsek F.: A felső végtag Raynaud-syndromájának sebészi kezelése. Magy. Seb. 1954; 7: 407-417.
   
   
4. Temevári A., Soltész L., Robicsek F:: Chirurgische Behandlung des Raynaud-Syndroms der oberen Extremität. Chirurg. 1955; 26: 70-75.
   
   
5. Soltész L.: Nem obliterált scleroticus arteria femoralis resectiojának esete. Magy. Seb. 1954; 7: 112-114.
   
   
6. Soltész L.: Die Bedeutung der Arteriektomie in Behandlung der Arteriosclerose obliterans. Zbl. Chir. 1955; 80: 701706.
   
   
7. Soltész L.: Resultats de l’arteriectomie. Lyon Chir. 1956; 51: 273-278.
   
   
8. Littmann I., Soltész L.: Obliterált arteria poplitea resectioja és sikeres pótlása lyophilizált emberi arteriával. Orv. Hetil. 1955; 96: 1028-1030.
   
   
9. Vas Gy.: Lumbalis sympathektomia és arteriektomia az alsó végtag krónikus arteria-elzáródásában. Kandidátusi értekezés. Bp. 1956.
   
   
10. Vas Gy. Nenov Sz.: Eine Modifikation der Kreislaufzeit nach hyperämisierenden Operationen bei peripheren Durchblutunsstörungen. Zbl. Chir. 1956; 81: 2041-2046.
    
    
11. Vas G., Nenov S.: Eine Modifikation der Lintonschen Arterienklemme. Zbl. Chir. 1956; 81: 1045-1046.
    
    
12. Soltész L., Szabó I., Böröcz L.: Adatok az arteritis epiaortica (aortaív syndroma) sebészi kezelésének kérdéséhez. Orv. Hetil. 1958; 99: 26-28.
    
    
13. Vas G.: Lumbale Sympathektomie und Artriektomie bei peripheren Durchblutungsstörungen der unteren Gliedmassen. Zbl. Chir. 1958; 83: 777-788.
    
    
14. Vas Gy.: Az alsó végtagok postthromboticus syndromája és annak sebészi kezelése. Orv. Hetil. 1958; 99: 895-899.
    
    
15. Soltész L., Böröcz L., Szabó I., Álmos S.: Embolektomia új műtéti eljárása. Az Orvos-Egészségügyi Szak - szervezet Sebész Szakcsoportjának Nagygyűlése. 2. köt. Bp. 1959. 607-611 old.
    
    
16. Kudász, J.: Die chirurgische Behandlung der Coarctatio aortae durch die Anwendung homoioplastischer lyophilisierter Gefässtransplantate. Zbl. Chir. 1959; 84: 385-388.
    
    
17. Vas Gy., László L.: Lumbalis sympathectomia hatása az alsó végtagok vénás keringésére obliterativ arteriosclerosisban. Orv. Hetil. 1959; 100: 1766-1768.
    
    
18. Vas G., László L.: Veränderungen des venösen Druckes nach lumbaler Sympathektomie bei peripheren Durchblutungsstörungen. Zbl. Kreisl.-Forsch. 1959; 48: 1106-1110.
    
    
19. Soltész L.: Az obliteratív érbetegségek korszerű szemlélete és gyógykezelése. Orv. Hetil. 1960; 101: 433-440.
    
    
20. Soltész L.: A peripheriás erek sebészetének korszerű kérdései. Az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet Sebész Szakcsoportjának nagygyűlése. Szerk: Hüttl T. Bp. 1961. 129-146 old.
    
    
21. Kudász J.: Az érátültetés kérdései. Az Orvos- Egészségügyi Szakszervezet Sebész Szakcsoportjának nagygyűlése. Szerk: Hüttl T. Bp. 1961. 158-160 old.
    
    
22. Somogyi E., Vas Gy., Szabó I.: Szövettani meg - figyeléseink hazai gyártmányú műanyagér protézisekkel állatkísérletben. Morphol. Igü. Orv. Szle 1961; 1: 136-141.
    
    
23. Soltész L.: A peripheriás erek sebészetének egyes korszerű kérdései. Orv. Hetil. 1961; 102: 577-586.
    
    
24. Soltész L.: A végtagok veleszületett arterio-venosus sipolya. Kandidátusi értekezés Bp. 1963.
    
    
25. Soltész L., Papp S., Szabó I., Frank J., Turbók E.: Az acut verőérelzáródások kezelésének fejlődése és eredményei. Magy. Seb. 1968; 21: 9-14.
    
    
26. Papp S., Soltész L., Szabó I., Turbók E., Frank J.: Chronikus verőérelzáródás miatt végzett helyreállító érműtéteink eredményei. Magy. Seb. 1968; 21: 15-21.
    
    
27. Kudász J.: Az aorta coarctatiók műtéte homoioplastikus lyophilizált transplantatum alkalmazásával. Emlék - könyv az Egri Megyei Kórház fennállásának 10. évfordulójára. Szerk: Ringelhann B. Eger, 1960. 277-282 old.
    
