A nátrium ? pentosan-poliszulfát (SP54) az 1980-as évek óta Magyarországon, az egyik legnépszerűbb érprotektív gyógyszer volt. Számos klinikai tanulmány történt Európában, Japánban és hazánkban is. A gyógyszeripar rendkívül gyors fejlődésével újabb és újabb gyógyszerek jelentek meg, melyek terápiás értéke meglehetősen eltérő. A rendkívül népszerű pentoxyphyllint több gyógyszergyár is előállította. Amerikában a szert nem törzskönyvezték, a kezdeti, biztatónak tűnő eredmények után megjelentek a kételkedő tanulmányok. Évekkel ezelőtt a német angiológiai társaság Fontaine II-es stádiumú érszűkületben hatástalannak nyilvánította. A szerzők tanulmányukban arra kerestek választ, hogy a ?80-as ?90-es években népszerű pentosanpolisulfat (SP54) a napjainkban bizonyítottan jó terápiás hatású cilosztazol gyógyszerhez képest milyen terápiás effektussal bír. A tanulmányhoz készített protokollban, egy korábbi vizsgálat alapelveit figyelembe véve végezték el a vizsgálatot. Természetesen az elmúlt 20 évben a labortechnika és a haemodinamikai mérési módszerek sokat fejlődtek. Tanulmányuk alapján megállapítható, hogy az SP54 érprotektív hatása Fontaine II-es stádiumú infrainguinális verőér-elzáródásban szenvedő betegeknél azonos hatású a Cilozek-el ? mindkét gyógyszernél szignifikánsan javult a fájdalommentes, és az abszolút járástávolság, a két gyógyszer között nem volt szignifikáns különbség. A regenerációs idő szintén mindkét gyógyszer hatására csökkent. A tanulmányban megjelölt szubjektív változások szintén javultak, a két csoport között szignifikáns eltérés nem volt. Az SP54 csoportban kevesebb volt a mellékhatás.

Érbetegségek: 2017/4. 69-74. oldal

Típusa: Klinikai egészségügyi szakmai irányelv
Azonosító: 001472
Érvényesség időtartama: 2020. 01. 31.

Érbetegségek: 2017/2. 41-62. oldal

Absztrakt

Célkitűzés: Epidemiológiai adatok bizonyítják, hogy a vörösbor mértéktartó fogyasztása csökkenti a kardiovaszkuláris megbetegedések kialakulásának kockázatát (ún. Francia-paradoxon). In vitro és in vivo kísérleteink során a vörösbor és főbb komponenseinek hemoreológiai hatásait kívántuk megfigyelni.
Betegek és módszerek: In vitro vizsgálatunkban egészséges önkéntesek véréhez etanolt, vörösbort, vagy alkoholmentes vörösborkivonatot adtunk, majd vörösvérsejt aggregációt és deformabilitást mértünk. Egy másik kísérletben a kezelt vérminták vörösvérsejt deformabilitását az oxidatív stresszor fenazin metoszulfát jelenlétében is megmértük.
In vivo vizsgálatunk során 39 önkéntest két csoportba osztottunk. A kontrollcsoport 3 hétig nem fogyasztott alkoholt, míg a vörösboros csoport esténként 2 dl vörösbort ivott. Mértük a vizsgálat előtt és után levett vérmintákban a hematokritot, a plazma és a teljes vér viszkozitást, a vörösvérsejt aggregációt és deformabilitást, valamint kiszámoltuk a vér oxigénszállító kapacitását jellemző hematokrit / teljes vér viszkozitás hányadost.
Eredmények: In vitro kísérletünkben a vörösbor, az alkoholmentes vörösborkivonat és az etanol szignifikánsan csökkentette a vörösvérsejt aggregációt (pp<0,05), míg az etanol reverzibilis módon javította a vörösvérsejtek deformabilitását (p<0,05). Oxidatív stressz esetén az alkoholmentes vörösborkivonat szignifikánsan csökkentette (p<0,05), míg az etanol szignifikánsan fokozta a vörösvérsejtek deformabilitásának károsodását (p<0,05). In vivo vizsgálatunkban a hematokrit és a plazma viszkozitás nem változott. A teljes vér viszkozitás szignifikánsan alacsonyabb lett (p<0,05) ezért a hematokrit / teljes vér viszkozitás hányados szignifikánsan nőtt (p<0,05) a vörösvérsejt aggregáció szignifikánsan csökkent (p<0,05) és a vörösvérsejt deformabilitás szignifikánsan javult (p<0,05) a vörösboros csoportban.
Következtetések: Eredményeink a vörösbor és főbb komponenseinek kedvező hemoreológiai hatásait mutatják.

