- Prospektív, randomizált, placebo kontrollált, kettős vak vizsgálat -

Az infra- és ultrahang számos biológiai hatását írták le a közemúltban az orvosi szakirodalomban. Az adott intenzitású és frekvenciájú infrahang direkt expozíciója fájdalomcsillapító, illetve keringésjavító hatású leltet, válogatott beteganyag esetén. Ezen megfigyelések részben kapcsolatba hozhatók az infrahangok érszúlkü letre kifejtett esetleges terápia hatásával. Jelen munkánkban placebo kontrollált kettős vak vizsgálat során tanulmányoztuk a szívfrekvenciával szinkronizált lokális infrahanghullám kezelés keringésjavító hatását az alsó végtagi Fontanie II. stádiumú verőér megbetegedésekben. A módszer hatékonyságát a betegek járástávolságának, a Doppler index változásának mérésével és alsó végtagi perfúziós izotópdiagnosztikai módszerrel kontrolláltuk a kezelés előtt és után. Összesen 73 beteg esetében sikerült kivitelezni a vizsgálatokat és a kezeléseket. Nyolc hetes kezelés végén a járástávolság az infrahanggal kezelt és a placebóval kezelt csoportban a kezelés kezdetéhez viszonyítva szignifikánsan nőtt, ugyanakkor az infrahanggal kezelt csoportbah a járástávolság változása szignifikánsalt nagyobb volt, mint a kontrollcsoportban (p<0,05).
A Doppler index értéke mindkét csoportban szignifikánsan nőtt, azonban a mért értékek növekedése a kezelt csoporthan szignifikánsan nagyobb mértékű volt, mintt a placebo csoportban (p<0,05).
Izotópos scan vizsgálatok során az ujj-talp arány változása a kezelt csoportban szignifikánsan nagyobb lett. (p<0,05). Vizsgálataink szerint a lokális infranhangkezelészelés a rossz keringésű szövetek vérátáramlását javítja, az alsó végtagi arterioscleroticus megbetegedés által okozott panaszokat csökkenti, megfelelő indikáció esetén alkalmazható.

Érbetegségek: 2000/2. 61-67. oldal

KULCSSZAVAK

infrahang, alsó végtagi arteriosclerosis Doppler index, perfúziós scan, klinikai eredmények

Bevezetés: A képalkotó diagnosztikának számos módszere használatos a vascularis kórképek diagnosztikájában. Súlyos, életveszélyes kórképek esetén fontos, hogy gyorsan, a beteget kevéssé megterhelő módon legyen képes a radiológus korrekt diagnózist adni. Anyag és módszer: A spirál CT berendezés gyors képalkotás révén alkalmas arra, hogy a vizsgálatot az érképletek csúcs kontrasztanyag halmozásakor végezzük el. Jól tanulmányozható az ér lumen, esetleges állumen, fali meszesedés, intraluminalis thrombosis, az aorta nagyobb ágainak, a hasi parenchymás szervek keringése, kontrasztanyag halmozása. Könnyen kivitelezhető a mellkas és a has, az aorta teljes hosszában történő vizsgálata is (10 mm-es szeletvastagság, 10 mm/s asztal elmozdulás, 3-4 ml/s kontrasztanyag beadási sebesség, 20 s késleltetési idő). A szerzők aorta dissectio, aorta aneurysma ruptura, hasi aorta thromboticus eredetű elzáródásának egy-egy esetét ismertetik.
Következtetés: A gyors működésű CT berendezés súlyos vascularis kórkép gyanújakor - például aorta dissectio, aorta hasi aneurysma ruptura, hasi aorta elzáródás - pontos diagnózist ad, amelyre acut, életmentő műtét alapozható. Az ismertetett esetekben a CT lelet egyezett a műtét vagy a sectio során észlelt elváltozásokkal.

Érbetegségek: 2000/1. 7-12. oldal

KULCSSZAVAK

Spirál/helikális CT, aorta aneurysma, aorta dissectio

Munkacsoportunk 1983 és 1999 között 411 beteget operált az alsó végtag akut artériás elzáródása miatt. Vizsgáltuk az érelzáródások okát, a betegek kor és nem szerinti megoszlását, a kísérőbetegségeket. Az eredményeket az elzáródás két fő oka, embólia, illetve trombózis szerint elemeztük. Az embolektomizált betegek halálozását szignifikánsan magasabbnak találtuk a trombózis miatt operált betegekhez képest (17,9%, illetve 12,6%, p<0,05). Ugyanakkor az amputációs ráta a trombózis miatt végzett műtétek után szignifikánsan magasabbnak bizonyult (17,6%, illetve 6%, p<0,05). Az 1983-93-ig és az 1994-98-ig tartó időszakot összehasonlítva azt találtuk, hogy a trombózis okozta verőér elzáródások száma statisztikailag bizonyíthatóan nő (34,9%, illetve 50%, p<0,01).