    
28. Soltész L.: Az érátültetés egyes időszerű kérdései. Orv. Hetil. 1968. 109: 2803-2807.
    
    
29. Nemes A.: Gewebevereinigungen mit Klebstoffen in der Traumatologie. Acta Chir. Acad. Sci. Hung. 1969; 10: 73-83.
    
    
30. Nemes A.: Ragasztásos szövetegyesítés lehetőségei a traumatologiában. Magy. Traumatol. Orthop. Helyreáll. Seb. 1969; 12: 220-230.
    
    
31. Kudász J., Nemes A.: Obliterativ érbetegségek miatt amputált alsó végtatok vizsgálata. Szegedi Angiológiai Napok. 1969. 45-47 old.
    
    
32. Besznyák I., Sebestyén M., Nemes A., Rényi-Vámos F.:. Hyperbaric oxygenation as a therapeutic method in experimental subacute and chronic peripheral circulatory disturbances. Acta Chir. Acad. Sci. Hung. 1969; 10: 393-402.
    
    
33. Kudász J.,Nemes A.: Untersuchung von wegen obliterativer Gefässkrankheiten amputierten unteren Extremitäten. Acta Chir. Acad. Sci. Hung. 1970; 11: 33-38.
    
    
34. Besznyák I., Sebestyén M., Nemes A., Rényi-Vámos F.: A hyperbaricus oxigenisatio szerepe subacut, illetve chronikus experimentalis peripheriás keringési zavarok kezelésében. Kísérl. Orvostud. 1971; 23: 1-6.
    
    
35. Frank J., Papp S., Soltész L., Szabó I., Turbók E.: Tapasztalataink a keresztezett, megkerülő érösszeköttetésekkel (cross-over bypassokkal). Orv. Hetil. 1973; 114: 985-987.
    
    
36. Balogh Á., Szabó I., Soltész L., Papp S., Turbók E., Frank J., Nemes A.: A foltplasztika a korszerű reconstructív érsebészetben. Orv. Hetil. 1974; 21: 1215-1219.
    
    
37. Damenija Gy., Balogh Á., Nemes A., Tóth L.: A femorofemoralis subcutan venás by-pass. Orv. Hetil. 1974; 115: 1892-1894.
    
    
38. Nemes A., Balogh Á., Mentényi T.:Falusi lakosság szűrővizsgálata érsebészeti szempontok alapján. Orv. Hetil. 1974; 115: 2929-2930.
    
    
39. Balogh A., Nemes A., Besznyák I.: Zur Frage der chirurgischen Indikation bei der Behandlung der obliterativen Gefässkrankheiten der unteren Extremität von Lungentuberkulotikern. Acta Chir. Acad. Sci. Hung. 1975; 16: 299-305.
    
    
40. Papp S., Soltész L., Szabó I., Turbók E., Frank J., Nemes A.: Klinische Erfahrungen bei 303 aortoiliakalen Gefässrekonstruktionen. Acta Chir. Acad. Sci. Hung. 1974; 15: 117-128.
    
    
41. Papp S., Soltész L., Szabó I., Turbók E., Frank J., Balogh Á.: Die Ergebnisse von 303 aortoiliakalen Gefäss-Rekonstruktionsoperationen. Acta Chir. Acad. Sci. Hung. 1974; 15: 261-272.
    
    
42. Papp S., Damenija Gy., Dzsinich Cs.: A septicus érvarrat elégtelenségről. Conferentia Internationalis Chirurgica, Traumatologica, Angiologica et Anaesthesiologica. Bp. Kossuth. 1974. 214 old.
    
    
43. Balogh Á., Nemes A., Besznyák I.: Sebészeti indicatio kérdése tüdőgümőkóros betegek alsóvégtagi obliteratív érbetegségeinek kezelésében. Tuberk. és Tüdőbeteg. 1975; 28: 9-11.
    
    
44. Sebestyén M., Szabó I., Papp S., Dzsinich Cs.: Az alsó és felső végtagokon végzett peripheriás reconstructiv érműtétek. Orv. Hetil. 1975; 116: 745-748.
    
    
45. Balogh Á., Gloviczki P., Nemes A., Buzna E.: Az arteria axillaris szokatlan sérülése. Orv. Hetil. 1976; 117: 416-417.
    
    
46. Bodor E., Frank J.: Sklerotischer Verschluss des Venen- Bypasses. Acta Chir. Acad. Sci. Hung. 1977; 18: 359-364.
    
    
47. Papp S., Soltész L., Dzsinich Cs., Turbók E.: Szeptikus szövődmények az érsebészetben. Magy. Seb. 1978; 31: 118-123.
    
    
48. Szabó M. M., Papp S., Szende B.: Komplikationen bei Gefässprothesen im Sektionsmaterial. Acta Chir. Acad. Sci. Hung. 1978; 19: 157-162.
    
    
49. Papp S., Soltész L., Turbók E., Frank J.: Experiences with aorto-bifemoral bypass. Congressus Societatis Chirurgicae Hungaricae. Abstracts. Bp. 1978. No. 130.
    
    
50. Szabó I., Dzsinich Cs., Sulyok Z.: 5 years follow up study of femoro-popliteal reconstruction. Congressus Societatis Chirurgicae Hungaricae. Abstracts. Bp. 1978. No. 131.
    
    
51. Sebestyén M., Papp S., Szabó I., Gloviczki P.: Femorotibial bypass operations. Congressus Societatis Chirurgicae Hungaricae. Abstracts. Bp. 1978. No. 132.
    
