Kétféle mérési módszer, azonos boka-kar index értéket ad?

Az alsó végtagi érszűkület gyanúját ill. fennállását a klinikai tüneteken kívül, leggyakrabban standard Doppler-méréssel tudjuk megerősíteni vagy kizárni. Ugyanakkor, e standard mérési módszer esetében a felső végtagi, és az azonos oldali alsó végtagi vérnyomásmérés elvégzése között jelentős időeltolódás van, amely idő alatt a szisztolés vérnyomásérték megváltozik. Ebből adódóan az osztó és az osztandó számérték egymáshoz rendelése döntő fontosságú. Amennyiben a felső- és az alsó végtagokon egyidejűleg mérjük a vérnyomásértékeket, akkor a standard Doppler módszer boka-kar indexéhez képest, eltérő értékeket kapunk.
Összesen 514 mérést végeztünk, melynek során a hagyományos vérnyomás méréssel számított boka-kar index értékek átlagban 6,0 ± 4,4%-al voltak alacsonyabbak ill. 3,9 ± 4,4 %-al magasabbak, az azonos időpontban mért vérnyomásértékek alapján számított boka-kar index értékekhez képest. Standard mérések során, a hibahatáron kívüli mérés lehetősége, az összes mérésszám 47,6 %-ában fordulhat elő. Ennek alapján 36,6 %- al a valós érszűkület mértékénél súlyosabb, míg 11 %- al, a fennálló érszűkületnél enyhébb mértékű károsodást diagnosztizálhatunk. A két mérési módszer közötti boka-kar index értékek minimális, de szignifikáns különbségéből levont következtetést mégse tekintsük általános érvényűnek, - főként a hibahatáron belüli méréseket, - hiszen az egyénre vonatkoztatott eltérések, vagyis az átlag szórásának figyelmen kívül hagyása, az életkilátások megítélését jelentősen ronthatja.

Érbetegségek: 2011/3. 75-79. oldal

KULCSSZAVAK

oszcillometria, számított "modellezett" mérés, boka-kar index

Rövidítések: BKI - boka-kar index, FRR- felső végtagi szisztolés vérnyomás, ARR- alsó végtagi szisztolés vérnyomás

Napjainkban, a kardiovaszkuláris megbetegedések foglalják el a morbiditási és mortalitási statisztikák vezető helyét, annak ellenére, hogy gyógyításukban jelentős haladás történt. Ezen betegségcsoport gyakorisága világszerte növekszik, és egyre fiatalabb életkor felé tolódik el, mintegy a civilizációs életforma terjedésével összefüggésben. A patomechanizmus egyik lényeges tényezője, a civilizált életforma által gerjesztett krónikus stressz.
Az alsó végtagi ütőereket érintő szűkületek rendszerint szakaszos elhelyezkedésűek és többszörös lokalizációjuak. A perifériás artériás érbetegség prevalenciája szoros összefüggésben van az életkorral, a nemmel és a társbetegségekkel (1, 2, 3). Jelenleg, a nem traumás alsó végtagi amputációk jelentős hányada perifériás artériás érbetegség miatt válik szükségessé, így a betegség korai felismerése, a páciens későbbi sorsát jelentősen befolyásolja.
A boka-kar index (BKI) számítása azonban gondot okoz olyan esetekben, ahol a disztális pulzus nem tapintható vagy Dopplerrel nehezen érzékelhető. A perifériás artériás érbetegségben szenvedő betegek gyakran koszorúér- és agyi érrendszeri megbetegedésben is érintettek. Ez a probléma a napjainkban népbetegségnek számító 2-es típusú cukorbetegeknél, 2-4 x nagyobb arányban fordul elő, mint az anyagcsere szempontjából egészséges népességben. Fokozott rizikófaktort jelent továbbá az elhízás, a dohányzás, a magas vérnyomás, dyslipidaemia, véralvadási zavarok, a diabetest megelőző szénhidrát anyagcserezavarok (inzulinrezisztencia - hyperinzulinaemia), továbbá a szimpatikus idegrendszer aktivitása. A BKI meghatározása magas specificitást és szenzitivitást mutat, általa az érszűkület súlyossága és a terápia hatása is értékelhető. Vagyis a számértékek eltérése esetén morfológiai elváltozásra gondolunk. A BKI normál értéke fekvő helyzetű betegnél, 1,0-1,3; míg kórosnak tekintjük, ha az index értéke < 0,9 (4).
Jelen tanulmányunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy a jelenleg standardként alkalmazott BKI mérési módszer (a felső végtagon végzett szisztolés vérnyomásmérést követően az alsó végtagon, vérnyomásmérő és Doppler készülék alkalmazásával mért szisztolés vérnyomás) alapján számított BKI érték, mennyiben különbözik, ugyanazon beteg esetében, az egyidejűleg mért BKI értéktől.

