A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának Érsebészeti Tanszékén érdeklődéssel vettük kézbe az Érbetegségek c. lap 2012/3. számát, melyben az erszűkület hangkezeléséről jelent meg egy közlemény, neves szerzők tollából. Reméltük, végre objektív képet kapunk hatásosságáról, illetve hatástalan voltáról. Tettük ezt azért is, mert korábban az Ér –és Szívsebészeti Klinikán mi is végeztünk hasonló vizsgálatokat, melyek azonban a kezelés hatástalanságát igazolták.

Érbetegségek: 2012/4. - 109. oldal

Vizsgálatsorozatuk során a Fontaine II-es stádiumú, infrainguinalis artériás szűkületben szenvedő, stabil járástávolságu betegeknél a Nashwan-ParasoundPLUS készülék hatásosságát kívánták megítélni. Értékelésük a Doppler-index, a járástávolság és a szubjektív panaszok vizsgálatára terjedt ki. Az alkalmazott műszer hanghullámokat bocsájt ki, amelyek részben a hallható tartományba tartoznak, egészen 100 kHz-ig, részben a hallható tartomány alattiak. A transzducert a talpra helyezték. Összesen 47, két csoportba randomizált beteg kezelése volt értékelhető, akiket 4 hetes periodusokban, vagy valódi, vagy placebo készülékkel kezeltek. A kezelés hatására a járószalagon mért adatok, mind az első fájdalomig, mind a megállásig eltelt időben szignifikáns javulást mutattak. Nem találtak szignifikáns változást a Doppler index adatokban. A placebo kezelésnél is észleltek javulást, de maradandó eredményt csak a hatásos kezelés adott. Nemkívánatos hatás vagy romlás a vizsgálati időszak alatt egy betegnél sem lépett fel.

Érbetegségek: 2012/3. 67-71. oldal

KULCSSZAVAK

arteriosclerosis, Doppler-index, járástávolság, hanghullámok, konzervatív kezelés, statisztikai értékelés

Az Auguszta Vascularis Program első eredményei

Absztrakt

Az "Auguszta Vascularis Program" néven a DEOEC Neurológiai Klinika és a III.sz. Belgyógyászati Klinika Angiológiai Részlegének összefogásával kialakításra került egy olyan közös vizsgálati és gondozási program, melynek keretében összetett vizsgálati rendszerben komplex módon vizsgáljuk az atherotrombosis cerebrovascularis és perifériás ér manifesztációját. A részletes belgyógyászati és neurológiai vizsgálatok mellett részletes rizikóstratifikáció, a carotisok ultrahang vizsgálata, echocardiographia, boka/kar index, EKG kapuzott carotis-femoralis pulzushullám terjedési sebesség és augmentációs index mérések is megtörténnek. A vizsgálatba 300 beteg érkezett, átlagéletkoruk 55,1 év, nemek szerinti megoszlásuk 173 ffi/127 nő. Közös terápiás stratégia kialakítása mellett vizsgáltuk az artériás stiffness paraméterek egyes mérési eljárásainak klinikai értékét is. Összefüggést kerestünk a boka/kar index értéke és az atherosclerotikus folyamat kiterjedtsége, illetve a kóros pulzushullám terjedési sebesség és az egyéb vaszkuláris tényezők között. Vizsgáltuk még az atherosclerosis egyes szervi manifesztációinak együttes előfordulási gyakoriságát és súlyosságát, és az egyes csoportokban mért boka/kar index értékeket összevetettük az artériás stiffness paraméterekkel.
Az elvégzett vizsgálatok eredményei alátámasztják a perifériás érbetegek és a cerebrovaszkuláris betegek közös, komplex gondozásának fontosságát, tekintettel arra, hogy a cerebrovaszkuláris betegek közel felénél igazolódott, korábban nem ismert perifériás érbetegség. A kardiovaszkuláris rizikóstratifikációban bevezetésre kerülő új érfalmerevség mutatók közül, a carotisfemoralis pulzushullám terjedési sebesség adatok elemzésével megállapítható, hogy a kóros értékek elsősorban a perifériás érbetegség jelenlétével mutattak összefüggést, korlátozott értékűnek bizonyultak generalizált atherosclerosisban, azonban az atherothrombozis egyes klinikai megnyilvánulásaival nem lehetett szoros kapcsolatba hozni. A boka/kar index értékéből további, az atherosclerosis kiterjedtségére utaló következtetés nem vonható le. A pulzushullám terjedési sebesség emelkedettnek bizonyult magas kardiovaszkuláris rizikójú állapotokban, mint a hypertonia, diabetes mellitus és a perifériás érbetegség. A pulzushullám terjedési sebesség összefüggést mutat a boka/kar index-el, azonban az atherosclerosis koraibb stádiumában válik kórjelzővé.

