Munkánk fő címe azt ígérte, hogy az érprotézisről tágabb értelemben (is) lesz szó. A protézis fogalma, mint már említettük, annyit jelent, mint hozzátesz, más értelemben pótol. Így van ez a fogászatban, lásd műfogsor, s az ortopédiában is mint a művégtag. Az érsebészetben az érprotetika addig nem ismert, műér megalkotását jelentette, amely nélkül a nagyerek, az aorta és a vena cavák sebészete nem érhette volna el mai színvonalát.
Az előző két részben a klasszikus érprotézis történetéről írtunk. A mai műanyag érpótló csövek, bár biztosan nem jelentik a fejlődés csúcspontját, de két-három évtizedig megbízhatóan ellátják feladatukat, s ez az általában idősebb korú betegeknek elég.
Érbetegségek: 2022/1. 43-50. oldal
A stent történetéről
Munkánk fő címe azt ígérte, hogy az érprotézisről tágabb értelemben (is) lesz szó. A protézis fogalma, mint már említettük, annyit jelent, mint hozzátesz, más értelemben pótol. Így van ez a fogászatban, lásd műfogsor, s az ortopédiában is mint a művégtag. Az érsebészetben az érprotetika addig nem ismert, műér megalkotását jelentette, amely nélkül a nagyerek, az aorta és a vena cavák sebészete nem érhette volna el mai színvonalát.
Az előző két részben a klasszikus érprotézis történetéről írtunk. A mai műanyag érpótló csövek, bár biztosan nem jelentik a fejlődés csúcspontját, de két-három évtizedig űűmegbízhatóan ellátják feladatukat, s ez az általában idősebb korú betegeknek elég.
Az érpótlástól látszólag függetlenül, a múlt század harmadik évtizedében megszületett az intravasalis intervenciók elődje, a punkciós, katéteres angiográfia, amely kezdetben, látszólag, csak a diagnosztikában, az angiográfiában hozott nagy fejlődést. Azután a múlt század hatodik évtizedében megjelent a ballonkatéter, amely forradalmasította az embolektomiát, s azonnal kiszorított e szakterületről minden egyéb u. n. sebészi módszert. Ez még nem tűnt fel az érsebészeknek, hiszen volt exploratio, arteriotomia, érvarrat.
A ballonkatéter továbbfejlesztésével megszületett a percutan transluminalis arterioplastica, a PTA. Ez már kétségtelenül önálló "érsebészeti" beavatkozás volt, csak egészen másféle, hiszen érnyitás nélkül történt a recanalisatio. Akkor eszméltek először az érsebészek, és sokan megérezték, hogy az intervenciós radiológia konkurrenciát jelenthet a hagyományos érsebészetnek. Akkoriban azonban, még aránylag könnyen napirendre tértek az ügy felett, mivel az intervenciós radiológia lehetőségei még elég korlátozottak voltak. Egyébként is a PTA tartóssága nem vetekedhetett a jól elvégzett protetikus érpótlással.
78. ábra.
Werner Forssmann (1904-979).
Azután megalkották a stentet, amely nyitva tartotta a PTA-val recanalizált artériát. Az ütőeret, egyebek között, az különbözteti meg a vénától, hogy más az artériás media szerkezete, mivel az, szemben a vénáéval, az üres eret is tátongva tartja. A stent tehát részleges, endovasalis érpótló az artériás media helyettesítésére, tehát tágabb értelemben endoprotézis. Ehhez az eddig használtaktól eltérő, más szövetbarát idegentestekre volt szükség. Korábban, már a kapcsos és a gépi éregyesítésnél bevált az ezüst, a rozsdamenetes acél, a tantál, s a nitinol (nikkeltitán ötvözet), ezért nem kellett újabb anyagokat keresni. A stenttel az intervenciós radiológia újabb nagy lépést tett a hagyományos érsebészeti módszerek helyettesítése terén.