    
52. Papp S., Sebestyén M., Mogán I., Turbók E.: Obturator bypass: technics and indication. Congressus Societatis Chirurgicae Hungaricae. Abstracts. Bp. 1978. No. 133.
    
    
53. Nemes A., Gloviczki P., Acsády Gy.: The role of the deep femoral artery in the reconstructive vascular surgery. Congressus Societatis Chirurgicae Hungaricae. Abstracts. Bp. 1978. No. 143.
    
    
54. Balogh Á., Tóth L., Nemes A.: Operált traumás arteria cubitalis-aneurysma. Magy. Seb. 1978; 31: 414-416.
    
    
55. Somogyi E., Nemes A., Sótonyi P., Dzsinich Cs., Soltész L.: Application of Solcograft in vascular surgery. Acta Morphol. Acad. Sci. Hung. 1979; 27: 133-153.
    
    
56. Nemes A.: Cerebrovascularis kórképek és műtéti kezelésük. Eü. Munka. 1979; 4: 99-101.
    
    
57. Sebestyén M., Soltész L., Papp S., Gloviczki P.: A cruralis bypass műtétek késői eredményei. Orv Hetil. 1979; 120: 2905-2906.
    
    
58. Dzsinich Cs., Papp S., Soltész L., Gloviczki P.: Gore-tex protézisimplantációkkal szerzett tapasztalataink. Magy. Seb. 1980; 33: 209-212.
    
    
59. Papp S., Mogán I., Turbók E., Frank J.: Az obturatorbypass; indikáció és műtéti technika. Magy. Seb. 1980; 33: 213-216.
    
    
60. Kádár A., Gloviczki P., Béres Zs., Papp S.: Transmission and scanning electron microscopic study of the incorporation of synthetic vascular prostheses. VASA. 1980; 9: 112-117.
    
    
61. Dzsinich Cs., Papp S., Soltész L., Gloviczki P.: GORETEX prothesisekkel szerzett klinikai tapasztalataink. Magyar Sebész Társaság kongresszusa. Szeged. 1980; 167-168 old.
    
    
62. Papp S., Dzsinich Cs., Soltész L., Mogán I., Turbók E.: 180 carotis interna recanalisatio tapasztalatai. Magyar Sebész Társaság kongresszusa. Szeged. 1980; 345-346 old.
    
    
63. Somogyi E., Sótonyi A., Nemes A., Soltész L.: Experimental observations regarding the applicability of calf carotid xenografts in vascular surgery. J. Cardiovasc. Surg. 1980; 21: 723-726.
    
    
64. Tausz I., Kricsfalusi M., Süveges E., Nemes A., Monos E.: Heterológ érptotézisek biomechanikai tulajdonságai. A Magyar Élettani Társaság 46. jubileumi vándor - gyűlése. Bp. 1981. 217. old.
    
    
65. Acsády Gy., Papp S., Szabó I., Nemes A.: Varicectomia kapcsán fellépett arteria sérülésekről. Magy. Seb. 1982; 35: 355-358.
    
    
66. Acsády Gy., Nemes A., Papp S., Damenija Gy.: Alsó végtagi angioma arteriovenosum permagnum. Magy. Seb. 1982; 35: 389-392
    
    
67. Nemes A., Mogán I., Dzsinich Cs., Papp S.: Tapaszta - lataink a supra-aorticus értörzsek helyreállító sebészetével. Congressus Societatis Hungaricae Chirurgicae. Abstracts of lectures and posters. Bp. 1982; 27. old.
    
    
68. Szabó I., Frank J., Acsády Gy., Krause E., Damenija Gy.: Az aorto-iliacalis érszakasz helyreállító sebészete. Congressus Societatis Hungaricae Chirurgicae. Abstracts of lectures and posters. Bp. 1982; 28. old.
    
    
69. Dzsinich Cs., Papp S., Szlávy L.: A visceralis artériák reconstructív érműtéteivel szerzett tapasztalataink. Congressus Societatis Hungaricae Chirurgicae. Abstracts of lectures and posters. Bp. 1982; 29. old.
    
    
70. Sebestyén M., Závodszky Zs., Radnai Z.: Az arteria iliaca externa rekonstrukciójának jelentősége és lehetőségei. Congressus Societatis Hungaricae Chirurgicae. Abstracts of lectures and posters. Bp. 1982; 61. old.
    
    
71. Mohácsy J., Kádár A., Richter T., Gloviczki P., Dzsinich Cs., Bartek I.: Humán endothelsejt elváltozások érsebészeti beavatkozások kapcsán. Magyar Pathologusok Társasága megalapításának 50 éves jubileuma alkalmából a Társaság által rendezett ünnepi tudományos ülés előadásai. Szerk: Jellinek H. et al. Kecskemét, 1982; 211-218 old.
    
    
72. Vas Gy., Hidvégi J.: Balassa érsebészeti munkásságáról. Orv. Hetil. 1983; 124: 709-710.
    
    
73. Nemes A., Dzsinich Cs., Hüttl K., Acsády Gy.: Az érsebészet új fejezete: az aorta aneurysmák endoluminalis”stentgraft” kezelése. Orv. Hetil. 2004; 145: 2075-2083.
    
