A szerzők retrospektív tanulmányban számolnak he az elmúlt 10 év beteganyaga alapján az aneurysmák akut kezelésében szerzett tapasztalataikról.
Az aneurysmák elektív kezelése az utóbbi 2 évtizedben javallat, sebésztechnikai megoldás és eredmények tekintetében állandósult. A sürgősségi ellátás eredményei javulnak, s tovább javíthatók. A csökkenő poszt- operatív mortalitás feltétele a gyors és pontos kivizsgálás (UH, angio-CT), az altató és operáló team felkészültsége, új metodikák (cell-saver, zero-porositygraft) rutinszerűvé válása és a gondos posztoperatív intenzív terápia. A szerzők osztályán a vizsgált időszakban mintegy 5000 rekonstruktívveróérműtétet végeztek, abból 920 volt akut beavatkozás. 220 esetben operáltak aneurysmát, melyből 152 helyezkedett el az infrarenalis aortán, s 68 volt perifériás (iliaea, femoralis, poplitea, earotis, mesenterica). Az aorta aneurysmák közül 29 esetben kellett ruptura miatt, s egy alkalommal akut thrombosis okán sürgős beavatkozást végezni. A vizsgált periódus első felében a mortalitás 75%- os volt, a második 5 évben 43%-ra csökkent. Az elemzett időszakban a szerzők 2 iliaea és 3 poplitea aneurysmát operáltak ruptura miatt, és 28 esetben rekonstruáltak sürgősséggel poplitea aneurysma thrombosis okozta komplett acut ischaemia okán. Ebben a betegcsoportban 2 beteget veszítettek el (6%), az amputációs ráta 24% volt.
A rutin képalkotó diagnosztika lehetővé teszi, hogy a még ma is rossz prognózisú akut aneurysmák prevalenciája korai felfedezés és elektív megoldás révén csökkenjen. Az ellátandó sürgős esetekben a szűk "terápiás ablak" miatt kulcskérdés a szervezettség, a felkészültség és a gyorsaság.

Érbetegségek: 1999/3. 89-94. oldal

KULCSSZAVAK

aneurysma, ruptura, thrombosis, perioperatív ellátás

A szerzők ismertetik 1974-1996 között, érbetegség miatt végzett műtéteik infekcióregiszterét.
3556 műtétet végeztek: 1118 lumbális sympathectomiát, 1113 rekonstruktív artéria műtétet (ezen belül 542 műanyag protézis- és folt beültetést, illetve reex-ploratiót), 752 minor és 542 major amputációt.
Leírják regisztrálási módszerüket, amely sok tekintetben azonos a HELICS surveillance kritériumaival. A megfigyelések értékeléséhez figyelembe vették a beavatkozások nosoeomiális kategóriáit, a sebinfekciók fajtáit és a sebgyógyulási zavarokat. Az értékelés fő indikátora az infekcióráta volt, kiegészítő indikátorként a sebgyógyulási zavarok rátáját vették figyelembe. Minden műtéti típusról külön infekcióregisztert készítettek. Ebben ismertetik a műtétek megoszlását nosoeomiális kategóriánként, az egyes kategóriákban észlelt infekciók számát és arányát, a sebgyógyulási zavarok számát és rátáját, valamint az összesített értékeket is az egyes műtétek szerint.
Az értékelés standardjának a Fertőző és Trópusi Betegségek Szakmai Kollégiumának 1994. évi ajánlását, illetve a magyarországi HELICS surveillance 1995. évi eredményeit tekintettek.
Összesített infekcióráták: lumbális sympathectomia 1,5%, artériamutétek 3,3%, minor amputációk, 5,4%, major amputációk 4,7%.
Az artériaműtétek rátáját összehasonlítják az újabb irodalmi adatokkal. Véleményük szerint az infekció- kontroll eredményességének megítéléséhez az összesített infekcióráta önmagában nem elegendő, sőt félrevezető lehet. A minőségi elemzéshez elengedhetetlen a végzett műtétek nosocomiális összetételének, valamint az egyes nosocomiális kategóriák infekciórátájának ismerete is.