79. ábra.
Sven Ivar Seldinger (1921-1998).
A továbbiakban a fentebb leírtakat konkretizáljuk a történtek időrendi sorrendjében. A minimálisan invazív eljárások őse az érsebészetben is Werner Theodor Otto Forssmann (1904-1979) (78. ábra) önkísérlete volt, aki 1929-ben, 25 éves német sebészrezidensként, katétert vezetett saját szívébe, majd lesétált a két emelettel lejjebb lévő röntgen laborba és ott felvétellel igazolta, hogy elérte a jobb kamrát (36). Akkor főnöke őrültnek nevezte, de 1956-ban, két más kutatóval közösen, Nobel díjat kapott.
Az endovasalis módszer tényleges elindítójának Sven Ivar Seldinger (1921-1998) (79. ábra) svéd radiológus tartható, aki 1953-ban feltalálta a katéteres angiográfiát (80. ábra) (37).
80. ábra.
Seldinger féle katéteres arteriographia.
81. ábra.
Fogarty katéter.
82. ábra.
Thomas J. Fogarty (1934-).
Az első, igazán minimálisan invazív érsebészeti módszer az indirekt embolectomia volt ballonos katéterrel (81. ábra). Ezt az eljárást Thomas J. Fogarty (1934-) (82. ábra), amerikai sebész végezte először 1961-ben (38). Magyarországon elsőként Löblovics Iván (1937-2017) (83. ábra) alkalmazta, 1967-ben (39).
A ballokatéter megalkotása nyomán, 1964-ben fejlesztette ki Charles Theodore Dotter (1920-1985) (84. ábra) amerikai radiológus módszerét, a percutan transluminalis angioplastcát (PTA a szklerotikus szűkületek kitágítására, ill. az elzáródások újra megnyitására (40).
Az ő módszerét fejlesztette tovább Andreas Grüntzig (1939-1985) (85. ábra), német radiológus, angio-kardiológus 1974-ben (41). Hazánkban Horváth László (1937-) (86 ábra) pécsi radiológus volt e módszer úttörője (42), aki Dotter és Grüntzig közeli ismerőseként a hetvenes években nemcsak itthon, de egész Európában, az USA-ban, Kanadában, sőt Dél Amerikában is, bemutatásokkal, kurzusokkal terjesztette az új technikát. Mindezzel egyben a magyar intervenciós radiológia utazó nagyköveteként is ismert lett. Ezen a területen komoly érdemei vannak még hazánkban Berentey Ernőnek, Hüttl Kálmánnak, s más kiváló radiológusoknak (43). További lökést adott a fejlődésnek, hogy a módszert átvették az érsebészek is, kialakítva az intraoperatív transluminaris angioplasticat (ITA). Nem sikerült kiderítenünk, hogy irodalmi szinten, ki végezte először ezt a kombinált beavatkozást. A legkorábbi közlemény, amelyet találtunk, 1973-ban jelent meg Dotter munkatársa J. M. Porter tollából (44). E munkában Dotter neve is ott van a szerzők között.
Magyarországon az első hazai intraoperatív transluminalis angioplasticákat, Horváth Lászlóval együttműködve, a pécsi érsebészeti munkacsoport (Wéber, Kollár, Márk, Lelkes) végezte 1981-től. Az első beavatkozást Wéber végezte, aki saját, új ballon katétert is kifejlesztett e műtéthez. Az első publikációkat szintén Wéber György (1953-) (87. ábra) jelentette meg (45, 46).
88. ábra.
Charles Thomas Stent (1807-1885).