Érbetegségek: 2012/2. - 31-38. oldal

KULCSSZAVAK

artériás stiffness, pulzushullám terjedési sebesség, augmentációs index, boka/kar index, perifériás érbetegség

Az aorta aneurysmába történő endoprotézis bevezetést (EVAR) követően, az aneurysma zsákban ismételten megjelenő magas nyomás oka, az endoleak (belső áteresztés). Ilyen esetekben a magasabb nyomás forrásait a célzott, újabb endovasculáris kezelés sikeresen zárja el. Az endovascularis kezelést az endoleak típusa szerint választjuk meg. Jelen közlemény egy olyan esetet mutat be, amelyben az EVAR-t követő 6 évben különböző típusú belső áteresztések jelentkeztek. Ezeket az endoleakeket sikeresen és véglegesen zártuk, azonban minden esetben újabbak keletkeztek. Végül az endograft kivétele és nyitott műtéttel végzett rekonstrukció hozott megnyugtató megoldást.

Érbetegségek: 2012/1. 17-19. oldal

Hazánkban és a világ számos országában a morbiditási és mortalitási mutatókat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. Ennek megelőzése, és megfelelő időben elkezdett gyógyítása korai diagnózis birtokában lehetséges, amelynek legfontosabb eszköze a szűrővizsgálat. A szerzők által elvégzett szűrővizsgálat elsősorban Fejér megye településeinek lakosságára terjedt ki. Az egyének kiválasztása randomszerűen történt, a bekerülés önkéntes volt. A vizsgálat anamnézis felvételből, fizikális-, labor- és Doppler-vizsgálatból állt. Az alkalmazott Boso ABI négy végtagos vérnyomásmérő rendszer a vizsgálatokat pontosabbá, egyszerűbbé és gyorsabbá tette. A készülék szélesebb körű, szűrő vizsgálat jellegű alkalmazása indokoltnak tűnik, a rizikótényezők felderítése és a korai diagnózis érdekében.

Érbetegségek: 2011/4. 97-100. oldal

Az alsó végtagi érszűkület gyanúját ill. fennállását a klinikai tüneteken kívül, leggyakrabban standard Doppler-méréssel tudjuk megerősíteni vagy kizárni. Ugyanakkor, e standard mérési módszer esetében a felső végtagi, és az azonos oldali alsó végtagi vérnyomásmérés elvégzése között jelentős időeltolódás van, amely idő alatt a szisztolés vérnyomásérték megváltozik. Ebből adódóan az osztó és az osztandó számérték egymáshoz rendelése döntő fontosságú. Amennyiben a felső- és az alsó végtagokon egyidejűleg mérjük a vérnyomásértékeket, akkor a standard Doppler módszer boka-kar indexéhez képest, eltérő értékeket kapunk.
Összesen 514 mérést végeztünk, melynek során a hagyományos vérnyomás méréssel számított boka-kar index értékek átlagban 6,0 ± 4,4%-al voltak alacsonyabbak ill. 3,9 ± 4,4 %-al magasabbak, az azonos időpontban mért vérnyomásértékek alapján számított boka-kar index értékekhez képest. Standard mérések során, a hibahatáron kívüli mérés lehetősége, az összes mérésszám 47,6 %-ában fordulhat elő. Ennek alapján 36,6 %- al a valós érszűkület mértékénél súlyosabb, míg 11 %- al, a fennálló érszűkületnél enyhébb mértékű károsodást diagnosztizálhatunk. A két mérési módszer közötti boka-kar index értékek minimális, de szignifikáns különbségéből levont következtetést mégse tekintsük általános érvényűnek, - főként a hibahatáron belüli méréseket, - hiszen az egyénre vonatkoztatott eltérések, vagyis az átlag szórásának figyelmen kívül hagyása, az életkilátások megítélését jelentősen ronthatja.