Érbetegségek: 2017/1. 3-12. oldal

KULCSSZAVAK
vörösbor, alkoholmentes vörösbor-kivonat, etanol, vér, viszkozitás, vörösvérsejt aggregáció, vörösvérsejt deformabilitás

Háttér. Az ilio-femoralis okkluziv betegségeknél, az ilio-femoralis endarterektomia (TEA) stenttel, a tradicionális nyitott műtéteknek reális alternatívája. Retrospektív vizsgálatunkban, a 2010-2015 között elvégzett ilio-femoralis hybrid műtéteinket elemeztük.
Módszer. 5 éves periódusban vizsgáltuk a technikai sikerességet, klinikai és haemodinamikai eredményeket, a nyitva maradást pedig life-table method segítségével analizáltuk.
Beteganyag. 119 betegnél (átlagéletkor: 65,6+/- 10 év; 30% nő), 133 hybrid műtétet végeztünk. Az indikáció 21,84%-ban nyugalmi fajdalom, 18,48%-ban gangraena, 59,68%-ban klaudikáció volt. Az arteria iliaca externa (AIE) szűkülete 48,73%-ban, kombinált arteria iliaca communis (AIC) és AIE szűkülete 74,78%- ban volt kimutatható. Komplett AIC/AIE okklúzió az esetek 26,05%-ában volt jelen.
Eredmények. 88,72%-os műtéti technikai sikeres - séget értünk el a boka-kar index átlagosan 89%-kal nőtt. Az átlagos kórházi tartózkodás 4 nap (1-51), a 30 napos mortalitás 1,68%, reokklúzió 0,84%, végtag - vesztés 1,68%, az 5 éves túlélés 69% volt. 5 éves primer, primer-asszisztált és szekunder nyitva maradás aránya 71%; 98%; 98% volt retrospektíve. Endovaskularis reintervencióra az esetek 16,8%-ában, nyitott műtétre 11,76%-ban kényszerültünk.
Következtetés. Az ilio-femoralis TEA stent implan - tációval hosszútávon (60+/-13 hó) is megfelelő eredményeket produkál, reális alternatívája a tradicionális érműtéteknek, jóval kisebb műtéti meg - terheléssel és kórházi tartózkodással.

Érbetegségek: 2016/4. 91-96. oldal

KULCSSZAVAK

iliofemoralis okklúzió, femoralis endarterektómia, primer stenting, hybrid műtét

Absztrakt

A szerzett, felnőttkori ún. közép-aorta szindróma, az aorta descendens segmentális occlusív betegsége, mellyel ritkán találkozunk. Általában gyógyszeresen nem kontrollálható magasvérnyomás-betegség, elhúzódó kivizsgálása során kerül felismerésre. A társuló claudicatiós panaszok, esetleges hasi angina, ill. a vese erek érintettsége képezik a műtéti indikációt. A beteg életvitelén és hosszú távú életkilátásain érsebészeti rekonstructióval jelentősen javíthatunk. Egy 53 éves nőbeteg esetében végeztünk közép-aorta szindróma miatt, Robicsek-szerinti aorto-aortikus extra anatomikus áthidalást. A beteg lényeges műtét utáni esemény nélkül gyógyult, és 3 évvel a műtétet követően panaszmentes állapotban van.