A fejlődés logikája azt kívánta, hogy a recanalisált érszakasz tartósan átjárható maradjon. Sajnos ez gyakran nem volt így. Logikus lépés volt az endoprotézisek, a stentek megjelenése, amelyek megakadályozták a reocclusiot. Bár nem tartozik szorosan a tartalmi mondanivaló lényegéhez, mégis érdemesnek tartjuk leírni a "stent" szó eredetének történetét. Azt hisszük, aránylag kevesen ismerik a továbbiakat. A stent szó valaha élő ember, Charles Thomas Stent (1807-1885) (88. ábra) angol fogászról kapta nevét, aki bizonyos, gutta percha alapanyagú (trópusi fák tejnedvéből nyert vízben oldhatatlan, chloroformban oldódó, 40°C-on képlékeny gyantafajta) foglenyomat maszsza feltalálója volt, s ezt gyárilag is előállította. A gyártmány logóját is bemutatjuk (89. ábra). Ezt az anyagot azután az I. Világháború alatt és után az arcsérült katonák plasztikai műtéteinél alkalmazták bőralatti arcformát pótló anyagként.
89. ábra.
A Stents gyár logója.
Először J. F. Esser holland plasztikai sebész nevezte ezt az anyagot főne vesítve stentnek. Később, erre asszociálva, lett a recanalizált erek lumenét megtartó endoprotézis neve is stent (47). De vannak más nyelvészeti elképzelések is a stent szó eredetéről. Ezek közül csak egyet említek, és pedig az ó francia "estente", ami az angol extent-nek, vagyis kiterjedésnek felel meg.
Az új eljárás klinikai bevezetőjével kapcsolatban több név, Gianturco, Puel, Palmaz és Sigwart merült fel, mert az általunk megtalált közléseik szinte egyidejűek voltak. Találtunk két, a témával foglalkozó, történeti munkát (48. 49), s ezek alapján foglalnánk össze a stentelés történetét.
Valamennyi esetben komoly team munkáról volt szó, de nagyrészt csak a már fent leírt nevekkel foglalkozunk. Magukról a különböző szerkezetű stentekről csak érintőlegesen írunk. A megalkotott stenteket a szerzők előbb a nagyobb kaliberű perifériás artériákon alkalmazták, de igen hamar a szív koszorús erein is.
Előbb azonban, el kell mondanunk, hogy már Dotter is végzett állatkísérleteket, 1969-ben, rugószerű im plantatummal (90. ábra), mérsékelt sikerrel, (50). 1983-ban már öntáguló, nitinol stentek beültetéséről ír (51). E közlésben Dotter ezt a szerkezetet "stent"-nek nevezte. Ezért őt tartják az intervenciós radiológiában a stent névadójának.
90. ábra.
A Dotter féle coilspring stent.
91. ábra.
Cesare Gianturco (1905-1995).
Cesare Gianturco (1905-1995) (91. ábra), neves olasz radiológus 1985-ben mutatta be Z-alakú implantátumát, amelyet ő szintén "stent"-nek nevezett. Ettől kezdve vált dominánssá ez az elnevezés. A stentet ballonkatéterrel helyezték be és a ballonos tágítás helyén tartották fel vele az érlumen tátongását. Az iparilag előállított implantatumot Gianturco-Roubin flex stent-nek nevezték (92. ábra) (cit. 48, cit. 49).
92. ábra.
Gianturco-Roubin flex stent.
Megközelítőleg vele egyidejűleg alkotta meg Hans Wallsten u. n. öntáguló, más néven "alakjára visszaemlékező" ötvözetből (shape memory alloy), nitinolból készült stentjét, amelyet hivatalosan "Wallstentnek" (93. ábra) neveztek el. Ezt az endoprotézist 1985-ben a háromfős toulousi munkacsoport Hervé Rousseau, Francis Joffre és Jaques Puel (94. ábra) perifériás artériába, majd 1986-ban artéria coronariába ültette be (95. ábra) (52).
93. ábra.
Öntáguló Wallstent.
94. ábra.
Balról jobbra: Hérvé Rousseau, Francis Joffre, Jaques Puel.
95. ábra.
A Puel munkacsoport által végzett, első koszorúsér stent beültetése után az artéria 12 év múlva még átjárható volt (c. kép).
