A szerzők 139 alsó végtagi perifériás obliteratív érbeteg esetében határozták meg foszfolipid ellenes antitestek előfordulási gyakoriságát a hagyományos cardiovascularis rizikófaktorok mellett. Lapus antikoaguláns 1 esetben fordult elő, kardiolipin ellenes antitestet 30 esetben, mit (32-tlycoprotein I. ellenes ellenanyagot 41 hete; esetéhen lehetett kimutatni. A Cardivascularis rizikófaktorok mellett megvizsgálták a perifériás verőér betegek cardialis és cerebrovascularis atherothromboticus érintettségét, és összefüggést kerestek a 1'oszfolipid ellenes ellenanyatok jelenléte és ezen klinikai manifesztációk között.
Az antifoszfolipid antitest pozitív és negatív betegcsoport nem különbözött egymástól a hagyományos rizikófaktorok előfordulási gyakoriságát illetően, azonos arányban fordultak elő hypertonia, cukorbetegség, dohányzás és lipid abnormalitások. Kardiolipin és (32glycoprotein I. ellenes ellenanyatok jelenlétében szignifikánsan gyakoribbnak észlelték korábbi cerebrovascularis ischaemiás megbetegedések előfordulását. Hasonló összefüggést a lapus antikoaguláns vonatkozásában nem találtak. További érdekes összefüggésként a hypertoniás és a dohányos hete-csoportban a (32glycoprotcin L ellenes antitestek szignifikánsan gyakoribb előfordulását észlelték.
Az antifoszfolipid antitestek jelenléte a perifériás érbetegségek szekunder prevenciója során alkalmazott antithromboticus stratégia megválasztása szempontjából kiemelt jelentőséggel bír.

Érbetegségek: 2006/1. 21-26. oldal

KULCSSZAVAK

kardiolipin ellenes antitestek, ß2-glycoprotein I. ellenes antitestek, atherosclerosis, perifériás obliteratív érbetegség, cardiovascularis rizikikófaktorok

Az elmúlt 10 év lipid kutatásainak közös üzenete az a felismerés, hogy lineáris összefüggés van a coronaria betegség - általában az érbetegség - rizikója és a szérum LDL-cholesterin értéke között. A cholesterin redukciónak ez a klinikai indikációja. A szerző három kérdést tesz fel, és a válaszokat elemzi publikációjában.
1. Mik a célértékek, meddig lehet csökkenteni az LDL-cholesterint? Igen nagy rizikójú populációban optimális LDL-cholesterin célérték 1,3-1,8 mmol/I!
2. Milyen gyógyszerrel, gyógyszer-kombinációval érhetők el az alacsony célértékek? Statin + ezetimibe kombinációval, amely a cholesterin szintézis és cholesterin abszorpció duális gátlásával több mint 50%-os redukciót eredményez!
3. A terápiás eredmény megítélésekor csak az LDL-cholesterint vagy egyéb lipoproteineket is figyelembe kell-e venni? Az Apo B lipoprotein nemcsak LDL-t, hanem VLDL, IDL frakciókat is tartalmaz, így a (HDL-t tartalmazó) Apo A-val együtt az "atherogen rizikó" új, pontosabb mércéje lehet.

Érbetegségek: 2005/3. 95-97. oldal

KULCSSZAVAK

Atherosclerosis, LDL-cholesterin, apolipoprotein

Az endothel diszfunkció egyre gyakrabban alkatinazott elem a korai kardiovaszkuláris rizikófelmérés során. Az endothel funkció nem-invazív meghatározására a legelterjedtebb eljárás az a. brachialis flow mediált vazodilatációjának mérése.
Vizsgálatunk célja a mindennapi gyakorlatban könnyen alkalmazható, reprodukálható protokoll kidolgozása volt az endothel funkció meghatározására.
A koszorúereklez hasonló nagyságrendű a. brachialis endothel-fiiggű - flow mediált - vazodilatáeióját (FMD) vizsgáltuk adenosine, L-Ar ginin, illetve nitroglicerin hatás alatt, egészséges kontroll (n: 22) és magas rizikójú (n: 24) betegeken.
Mind a natív, illetve gyógyszerhatásban végzett flow mediált vazodilatációban, mind az NG által kiváltott értágulatban a beteg- és a kontrollcsoport között kifejezett szignifikáns különbség volt tapasztalható (p<0,01).
L-Arginin adását követően mindkét csoportban szignifikánsan nőtt az FMD, az endothel károsodott betegcsoportban azonban a változás jelentősebb volt (kontroll: natív vs. L-Arg. p = 0,04, beteg: natív vs. L-Arg. p = 0,01.7).
Megállapítottuk, hogy sublingualis NG alkalmazásával jól elkülöníthető az endothel-, illetve simaizom-dependens vazodilatáció károsodása. Felkari leszorítást követően jelentősebb dilatáció jön létre, amely a rizikócsoportok közötti szeparálásra alkalmasabb, mint az alkari leszorítással dolgozó protokollok. A fenti protokoll könnyen alkalmazható a mindennapi gyakorlatban, segítségével korán és megbízhatóan elkülöníthetők a magas kardiovaszkuláris rizikócsoportba tartozó endothel diszfunkciós betegek.