    
74. Nemes A.: Hibák, tévedések, szövődmények az érsebészetben. Doktori értekezés. Bp. 1987.
    
    
75. Dzsinich Cs.: A renovascularis hypertonia sebészi kezelése : kandidátusi értekezés. – Bp., 1986.

A Stefanics-iskola

    I sz. (1950-1957), III sz. (1961-1982), majd II sz. Sebészeti Klinika

Stefanics János (1. ábra) körül alakult ki Magyarországon az első érsebészeti iskolák egyike. (1, 2). Egy és egy negyed éves mosonmagyaróvári kitérő mellett 42 éven át művelte a sebészetet a Budapesti Orvostudományi Egyetem I., II. és III. sz. Sebészeti Klinikáin. (Munkássága kezdetén a későbbi, II. sz. Baross utcai Sebészeti Klinika volt az I. sz. Sebészet.)

1. ábra.
Stefanics János (1914-1982)

Stefanics professzor angiológiai-érsebészeti tevékeny - ségének két korszaka volt: 1951-1957 között a Baross utcai, az akkori I. sz. Sebészeti Klinikán fordult figyelme az érbetegségek, kezdetben a vénák betegségei felé. Akkori munkatársai Balás Attila, Görgő Pál, Ránky László, Papp Sándo voltak (2. ábra). Ránky és Papp 1957-ben a városmajori Érsebészeti klinikára kerültek. A vénás betegségek területén foglalkoztak a mélyvénás thrombosissal, a postthomboticus syndromával, a phlebographiaval, a Paget-Schrötter syndromával. Ez irányú tevékenységükről 1951-1953 között számos közlemény jelent meg a hazai, a kelet-, ill. a nyugatnémet lapokban (4-9, 5-9, 11, 14, 15). Stefanics és fentebb említett munkatársai a phlebologia hazai úttörőiként említhetők (3).

2. ábra.
Balról-jobbra: Balás Attila, Görgő Pál, Papp Sándor, Ránky László

Talán Magyarországon elsőként 1952-ben számoltak be olyan esetekről, amikor chronicus obliterativ verőér - betegség miatt direkt az elzáródott verőérre irányuló műtétet, (bár még nem rekonstrukciót) végeztek (12). Két aorta bifurcatio thrombosis műtétéről van szó (3. ábra). Az első esetben az aorta bifurcatio és a jobb a. iliaca communis elzáródott, a bal oldali pedig szűkült volt. Rezekálták a jobb artéria iliaca communist és jobb oldali lumbalis sympathectomiát végeztek. A második esetben az aorta bifurcatio elzáródása mellett a bal a.iliaca occlusioját és meghatározhatatlan kiterjedésű bal alsó végtagi mélyvénás thrombosist találtak. A végtag gangraenás volt. Hosszú szakaszt rezekáltak a véna femoralisból, ill. periarteralis sympathectomiát végeztek. Progresszió miatt az ötödik postoperativ napon femoralis arteriectomia is történt. A beteget elvesztették. A szerzőknek ebben az időben két Oudot által végzett bifurcatio-cseréről és 32 bifurcatio TEA-ról volt irodalmi ismeretük.

3. ábra.
Esetismertetés. Egyike az első érsebészeti beavatkozásoknak

A gyógyszeres vasodilatatioval, 1952 és 1958 között több közleményben foglalkoztak, amikoris ezek ered - ményét a műtéti vasodilatatioval (sympathectomia) hasonlították össze (17, 18, 20, 22, 24, 26). Írtak még az arteriográfiáról, a kísérletes shock-ban végzett arteriográfiáról is (17-23).
Abban az időben két másik munkatársa, Bikfalvy András (4. ábra) és Dubecz Sándor más irányú, érsebészettel kapcsolatos kísérleti tevékenységet végzett: a világon másodikként érvarró gépet, működő eszközt szerkesztettek (10, 13). Ez utóbbiról már korábban, e lap hasábjain olvashattak az érdeklődők (77).

4. ábra.
Bikfalvi András

Stefanics angiológiai-érsebészeti munkásságának második szakasza, a mai értelemben is modern rekonstrukciós érsebészet az akkori (1960-at írunk) István Kórház területén megszervezett III sz. Sebészeti Klinikán bontakozott ki. Itt jött létre az egyik legerősebb korai, hazai érsebészeti iskola 1966-tól. Stefanics János "érsebész" munkatársai voltak ebben az időben Dubecz Sándor, Csengődy József, Nagy Lajos, Jámbor Gyula, Kiss Lajos, Juhász Ferenc, ill. Juhász Miklós és Kocsis László (5. ábra) A második vonal, Samu Terézia, Gáti József, Morvay Krisztin (6. ábra), s a később bemutatásra kerülő Gyurkovics Endre, és Nagy Zoltán már Jámbor munkatársaiként nőtt fel (6. ill. 19. ábra). Gyurkovics és Nagy az I sz. Sebészeti Klinika érsebészei lettek.

5. ábra.
Juhász Miklós és Kocsis László

6. ábra.
Balról-jobbra: Samu Terézia, Gáti József, Morvay Krisztina

A Stefanics vezette III. sz. Sebészeti Klinikán az első rekonstruktív verőér műtétet femoro-poplitealis bypasst Dubecz Sándor végezte teflon érprotézissel 1966-ban. Bypassok voltak az első érműtétek - műanyag ércsővel-, majd főként thromb-endarteriektomiákat végeztek. 1969 februárjában Stefanics professzor végezte a klinikán az első aortobifemoralis bypasst. Ugyancsak 1969-ben Nagy Lajos nevéhez fűződik az első v. saphenával végzett bypass műtét.

