Az elektív thoracalis és infrarenalis abdominalis aneurysma kirekesztések mellett a megfelelő jártasság megszerzését követően akut esetek megoldása is felvállalható a stentgraft technika segítségével, mind a rupturált aneurysmák, mind a gastrointestinalis traktusba tört értágulatok, érrepedések esetében is. Ugy tűnik, hogy az endograftok alkalmazásával lényegesen csökkenthető a műtéti mortalitási ráta is.

Érbetegségek: 2004/1. 3-7. oldal

KULCSSZAVAK

aorta aneurysma, szövődmény, stentgraft

Szerzők 5 év alatt operált, 15 rupturált abdominális aorta aneurysma (RAAA) perioperatív és sebészeti kezelésével kapcsolatos tapasztalataikat ismertetik. Elemzik a betegek anamnesztikus adatait, a kísérő betegségeket, a felvételtől a műtétig eltelt és az előkészítéssel töltött időt. Vizsgálják a betegek érkezési paramétereit, a felhasznált vér mennyiségét, az alkalmazott graft fajtáját. A műtétek halálozása (8 beteg) 53%-os volt. Az átlagéletkor, a kísérő betegségek előfordulása nem különbözött statisztikailag a túlélő és exitált betegek között. Szignifikánsan több beteg maradt életben, ha rögtön a végleges ellátást nyújtó intézetbe került (p<0,05), illetve ha a megfelelő folyadék- és vérpótlást már a felvétel előtt elkezdték (p<0,05). Statisztikailag igazolhatóan romlottak a beteg esélyei, ha az aneurysma nem csak az aortát érintette (p<0,0l), illetve ha a műtét alatti vérpótlás mennyisége meghaladta a 2500 ml-t (p<0,05). Tapasztalataink szerint a gyors diagnózis, az azonnali kórházi elhelyezés és a megfelelő komplex praeoperatív kezelés javíthatja a műtéti eredményeket.

Érbetegségek: 2003/2. 35-40. oldal

KULCSSZAVAK

Aneurysma, aorta, ruptura, halálozás, rizikótényezők

A képalkotó diagnosztikus eljárások fejlődésével a diagnosztizált hasi aorta anlurysmák száma jelentősen megnőtt. A rupturált aneurysma mortalitása napjainkban is eléri a 70%-ot. Az electiv aneurysma resectiók mortalitása - rizikófaktoroktól függően - 3-10%-ra tehető. Az endovascularis stentgraft implantatio a mortalitást tovább csökkentette. A szerzők a PTE/AOK Sebészeti Tanszéken infrarenalis hasi aorta aneurysma miatt végzett stentgraft implantációk, illetve a nyitott rescetiók összehasonlító vizsgálatát végezték. Vizsgálataik kiterjedtek a műtéti szövődményekre, a beteg megterhelésére, továbbá a költséghatékonyság elemzésére is. Tanulmányuk alapján megállapítják, hogy a stentgraft implantatio a beteg számára lényegesen kisebb megterhelést jelent, magas rizikófaktorokkal rendelkező betegeknél az egyetlen életesélyt jelenti. A stentgraftok ára kétségtelenül magas, azonban a rövid ápolási idő, a kisebb gyógyszer- és vérfelhasználás a két beavatkozás közötti különbséget jelentősen csökkentik.

Érbetegségek: 2002/4. 107-111. oldal

KULCSSZAVAK

képalkotó eljárások, hasi aorta aneurysma, stentgraft, cost-benefit

A medencei ereken történő rekonstrukciók máig nagy rizikójú beavatkozásoknak számítanak. Az érsebészeti irodalom az eredmények további javítása céljából folyamatosan analizálja az intra- és postoperatív szövődményeket. Ezen publikációk zöme a műtét alatti és utáni vérzésekre, a korai és késő relocclusiókra, a sept.icus graft és az anastomosis aneurysma témakörére fókuszál leginkább.
Jelen dolgozatunkban a fenti intervenciók során kialakult, általános sebészeti és határterületi komplikációk feldolgozását kívánjuk prezentálni csaknem 5 év áttekintett anyagában.
A feldolgozásban csak a transperitoneális rekonstrukciók során fellépő általános sebészeti szövődményekkel foglalkoztunk, hiszen a retrograd és retroperitoneális rekonstrukciók során a fenti szövődmények mind számunkban, mind sokrétűségükben kevésbé "izgalmasak".
A PTE ÁOK Érsebészeti osztályán 1997 májusa és 2001 novembere közt 365 transabdominális rekonstruklív érműtétet végeztünk az aorto-iliacalis rendszeren. A leggyakoribb "nem érsebészeti" szövődmények az ureterlaesiok, a béltractus mechanikus és isechaemias károsodásai, a lép, a mesenterium vérzései, a gastroduodenalis ulcus és szövődményei, a hasfali seb suppuratiója, disruptiója, illetve a postoperatív sérvek kialakulása.