Julio Cesar Palmaz (1945-) (96. ábra), argentin radiológus Grüntzig előadásai által ismertetett reocclusiós esetek nyomán kezdett foglalkozni a stentelés gondolatával. Stentjéről szóló előzetes közlemény 1985-ben jelent meg (53). Palmaz más típusú, u. n. ballon által kitágított stentet fejlesztett ki (97. ábra), amelyet először 1987 év má jusában perifériásan, arteria femoralisba és arteria iliacaba, ill. renalisba (54), majd még ugyanezen év decemberében az arteria coronariaba is beültetett.
96. ábra.
Julio Cesar Palmaz (1945-).
97. ábra.
A Palmaz stent.
98. ábra.
Ulrich Sigwart (1941-).
Ulrich Sigwart (1941- ) (98. ábra), német születésű svájci kardiológus szintén öntáguló stenetet alkalmazott. Az első emberi beültetést 1986-ban végezték munkatársaival arteria femoralison, majd arteria iliacan. Ezután kezdték nagy számban, a koszorúsér betegségeiben is alkalmazni. Sigwart volt az első, aki sikeres stent beültetést végzett acut coronaria occlusio esetében (99. ábra). Az 1987. évi közlés szerint betegénél a recanalizált érszakasz még 25 év múlva is vezetett (55).
99. ábra.
Sigwart első acut coronaria stent recanalisatioja. A felső kép, a stentbeültetés előtti, a középső a műtét közbeni, az alsó a műtét utáni állapotot mutatja.
Magyarországon a stentkezelés úttörői Horváth László (1937-) (100. ábra), Szlávik László (1937-2004) (101. ábra), Berentey Ernő (1933-2015) (102. ábra) és Szatai Imre (1930-2004) (103. ábra) voltak.
Az eljárás hazai elterjesztésében sokat tettek a második generáció képviselői, mint Repa Imre (1950-) (104. ábra), Hüttl Kálmán (1955-2019) (105. ábra), Fazekas Péter (1983-) (106. ábra), Than Zoltán (107. ábra) és Major László (1956-) (108. ábra.).
110. ábra.
Volodos endovascularis érprothesise (stentgraftja).
A stentgraftról
Mint fentebb láthattuk a stent feltalálásával megjelent a részleges endovascularis érprotézis, az endograft. Innét már nem volt messze az a felismerés, hogy megszülessen a totális endovascularis érprotézis gondolata, az az elvi lehetőség, hogy nagy műtét nélkül, pusztán artériapunctio segítségével pótolni lehet nagyereket, sőt az aortát is. Ez a módszer az aorta aneurysmák gyógyításában korszakos jelentőségű volt, hiszen local anaesthesiában, percutan katéteres módszerrel helyettesíti az érsebészet legheroikusabb műtétét. Ez az intervenciós radiológia és az érsebészet egyik legjelentősebb felfedezése volt. Azért mindkét társszakmáé, mert bár a technikát radiologus fejlesztette ki, de a szükséges biztonsághoz elengedhetelen volt az érsebészi ötlet a stentet borító szövetprotézisről, valamint az érsebészi készség jelenléte, e nem veszélytelen beavatkozásnál. A stentgaft más tekintetben is synthesist jelent, hiszen az érprotetika, a transluminalis angioplastica és a stentelés egyesítéséből jött létre. A módszer forradalmasította az addig látszólag nyugvóponton lévő artériás sebészetet, első sorban az aorta aneurysmák gyógyításában. Az eljárás külön nevet is kapott: endovascularis aortic repair (EVAR). Ezt a rendkívül fontos esemény sorozatot több kompetens történelmi munka áttekintése alapján igyekszünk összefoglalni (56, 57, 58). Előljáróban még annyit említenénk meg, hogy abban az időben élesen szembenálló két politikai-katonai tömb korszakában, az egyébként elmaradottabb technikájú keleti oldalon előbb jutottak el e felfedezéshez, mint Nyugaton.