7. ábra.
Fent: a v. cephalica előkészitve femoro-cruralis áthidaláshoz, lent: everziós eljárással készült autolog graft az a. fem.superficialisból

A klinikán az első carotis rekonstrukcióra 1971-ben került sor. Ezeket a műtéteket kezdetben temporer shunt-tel végezték. A szelektív shuntölést alkalmazták. Az 1980-as évek elejétől Magyarországon talán az elsők voltak, mint elvi shunt nélkül operálók.
Néhány felső végtagi, és pár zsigeri arteria rekonstrukciót is végeztek. Az első magyarországi sikeres arteria mesenterica superior TEA-t Jámbor végezte 1972-ben (39).
Az alsó végtagi verőér rekonstrukciók során a femoro-popliteo-cruralis szakaszon elkötelezett hívei voltak az autolog anyag, elsősorban a vena saphena magna használatának. A v.saphena magna hiányában, vagy annak felhasználásra alkalmatlansága esetén bátran nyúltak a karvénákhoz (v. cephalica, v. basilica) egy-egy esetben a v. saphena parvához, vagy akár az evertált a. fem. superficialishoz is (7. ábra). Femoro-popl.-cruralis területen alig-alig alkalmaztak műanyag graftot. Ez az elv a mai napig tartó, időt álló korai felismerés volt.
A klinika rekonstruktív érsebészetének megteremtésében szerepe volt annak is, hogy az István Kórházban a velük szemben lévő épület az I.sz. Belgyógyászati Osztálynak adott otthont, melynek vezetője az 1960-as években Bugár-Mészáros Károly, a magyar angiológia atyja volt. Erről az osztályról sok beteg került át a klinikára amputációs indikációval. Nyilván ez is sarkalta Stefanics professzort a más típusú sebészi segítség-nyújtásra is. A verőérbetegek belgyógyászati és sebészeti therápiája kapcsán nagyon szoros kapcsolat alakult ki a két osztály között. Hetente egy meghatározott napon un. angiográfiás rtg. viziten a klinika röntgen helyiségében a radiológus kolléga bemutatta az azon a héten készült angiográfiákat. Ezen a viziten az I. Bel osztály érbetegségekkel foglalkozó orvosai (Kusztos Dénes, Landi Anna, Ablonczi Dalma) is részt vettek Bugár-Mészáros vezetésével. Ezek a meg - beszélések, eset elemzések sok segítséget nyújtottak mind az angiologiai, mind az érsebészeti kezelési elvek kialakításában.

8. ábra.
Urai László

A III. Sebészeti Klinikának nemcsak az I. Belgyógyászati Osztállyal volt szoros kapcsolata. Az István Kórház területén működött az egyetem IV. sz. Belgyógyászati Klinikája is, a jelenlegi Országos Kardiologiai Intézet elődje. Akkori vezetője Gottsegen György professzor volt. A klinikán szív és érbeteg ellátás folyt. Itt dolgozott Urai László, az angiológia elkötelezett híve, később Bugár Mészáros Károly, majd Soltész Lajos után a Magyar Angiológiai Társaság harmadik elnöke (8. ábra).

9. ábra.
Kiss Lajos

Nagyon sok szakszerűen kivizsgált beteget kaptak ettől az osztálytól is. Termékeny közös konzíliumaik is voltak. Ide kivánkozik annak megemlítése, hogy Urai agilitásának köszönhetően, minden hónap harmadik péntekjére megszervezésre került az akkor még Angiológiai Sectio (a Magyar Angiológiai Társaság elődje) tudományos ülése. Ezek az összejövetelek színvonalasak és igen népszerűek voltak. Sokban hozzájárultak a hazai angiológus, benne az érsebész társadalom összekovácsolódásához.
A III. sz. Sebészeti Klinikán kezdettől fogva a saját maguk által készített angiografiák alapján történtek a verőér rekonstrukciók. Az első felvételek, az István Kórház központi röntgenjében, még nagyon hosszú, alsó végtag hoszszúságú filmekre készültek, de hamarosan magának a Klinikának is lett saját röntgen laboratóriuma. A Röntgen Klinika professzora, Zsebők Zoltán professzor röntgenes kollégákat delegált a helyileg kiépített röntgen helyiségükbe, így ilyen szempontból önállóak lettek. Szántó András, Wachtl István, Várnai György, Irtó István radiológus kollégák odaadó munkássága nélkül elképzelhetetlen lett volna a klinikán az érsebészet megfelelő szintű kialakulása.
Érsebészeti kísérletes munkát Juhász Ferenc a Szovjetunióban végzett. Mint fentebb már volt szó róla, Bikfalvi és Dubecz az érvarrógép megszerkesztésével foglalkozott, Dubecz 1971-ben sikeres érragasztási kísérleteket is végzett kutyák arteria carotisán, femorálisán, ill. vena jugularis internáján (35, 44). Jámbor a saját véna arteriás működés közbeni fali elváltozásait vizsgálta. Disszertációját a femoro-cruralis autológ vénás áthidalások témájából írta (54). Értekezésének egyik lényeges fejezete volt az érműtétek eredmény-értékelésében segítséget nyújtó "life table" módszer.
Nemzetközi kapcsolataik között kiemelendő Stefanics és a belga Orbán professzor közti kölcsönös látogatás. Csengődy és Jámbor Liege-ben járt ösztöndíjjal Van der Berg-nél. Csengődy Finnországban Hariola-nál is szerzett tapasztalatot. Ugyancsak itt volt Kiss Lajos is (9. ábra), aki ezen kívül hónapokat töltött tanulmányúton a stockholmi Karolinska Intézetben, ill. Amsterdamban R. van Dongen-nél. Ezen kívül Moszkvában a Szecsenov vezette intézetben, Bécsben H. Denck érsebészetén, az insbrucki és grázi ér - sebészeteken is szerzett tapasztalatokat. Nagy Lajos többek között a Szovjet - unióban is tanult. Dubecz német kapcsolatokat ápolt. DeBakey (10. ábra) 1973-ban ban vendégeskedett a Klinikán, ahol bemutató aorto- bifemoralis műtétet végzett. E látogatása meg ter - mékenyítően hatott az egész hazai érsebészetre.