Érbetegségek: 1999/4. 113-116. oldal

KULCSSZAVAK

artériás embólia, trombózis, műtét, statisztika

A szerzők retrospektív tanulmányban számolnak he az elmúlt 10 év beteganyaga alapján az aneurysmák akut kezelésében szerzett tapasztalataikról.
Az aneurysmák elektív kezelése az utóbbi 2 évtizedben javallat, sebésztechnikai megoldás és eredmények tekintetében állandósult. A sürgősségi ellátás eredményei javulnak, s tovább javíthatók. A csökkenő poszt- operatív mortalitás feltétele a gyors és pontos kivizsgálás (UH, angio-CT), az altató és operáló team felkészültsége, új metodikák (cell-saver, zero-porositygraft) rutinszerűvé válása és a gondos posztoperatív intenzív terápia. A szerzők osztályán a vizsgált időszakban mintegy 5000 rekonstruktívveróérműtétet végeztek, abból 920 volt akut beavatkozás. 220 esetben operáltak aneurysmát, melyből 152 helyezkedett el az infrarenalis aortán, s 68 volt perifériás (iliaea, femoralis, poplitea, earotis, mesenterica). Az aorta aneurysmák közül 29 esetben kellett ruptura miatt, s egy alkalommal akut thrombosis okán sürgős beavatkozást végezni. A vizsgált periódus első felében a mortalitás 75%- os volt, a második 5 évben 43%-ra csökkent. Az elemzett időszakban a szerzők 2 iliaea és 3 poplitea aneurysmát operáltak ruptura miatt, és 28 esetben rekonstruáltak sürgősséggel poplitea aneurysma thrombosis okozta komplett acut ischaemia okán. Ebben a betegcsoportban 2 beteget veszítettek el (6%), az amputációs ráta 24% volt.
A rutin képalkotó diagnosztika lehetővé teszi, hogy a még ma is rossz prognózisú akut aneurysmák prevalenciája korai felfedezés és elektív megoldás révén csökkenjen. Az ellátandó sürgős esetekben a szűk "terápiás ablak" miatt kulcskérdés a szervezettség, a felkészültség és a gyorsaság.

Érbetegségek: 1999/3. 89-94. oldal

KULCSSZAVAK

aneurysma, ruptura, thrombosis, perioperatív ellátás

A szerzők ismertetik 1974-1996 között, érbetegség miatt végzett műtéteik infekcióregiszterét.
3556 műtétet végeztek: 1118 lumbális sympathectomiát, 1113 rekonstruktív artéria műtétet (ezen belül 542 műanyag protézis- és folt beültetést, illetve reex-ploratiót), 752 minor és 542 major amputációt.
Leírják regisztrálási módszerüket, amely sok tekintetben azonos a HELICS surveillance kritériumaival. A megfigyelések értékeléséhez figyelembe vették a beavatkozások nosoeomiális kategóriáit, a sebinfekciók fajtáit és a sebgyógyulási zavarokat. Az értékelés fő indikátora az infekcióráta volt, kiegészítő indikátorként a sebgyógyulási zavarok rátáját vették figyelembe. Minden műtéti típusról külön infekcióregisztert készítettek. Ebben ismertetik a műtétek megoszlását nosoeomiális kategóriánként, az egyes kategóriákban észlelt infekciók számát és arányát, a sebgyógyulási zavarok számát és rátáját, valamint az összesített értékeket is az egyes műtétek szerint.
Az értékelés standardjának a Fertőző és Trópusi Betegségek Szakmai Kollégiumának 1994. évi ajánlását, illetve a magyarországi HELICS surveillance 1995. évi eredményeit tekintettek.
Összesített infekcióráták: lumbális sympathectomia 1,5%, artériamutétek 3,3%, minor amputációk, 5,4%, major amputációk 4,7%.
Az artériaműtétek rátáját összehasonlítják az újabb irodalmi adatokkal. Véleményük szerint az infekció- kontroll eredményességének megítéléséhez az összesített infekcióráta önmagában nem elegendő, sőt félrevezető lehet. A minőségi elemzéshez elengedhetetlen a végzett műtétek nosocomiális összetételének, valamint az egyes nosocomiális kategóriák infekciórátájának ismerete is.