Érbetegségek: 2004/3. 91-95. oldal

KULCSSZAVAK

szűrővizsgálat, flow-mediált dilatáció, kardiovaszkulúris betegség

A szerző egy új gyógyszert mutat be. Az ezetimibe megváltoztatja eddigi 1ehetőségeinket, ugyanis e gyógyszer szelektív koleszterin abszorpció gátló, vagyis a bélnyálkahártya, azaz az enterocyták szintjén gátolja a koleszterin felszívódását. Így kevesebb koleszterin jut a májba - ha a májba kevesebb koleszterin jut, akkor reaktíve megnő a máj koleszterin szintézise. Logikus kombináció az ezetimibe és a statin együtt adása, hiszen így a szelektív koleszterin abszorbció gátló csökkenti a táplálékkal bejutó koleszterin és a biliaris koleszterin felszívódását, a statin pedig redukálja a máj koleszterin produkcióját. A koleszterin metabolizmus exogén és endrogén útjának együttes blokkolásával (dualis gátlásával) minden eddiginél nagyobb koleszterin redukció érhető el.

Érbetegségek: 2003/4. 99-101. oldal

KULCSSZAVAK

ezetimibe, koleszterin, terápia, statin

A carotis stenosis miatt műtétre kerülő betegek agyi perfúziós rezerv kapacitását vizsgáltuk acetazolamid provokációval végzett kvantitatív Tc-99m-HMPAO SPECT-tel a műtét előtt és hónapokkal a műtét után. A vizsgálatban 13 beteg (11 férfi és 2 nő) vett részt, akiknek anamnézisében nem szerepelt agyi történés és a legalább egyoldali szignifikáns (70%) carotis szűkületüet kontrasztanyagos angingráfia is megerősítette. 6 betegnél jobb oldali, 5 betegnél bal oldali carotis interna endarterectomia történt. (2 beteget nem operáltak meg.) Postoperatív szövődmény 2 esetben volt. Kontrollvizsgálat átlagosan 22,9 hónap múlva történt. A betegeknél műtét előtt egy alap és egy Diamox terheléses agyi perfúziós SPECT vizsgálat történt Tc99m-HMPAO-val. A követés során csak Diamox terheléses vizsgálatot végeztünk.
Eredményeink: A műtét előtti alapvizsgálatnál a féltekei perfúzióban nem találtunk szignifikáns oldalkülönbséget az egészségesekhez viszonyítva. Míg egészségeseknél Diamox hatására átlagosan 20%-kal megnövekedett globális perfúziót mértünk, addig a carotis stenosisban szenvedőknek a műtét előtt nem volt mérhető rezerv kapacitása. A követés során a műtéten átesett ugyanezen betegek Diamox terhelésben mért perfúziójában sem észlelt" szignifikáns javulást.
Vizsgálatunkból úgy tűnik tehát, hogy a carotis műtétek embolizációs preventív hatása vitathatatlan ugyan, de az agyi perfúziós rezerv kapacitás számottevő javulását méréseink nem igazolták.