Betegek és módszerek

A vizsgálatok ambuláns ellátás keretében történtek. Kizáró tényező volt az egy- vagy kétoldali, súlyos, alsó végtagi ödéma. Két betegcsoportban, összesen 514 mérést végeztünk. Az első csoportba 89, szénhidrátanyagcsere szempontjából semleges beteg tartozott, akiken 356 mérés történt. A második csoportba 40, 2-es típusú diabetes mellitus-os beteg került, akiken 158 mérést végeztünk.
A BKI számítása: a mérést minden betegnél hanyatt fekvő helyzetben végeztük. A szinkron 4 végtagos oszcillometriás mérést, standard, automata vérnyomásmérő mandzsetta rendszerrel (BOSO ABI system 100, mandzsetta átmérő: a karokon: 22-42 cm - TYP: CAO4, a lábakon: 18-38 cm -TYP: CLO4, BOSO, Jungingen, Németország) végeztük. A karokon az arteria brachialisnak, a lábakon az arteria tibialis posteriornak megfelelően. Az oszcillométer a mandzsetta alatti vérnyomás ingadozások nagyságrendjét méri, miközben az automata, a mandzsettát szupraszisztolés nyomásról (azaz a várható szisztolés vérnyomást több mint 30 Hgmm-rel meghaladó nyomásról) engedi le, s az artériás középnyomást regisztrálja. Ezzel egyidejűleg a készülék, a szívritmuszavarokat is érzékeli. Az első mérést 2 perc múlva megismételjük. A BKI automatikusan, a mérőrendszerhez tartozó, CD-ről telepített hardver program révén került kiszámításra.
A standard, hagyományos Doppler-mérés során várható BKI értéket kiszámítottuk, "modelleztük", azon elv alapján, hogy a Doppler-mérés során, két különböző időpontban kerül sor a felső végtagi és az azonos oldali alsó végtagi vérnyomásmérésre. Ennek megfelelően, a szinkronmérés azonos oldali második mérésének alsó végtagi szisztolés vérnyomásértékét, osztottuk az első szinkronmérés felső végtagi szisztolés vérnyomásértékével és ezt tekintettük, a hagyományos Doppler-méréssel várható BKI értéknek.
Ezt követően hasonlítottuk össze, a valósan mért és a számított, "modellezett" BKI értékeket. A szinkron mért BKI értékhez képest az eltérést, alul- (alacsonyabb érték), vagy felülmérésnek (magasabb érték) tekintettük, és ezt a hagyományos Doppler-mérési módszer hibájának tulajdonítottuk.
Külön vizsgáltuk azt, ha a szinkronmérés ismétlésénél, a várakozási időt meghosszabbítjuk 4-,5-,6-,7 percre, ez milyen mértékben befolyásolja a valós és a számított, "modellezett" BKI értékeket.
A matematikai számításnál, minden mért BKI értéket figyelembe vettünk. A folyamatos változókat az átlag ± egyszeres szórás (SD) formájában összegeztük. Minden elemzés során az "SPSS for Windows 12.0.1. Verziójú" szoftver csomagot használtuk. Az alfa -hiba értéket 5%-ig tartottuk elfogadhatónak. Méréstartományon belüli mérésnek, az azonos 0,1 belüli mozgást tekintettük. A korrelációt Pearson-féle módszerrel számoltuk. A szerkesztőségben leadott adatbázisokból dolgoztunk.

Eredmények

Az értékelésnél a hangsúlyt, az első szinkron - és a számított, "modellezett" mérés közti BKI eltérésére helyeztük, de érdekesség szempontjából a második szinkron (2 perccel az első mérést követően)- és a számított "modellezett" mérés közti boka-kar index eltéréseket is vizsgáltuk, abból a megfontolásból, hogy mely szinkronméréshez áll közelebb a számított "modellezett" mérés boka-kar index-e.
A szinkron - és a számított "modellezett" BKI értékek, igen magas azonosságot mutattak az érszűkületes betegeknél. A szinkron - és a számított "modellezett" BKI értékek a nem érszűkületes betegeknél is jó azonosságot mutattak, - nem volt alacsonyabb érték az első- és a második szinkronmérés között sem! Érdeklődésünket azonban felkeltette, hogy az azonosság elmaradásának hátterében mi húzódhat meg, hiszen a BKI meghatározása az ambuláns betegeknél szűrővizsgálat céljából zajlik, általa diagnózist adunk. Ezért, további számításokat végeztünk.