Érbetegségek: 1999/2. 45-52. oldal

KULCSSZAVAK

infekcióregiszter, sebfertőzések, artériás betegek műtétei

Az artéria femoralis elzáródások revascularisatios műtéti megoldásai között, választott esetekben, helye van a zárt és a félig nyílt thrombendarteriectomiának. Közleményünk ezen módszer ismert hátrányait jelentősen csökkentő eljárást ismerteti. A beavatkozások ellenőrzésére videoangioscopot használtunk, amelynek segítségével az elért eredmények azonnal láthatók és a hibák korrigáihatók voltak.
1992. októberétől 1997. októberéig 57 femoropoplitealis thrombendarteriecomia során alkalmaztunk videoangioscopos kontrollt. Retrográd (zárt) femoralis TEA (thrombendarteriectomia) 21 (nyitvamaradási ráta 66%), félig nyílt femoralis thrombendarteriectomia 46 (nyitvamaradási ráta 69%) esetben történt. Véleményünk szerint ezzel a módszerrel a femoro-poplitealis thrombendarteriectomiák nyitvamaradási rátája növelhető.

Érbetegségek: 1999/1. 1-4. oldal

KULCSSZAVAK

endarteriectomia, videoangioscopia, intraoperatív kontroll, nyitvamaradási ráta

A hyperlipidaemia - a dohányzás, a cukorbetegség és a magas vérnyomás mellett - az atherosclerosis egyik fontos rizikófaktora. Az utóbbi évtizedekben rohamosan nőtt a hyperlipidaemiások száma, és megszaporodtak a különböző társbetegségek is. A szakemberek véleménye megegyezik abban, hogy a hyperlipidaeiniák kezelését diéta bevezetésével kell kezdeni. Amennyiben ez nem elegendő, akkor három hónap után gyógyszer alkalmazása is szükséges. Csak súlyos esetekben célszerű a kettőt párhuzamosan indítani. Fontos tehát az orvos és a dietetikus együttműködése. Az alábbi szempontok alapján kell a diétát tartani: csökkenteni kell a telített zsírsavak, a koleszterin, az alkohol és az energia bevitelt, növelni kell a telítetlen zsírsavak és a rostok bevitelét és meg kell változtatni a szénhidrátfogyaszlás összetételét.

Érbetegségek: 1998/3. 85-92. oldal

KULCSSZAVAK

hyperlipidaemia, koleszterin, diéta, atherosclerosis

A carotis endarterectomia a stroke megelőzésében széles körben elfogadott és alkalmazott műtéti eljárás, azonban létjogosultsága az akut cerebrovaszkularis elégtelenség kezelésében vitatott. A "penumbra" koncepció bevezetésével, valamint az új neuroradiológiai képalkotó eljárások (2D-TCD, CT, MRI) elterjedésével bővültek az agy ischaemiáról szerzett ismereteink. Ennek köszönhetően néhány szerző figyelme újra a stroke műtéti kezelésére irányult, akut carotis rekonstrukciót javasolnak progreszív stroke képében jelentkező instabil érelváltozások (szubtotális elzáródás, disszekció, lebegő thrombus, kifekélyesedett plakk) esetén.
A szerzők 1991-97 között 24 megtartott tudatú, progresszív neurológiai tüneteket mutató betegnél összesen 25 sürgős helyreállító érműtétet végeztek. A betegek felvételekor haladéktalanul sor került az ideggyógyászati, carotis duplex scan, érsebészeti és CT vizsgálatra. A CT egyetlen esetben sem mutatott vérzéses kórképet, 2 betegnél azonban friss iszkémiás elváltozást igazolt. 17 műtétre a non invazív diagnosztika alapján, angiográfía nélkül került sor. A sürgős beavatkozást 1 esetben bifurcatio embolia, 1 ízben trauma, 15 alkalommal kritikus sztenózis, 5 esetben korai posztoperatív és 3 betegnél az angiográfía után fellépő carotis thromltózis tette szükségessé.
Valamennyi beavatkozásra intraluminalis shunt védelmében került sor. A szerzők ismertetik az általuk alkalmazott műtéti eljárásokat. Az operált 24 betegből 21 tünetei egészen vagy csaknem teljesen megszűntek, 1 páciens maradt hemiplégiás, egy állapota rosszabbodott és 1 beteg lialt meg a beavatkozást követően. A posztoperatív CT egyetlen esetben sem írt le friss eltérést vagy vérzéses transzformációt. A szerzők véleménye szerint, válogatott esetekben a progresszív stroke képében jelentkező érelváltozások sürgős műtéti kezelése indokolt és jó eredménnyel végezhető.