Érbetegségek: 2015/3. 95-99. oldal

KULCSSZAVAK

közép-aorta szindróma, magasvérnyomás-betegség, claudicatio intermittens, aortoaorticus bypass.

Bevezetés: A pitvarfibrilláció korunk cardiovascularis járványa, a leggyakoribb tartós arrythmia, mely a cardiogen thromboembolia kialakulásának kockázatát ötszörösére emeli. Napjainkban, az egyre inkább öregedő társadalom következményeként, a pitvar - fibrilláció incidenciája és prevalenciája nő, és további emelkedés várható. Ebből következik, hogy a pitvar - fibrillációs kutatások egyre nagyobb népegészségügyi jelentőséggel bírnak.
Célkitűzés: Jelen kutatás a frontok és különböző meteorológiai paraméterek pitvarfibrillációt kiváltó hatását vizsgálja.
Módszer: A Semmelweis Egyetem Városmajori Szív-és Érgyógyászati Klinikán, 2007-2013 közötti időtartamában, akut pitvarfibrillációval kezelt betegek esetszám gyakoriságának és klinikopathológiai jellemzőinek retrospektív vizsgálata, valamint meteorológiai para méterekkel való összefüggésének elemzése történt.
Eredmények: Az akut pitvarfibrilláció incidenciája szélsőséges meteorológiai tényezők fennállása során emelkedő tendenciát mutat. A napi hőmérséklet ingadozása, illetve a napi légköri nyomás alakulása nem befolyásolja az akut pitvarfibrillációs esetszámot, viszont magas relatív páratartalom esetén a kórkép fellépése figyelhető meg. A fronthatások és az akut pitvarfibrilláció incidenciája között erősen szignifikáns korreláció mutatható ki. Nemek szerinti front - szenzitivitási vizsgálatban a férfiak meteoropata tulajdonságokat mutattak. Az akut esetek 56%-a hidegfronthatás alatt alakult ki. A vizsgált major cardiovascularis rizikótényezők (hypertonia, diabetes, hyperlipidaemia, előző cardiovascularis megbetegedés) jelentősen frontérzékenyek. Az akut pitvarfibrillációk incidenciája erősen szignifikáns összefüggést mutat a napi szélmaximum Beaufort-fokozatával. A koreloszlást tekintve a vizsgált betegek 56%-a 66 év feletti.
Következtetések: A különböző meteorológiai paraméterek trigger faktorként fokozzák az akut pitvaribrilláció kialakulását. A különböző légköri paraméterek minor cardialis rizikótényezőnek tekinthetők.

Érbetegségek: 2015/1. 13-17. oldal

KULCSSZAVAK

pitvarfibrilláció, cardiogen thrombo - embolia, minor cardialis rizikótényező, meteorológiai paraméterek, orvosmeteorológia

Napjainkban a civilizált világ morbiditási és mortalitási statisztikáiban változatlanul vezető szerepet töltenek be a cardiovascularis megbetegedések. Ezen betegségek kialakulásában, illetve prognózisában jelentős életmódbeli, ezen belül táplálkozásbeli okokat feltételezhetünk. A vascularis funkciót javító élelmiszerek bevezetése a mindennapi életbe egy olyan új irányzat, mely segíthet ezen magas morbiditású és mortalitású kórállapotok pozitív befolyásolásában. A polyphenolok növényekben található, több fenolgyűrűt és ezekhez kapcsolódó funkcionális csoportokat tartalmazó vegyületek. Számos in vitro és in vivo kísérlet bizonyítja, hogy az emberi és állati szervezet számára számos kedvező hatást fejtenek ki. A szerzők megkísérlik áttekinteni a polyphenolok érrendszerre gyakorolt hatásait a közelmúltban meg - jelent tanulmányok alapján, felhívván ezzel a figyelmet a vegyületcsoport sokrétű felhasználási lehetőségeire illetve a gyógyszeres terápiát kiegészítő dietoterápia fontosságára.