Érbetegségek: 1999/2. 45-52. oldal

KULCSSZAVAK

infekcióregiszter, sebfertőzések, artériás betegek műtétei

Az artéria femoralis elzáródások revascularisatios műtéti megoldásai között, választott esetekben, helye van a zárt és a félig nyílt thrombendarteriectomiának. Közleményünk ezen módszer ismert hátrányait jelentősen csökkentő eljárást ismerteti. A beavatkozások ellenőrzésére videoangioscopot használtunk, amelynek segítségével az elért eredmények azonnal láthatók és a hibák korrigáihatók voltak.
1992. októberétől 1997. októberéig 57 femoropoplitealis thrombendarteriecomia során alkalmaztunk videoangioscopos kontrollt. Retrográd (zárt) femoralis TEA (thrombendarteriectomia) 21 (nyitvamaradási ráta 66%), félig nyílt femoralis thrombendarteriectomia 46 (nyitvamaradási ráta 69%) esetben történt. Véleményünk szerint ezzel a módszerrel a femoro-poplitealis thrombendarteriectomiák nyitvamaradási rátája növelhető.

Érbetegségek: 1999/1. 1-4. oldal

KULCSSZAVAK

endarteriectomia, videoangioscopia, intraoperatív kontroll, nyitvamaradási ráta

A hyperlipidaemia - a dohányzás, a cukorbetegség és a magas vérnyomás mellett - az atherosclerosis egyik fontos rizikófaktora. Az utóbbi évtizedekben rohamosan nőtt a hyperlipidaemiások száma, és megszaporodtak a különböző társbetegségek is. A szakemberek véleménye megegyezik abban, hogy a hyperlipidaeiniák kezelését diéta bevezetésével kell kezdeni. Amennyiben ez nem elegendő, akkor három hónap után gyógyszer alkalmazása is szükséges. Csak súlyos esetekben célszerű a kettőt párhuzamosan indítani. Fontos tehát az orvos és a dietetikus együttműködése. Az alábbi szempontok alapján kell a diétát tartani: csökkenteni kell a telített zsírsavak, a koleszterin, az alkohol és az energia bevitelt, növelni kell a telítetlen zsírsavak és a rostok bevitelét és meg kell változtatni a szénhidrátfogyaszlás összetételét.

Érbetegségek: 1998/3. 85-92. oldal

KULCSSZAVAK

hyperlipidaemia, koleszterin, diéta, atherosclerosis

A carotis endarterectomia a stroke megelőzésében széles körben elfogadott és alkalmazott műtéti eljárás, azonban létjogosultsága az akut cerebrovaszkularis elégtelenség kezelésében vitatott. A "penumbra" koncepció bevezetésével, valamint az új neuroradiológiai képalkotó eljárások (2D-TCD, CT, MRI) elterjedésével bővültek az agy ischaemiáról szerzett ismereteink. Ennek köszönhetően néhány szerző figyelme újra a stroke műtéti kezelésére irányult, akut carotis rekonstrukciót javasolnak progreszív stroke képében jelentkező instabil érelváltozások (szubtotális elzáródás, disszekció, lebegő thrombus, kifekélyesedett plakk) esetén.
A szerzők 1991-97 között 24 megtartott tudatú, progresszív neurológiai tüneteket mutató betegnél összesen 25 sürgős helyreállító érműtétet végeztek. A betegek felvételekor haladéktalanul sor került az ideggyógyászati, carotis duplex scan, érsebészeti és CT vizsgálatra. A CT egyetlen esetben sem mutatott vérzéses kórképet, 2 betegnél azonban friss iszkémiás elváltozást igazolt. 17 műtétre a non invazív diagnosztika alapján, angiográfía nélkül került sor. A sürgős beavatkozást 1 esetben bifurcatio embolia, 1 ízben trauma, 15 alkalommal kritikus sztenózis, 5 esetben korai posztoperatív és 3 betegnél az angiográfía után fellépő carotis thromltózis tette szükségessé.
Valamennyi beavatkozásra intraluminalis shunt védelmében került sor. A szerzők ismertetik az általuk alkalmazott műtéti eljárásokat. Az operált 24 betegből 21 tünetei egészen vagy csaknem teljesen megszűntek, 1 páciens maradt hemiplégiás, egy állapota rosszabbodott és 1 beteg lialt meg a beavatkozást követően. A posztoperatív CT egyetlen esetben sem írt le friss eltérést vagy vérzéses transzformációt. A szerzők véleménye szerint, válogatott esetekben a progresszív stroke képében jelentkező érelváltozások sürgős műtéti kezelése indokolt és jó eredménnyel végezhető.