Érbetegségek: 2003/3. 63-68. oldal

KULCSSZAVAK

HMPO, carotis endarterectomia, rezerv kapacitás

A szerzők terhesség alatt, ambulánsan alkalmazott kis molekulatömegű heparin profilaxis, illetve kezelés orán szerzett tapasztalataikról számolnak be. Öt év alatt 42 terhest kezeltek kis molekulatömegű heparinnal (nadroparinnal, illetve dalteparinnal). 17 beteg thrombofiliás volt, 1 szívbillentyű beültetett., 3 térd feletti, 1 eruralis thrombophlebitisben szenvedő. 21 beteg kiterjedt alsó végtagi és/vagy vulva varicusitas, 4 pedig csonttörés okozta immobilizáció miatt igényelt heparin profilaxist, illetve kezelést.. A betegeket a Terhespathológiai és a Thrombosis Szakambulancia együttesen gondozta. Kivizsgálás és az öninjekciázáshoz szükséges edukáció, szükség esetén kórházi kezelés után betegeiket hazabocsátották. A terhesek 42%-a azonban csupán ambuláns gondozást igényelt. Az önijekciózás minden esetben problémamentesen zajlott. A nadroparint testtömegtől és rizikócsoportoktól függően profilaxis céljára 1x0,3 - 2x0,6 ml, kezelés céljára 2x0,6 ml, a dalteparint prevenció céljára 0,2 ml dózisban alkalmazták. A gondozás során rendszeresen ellenőrizték a thrombocyta-számot és Ca dús étrendet javasoltak. 23 terhesség sikeres hüvelyi szüléssel fejeződött be. 19 esetben a szülés szülészeti indikáció alapján császármetszéssel végződött. Egy kivétellel a műtét profilaktikus célú volt.. Thromboembolia recidivát két esetben, vérzéses szövődményt, thrombocytopaeniát magzati fejlődési rendellenességet egyetlen esetben sem észleltek. Az anticoaguláns kezelést a gyermekágyban változó ideig folytatták. Tizedkét esetben a szoptatás ideje alatt Syneumar kezelésre tértek át. Eredményeik alapján a terhesség alatti kis molekulatömegű heparin profilaxis és kezelés ambuláns formája biztonságos és eredményes.

Érbetegségek: 2003/1. 11-16. oldal

KULCSSZAVAK

kis moleklulatömegű heparin kezelés és terhesség, ambuláns kezelés

Hatásos preventív módszerek alkalmazása ellenére a vénás thromboembóliák még mindig gyakran alakulnak ki. A legújabb kutatások során az anticoagulánsok új osztályát fejlesztették ki: ezek az aktivált X faktort (fXa) szelektíven gátló szervek. Kimutatták, hogy a heparin-1ánc legrövidebb szegmentje, egy pentasacharid, kizárólag az antithrombinhoz kötődik. Az így létrejött konformációs változás következtében háromszázszorosra növekszik az alvadásban kulcsszerepet játszó fixa gátlása. A fXa neutralizációja hatásosan gátolja a thrombinképződést,, anélkül, hogy magára a thrombinra hatna. Az antithrombotikusok új oszlályában a fondaparinux az első szintetikusan előállított gyógyszer. Olyan előnyei vannak, amivel más szerek nem rendelkeznek. Kevesebb vérzést. okoz, mint a nemfrakcionált heparin, nem hat sem a vérlemezkékre, sem a thrombocyta 4-es faktorra. 4 nemzetközi, multicentrikus, randomizá1t, kettős-vak vizsgálat, amit több mint 7000 nagy, ortopédiai műtéten átesett betegen végeztek, a vénás thromboemboliák megelőzésében a fondaparinux egyértelműen nagyobb hatását demonstrálta, egy kismolekulasúlyú heparinnal, az enoxaparinnal szemben. A metaanalízis jelentős, 55,2%-os rizikócsökkenést mutatott ki a fondaparinux javára (p<0,0001). A fondaparinux alkalmazásával várhatóan az antithrombotikus profi1axis új korszaka kezdődik.

Érbetegségek: 2002/4. 113-119. oldal

KULCSSZAVAK

vénás thrombosis-profilaxis, anticolaguánsok új osztálya, pentasacharid, szelektív fXa gátlás, fondaparinux

A szerzők a klinikumban a közemúltban bevezetett lézer Doppler (LD) vizsgálló eljárás felhasználásával vizsgálják krónikus sulfonylurea terápiában részesülő (n=22) tip. 2 diabeles mellitusban (DM) szenvedő és (n=5) anyagcsere egészséges beteg alkarjában a bőr microcirkulációját. Reaktív hyperaemia teszt (RHT) során értékelik a diaheteses anyagcserezavar, valamint a bevezetett glibenelamlide, illetve glimepiride terápia flow mediált vasodilaciós készségre kifejtett hatását. A glibenelamide az anyagcsere hatásában kedvezőbb glimepiriddel szemben a jó anyagesereállapot ellenére diabetes mellitusban gátolja a vasodilatációs készséget, és jelentősen megnyújtja a provokált fluxusváltozás idejét, míg a glimepiride érhatás hiányában az áramlásnövekedést nem gátolja. E kedvező haemodinamikai hatás és a várható előnyös metabolikus tulajdonságaiból adódóan a szerzők diabetes mellitusban szenvedő obliteratív érbetegek kezelésekor a glimepiride terápiát előnyösebbnek tartják a hagyományos sulfonylureaval szemben.