Érbetegségek: 2014/4. 137-143. oldal

KULCSSZAVAK
flavonok, kvercetin, cardiovasculáris hatások, angiológia. gyulladás

Kétoldali, szignifikáns a. carotis interna szűkület speciális eseteiben, felmerül a kérdés, hogy a neurointervenciós szakember a két oldalt inkább külön, vagy egy ülésben oldja meg. Betegek és módszerek. 2005. január 1. és 2012. június 30-a között a B.A.Z. Megyei Egyetemi Oktató Kórházban, 49 betegünk két oldali, súlyos fokú carotis interna szűkületét endo - vascularisan kezeltük. Ebből 6 beteg kétoldali szignifikáns szűkületét egy ülésben láttuk el. Egy betegnél súlyos fokú szívbetegség és tervezett urgens szívműtét, két betegnél tünetadó szignifikáns szűkület mellett ellenoldali subocclusiv szűkület képezte a sürgős indikációt. Egy betegnél az a. carotis communis stenosis, bal vertebralis occlusio és extrém rossz periféria volt az egy ülés mellett szóló érv, ill. egy betegnél rossz kardiális állapot és egyoldali szignifikáns szűkület mellett másik oldali tandem stenosis miatt végeztünk kétoldali ellátást. Eredmények. Mindegyik beavatkozás technikailag sikeres volt. Egy betegnél a diagnosztikus beavatkozás elején TIA-t észleltünk, egy betegnél a beavatkozást követő 36. órában minor stroke jelentkezett. Betegeink felénél a beavatkozást követően kifejezett bradycardiát és hypotoniát észleltünk. Kontroll carotis UH vizsgá - latok során sztenten belüli restenosis nem igazolódott. Következtetés. Együléses ellátás mellett kell döntenünk, ha a kétoldali carotis szűkület mellett a nyaki ereken máshol is többszörös szűkületet vagy elzáródást észlelünk, ha a beteg tünetadó oldali szűkülete mellett preocclusiv szűkület áll fenn az ellenoldalon, vagy ha tandem stenosist észlelünk. A beavatkozások ezen eseteiben nagyobb szövődményrátával számolhatunk és csak akkor kell ezen beavatkozásokat felvállalni, ha az urgencia mégis a beteg érdekét szolgálja. Kétoldali carotis stentelés együlésben való ellátását képzett neurointervenciós szakember végezze. A sztentelések során és azt követően a betegeket szorosan kell obszerválni.

Érbetegségek: 2014/2. 67-71. oldal

KULCSSZAVAK
carotis stenosis, sztentelés, két oldal, együléses ellátás

Cél: annak elemzése, hogy bizonyos, betegekkel összefüggő és műtéttechnikai tényezők, hogyan befolyásolják a carotis műtét kimenetelét.
Beteganyag és módszer: 383 centrumból származó 48035 carotis endarteriectomia (CEA) eredményeit egy közös adatbázisba gyűjtöttük össze és statisztikai módszerekkel elemeztük.
Eredmények: a CEA-t 74%-ban symptomás betegség miatt végezték. Az endarteriectomia 34%-ban folt nélkül, 40 %-ban foltplasztikával, 26%-ban eversiós módszerrel történt. Az összmortalitás 0,5%. A CEA típusa és az érzéstelenítés módja nem befolyásolta a mortalitást, csakúgy, mint az egyidejűleg fennálló, ellenkező oldali carotis interna occlusio sem. A halálozás a 75 év feletti korcsoportban, mindkét nemben, magasabb volt (p<0,05). Az átlagos perioperatív stroke arány 1,9%, melyet nem befolyásolt az érzéstelenítés módja. Ellenkező oldali carotis occlusio esetén gyakrabban alakult ki perioperative stroke (4,6% vs. 2,5%, p=0,02). A folt nélkül végzett CEA után szignifikánsan magasabb perioperatív stroke előfordulást találtunk, mint a foltplasztikával végzett műtét esetén (2,3% vs. 1,7%, p=0,015). Magasabb volt a stroke aránya 75 év feletti nőbetegeknél (2,0vs. 1,6%, p<0,005), ez a különbség férfiaknál nem volt észlelhető.
Következtetések: ez a közlemény az egyik legnagyobb, CEA műtét utáni beteganyagot magába foglaló elemzés. Bár a regiszter elemzéseknek vannak bizonyos korlátai, a rendkívül nagy beteganyagból származó adatok hasznos információkkal szolgálnak a műtét kimenetelét illetően, és a randomizált, kontrollált tanulmányok adatait jól kiegészítik.