Érbetegségek: 2011/3. 75-79. oldal

KULCSSZAVAK

oszcillometria, számított "modellezett" mérés, boka-kar index

Napjainkban kiemelt jelentőségű problémának számít a perifériás artériás érbetegség hatékony kezelése, ezért világszerte folynak a kutatások olyan új, hatékony eljárások kifejlesztésére, amelyek képesek lehetnek megelőzni az iszkémiás végtag amputációját. Ezek között előkelő helyet foglalnak el a csontvelői eredetű őssejtek felhasználásán alapuló módszerek, melyeknek hatékonyságát a kezdeti klinikai vizsgálatok alátámasztják, mivel a vizsgálatokban igen bíztató eredményként, számos esetben korábban nem gyógyuló fekélyek jelentős mértékben javultak és szignifikánsan nőtt a dysbasiás távolság is. A jótékony hatások hátterében feltehetően az angiogenezis elősegítése áll. A legújabb, betegágy melletti módszerek segítségével a sejtek előkészítése már mindössze csak egy órát vesz igénybe, és ez tovább növelheti a terápia hatékonyságát, emellett a szélesebb körű elérhetőségét is lehetővé teheti. A jelenleg folyó nagy betegszámú, randomizált vizsgálatok, a későbbiekben az eljárás hatékonyságáról és biztonságosságáról további megerősítéssel szolgálhatnak és elvezethetnek a rutinszerű alkalmazás kidolgozásáig.

Érbetegségek: 2010/3. 33-38. oldal

KULCSSZAVAK

perifériás artériás érbetegség, csontvelői őssejt terápia, angiogenezis

Napjainkban kiemelt jelentőségű problémának számít a perifériás artériás érbetegség hatékony kezelése, ezért világszerte folynak a kutatások olyan új, hatékony eljárások kifejlesztésére, amelyek képesek lehetnek megelőzni az iszkémiás végtag amputációját. Ezek között előkelő helyet foglalnak el a csontvelői eredetű őssejtek felhasználásán alapuló módszerek, melyeknek hatékonyságát a kezdeti klinikai vizsgálatok alátámasztják, mivel a vizsgálatokban igen bíztató eredményként, számos esetben korábban nem gyógyuló fekélyek jelentős mértékben javultak és szignifikánsan nőtt a dysbasiás távolság is. A jótékony hatások hátterében feltehetően az angiogenezis elősegítése áll. A legújabb, betegágy melletti módszerek segítségével a sejtek előkészítése már mindössze csak egy órát vesz igénybe, és ez tovább növelheti a terápia hatékonyságát, emellett a szélesebb körű elérhetőségét is lehetővé teheti. A jelenleg folyó nagy betegszámú, randomizált vizsgálatok, a későbbiekben az eljárás hatékonyságáról és biztonságosságáról további megerősítéssel szolgálhatnak és elvezethetnek a rutinszerű alkalmazás kidolgozásáig.

Érbetegségek: 2010/3. 33-38. oldal

KULCSSZAVAK

perifériás artériás érbetegség, csontvelői őssejt terápia, angiogenezis

Az Érbetegségek 2009/4. számában "Ischaemiás-reperfúziós károsodás csökkentésének elvi és gyakorlati lehetőségei az érsebészetben" címmel jelent meg áttekintő közlemény az oxidatív stressz ereket érintő káros hatásairól és annak megelőzéséről, amely összefoglalta az irodalom jelenlegi állását a témakörben. Ezúttal egy, ezzel a problémakörrel foglalkozó hazai vizsgálatot mutatunk be.