Érbetegségek: 2002/2. 49-55. oldal

KULCSSZAVAK

Laser Doppler, diabetes mellitus, glimepirid, flow medialt vasodilatáció

A bármely okból nem operábilis alsó végtagi verőérszűkületben szenvedő betegeket belgyógyászati módszerekkel kezeljük. A terápiás módozatok között régóta elfogadott a hydroxietil-keményítővel végzett hemodilúciós kezelés. Ambuláns körülmények között kívántuk vizsgálni ezt a módszert. 31 (5 évnél hosszabb betegségtartamú) betegnél (átlagéletkor 63,4 ± 9 év) végeztünk 10%-os hydroxietil-keményítő és izotóniás nátriumklorid infúziókkal hipervolémiás hemodilúciós kezelést, keresztezett vizsgálati protokoll szerint. A 2 hetes - 10 infúziót tartalmazó - kezelési periódus után 3 hónapos szünet következett, majd a másik szert kapták a betegek, azonos időtartamban. Eredményeink bizonyítják, hogy a hydroxietil-keményítő hatására - a kontroll csoporthoz képest - a hematokrit csökkenése nagyabb (1,6% / 0,4%), a fájdalommentes járástávoság és a maximális fájdalmas úthossz nagyobb (130/98 m, illetve 186/145 m), a 3 hónapos szünet után vizsgálva pedig a hatások lényegesen tartósabbak. Ez a csekély - vizsgálataink szerint is 2% - mellékhatással járó kezelési mód biztonsággal és eredményesen használható a multimorbid perifériás érbetegek ambuláns gondozásában.

Érbetegségek: 2001/1. 27-33. oldal

KULCSSZAVAK

arteriosclerosis obliterans, plazmaviszkozitás, dysbasiás táv, ambuláns hemodiúció, HAES 10%

A szerzők egy non-invazív izotópdiagnosztikai módszert dolgoztak ki a kézujjak keringészavarával járó kórformák diagnosztizálására, illetve a keringési zavar súlyosságának lemérésére. A módszer jól elkülöníti a normális és kóros mikrocirkulációval járó kórformákat. Alkalmazása azért látszik hasznosnak, mert a kézujjak mikrocirkulációs zavarainak megítélésére használt egyéb módszerek szubjektívek vagy költségigényesek. A szerzők által leírt vizsgálat során a fekvő beteg felfelé fordított tenyereit a gammakamera detektora alá helyezi. 400 MBq 99m-Tc DTPA lábháti vénába történt beadása után 1 sec-os képek 1 percig tartó begyűjtése történik számítógépgel. Ezután egy korai statikus felvétel is készül. A képfeldolgozás során külön területek (ROI) kijelölése történik a kézujjak és a tenyér régiójára. Az ujj-tenyér hányados (fingers-topalm ratio: FPR) a ROI-k beütésszámhányadosa. A vizsgálatok során 10 egészséges kontroll, 23 Raynaud-szuidrómás beteg (RS) és 15 kevert kötőszöveti betegségben (MCTD) - 9 inaktív és 6 aktív stádiumban - szenvedő beteg vizsgálata történt meg. Az átlagos FPR érték az egészségesek csoportjában 0,94±0,18 (0,71-1,25) volt. Az MCTD csoportban ugyanezek az értékek 0,57±0,22-nek (0,21-1,11) adódtak. Az RS-ás betegeknél 0,40±0,14 (0,18-0,77) értékeket kaptak. A variancia-analízis a felsorolt betegcsoportok értékei között szignifikáns eltérést mutatott (P<0,001). Ugyancsak szignifikáns eltérést találtak a 6 aktív (0,43) stádiumú MCTD-s beteg és a 9 inaktív (0,66) klinikai állapotú beteg eredményei között. Nem találtak különbséget a két kéz FPR-értékei között. A 23 primer RS-s betegnél a kapilláris mikroszkópia adatai csak 8 esetben (34%) voltak patológiásak. A szerzők véleménye szerint a módszer érzékenyen detektálja azokat a kórformákat, amelyek a kéz-ujjak mikrocirkulációs zavarával járnak. Bár az FPR meghatározás nem specifikus módszer, a klinikai gyakorlatban hasznosnak látszik mind az ujjak mikrocirkulációs zavarának stádium-megállapításában, mind a betegek terápia-követésében.

Érbetegségek: 1999/4. 127-131. oldal

KULCSSZAVAK

mikrocirkuláció, 99mTc-DTPA, Raynaud, kézperfúzió, kapilláris-mikroszkópia