10. ábra.
Balról: Csengődy József, jobbról: DeBakey, a III. sz. Sebészeti Klinika vendége.

Az érsebészeti munka III. Sebészeti Klinikai megindításában Stefanics professzor mellett Dubecz Sándoré (11. ábra) volt az érdem. Kísérletes ér - sebészeti munkásságáról más írásainkban már volt szó (10, 13, 35). A II. sz. Sebészeti Klinikáról ő is követte Stefanics Jánost a III. sz. Sebészeti Klinikára.
Érsebészet iránti változatlan vonzódása abban is megnyilatkozott, mint fentebb már írtuk, hogy a III. Sebészeti Klinikán, a szóban forgó "Stefanics Iskola" helyszinén ő végezte az első rekonstruktív verőér műtétet 1966. április 12-én: Teflon műanyag érprotézissel femoro-poplitealis bypass műtétet végzett. A klinikán Stefanics professzor mellett egyik motorja volt az érsebészeti munka kibontakozásának. Az érsebészeti irodalom megismertetésében rendszeres referátumok megszervezésével, nagy türelmet tanúsító asszisztensi munkájával hatalmas érdemeket szerzett a klinika érsebész garnitúrájának kialakításában. Kitartása, a betegellátásban mutatott precizitása (amit fiatal kollégáitól is mindig megkövetelt) örök példaképpé tették. Kandidátusi értekezését a végtag csonkolt betegek protetizálásának problémaköréből írta. Ilyen irányú tevékenysége és közlései (27, 28) is nagy hasznára váltak a krónikus verőér- elzáródásban szenvedő, majd eredménytelen érsebészeti beavatkozásban részesülő betegeknek.

11. ábra.
Dubecz Sándor

Csengődy József (12. ábra) szintén a II. sz. Sebészeti Klinikáról követte Stefanics professzort. Rendkívül színes egyénisége mindenkit megragadott. Elkötelezett volt minden új iránt, és miután az új módszereket maga is megtanulta, azonnal, önzetlenül munkatársainak is átadta. Így ő bábáskodott az intratrachealis narcosis bevezetésénél, az endoscopiák elterjesztésénél, az angiografiás módszerek kialakításánál és betanításánál, valamint a rekonstruktív érműtétek elkezdésénél is. Sokat tett a klinika sikeres érsebészeti tevékenységének kibontakozásáért.

12. ábra.
Csengődy József

Tevékenyen részt vett az angiographiás lehetőségek kialakításában. A kezdetleges röntgen készülékhez négyoldalú, az átvilágító röntgen asztal alatt forgatható "dob"-ot szerkesztett. Ennek négy oldalára különböző magasságokban lehetett a röntgen kazettákat felerősíteni. Ezek a kazetták az alsó végtagok ereinek különböző szakaszaira állíttattak be úgy, hogy "követték" az aortába juttatott kontrasztanyag útját, így három fordítás sal (legtöbbször sikeresen) jó minőségű képeket nyerhettünk az infrarenalis aorta szakasztól, egészen a distalis arteriákig (13. ábra).

13. ábra.
Lumbalis aortogram a fentebb leírt, „barkácsolt” röntgen-asztalon készült

Kezdetben direkt lumbalis aortographiákat végeztek természetesen a beteg hasonfekvő helyzetében. A kontrasztanyag befecskendezés kiváltotta fájdalom ki küszöbölése érdekében a vizsgálat előbb Epontol- intravenás narcosisban, később intratrachealis nar cosisban történt. A narcosis ezen formáinak adaptálása a röntgen helyiség viszonyaira szintén az ő érdeme, hiszen a klinika anaesthesiológiai szolgálatát is elsősorban ő szervezte. A kontraszt anyagot kézi erővel fecs kendezték az érbe. Elsők között volt, akik Magyar országon tapasztalatokat szereztek chronicus verőérbetegségben a Doppler eszköz diagnosztikus célú alkalmazásával (46).
Nagy Lajos (14. ábra) nevéhez fűződik a klinikán végzett első, v. saphena magna felhasználásával készített femoro-poplitealis bypass műtét. Ezt a műtétet, egy moszkvai tanulmányútja után, 1968-ban végezte. Ő vette át a stafétabotot Stefanics professzor halála után a klinika vezetésében, 1982-ben és ezután a klinika 1996-os megszüntetéséig ő irányította az érsebészeti tevékenységet (is), egyúttal biztosította annak feltételeit is.

