Jelen munka a World Health Organization Pathobiological Determinants of Atherosclerosis in Youth (WHO-PBDAY) tanulmány keretében készült. Célunk a fiatalkori érelmeszesedés tanulmányozása volt. Módszerek: 15-34 éves, Budapesten elhunyt egyéneket (n=103) boncoltunk. A PBDAY vizsgálat részeként 111 hasonló boncolást végeztek az alábbi városokban: Havanna (Kuba), Heidelberg (Németország), Mexikóváros (Mexikó), Peradeniya (Sri Lanka). A bal elülső leszálló (BEL) koszorús artériából és mellkasi, illetve hasi aortából vettünk mintákat, amelyeket szövettani feldolgozás után fénymikroszkóppal vizsgáltunk. Az intima/media (I/M) hányadost és az atheromatosus intima elváltozások (preatheroma, atheroma, meszes és fibrotikus atheroma) gyakoriságát határoztuk meg. Eredmények: magas I/M hányados a BEL koszorúérben, az atheromatosus léziók a BEL koszorúérben és a hasi aortában voltak jellemzők. Az I/M hányados és az atheromatosus léziók gyakorisága minden érben nőtt az életkorral. Férfiakban az érelmeszesedés, különösen a koszorúérben, súlyosabb volt, mint nőkben. Azokban az országokban, beleértve Magyarországot is, amelyekben a szív- és érrendszeri halálozás magas, súlyosabb elváltozásokat találtunk; az egyes országok közötti különbségek azonban nem voltak szignifikánsak. A budapesti népességben a magas vérnyomás megléte a mellkasi aorta, míg a dohányzás a hasi aorta atheroscleroticus elváltozásaival mutatott összefüggést. Következtetések: a különböző országokból származó fiatalokban nagy számban kimutathatók atheroscleroticus elváltozások. A fiatalkori érelmeszesedés és a magas vérnyomás, illetve a dohányzás közötti összefüggések azt mutatják, hogy a rizikófaktorok igen korai ellenőrzésével további jelentős eredményeket lehetne elérni a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében.

A közlemény az 1997. évi Keszthelyi Angiológiai Napokon elnyerte a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság III. díját.

Érbetegségek: 1998/1. 7-12. oldal

KULCSSZAVAK

atherosclerosis, fiatal életkor, aorta, coronaria

A poplitea aneurysmák (PA) gyakran sokáig tünetmentesek maradnak, amíg acut thromboembóliás elzáródást nem okoznak. Gondolni kell rá az elzáródás okaként a femorocrurális érpályán kardiális emboliaforrás hiányában, tapintható pulzáló vagy nem pulzáló térdhajlati tumor, vagy ismert hasi aorta aneurysma esetén. Osztályunkon 1992. 01. 01. - 1996. 12. 31. közölt 12 betegnél 18 poplitea aneurysmát kezeltünk, tízet acut, nyolcat electiv stádiumban. Az elváltozások okaként leggyakrabban arteriosclerosist találtunk. 14 esetben műtétet végeztünk, négyet konzervatívan kezeltünk. A műtéti megoldás 6 esetben az aneurysma resecliója volt interpositummal, 8 alkalommal az aneurysma lekötése után áthidalást (8 saját véna és 6 műanyag) alkalmaztunk. Huszonöt hónapos átlagos után- követési idő során az acut tünetek miatt kezelt tíz esetben három eredménytelen volt, így három comb amputációra és egy esetben sikeres rekonstrukció után kiegészítő Iransmetatarsalis amputációra kényszerültünk. Egy beteget a korai posztoperatív szakban vesztettünk el. Az electiv csoportban szövődményt nem észlelünk. A poplitea aneurysma ultrahanggal jól és gyorsan diagnosztizálható. Javasoljuk a kiáramlási pálya tisztázása érdekében a korrekt artériás angiográfia elvégzését. Javasoljuk továbbá a tünetmentes stádiumban felfedezett poplitea aneurysmák electiv műtéti rekonstrukcióját, tekintettel a thrombotizált poplitea aneurysma következtében kialakult aeut végtag ischaemia katasztrofális következményeire.

Érbetegségek: 1997/4. 14-18. oldal

KULCSSZAVAK

thrombotizált poplitea aneurysma, műtéttechnika, késői eredmények

A minimál invazív sebészeli törekvések jellemzik a jelen szakmai fejlődését. Az érsebészeti gyakorlatban az üvegszáloptikás endoszkópos videorendszerek bevezetése jelentett áttörést. Az invazív radiológusok által alkalmazott stent implantáció napjainkban rutin eljárásnak számít. A szerzők a POTE Sebészeti Tanszékén 1995 szeptembere óta végeznek intraoperatív carotis stent implantációt. A carotis bifurkáció thrombendarteriectomiáját követően két indikációval végeznek carotis interna stent implantációt

1. A carotis interna hosszú szakaszú stenosisánál, amikor a koponyaalapig húzódó szűkület miatt a preparálás és kirekesztés csak nehezen, szövődmény-veszéllyel végezhető el - ez esetben az intraoperatív ballondilatáció stent behelyezéssel biztonságosabb megoldás.
2. Bizonytalan intima lépeséi visszamaradása esetén az intima fixálása céljából.