Nyikoláj, Leontyevics Volodos (1934-2016) (109. ábra) ukrán sebész, aki Harkovban dolgozott, tekinthető az első sikeres, klinikai stentgraft beültetés elvégzőjének. Róla tudnunk kell, hogy egyaránt jártas volt a cardio-vascularis sebészetben és az interventios radiológiában is. Remek érzéke volt a team munka iránt. Munkatársaival és más kutatóintézetekkel együttműködve kifejlesztette a ballonnal kitágítható, rozsdamentes acélból készült, Z-alakú, u. n. cikk-cakk stenből és polyester szövetborítékából álló stentgraftját, amely belülről, hegyes pöckökkel kapaszkodott meg az érfalban, s amelyet ő endovascularis érprotézisnek nevezett el (110. ábra). Ezt 1986-ban le is írta (59, 60) és szabadalmaztatták is.
Ezt az eszközt a klinikumban először 1985-ben használták artéria iliaca communis stenosisnál. 1987-ben az aorta thoracalis descendensen kialakult, nagy posttraumás aneurysmában szenvedő betegnek ültették be stentgrafjukat, aki meg is gyógyult (111. ábra).
111. ábra.
Volodos a világon első humán aorta stentgraft beültetésének rtg képei.
1989-ben, AAA-ba ültették be bifurcatiós eszközüket bifemoralis behatolásból. (E téren is előbb keresték a helyes utat, mint Nyugaton.) Sajnos, a kontralaterális, iliacalis szár elcsúszása miatt konvertálni kellett a műtétet. 1993-ban végezték el az első igazán sikeres AAA stentgraft műtétüket.
Igen sajnálatos, hogy az akkori politikai szembenállás miatti igen korlátozott szovjet-nyugati kapcsolatok miatt, ez a korszakalkotó felfedezés és világra szóló érsebészeti bravúr akkor szinte ismeretlen maradt és nem terjedt el minden földrészen. Mindehhez nagymértékben az is hozzájárult, hogy Volodos nem beszélt angolul és munkáit oroszul publikálta szovjet lapokban.
112. ábra.
Juan Carlos Parodi (1942-).
A fentiek miatt a stentgraft megismertetése, s a vele kapcsolatos elsőség az irodalmi közvéleményekben Parodi nevéhez fűződik. Juan Carlos Parodi (1942-) (112. ábra) argentin érsebész már 1976-ban eljutott a stentgraft gondolatához. Évekig kísérletezett. Bár kísérleteihez engedélye volt intézményétől, de nem kapott anyagi támogatást. Saját pénzén dolgozott utcán elfogott kutyákon, amelyeket egy ismerőse farmján tartott. Experimentális munkája akkor kezdett sikeressé válni, amikor Palmaz segítségét kérte, s az ő stentjét kezdte alkalmazni. A szerkezet borítóanyaga polyester szövet volt. 1990-ben jutottak el odáig, hogy szóba kerülhetett az eszköz human kipróbálása, s meg is kapta az ehhez szükséges engedélyt.
Akkor érdekes dolog történt. Felhívta őt telefonon Argentína elnöke, s azt mondta, hogy a titkosszolgálat révén értesült munkásságáról. Arra kérte, hogy vegye kezelésbe unokatestvérét, akinek hasi aorta aneurysmája volt súlyos kísérőbetegségekkel. A beteg fel is kereste őt. Parodi ismertette vele módszerét, s azt is, hogy eddig csak állatkísérletek történtek. A beteg ennek ellenére kérte, hogy operálja meg őt. 1990. szeptember 7-én, Palmaz részvételével, helyi érzéstelenítésben, elvégezték az első sikeres műtétüket (113. ábra).
113. ábra.
Parodi első sikeres műtétének rajza és rtg. képe.