14. ábra.
Nagy Lajos

Jámbor (15. ábra) tevékenységét, a hazai érsebészet megteremtésében vállalt szerepét folyóratunkban, korábban már ismertettük (2). Itt csak annyit, hogy a legelső klinikai rekonstrukciós verőérműtéti beavatkozástól (1966) kezdve aktív tagja volt az érsebészeti team-nek. Az érsebészeti szakrendelés megszervezésétől (1968) kezdve annak vezetője. Egyik érdeme az érsebészeti beteganyag pontos dokumentációjának biz - tosítása, a dokumentumok megőrzése. Érsebészeti tevékenységei közül kiemelendő az autolog venákkal (v. saphena magna, v. cephalica és basilica) végzett verőér rekonstrukciók propagálása, az első sikeres a. mesenterica superior TEA végzése (39), a cruralis, majd malleolaris szintre kiterjesztett alsó végtagi rekonstrukciók lehetőségeinek nagy beteganyagon történő bemutatása (16., 17. ábra) .

15. ábra.
Jámbor Gyula

16. ábra.
I.T. Postoperativ angiographia femoro-malleolaris (tib. post.) bypass után

17. ábra.
P.I-né. Lábháti gangraena miatti femoro-plantaris bypass. Utána gyógyult

Ez a példamutató tevékenysége országos visszhangra talált. Jámbor munkássága által a Stefanics-iskola e téren járult hozzá leginkább a hazai érsebészet fejlődéséhez. Ő tartotta 1993-ban a "Soltész Lajos Emlékelőadást", melynek témáját a lábszári erekre irányuló helyreállító verőér műtétekből merítette. Kandidátusi értekezését is a femoro-popliteo-cruralis verőér rekonstrukcióiból írta A comb és a lábszár artériák chronicus obstructiv betegségének helyreállító műtétei címmel 1978-ban (54). Az Üllői úti I. sz. Sebészeti Klinikára négy, magával vitt érsebész kollégával 1996-ban került át, ahol az addig ott nem létező érsebészeti profilt alapította meg. 2004-től a kistarcsai Flór Ferenc Kórházban dolgozott.

18. ábra.
Juhász Ferenc

Juhász Ferenc (18. ábra) érsebészeti tevékenységét kísérletes munkássága is színesítette. Kísérletes munkáját a kis átmérőjű ereken végezte. Tanulmányozta a kiserek egyesítésének mikrosebészeti módszereit, az erek tartósításának különböző módozatait. Majd az így kezelt erek és transplantatumok szövettani, biomechanikai, biokémiai és angiographiás vizsgálatát végezte el. Ez a kísérletes munka az 1. sz. Moszkvai Szecsenov Orvostudományi Egyetem Műtéttani Intézetében történt (60) és a "A kis átmérőjű erek pótlása" című kandidátusi értekezésében került egységes közlésre és megvédésre (68).
Juhász Miklós, Samu Teréz, Gáti József, Morvay Krisztina, Gyurkovics Endre és Nagy Zoltán nevét kell még megemlíteni a Stefanics-iskola "növendékei"-ként, akiknek munkája –angiographia végzése, kezdetben, mint asszisztens, majd, mint operatőr- messzemenően hozzájárult a klinika érsebészeti profiljának kiala kulásához és elismert - ségéhez. Közülük Gyurkovics és Nagy (19. ábra) kiemelendők, akik aktív érsebészként őrzik és viszik tovább azt a szellemi értéket, amit az elmúlt 60 évben az un. "Stefanics Iskola" megteremtett.

19. ábra.
Balról: Gyurkovics Endre, jobbról: Nagy Kálmán.

Ők 1996-ban követték Jámbort az I. sz. Sebészeti Klinikára, ahol őt segítve, tovább művelték az érsebészetet. Mindketten folytatói a klasszikus perifériás verőérbetegség eseteiben az iskola által képviselt eljárási elveknek, elkötelezettek az inguinalis szalag alatti rekonstrukciók autolog venával való megoldásának elsőbbsége mellett.
Gyurkovics hatékonyan használja a több laparoscopos érsebészeti kurzuson tanultakat, részben a subfascialis endoscopos perforans megszakítás során, ill. thoraco scoppal végzett thoracalis sympathectomia esetén. Elsajátította az aorto-iliacalis területi, Da-Vinci robot asszisztált műtéti technikát. "Alsó végtagi ischaemiás- reperfuziós károsodások és szisztémás szövődményeinek vizsgálata, megelőzése postconditionálással” címmel, 2010-ben tudományos minősítést szerzett.
Nagy Zoltán amellett, hogy szintén kihasználja az érsebészet endoscopos lehetőségeit, az I. sz. Sebészeti Klinikán bevezette a peritoneo-saphenalis shunt műtétet és vizsgálja is ezen műtétek hatékonyságát ICG densito metriával. Foglalkozik a krónikus vese - elégtelenségben alkalmazható sebészi módszerekkel és nagy gyakorlatot szerzett a vénás tumor-thrombussal szövődött veserák sebészi kezelésében.
Érsebészeti tevékenységüket 2013 májusától, mindketten a budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet általuk újonnan szervezett Érsebészeti Osztályán folytatják.
A Stefanics-iskola országos jelentőségének emlékét nagyszámú közlés és több könyvfejezet is őrzi (4-82).

