Szerzők: DR. VALLUS GÁBOR, DR. DLUSTUS BÉLA, DR. NAGY BÁLINT, DR. PAPP ZOLTÁN, DR. ROMICS LÁSZLÓ, DR. KARÁDI ISTVÁN

Az V. alvadási faktor Leiden mutációja egy gyakori, öröklött thrombophilia, amely fokozza a vénás thrombo-emboliás betegségek rizikóját. E genetikai elváltozás jelentősége az artériákat érintő betegségekben még pontosan nem ismert. Korábbi vizsgálatok arra utaltak, hogy fiatal, myocardialis infarctusban szenvedő egyénekben a Leiden mutáció gyakrabban fordul elő. Jelen vizsgálatunkban a Leiden mutáció szerepét tanulmányoztuk, elsosorban súlyos, alsó végtagi atherosclerosisban és reconstruction érmutétet követő restenosisban szenvedő betegekben. Százhét beteget tanulmányoztunk, akik korábban femoropoplitealis és iliofemoralis rekonstrukciót követően 5 éven belül restenosis miatt ismételt (redo) műtétre szorultak. A Leiden mutáció frekvenciája a betegcsoportban magasabb volt, mint 253 kontroll véradó egyénben, de a különbség nem bizonyult szignifikánsnak (p=0,l). A 60 év alatti betegekben a Leiden mutáció alléljának szignifikánsan (p=0,016) magasabb frekvenciáját észleltük az előbbi kontrollcsoporthoz viszonyítva. Az allélfrekvencia korfüggő divergenciája felhívja a figyelmet a genetikai tényezők szerepére és a restenosisra hajlamosító tényezők esetleges korfüggóségére is.

Az előadás a MÁÉT pályázatán III. dijat nyert.

Érbetegségek: 1999/3. 95-98. oldal

KULCSSZAVAK

Leiden mutáció, thrombotikus hajlam, restenosis, génfrekvencia

Szerzők: DR. MARSCHALKÓ IZABELLA

A közlemény - amely a MAV Központi Rendelőintézet Érbeteg Gondozó harminc éves fennállása alkalmából rendezett "Urai László Emlékülésen" (1997. április 4- 5.) elhangzott előadáson alapul - összegzi a Jahn Ferenc Kórház utóbbi tíz éves tapasztalatait a perifériás érbetegek diagnosztikája, terápiája és gondozása terén. Foglalkozik az artériás, vénás és nyirokkeringési betegségekben szenvedők ambuláns és osztályos forgalmával.

Érbetegségek: 1998/1. 27-36. oldal

KULCSSZAVAK

gondozás, perifériás érbetegek, betegforgalom

Szerzők: DR. FARKAS KATALIN, DR. KOLOSSVÁRY ENDRE, DR. JÁRAI ZOLTÁN, DR. DOLGOS LÁSZLÓ, DR. FARSANG CSABA

A szerzők insulin dependens: IDDM (N=22) és non insulin dependens: NIDDM (N=20) típusú diabeteses és nem diabeteses kontroll betegek (N=20) alsó végtagi keringéséi vizsgálták folyamatos hullámú Doppler (CWD), photoplethysmographiás (PI'G) és laser Doppler eljárással. A CWD és PPG vizsgálattal a macro- és microangiopathia kimutat hatósága nem különbözött a csoportok között. A laser Dopplerrel vizsgált vasoconstrictor reflex válasz (VCR) mértéke szignifikánsan nagyobb volt a kontroll csoportban, mint a diabeteses csoportokban. A kóros VCR gyakorisága alapján szignifikáns különbség volt kimutatható diabeteses és nem diabeteses betegek között akkor, amikor más, széles körben használt angiológiai vizsgálómódszerek (CWD, PPG) még eltérést nem mutattak. Mindezek alapján a módszer ajánlható a diabeteses microangiopathia korai kimutatására.