A közlemény az 1997. évi Keszthelyi Angiológiai Napokon elnyerte a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság I. díját.

Érbetegségek: 1998/2. 55-68. oldal

KULCSSZAVAK

carotis, progresszív stroke, crescendo TIA, endarter ectomia

Jelen munka a World Health Organization Pathobiological Determinants of Atherosclerosis in Youth (WHO-PBDAY) tanulmány keretében készült. Célunk a fiatalkori érelmeszesedés tanulmányozása volt. Módszerek: 15-34 éves, Budapesten elhunyt egyéneket (n=103) boncoltunk. A PBDAY vizsgálat részeként 111 hasonló boncolást végeztek az alábbi városokban: Havanna (Kuba), Heidelberg (Németország), Mexikóváros (Mexikó), Peradeniya (Sri Lanka). A bal elülső leszálló (BEL) koszorús artériából és mellkasi, illetve hasi aortából vettünk mintákat, amelyeket szövettani feldolgozás után fénymikroszkóppal vizsgáltunk. Az intima/media (I/M) hányadost és az atheromatosus intima elváltozások (preatheroma, atheroma, meszes és fibrotikus atheroma) gyakoriságát határoztuk meg. Eredmények: magas I/M hányados a BEL koszorúérben, az atheromatosus léziók a BEL koszorúérben és a hasi aortában voltak jellemzők. Az I/M hányados és az atheromatosus léziók gyakorisága minden érben nőtt az életkorral. Férfiakban az érelmeszesedés, különösen a koszorúérben, súlyosabb volt, mint nőkben. Azokban az országokban, beleértve Magyarországot is, amelyekben a szív- és érrendszeri halálozás magas, súlyosabb elváltozásokat találtunk; az egyes országok közötti különbségek azonban nem voltak szignifikánsak. A budapesti népességben a magas vérnyomás megléte a mellkasi aorta, míg a dohányzás a hasi aorta atheroscleroticus elváltozásaival mutatott összefüggést. Következtetések: a különböző országokból származó fiatalokban nagy számban kimutathatók atheroscleroticus elváltozások. A fiatalkori érelmeszesedés és a magas vérnyomás, illetve a dohányzás közötti összefüggések azt mutatják, hogy a rizikófaktorok igen korai ellenőrzésével további jelentős eredményeket lehetne elérni a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében.

A közlemény az 1997. évi Keszthelyi Angiológiai Napokon elnyerte a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság III. díját.

Érbetegségek: 1998/1. 7-12. oldal

KULCSSZAVAK

atherosclerosis, fiatal életkor, aorta, coronaria

A poplitea aneurysmák (PA) gyakran sokáig tünetmentesek maradnak, amíg acut thromboembóliás elzáródást nem okoznak. Gondolni kell rá az elzáródás okaként a femorocrurális érpályán kardiális emboliaforrás hiányában, tapintható pulzáló vagy nem pulzáló térdhajlati tumor, vagy ismert hasi aorta aneurysma esetén. Osztályunkon 1992. 01. 01. - 1996. 12. 31. közölt 12 betegnél 18 poplitea aneurysmát kezeltünk, tízet acut, nyolcat electiv stádiumban. Az elváltozások okaként leggyakrabban arteriosclerosist találtunk. 14 esetben műtétet végeztünk, négyet konzervatívan kezeltünk. A műtéti megoldás 6 esetben az aneurysma resecliója volt interpositummal, 8 alkalommal az aneurysma lekötése után áthidalást (8 saját véna és 6 műanyag) alkalmaztunk. Huszonöt hónapos átlagos után- követési idő során az acut tünetek miatt kezelt tíz esetben három eredménytelen volt, így három comb amputációra és egy esetben sikeres rekonstrukció után kiegészítő Iransmetatarsalis amputációra kényszerültünk. Egy beteget a korai posztoperatív szakban vesztettünk el. Az electiv csoportban szövődményt nem észlelünk. A poplitea aneurysma ultrahanggal jól és gyorsan diagnosztizálható. Javasoljuk a kiáramlási pálya tisztázása érdekében a korrekt artériás angiográfia elvégzését. Javasoljuk továbbá a tünetmentes stádiumban felfedezett poplitea aneurysmák electiv műtéti rekonstrukcióját, tekintettel a thrombotizált poplitea aneurysma következtében kialakult aeut végtag ischaemia katasztrofális következményeire.