Az elmúlt 15 hónap alatt 17 esetben végeztek stent implantációt. 12 esetben a hosszú szűkület indicaliójával, 3 esetben intima fixálás céljából, két alkalommal stenosis és kinking együttes korrekciója céljából.
A szerzők véleménye szerint a módszer gyors, biztonságos, a carotis műtétek 15-20%-ában alkalmazható. A videoangioszkópia fokozza a biztonságot.

Érbetegségek: 1997/2. - 15-18. oldal

KULCSSZAVAK

arteria carotis, thrombendarterectomia, stent beültetés, angioszkópia

A retrospektív tanulmány az álaneurizma miatt kezelt betegekről készült. A szerzők elemzik az 1986-tól 1995-ig osztályukon rekonstruktív verőéi-műtéten átesett betegcsoportból a posztoperalív álaneurizmás eseteket előfordulási gyakoriság, kóroki tényezők, lokalizáció, a kezelés módja és a terápiás eredmény alapján. Az előforduló összes álaneurizmából 52 alakult ki műtétet követően (a 4156 műtét 1,25%-a), míg 12 nem posztoperatív (traumás, septicus, postpunctios) esel volt. Leggyakrabban Dacron bypass beavatkozási követően, az artéria femoralison jelentkezett (83%). A szerzők álaneurizma miatt 7 különböző típusú műtéti megoldást ismertetnek. A leggyakoribb sebészi eljárás az álaneurizma reseetiója volt, az érintett graft- vagy érszakasz pótlásával. A műtéti halálozás 13,5%-ot tett ki. A műtétek után a korai átjárhatóság 79% volt, s amputációra csak műanyag áthidalást követő redo műtét után került sor (13,5%). Az ismételt beavatkozással a betegek 79%-a újra rehabilitálhatóvá vált.

Érbetegségek: 1996/3. 9-16. oldal

KULCSSZAVAK

álaneurizma, anastornosis aneurizma, késői szövődmény, resectio, interpositio

Acut subarachnoidealis vérzést, a vérzés kialakulásával egyidőben és azt követően 48-72 óráig mutatja ki a CT. Ezt követően a vérzés isodenssé válik, ekkor az esetleges szövődmények (oedema, infarktus, hydrocephalus) kimutatására, vagy kizárására alkalmas a CT. Bizonyos kautelák figyelembevétele mellett kimutathatja a tünetmentes aneurysmát. Nem váltja ki azonban a CT a 4 ér angiográfiát, mellyel kimutatható az esetleges multiplex aneurysma, a vasospasmus mértéke és kiterjedése.

Érbetegségek: 1996/2. - 13-25. oldal

KULCSSZAVAK

Agyi aneurysmák, subarachnoidealis vérzés, CT-vizsgálat, vasospasmus

A szerzők 119 sikeres carotis endarleriectomián átesett 105 beteg 18-92 hónapig (átlag 48,2 hó) tartó követése során 15 restenosist (13,1%), egy minor stroke-ot (1%) és 10 transitoricus ischemiás attack-ot (10%) észleltek. Az utóbbiak közül 7 esetben restenosis igazolódott. Duplex-scannel három tünetmentes occlusiót (2,5%) is regisztráltak. A hét panaszos restenosisos betegen (6,1%) eredményes redo műtétet végeztek dacron vagy vena follplasztikával, amelyet két esetben reendarterieotomiával egészítettek ki. A követés során 11 betegben (11%) deteetállak az ellenoldali artéria carotis internán szignifikáns szűkületet, illetve exulcerált plakkot, amely két esetben tüneteket okozott és rekonstruktív beavatkozást igényelt. A restenosis műléti megoldásokai panaszok jelentkezésekor, fenyegető occlusiónál és exulcerált elváltozásnál tartják indokoltnak.

Érbetegségek: 1996/1. 15-20. oldal

KULCSSZAVAK

artéria carotis interna restenosis, duplex-scan követés, redo műtét

A kiáramlási pálya és az ebből következő perifériás ellenállás mérésére nincs tökéletes és elterjedt séma, noha a korai és késői graft átjárhatósággal jól korrelál. A szerzők 1989 és 1993 közölt 261 femorodistalis bypass műtétet végeztek. A műtétet követően átlagosan 3 évvel felülvizsgálták betegeiket. Meghatározták a graft ok korai (86%) és késői (67%) át járhatóságát és az amputációs rálát (9,5%, 24%). Az egy éven belül elzáródott és egy éven liil átjárható bypassokból alkotott két csoport adatait elemezték, összehasonlították. Az angiográfiás felvételekről leolvasható információkat számszerűsítve a duplex-scan adataival és a Doppler-index-szel összevetve a világszerte ismert és standardként elfogadott Rutherford-féle beosztásnál részletesebb, objeklív adatok birtokában következtetnek a kiáramlási pályára. Szignifikáns összefüggéseket, találtak a bypassok átjárhatósága és az állaluk alkololt pontrendszer között. A korreláció a distalis anastomosis szintjétől függően eltérő. Értékelik az állaluk használt morfológiai és funkcionális alapokon nyugvó módszer klinikai használhatóságát.