A beteg felgyógyult és hosszú ideig élt. Ezután már több betegnél is beültették a stentgrafot. Végképen meggyőző volt az a tapasztalat, amikor ugyanaznap végeztek egy hagyományos és egy stentgraftos AAA műtétet. Ezt követően ebédeltek. Utána megnézték a betegeket. A stentgraftos beteg az ágya szélén ülve ebédelt, míg a másik még intubálva feküdt. Parodi és Palmaz az első öt sikeres argentínai műtét után, 1991-ben, közölték korai eredményeiket (61). Szeretnénk rámutatni, hogy az általuk beültetett stentgraft kizárólag csak a subrenalis AAA megoldására volt alkalmas.
114. ábra.
Fenesztrált stentgraft.
Parodi módszerét bemutatásokkal és személyes segítéssel is igyekezett népszerűsíteni. Első európai műtétét a franciaországi Nancyban, Amerikában pedig New Yorkban végezte.
Az igazsághoz tartozik és egészen természetes, hogy Parodi teamjének sok szövődménnyel, fatalis kudarccal is szembe kellett nézniük. Mindezt nem részletezzük, csak egyik addig nem ismert, és talán a leggyakoribb szövődményre utalunk, s ez az endoleak, vagyis vérszivárgás a stentgraft által kirekesztett aneurysma szakaszba. Emiatt nem szűnt meg a kórosan kitágult aortafalra nehezülő nyomás, s megmaradt a ruptura veszélye. Ennek oka a subrenalis stentgraft distalis rögzítésének tökéletlensége volt. Ezt a szerzők új, aorto-uniiliacalis stentgraft beültetéssel oldották meg. A másik oldalon a graft által elzárt arteria iliaca communis keringését kiegészítő femoro-femoralis bypassal állították helyre.
115. ábra.
Zsigeri oldalágakkal ellátott stentgraft.
A felmerülő nehézségek további részletézésétől eltekintünk. E vonatkozásban utalunk Kerersztury és Kollár az Érbetegségek-ben megjelent munkáira (62, 63 64). Csak annyit jegyzünk meg, hogy ezek leküzdésében már a későbbi, e munkába bekapcsolódó, a világ számos országában működő munkacsoportoknak is döntő szerepük volt. A további fejlesztések során a kutatók megalkották az aorta bármely szakaszán alkalmazható stentgraftokat. Ezek közül itt csak az artéria renalisok magasságában alkalmazható fenesztrált graft (114. ábra) és a négy zsigeri artéria területére beültethető, oldalágakat is tartalmazó stentgraftokat szemléltetjük (115. ábra). A mindezekre vonatkozó részletesebb történeti ismeretek a vonatkozó irodalomban (55, 57) megtalálhatók.
116. ábra.
Mátyás Lajos (1948-).
Magyarországon 1998 óta végzik az EVAR műtétet. Az első beavatkozást Mátyás Lajos (1948-) (116. ábra) végezte AAA-nál (65). Alig néhány héttel később Dzsinich Csaba (1942-) és Hüttl Kálmán (1955-2019) (117. ábra) sérüléses eredetű thoracalis aorta pseudoaneurysmánál ültettek be stengraftot eredményesen (66).
117. ábra.
Balról Dzsinich Csaba (1942-), jobbról Hüttl Kálmán (1955-2019).
118. ábra.
Kollár Lajos (1948-).
Nagyon szép eredményeket ért el ezt követően Kollár Lajos (1948-) (118. ábra) és munkacsoportja az AAA EVAR kezelésében (67, 68). A módszer hazai bevezetésében jelentős érdemei vannak még Nemes Attilának is (1938-2019) (119. ábra) (69).
119. ábra.
Nemes Attila (1938-2019).
Az eddigiekből láthattuk, hogy az érprotetika az 1952-es kezdete óta milyen nagy utat tett meg. Ismerve a tudomány rohamos haladását, joggal remélhetjük, hogy a fejlődés rövidesen újabb, még modernebb, sőt elvileg is új érprotézist hozhat létre.