Az arteria thoracica interna az első számú választás miokardiális revaszkularizáció esetén, de az endothelsérülés kapcsán kialakuló perioperatív vazospazmus limitálja funkcionalitását. Az oxidatív és nitrozatív stressz jelentős szerepet játszik az endothelsérülés kapcsán kialakuló kóros értónusban. Az oxidatív stressz sejtkárosító hatásainak egyik fő útvonala a peroxinitrit-poli(ADP-ribóz) polimeráz kaszkád. Célunk az volt, hogy megvizsgáljuk a graftok morfológiai állapotát, funkcionalitását, a kialakuló oxidatív és nitrozatív stressz mértékét, valamint a poli(ADP-ribóz) polimeráz enzim gátlásának lehetséges előnyös hatásait. A graftokból származó minták 47 koronária bypass műtéttel kezelt beteg (26 férfi, átlagos életkor 66,2±1,7 év) írásos hozzájárulásával kerültek vizsgálatra. A mintákon hisztológiai és immunhisztológiai vizsgálatokat végeztünk, valamint a funkcionális állapot meghatározásához izometriás feszülést vizsgáltunk acetilkolin és Na-nitroprusszid használatával. A dózishatás összefüggéseket megvizsgáltuk 1 µM poli(ADP-ribóz) polimeráz gátló kezelés mellett is. A metszetek érelmeszesedésre utaló elváltozásokat, valamint oxidatív és nitrozatív stresszt igazoló 3-nitrotirozin, 4-hidroxinonenal és poli-ADPribóz festést mutattak. A funkcionalitásra vonatkozó eredményeink szerint 88,1% húzódott össze a direkt simaizom-összehúzódást kialakító K-Krebs hatására, 68,7% kontrahált 1 µM fenilefrinre, 29,9% relaxált 30 µM acetilkolinra és minden összehúzódott érszegmentum ellazult 30 µM Na-nitroprusszid hatására. Nagy amplitúdójú vazomóció, a spazmus korai jele, az érminták 47,8%-ában volt megfigyelhető. A Na-nitroprusszid és a tromboxán A2 receptor antagonista ICI-192605 megszüntette a vazomóciót, azonban az érminták inkubációja poli(ADP-ribóz) polimeráz gátlóval nem javította az endothelfüggő vazodilatációt. Tehát a koronária bypass műtétre kerülő betegekből származó arteria thoracica interna graftminták mind morfológiai, mind funkcionális szempontból károsult erekre utalnak, amin a poli(ADP-ribóz) polimeráz gátló nem képes javítani. A helyileg a műtét során alkalmazott Na-nitroprusszid vagy további vizsgálatok után tromboxán A2 receptor antagonisták használata az operáció során javíthatja a graftok vaszkuláris funkcióit az ér relaxálása és a vazomóció megszűntetése révén.

Érbetegségek: 2010/2. 9-15. oldal

KULCSSZAVAK

arteria thoracica interna, perioperatív vazospazmus, oxidatív stressz, poli(ADP-ribóz) polimeráz, vazomóció, vazodilatáció

Célkitűzés: intravascularis iliaca intervenciókkal (intraoperativ transluminalis angioplastica stent implantatioval vagy anélkül) kombinált distalis érsebészeti beavatkozások (thrombendarteriectomia, foltplasztika, femoro-poplitealis bypass vagy thrombectomia) középtávú eredményeinek vizsgálata nem szelektált beteganyagon.
Beteganyag és módszerek: a 2004. januárja és 2009. májusa között intézetünkben végzett 117 hibrid beavatkozás, a betegek kórlapjainak retrospektív elemzése, valamint a műtött betegek ambuláns kontroll vizsgálata és az adatok statisztikai elemzése történt. Összesen 117 beteg közül 95-öt sikerült követni, átlagosan 40 (1-65) hónap követési idő alatt.
Eredmények: A kontroll vizsgálatok során 69 %-os secunder nyitva maradási és 71 % -os végtagmentési rátát regisztráltunk. A vizsgált beteganyagban a stent implantatioval vagy anélkül végzett tágítások, a kritikus végtagi ischaemia vagy járáspanasz miatt végzett beavatkozások, valamint a distalis kiegészítés típusa szerint kialakított csoportok között nem találtunk eltérést a nyitva maradás, a reoperáció, a végtagmentés ill. a mortalitás tekintetében. Ezen kívül a betegek életkora sem bizonyult a klinikai kimenetelt befolyásoló tényezőnek.
Következtetések: klinikai vizsgálatunk igazolta, hogy a többszintű verőérbetegségek kezelésében a hibrid beavatkozások jó középtávú eredményekkel alkalmazhatók. A vizsgált, nem szelektált beteganyag esetében sem az indikáció, sem az iliacalis interventio, sem a distalis beavatkozás vonatkozásában nem találtunk olyan faktort, amely a későbbi kimenetellel (mortalitás, végtagvesztés, későbbi ismételt rekonstrukció) összefüggést mutatott volna. A minta kis méretéből adódó bizonytalanságok kiküszöbölésére nagyobb populáción, további, célzott vizsgálatokat tartunk szükségesnek.

Érbetegségek: 2009/4. 109-112. oldal

KULCSSZAVAK

hibrid intevenció, a. iliaca, végtagmentés, középtávú eredmények, kritikus végtagi ischaemia