A közlemény az 1997. évi Keszthelyi Angiológiai Napokon elnyerte a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság I. díját.

Érbetegségek: 1998/2. 55-68. oldal

KULCSSZAVAK

carotis, progresszív stroke, crescendo TIA, endarter ectomia

Jelen munka a World Health Organization Pathobiological Determinants of Atherosclerosis in Youth (WHO-PBDAY) tanulmány keretében készült. Célunk a fiatalkori érelmeszesedés tanulmányozása volt. Módszerek: 15-34 éves, Budapesten elhunyt egyéneket (n=103) boncoltunk. A PBDAY vizsgálat részeként 111 hasonló boncolást végeztek az alábbi városokban: Havanna (Kuba), Heidelberg (Németország), Mexikóváros (Mexikó), Peradeniya (Sri Lanka). A bal elülső leszálló (BEL) koszorús artériából és mellkasi, illetve hasi aortából vettünk mintákat, amelyeket szövettani feldolgozás után fénymikroszkóppal vizsgáltunk. Az intima/media (I/M) hányadost és az atheromatosus intima elváltozások (preatheroma, atheroma, meszes és fibrotikus atheroma) gyakoriságát határoztuk meg. Eredmények: magas I/M hányados a BEL koszorúérben, az atheromatosus léziók a BEL koszorúérben és a hasi aortában voltak jellemzők. Az I/M hányados és az atheromatosus léziók gyakorisága minden érben nőtt az életkorral. Férfiakban az érelmeszesedés, különösen a koszorúérben, súlyosabb volt, mint nőkben. Azokban az országokban, beleértve Magyarországot is, amelyekben a szív- és érrendszeri halálozás magas, súlyosabb elváltozásokat találtunk; az egyes országok közötti különbségek azonban nem voltak szignifikánsak. A budapesti népességben a magas vérnyomás megléte a mellkasi aorta, míg a dohányzás a hasi aorta atheroscleroticus elváltozásaival mutatott összefüggést. Következtetések: a különböző országokból származó fiatalokban nagy számban kimutathatók atheroscleroticus elváltozások. A fiatalkori érelmeszesedés és a magas vérnyomás, illetve a dohányzás közötti összefüggések azt mutatják, hogy a rizikófaktorok igen korai ellenőrzésével további jelentős eredményeket lehetne elérni a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében.

A közlemény az 1997. évi Keszthelyi Angiológiai Napokon elnyerte a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság III. díját.

Érbetegségek: 1998/1. 7-12. oldal

KULCSSZAVAK

atherosclerosis, fiatal életkor, aorta, coronaria

A poplitea aneurysmák (PA) gyakran sokáig tünetmentesek maradnak, amíg acut thromboembóliás elzáródást nem okoznak. Gondolni kell rá az elzáródás okaként a femorocrurális érpályán kardiális emboliaforrás hiányában, tapintható pulzáló vagy nem pulzáló térdhajlati tumor, vagy ismert hasi aorta aneurysma esetén. Osztályunkon 1992. 01. 01. - 1996. 12. 31. közölt 12 betegnél 18 poplitea aneurysmát kezeltünk, tízet acut, nyolcat electiv stádiumban. Az elváltozások okaként leggyakrabban arteriosclerosist találtunk. 14 esetben műtétet végeztünk, négyet konzervatívan kezeltünk. A műtéti megoldás 6 esetben az aneurysma resecliója volt interpositummal, 8 alkalommal az aneurysma lekötése után áthidalást (8 saját véna és 6 műanyag) alkalmaztunk. Huszonöt hónapos átlagos után- követési idő során az acut tünetek miatt kezelt tíz esetben három eredménytelen volt, így három comb amputációra és egy esetben sikeres rekonstrukció után kiegészítő Iransmetatarsalis amputációra kényszerültünk. Egy beteget a korai posztoperatív szakban vesztettünk el. Az electiv csoportban szövődményt nem észlelünk. A poplitea aneurysma ultrahanggal jól és gyorsan diagnosztizálható. Javasoljuk a kiáramlási pálya tisztázása érdekében a korrekt artériás angiográfia elvégzését. Javasoljuk továbbá a tünetmentes stádiumban felfedezett poplitea aneurysmák electiv műtéti rekonstrukcióját, tekintettel a thrombotizált poplitea aneurysma következtében kialakult aeut végtag ischaemia katasztrofális következményeire.

Érbetegségek: 1997/4. 14-18. oldal

KULCSSZAVAK

thrombotizált poplitea aneurysma, műtéttechnika, késői eredmények