*A Vascunet Csoport tagjai: B. Beiles (Ausztrália), L.P. Jensen, J. Laustsen (Dánia), T. Lees, D.C. Mitchell (Egyesült Királyság), M. Venermo (Finnország), G. Menyhei, G. Simó (Magyarország), E. Halbakken (Norvégia), D. Palombo (Olaszország), P. Wigger, G. Heller (Svájc), M. Björck, T. Troeng (Svédország), I.A. Thomson (Új Zéland)

Érbetegségek: 2013/1. 3-7. oldal

KULCSSZAVAK
regiszter, carotis sebészet, eversiós endarteriectomia, locoregionalis anaesthesia.

Tovább ...

Cél: annak elemzése, hogy bizonyos, betegekkel összefüggő és műtéttechnikai tényezők, hogyan befolyásolják a carotis műtét kimenetelét.
Beteganyag és módszer: 383 centrumból származó 48035 carotis endarteriectomia (CEA) eredményeit egy közös adatbázisba gyűjtöttük össze és statisztikai módszerekkel elemeztük.
Eredmények: a CEA-t 74%-ban symptomás betegség miatt végezték. Az endarteriectomia 34%-ban folt nélkül, 40 %-ban foltplasztikával, 26%-ban eversiós módszerrel történt. Az összmortalitás 0,5%. A CEA típusa és az érzéstelenítés módja nem befolyásolta a mortalitást, csakúgy, mint az egyidejűleg fennálló, ellenkező oldali carotis interna occlusio sem. A halálozás a 75 év feletti korcsoportban, mindkét nemben, magasabb volt (p<0,05). Az átlagos perioperatív stroke arány 1,9%, melyet nem befolyásolt az érzéstelenítés módja. Ellenkező oldali carotis occlusio esetén gyakrabban alakult ki perioperative stroke (4,6% vs. 2,5%, p=0,02). A folt nélkül végzett CEA után szignifikánsan magasabb perioperatív stroke előfordulást találtunk, mint a foltplasztikával végzett műtét esetén (2,3% vs. 1,7%, p=0,015). Magasabb volt a stroke aránya 75 év feletti nőbetegeknél (2,0vs. 1,6%, p<0,005), ez a különbség férfiaknál nem volt észlelhető.
Következtetések: ez a közlemény az egyik legnagyobb, CEA műtét utáni beteganyagot magába foglaló elemzés. Bár a regiszter elemzéseknek vannak bizonyos korlátai, a rendkívül nagy beteganyagból származó adatok hasznos információkkal szolgálnak a műtét kimenetelét illetően, és a randomizált, kontrollált tanulmányok adatait jól kiegészítik.

*A Vascunet Csoport tagjai: B. Beiles (Ausztrália), L.P. Jensen, J. Laustsen (Dánia), T. Lees, D.C. Mitchell (Egyesült Királyság), M. Venermo (Finnország), G. Menyhei, G. Simó (Magyarország), E. Halbakken (Norvégia), D. Palombo (Olaszország), P. Wigger, G. Heller (Svájc), M. Björck, T. Troeng (Svédország), I.A. Thomson (Új Zéland)

Érbetegségek: 2013/1. 3-7. oldal

KULCSSZAVAK
regiszter, carotis sebészet, eversiós endarteriectomia, locoregionalis anaesthesia.