Érbetegségek: 1995/4. 15-20. oldal

KULCSSZAVAK

angiográfia, duplex-scan, femoro-distalis rekonstrukció, graft átjárhatóság, kiáramlási pálya, SCORE- rendszer

A szerzők az artéria carotis interna rekonstrukciójával szerzett tapasztalataikról számolnak he. 5 év alatt 298 beavatkozást végezlek. Munkájukban elemzik a betegek kórlefolyását, figyelembe veszik a klinikai képet, a carotis szűkületet okozó plaque jellegéi, más erek arlerioszklerolikus elváltozásait és a kísérő betegségeket. A szerzők ismertetik műléli beavatkozásaikat, eredményeiket s az ACÍ stenosis műtéti megoldásának indikációját. A műtétek közvetlen eredményei a világirodalomban található adatoktól nem térnek el. 7 postoperatív stroke-ot észleltek (2,3%), melyből egy volt fatális (0,33%), 14 vérzés (4,7%). A carotis műtétek technikájának további javítása lehetővé leszi a szövődmények számának csökkentését és a stroke sebészi megelőzésének szélesebb körű elismerését.

Érbetegségek: 1995/4. 9-14. oldal

KULCSSZAVAK

carotis endarteriectomia, szignifikáns szűkület, inhomogén-exculcerált plaque, posztoperalív szövődmények, stroke ráta

Három év alatt (1991. január l-jétől 1993. december 31-ig) 739 carotis internán végeztünk eversiós endarteriectomiál (EEA). Tanulmányunk célja ennek és a hagyományos endarteriectomia (CEA) eredményeinek összehasonlítása. Ugyanaz a sebészeti team végzett az 1986-1990 közötti időszakban 715 hagyományos műtétet (endarteriectomia + foltplasztika), mint amelyik az EEA-t alkalmazta. Mindkét betegcsoportban a perioperatív stroke morbiditást és mortalitást (PSMM) vizsgálták, valamint a műtét időtartamát hasonlították össze. A hagyományos műtéti csoportban (CEA) a postoperatív stroke 2,9%-ban, stroke halálozás 1,8%-ban fordult elő, míg a teljes halálozás 2,9% és a PSMM 4,0% volt. Ugyanezen paraméterek az EEA csoportban a következeiképpen alakultak: 0,95%, 0,54%, 0,95% és a PSMM 1,35%. A Chi-négyzet próba CEA/EEA postoperatív stroke ráta: p < 0,01, stroke letalitási ráta: p < 0,05, teljes mortalitási ráta: p < 0,01, PSMM: p < 0,001. A műtét időtartamában is statisztikailag szignifikáns különbséget (Student I-próba: p < 0,005) találtunk. Jelen klinikai tanulmány alapján úgy tűnik, hogy a carotis interna EEA egyszerűbb és biztonságosabb technika, mint a hagyományos endartereetomia és foltplaszlika.

Érbetegségek: 1995/2. 5-9. oldal

KULCSSZAVAK

artéria carotis interna, eversiós endarteriectomia (EEA), hagyományos endarteriectomia (CEA), perioperatív stroke morbiditás és mortalitás (PSMM)

Mind a primer, mind a szekunder aurlo-dnodenalis fistula kialakulása masszív vérzéssel járó súlyos, életveszélyes állapotba sodorja a beteget. A szekunder fistulák keletkezése az aorto-iliacalis rekonstruktív sebészet legsúlyosabb szövődménye, amelynek elindítója a graft fertőződése. A szerzők saját tapasztalataik és irodalmi adatok alapján összefoglalják a kórkép kóroktanát, kialakulási mechanizmusát, felosztását és a diagnosztikus lehetőségeket. Részletesen elemzik a választandó műtéti eljárást, összehasonlítva értékelik a különböző műtéti megoldások eredményeit. Foglalkoznak a megelőzés és a posztoperatív kezelés szempontjaival. Saját eseteik ismertetése során I 1 betegről számolnak be, akik közül 5 túlélte a műtétet. Ez az első hazai közlemény, amelyben már gyógyult esetről is beszámolhatlak.

Érbetegségek: 1995/1. 9-16. oldal

KULCSSZAVAK

aorto-enteralis fistulu, grafi-enteralis erosio, graf-enteralis fistula, extraanatomicus bypass, "in situ" rekonstrukció