Érbetegségek: 1997/4. 14-18. oldal

KULCSSZAVAK

thrombotizált poplitea aneurysma, műtéttechnika, késői eredmények

A minimál invazív sebészeli törekvések jellemzik a jelen szakmai fejlődését. Az érsebészeti gyakorlatban az üvegszáloptikás endoszkópos videorendszerek bevezetése jelentett áttörést. Az invazív radiológusok által alkalmazott stent implantáció napjainkban rutin eljárásnak számít. A szerzők a POTE Sebészeti Tanszékén 1995 szeptembere óta végeznek intraoperatív carotis stent implantációt. A carotis bifurkáció thrombendarteriectomiáját követően két indikációval végeznek carotis interna stent implantációt

1. A carotis interna hosszú szakaszú stenosisánál, amikor a koponyaalapig húzódó szűkület miatt a preparálás és kirekesztés csak nehezen, szövődmény-veszéllyel végezhető el - ez esetben az intraoperatív ballondilatáció stent behelyezéssel biztonságosabb megoldás.
2. Bizonytalan intima lépeséi visszamaradása esetén az intima fixálása céljából.

Az elmúlt 15 hónap alatt 17 esetben végeztek stent implantációt. 12 esetben a hosszú szűkület indicaliójával, 3 esetben intima fixálás céljából, két alkalommal stenosis és kinking együttes korrekciója céljából.
A szerzők véleménye szerint a módszer gyors, biztonságos, a carotis műtétek 15-20%-ában alkalmazható. A videoangioszkópia fokozza a biztonságot.

Érbetegségek: 1997/2. - 15-18. oldal

KULCSSZAVAK

arteria carotis, thrombendarterectomia, stent beültetés, angioszkópia

A retrospektív tanulmány az álaneurizma miatt kezelt betegekről készült. A szerzők elemzik az 1986-tól 1995-ig osztályukon rekonstruktív verőéi-műtéten átesett betegcsoportból a posztoperalív álaneurizmás eseteket előfordulási gyakoriság, kóroki tényezők, lokalizáció, a kezelés módja és a terápiás eredmény alapján. Az előforduló összes álaneurizmából 52 alakult ki műtétet követően (a 4156 műtét 1,25%-a), míg 12 nem posztoperatív (traumás, septicus, postpunctios) esel volt. Leggyakrabban Dacron bypass beavatkozási követően, az artéria femoralison jelentkezett (83%). A szerzők álaneurizma miatt 7 különböző típusú műtéti megoldást ismertetnek. A leggyakoribb sebészi eljárás az álaneurizma reseetiója volt, az érintett graft- vagy érszakasz pótlásával. A műtéti halálozás 13,5%-ot tett ki. A műtétek után a korai átjárhatóság 79% volt, s amputációra csak műanyag áthidalást követő redo műtét után került sor (13,5%). Az ismételt beavatkozással a betegek 79%-a újra rehabilitálhatóvá vált.

Érbetegségek: 1996/3. 9-16. oldal

KULCSSZAVAK

álaneurizma, anastornosis aneurizma, késői szövődmény, resectio, interpositio

Acut subarachnoidealis vérzést, a vérzés kialakulásával egyidőben és azt követően 48-72 óráig mutatja ki a CT. Ezt követően a vérzés isodenssé válik, ekkor az esetleges szövődmények (oedema, infarktus, hydrocephalus) kimutatására, vagy kizárására alkalmas a CT. Bizonyos kautelák figyelembevétele mellett kimutathatja a tünetmentes aneurysmát. Nem váltja ki azonban a CT a 4 ér angiográfiát, mellyel kimutatható az esetleges multiplex aneurysma, a vasospasmus mértéke és kiterjedése.

Érbetegségek: 1996/2. - 13-25. oldal

KULCSSZAVAK

Agyi aneurysmák, subarachnoidealis vérzés, CT-vizsgálat, vasospasmus