Ma már verne gyulai fantáziával elképzelhetjük, hogy igazi, saját artériával pótolhatjuk a beteg eret. Ha emlékezünk még a hatvanas években kitalált in situ praeformált auto-alloplasticus érprotézisre, amely az első, mestérségesen megalkotott, élő érpótló volt, továbbá gondolunk a felszívódó nanohálóra, az őssejttechnikára, a tissue engineering fejlődése ismeretében az előbbi gondolat nem is tűnik fantazmagóriának. Ha belekombináljuk még a DNS sebészetet is, az eredetinél is tartósabb, élő, olyan saját artéria is elképzelhető, amelyben nem, vagy később jelennek meg az elzáródáshoz, vagy éppen a kitáguláshoz vezető degeneratív elváltozások.
Irodalom
- Forssman W. T. O.: Die Sondierung der rechten Herzens. Klin. Wschr. 1929; 8: 2065-2067
- Seldinger S.: Catheter replacement of the needle in percutaneous arteriography. a new technik. Acta Radiol. 1953; 39: 368-376.
- Fogarty T., Cranly J., Krause R.: A method for extraction of arterial emboli and thrombi. Surg. Gynecol. Obstet. 1963; 116: 241-247.
- Löblovics I, Markos G, Bodnár E.: Modern szemlélet és új módszer az artériás embóia kezelésében. Orv Hetil. 1968; 109: 205-206.
- Dotter C. T., Judkins M.,P.: Transluminal treatment of arteriosclerotic obstructions: description of a new technique and preliminary report of its application. Circulation. 1964; 30: 654-670.
- Grünzig A. R., Hopff.: Percutane Rekanalisation chronischer arterieller Verschlusse mit einem neuen Dilatations-Katheter. Modifikation der Dotter-Technik. Dtsch. Med. Wochenschr. 1974; 99: 2502.
- Horváth L., Illés I., Varró J.: Complications of the transluminal angioplasty excluding the puncture site complications. In: Percutaneous Vascular Recanalization: Technique Applications Clinical Results / eds E. Zeitler et al. Berlin. Springer. 1978. 126-139. old.
- Bartos G., Bihari I., Jámbor Gy, Nemes A., Martos V., Markovics G.: Korai érsebészeti műhelyek Magyarországon a múlt század ötvenes-nyolcvanas éveiben VII. (Az érsebészet kezdete a Székesfehérvári és a Dunaújvárosi Kórházban) Érbetegségek. 2015; 22: 109-120.
- Porter J,M., Eidemiller L.R., Dotter C. T., et al: Combined arterial dilation and femorofemoral for limb salvage. Surg Gynecol Obstet. 1973; 137: 409-411.
- Wéber Gy.: Új típusú ballon katéter alkalmazása intraoperatív angioplastica során. Orvosi Hetilap. 1985; 126: 1165-1166.
- Wéber Gy., Horváth L., Kollár L., Márk B., Lelkes J., KissT.: Helyreállító érműtétek és ballonkatéteres angioplastika együttes alkalmazása. Magy. Sebész. 1985; 38: 31.
- Roguin A.: Stent: The man and word behind the coronary metal prothesis. Circ. Cardiovasc. Interv. 2011; 4: 205-209.
- Gaspard P.: The history of coronary angioplaty. Boston Scientific 2017.
- Ziad A., A.: The science of stent: angioplasty turns 40. Cardiovasc. Surg. 2017; 113: 35-37.
- Dotter C.T.: Transluminal placed coilspring endarterial tube grafts. Long term patency in canine popliteal artery. Invest. Radiol. 1969; 4: 329-332.
- Dotter C.D., Buschmann R.W., McKinney M.K., Rosch J.: Transluminal expandable nitinol coli stent grafting. Radiology 1983, 147: 259-260.