Érbetegségek: 1997/3. 13-18. oldal

KULCSSZAVAK

Laser Doppler, vasoconstrictor reflex, diabeteses microangiopathia

Szerzők: DR. KOLLÁR LAJOS, DR. ROZSOS ISTVÁN, DK. FORGÁCS SÁNDOR

A közel kétezer éve ismert és alkalmazott vénaseetiót és az ahhoz kapcsolódó pozitív haemodilutiós effektust gyakran alkalmazzák az érbetegek gyógyítása során. Az egyre fejlődő gyógyszeres lehetőségek mellett is megtartotta jelentőségét, és a műtéti beavatkozások eredményességét is javíthatja. A szerzők tanulmányukban pozitív kontrollos vizsgálatban hasonlították össze az Expahes és a Rheomacrodex oldatokat. Vizsgálatuk során összesen 60 femorális ocelusiós beteget kezeltek hat héten keresztül. Ezt követően ellenőrző vizsgálatokat végeztek, különös tekintettel a elaudicatiós távolságra, a hematokritra, valamint a vér és a plazma viseositására. A vizsgálatok alapján megállapították, hogy mindkét oldat jól alkalmazható haemodilutióra, és az Expahes oldat hatása a kezelés befejezése után tartósabb.

Érbetegségek: 1997/1. 25-29. oldal

KULCSSZAVAK

Haemodilutio, femoralis occlusio, kollateralis keringés, járástávolság, konzervatív kezelés

Szerzők: DR. NIESZNER ÉVA, DR. NÁDAS IVÁN, DR. BÁRÁNYI ÉVA, DR. TÓTH KÁROLY, DR. VERECZKEI KATALIN, DR. PRÉDA ISTVÁN

A szerzők micro- és macroangiopathiás diabetes mellitusban szenvedő betegek echocardiographiás vizsgálattal nyert haemodinamikai paramétereinek összehasonlító vizsgálatát végzik el. Ennek során a diabeteses szövődmények hatásain túl a tartósan alkalmazott inzulin, illetve sulfonylurea therapia haemodinamikai hatását is értékelik. Mieroangiopathias szövődmények fennállása esetén a perifériás ellenállás (ESMWS) csökkenésével összefüggésben szignifikáns módon növekszik a frakcionálja roströvidülés (FS) és a circum-ferentialis roströvidülés (CRS) értéke. Maeroangiopathiában a változások ellentétes irányúak. A perifériás ellenállást (ESMWS) és a balkamrai ejectiós időt (LVET) az inzulin, illetve a sulfonylurea kezelés ellentétesen befolyásolja. Az izovolumiás relaxációs időt mind a szövődmények, műid az antidiabetikus kezelés rontja. Szövődmények fennállásakor a szénhidrát anyagcsere rendezése során a hosszú távra tervezett kezelés haemodinamikai hatására is figyelemmel kell lennünk.

Érbetegségek: 1996/4. - 5-11. oldal

KULCSSZAVAK

diabetes mellitus, echocardiográfia, haemodinamika, mikroangiopátia

Szerzők: DR. M. A. LATEIWISH, DR. KUNCZ GABRIELLA, DR. CSURGAY ESZTER, DR. SAS GÉZA

Az antiphospholipid antitestek jelenléte artériás és vénás thromhosisok kialakulására hajlamosít. A thrombosis valamennyi szervben kialakulhat, számos klinikai manifesztációi észleltek antiphospholipid antitestekkel kapcsolatban, ezért a haematológián kívül a medicina csaknem minden ágában gondot okozhat az antiphos- pholipid-syndroma.

Érbetegségek: 1995/3. 9-13. oldal

KULCSSZAVAK

antiphospholipid antitest, lupus anticoagulans, anticardiolipin antitest

Szerzők: Dr. MESKÓ ÉVA

A szerző ismerteti a Pest megyei Flór Ferenc Kórház II. belgyógyászati osztálya állal koordinált megyei szintű belgyógyászati érbetegellátás rendszerét. A konzultatív. diagnosztikai és gondozási feladatokat ellátó osztály évente több ezer érbeteget vizsgál. A családorvosok és a kórházi orvosok körében egyéni és csoportos továbbképzést tartottak. Az osztály koordinálja az Angiológiai Szakmai Kollégium által jóváhagyott epidemiológiai vizsgálatot. Kiterjedt tudományos munkál végeznek. A szerző részletezi az érbetegek vizsgálata nyomán levonható következtetéseket, hangsúlyozza a belgyógyászati angiológia jelentőségét.