Irodalom

A Stefanics iskolával foglalkozó közlések

1. Bartos G., Bihari I., Markovics G.: Kik rakták le a magyarországi ütőeres sebészet alapjait? Érbetegségek. 2009; 16: 99-107.
   
   
2. Bartos G., Bihari I., Markovics G.: Tudományos értékeink az artériás érsebészetben, a nagy elődök után. Érbetegségek. 2012; 19: 87-101.
   
   
3. Sándor Tamás: A phlebologia kialakulása Magyar - országon. Érbetegségek. 2012; 19: 3-15.
   
   

A Stefanics iskola közleményei 1950-1984.

1. Stefanics J.,Görgő P.: A felső végtag venás rendszer - ének kórélettana a Paget-Schroetter syndromában. Magy. Seb. 1950; 6: 1-5.
   
   
2. Balas A., Görgő P., Ránky L., Stefanics J.: Phenomenes spastiques de systeme veineux du membre inferieur. Acta Med. Acad Sci. Hung. 1951; 2: 289-302.
   
   
3. Szabolcs Z., Stefanics J.: Venás thrombosis okozta ritkább kórképek az alsó végtagon. Orv. Hetil. 1951; 92: 1-4.
   
   
4. Balás A., Görgő P., Ránky L., Stefanics J.: A phlebographia jelentősége az alsó végtag vénás megbetegedéseinek kórisméjében és sebészi kezelésében. Magy. Radiol. 1951; 3: 1-8.
   
   
5. Balas A, Görgő P., Ránky L., Stefanics J.: Physio - pathologie et therapeutique des sequelles de la thrombose veineuse du membre inferieur. Acta Med. Acad. Sci. Hung. 1951; 2: 557-580.
   
   
6. Stefanics J., Balás A., Ránky L., Görgő P.: Az alsó végtag venás thrombosisa utáni késői panaszok. Orv. Hetil. 1952; 93: 1385-1392.
   
   
7. Bikfalvi A., Dubecz S.: Állatkísérleti tapasztalatok mechanizált éregyesítéssel. Magy. Seb. 1952; 5: 247-254.
   
   
8. Balas A., Görgő P., Ranky L., Stefanics J.:Development on venous collateral circulation and its promotion through damaging the chief vein. J. Internat. Chir. 1952; 12: 128-146.
   
   
9. Görgő P., Ránky L., Stefanics J.: Aorta bifurcatio thrombosis két esetének tanulsága. Orv. Hetil. 1952; 93: 259-261
   
   
10. Bikfalvi A., Dubecz S.: Observations in animal experiments with mechanised vessel suture. J. Int. Chir. 1953; 13: 481-496.
    
    
11. Balas A., Stefanics J., Ranky L., Görgő P.: Experi - mentelle Untersuchung der Ausgestaltung des venösen Kollateralkreislaufs. Zbl. Chir. 1953; 78: 523-529.
    
    
12. Görgő P., Ránky L., Stefanics J.:A retrograd phlebographia jelentősége a postthromboticus syndroma diagnosisában. Orv.Hetil. 1953; 94: 632-634.
    
    
13. Balas A., Stefanics J., Ranky L., Görgő P.: Klinik und Behandlung des Paget-Schroetterschen Syndroms. Chirurg. 1953; 24: 241-248.
    
    
14. Stefanics J., Görgö P., Papp S. , Ránky L.: Lumbale Sympathektomie bei obliterierender Arteriosklerose der unteren Extremität. Zbl. Chir. 1954; 79: 737-750.
    
    
15. Stefanics J., Görgő P., Papp S., Ránky L.: Az alsó végtag arteriosclerosis obliteransa miatt végzett lumbalis sympathectomiákról. Orv. Hetil. 1954; 95: 920-927.
    
    
16. Balás A., Küllői Rhorer L.: Über periphere Angiopathien und Wert der lumbalen Sympathektomie auf der Grundlage von klinischen Erfahrungen. Zbl. Chir. 1954; 79: 137-146.
    
    
17. Ránky L., Stefanics J., Görgő P., Papp S.: Az arterio - graphia diagnostikai és prognostikai jelentősége az alsó végtag érbetegségeiben. Magy. Seb. 1955; 8: 53-61.
    
    
18. Stefanics J., Papp S., Görgő P., Ránky L.:A gyógyszeres és műtéti vasodilatatio kérdése az alsó végtag obliteraló arteriosclerosisában. Magy. Seb. 1955; 8: 41-52.
    
    
19. Stefanics J., Ránky L., Görgő P., Papp S.: Experimental angiographic studies after damaging the veins or arteries of the inferior extremity. Acta Med. Acad. Sci. Hung. 1957; 10: 133-146.
    
    
20. Stefanics J., Papp S., Görgő P., Ránky L.: Zur Frage der medikamentösen und operativen Vasodilatation bei der obliterierenden A