- Puel J., Joffre F., Rousseau H., Guermonprez B., Lancelin B., Valeix B., Imbert G., Bounhoure J. P.: Endo-protheses coronariennes autoexpansives dans la prevention des restenoses apres angioplastie transluminale. Arch. Mal. Coeur. Vaiss.1987; 8: 1311– 1312.
- Palmaz J. C., Sibbitt R. R., Reuter S. R., Tio F. O., Rice W. J.: Expandable intraluminal graft: a preliminary study.; Radiology 156 (1985) 73-77
- Palmaz J. C., Kopp D. T., Hayasi H., et al: Normal and stenotic renal arteries: experimental ballon expandable intraluminal stenting. Radiology. 1987; 164. 705-708.
- Sigwart U. Puel J. Mirkovitch, Kappenberger L.: Intravascular stents to prevent occlusion and restenoses after tansluminal angioplasy. (In French) Arch. Mal. Coeur Vaiss. 1987. 8: 1311-1312.
- Editorial: Volodos honorary lecture. Eur. J. Vasc. Surg. 2020.; 59: 685-694.
- Criado F. J.: Nikolai Volodos and origins of endovascular grfting. Vasc. Dis. Management. 2012; 9: 1-3-.
- Editorial: Endovascular revolution in the aorta: 25 year of a landmark case. Vasc. News 2016. jan. 16.
- Volodos N. L., Shekhanin V. E., Karpovics I. P., Toian, V. I., Gurjev Ju. A.: A self fixing synthetic endoprothesis for blood vessels. (In Russian) Vesztny. Khir. 1986; 137: 123-125.
- Volodos N. I., Karpovics I. P., Shekhanin V E., Troian V. I., Jakovenko L. F.: A case of distant transfemoral endoprothesis of the thoracic aorta using a self-fixing synthetic prosthesis in traumatic aneurysm. Grudn. Khir. 1988; 6: 84-86.
- Parodi J. C., Palmaz J. C., Barone H. D.: Transfemoral intraluminal graft implantation for abdominal aortic aneurysms., Ann. Vasc. Surg. 1991; 5: 491-499.
- Keresztury G.: Az endovascularis aneurysmasebészet kezdeti nehézségei és aktuális problémái. (I. rész. 1996- 1997) Érbetegségek. 2000; 7: 127-132.
- Keresztury G.: Az endovascularis aneurysmasebészet kezdeti nehézségei és aktuális problémái. (II. rész. 1998.) Érbetegségek. 2001; 8: 129-132.
- Kollár L., Forgách S., Grexa E., Verzár Zs.: Infrarenalis hasi aorta aneurysma (AAA) satentgraft versus nyitott műtét. Érbetegségek. 2002. 9: 107-111.
- Mátyás L.: cit. In Acsády Gy., Nemes A.: Az érsebészet tankönyve. Medicina Bp. 2001. 22.old.
- Dzsinich Cs: Curriculum vitae of Csaba Dzsinich MD, PhD, DSC, FICA. Bp. 2008.
- Kollár L., Kasza G., Menyhei G., Rozsos I., Varga Zs., Grexa E., Horváth L.: AAA új műtéti megoldása: stent graft. Érbetegségek. 2001; 8: 49-54.
- Hardi P.: Infrarenalis AAA miatti stent graft műtétek eredményei a rizikófaktorok függvényében. Fiatal Angiologusok IV. Országos Fóruma. Balatonkenese. 2004. okt. 29-340. Absztraktkönyv. 11. o.
- Nemes A, Dzsnich C., Hüttl K, Acsády Gy: Az érsebészet új fejezete: az aorta aneurysmák „stentgraft” kezelése. Orv. Hetil. 2004; 145: 2075-2083.
DR. BARTOS GÁBOR, DR. BIHARI IMRE
Érbetegségek: 2022/1. 43-50. oldal