Érbetegségek: 1995/2. 27-29. oldal

KULCSSZAVAK

megyei érbetegellátás, oktatás, epidemiológia, belgyógyászati angiológia

Szerzők: DR. SAS GÉZA, DR. KUNZ GABRIELLA

Thrombophilia alatt a vér fokozott alvadékonyságát értjük, amelyet veleszületett gén-hiba okoz. Az esetek túlnyomó részében kimutatható a véralvadási rendszer inhibitorainak (AT III, protein C, protein S, Heparin cofactor II) mennyiségi és minőségi defektusa, valamint a fibrinolytikus systema aktivátorainak (t-PA) csökkent képzése, vagy inhibitorainak (PAI) túlzott termelése. A leggyakoribb tényezőnek a - közelmúltban leírt - aktivált protein C-reziszteneiának nevezett jelenség tűnik, amelyben az V faktor mutációja van jelen. A thrombophilia ritkább okai között a dysfíbrinogenaemia, a histidin-rich glycoprotein túlzott termelése és á homoeysteinaemia érdemel említést. A klinikai kép, a thrombophiliák gyakorisága, lokalizációja és súlyossága változó, a háttérben álló defektustól függően. Bizonyított, hogy az antithronibinopathiák járnak a legkifejezettebb thrombosis hajlammal, a protein C hiánya gyakrabban oka a felületes thrombophlebitisnek, míg a protein S hiány defektusok harmadában artériás thrombosis lép fel.
A betegség terápiás elveit is eszerint lehet meghatározni. Az akut thrombosis kezelése a heparinon alapul, esetenként megfelelő inhibitor készítménnyel kiegészítve. Az aktív szak lezajlása után célszerví a tartós orális alvadásgátló kezelés fenntartása, major defektus esetén az egész életen át, megfelelő gondozási rendszer és laboratóriumi ellenőrzés mellett.

Érbetegségek: 1994/2. 17-22. oldal

KULCSSZAVAK

thrombophilia, AT III, protein C, protein S.

Szerzők: DR. NIESZNER ÉVA, DR. NÁDAS IVÁN, DR. SIMON JUDIT, DR. BÁRÁNYI ÉVA, DR. PRÉDA ISTVÁN

A szerzők előrehaladott érszövődményekkel kezelt 2. típusú cukorbetegek szénhidrát-anyagcsere-állapotát vizsgálták. Értékelik a progresszív cukorbeteg-ellátás, -gondozás, valamint a Nemzeti Diabeles Programban meghirdetett elvek megvalósulását késői makroangiopáthiás szövődmények fennállása esetén. Vizsgálatuk alanya 53 multiplex makroangiopálhiás cukorbeteg, akiknek körében a szénhidrát-anyagcsere értékelését felvételkor, illetve az elbocsátást megelőzően elvégzett 7 pontos vércukorszült meghatározás, fruktózamin, glikalt haemoglobin vizsgálat alapján végezték. Vizsgálataik eredményeként megállapítják, hogy az értékelt angiológiai beteganyag a diabeteses betegek elhanyagolt csoportját képezi, akik körében a progresszív cukorbeteg-ellátás és -gondozás csak interdiszciplináris elvek alapján, diabetológus, angiológus konzultáns rendszerben valósítható meg.

Érbetegségek: 1994/2. 11-15. oldal

KULCSSZAVAK

diabetes mellitus, multiplex diabeteses macroangiopathia, progresszív betegellátás, interdiszciplináris gondozás

Szerzők: DR. VERTES ANDRÁS, DR. KÁLI ANDRÁS, DR. KOLONICS ISTVÁN, DR. SITKEI ÉVA, DR. PALIK IMRE

Szerzők 1992-ben 8 esetben végeztek alsó végtagi obliteratív érbetegség miatt thrombolysist. A tlirom- bus seleetiv, katéteres infiltratiojára 6 esetben került sor, kétszer pedig systémásan, nagy dózisban, gyorsan adott ún. accelerált thrombolysist végeztek. A nyugalmi fájdalom valamennyi esetben megszűnt, a perfúziós nyomások javultak és a járástávolság nótt. Szerzők szerint az érelzáródások seleetiv thrombolysise mellett egyes esetekben a systémás, nagy dózisban, gyorsan adott thrombolysis is megfelelő alternatíva lehet.

Érbetegségek: 1994/1. 24-27. oldal

KULCSSZAVAK

trombolysis, artériás occlusio