Érbetegségek: 2002/3. 75-77. oldal

KULCSSZAVAK

rekonstruktív érműtétek, szövődmények

A "Szombathelyi Angiológiai Napok" alkalmából rövid áttekintéstt kívánunk nyújtani a Vas Megyei Markusovszky Kórház Általános- és Érsebészeti Osztályán az elmúlt 19 évben végzett érsebészeti tevékenységről. A céltudatos érsebészeti munka 1971-ben kezdődött. Az első tíz év tevékenységét csak összefoglaló statisztikák alapján tudtuk értékelni. Ebben az időszakban 2215 műtétet végeztek érbetegség miatt. A krónikus rekonstrukciós műtétek amputációs aránya 6,4% volt. 1989-től kezdődően részletes statisztikák alapján értékeltük eredményeinket. Az értékelt 12 évben az érbetegség miatti műtétek száma 6805 volt. Krónikus obliteratív érbetegség miatt 2310 műtét történt. Az aorto-iliacalis szakaszon 489 műtétből a végtag amputációs arány 3,2% volt, a halálozás 0,6%-nak adódott. A femoro-poplitealis szakaszon 994 műtétet végeztünk, az amputációs arány 2,5%, a mortalitás 0,3% volt. A femoro-cruralis szakaszon 1 198 műtétből 2,5% végződött amputációval, a mortalitás 2% volt. A carotis internán 354 műtét történt. A posztoperatív stroke arány 1,6%, a mortalitás 0,84% volt. Az 53 hasi aorta aneurysma műtétből 44 elektív műtétnél halálozás nem volt. A 9 rupturált aneurysmából 6 beteg exitált a posztoperatív szakaszban. A végtag amputációk száma az elmúlt 12 évben inkább emelkedést mutatott.
Akut végtagischaemia miatt 1007 műtét történt. Vénás rendszeresen 2 143 műtétet végeztünk az utolsó 12 évben. A műtéti számokat értékelve jelentős lemaradás nem tapasztalható a 100 ezer lakosra számított, megkívánt műtéti számoktól. A szövődmények aránya a hazai átlagnak megfelelő, bizonyos csoportokban, mint például a carotis rekonstrukciók, az országos átlag alatt vannak. Tevékenységünket nagy mértékben nehezítik az utóbbi évek gazdasági megszorításai, a csökkenő finanszírozás. Munkánkat nagy mértékben megkönnyítette a kórházban a belgyógyász és radiológus kollégákkal kialakult jó együttműködés.

Érbetegségek: 2001/4. 111-116. oldal

KULCSSZAVAK

érsebészet, statisztikai értékelés

A hasi aorta aneurysma resectiója napjainkban is megterhelő, magas rizikóval járó beavatkozás. Az általános sebészetben már létjogosultságot szerzett minimálisan invazív eljárások, endoscopos beavatkozások az érsebészetet sem hagyták érintetlenül. Az infrarenalis aorta aneurysma endovascularis, arteria femoratis felől történő műtéti megoldásárára közel 10 éve történtek az első próbálkozások. Parodi 1990-ben végezte az első transluminalis aneurysma resectiót. Ezt követően elképesztő fejlődés indult meg. Az első megoldások az egyoldali aorto-iliacalis endograftot és az iliofemoralis crossover technikát preferálták, majd megjelentek az első bifurcatiós, modularis stentgraftok. A módszer terjedésekor a túlzott optimizmus és az ellenzők szélsőséges véleménye egyaránt fellelhető volt. Napjainkban - megfelelő személyi és technikai feltételek birtokában - a beavatkozás biztonságosan végezhető. Mint minden sebészi beavatkozásnak, a stentgraft implantációnak is vannak szövődményei. Tekintettel arra, hogy a stentgraftok egyéni méretezések szerint készülnek, rendkívül fontos az alapos preoperatív kivizsgálás és méretezés. A szerzők a PTE/AOK Sebészeti Tanszékén végzett stentgraft implantációk tapasztalatait ismertetik.

Érbetegségek: 2001/3. 73. oldal

KULCSSZAVAK

hasi aorta aneurysma, stentgraft, minimálisan invazív érsebészet, endovascularis beavatkozások

Cél: A HMPAO-val végzett dinamikus képsorozat rögzítésével lehetőség nyílik az agyféltekei véráramlás (CBF) mérésére Patlak analizissel. Munkánkban összehasonlitottuk a féltekei és regionális CBF-t (m1/perc/100 g) különböző betegcsoportokban.
Módszer: 37 beteget (migrén: 13, szignifikáns carotis stenosis, közvetlenül endarterectomia előtt: 12, kontroll csoport, egészséges kontroll: 12) vizsgáltunk meg alapállapotban és acetazolamid hatásban 99m/TcHMPAO-val. (A 12 egészséges kontroll alany csak acetazolamid HMPAO vizsgálaton vett részt etikai okok miatt.) A dinamikus vizsgálatokat nagylátóterű kétfejes gamma kamerával végeztük (HELIX, Elscint). A reprodukálhatóság miatt speciális különbségképekbő1 határoztuk meg az aortaívet és a féltekei régiókat. Félautomatikus módszert alakítottunk ki, hogy meghatározzuk az aorta és az agy áthaladási idejét, amelyből elvégezhető a Patlak analízis.
Eredmények: Az alap vérátfolyás CBF értékei nem függtek (p>0,1), míg az acetazolamid hatásban számított CBF értékek szignifikánsan függtek a betegségtől (ANOVA, p<0,001). A migrénes betegek CBF értékei acetazolamid hatásban szignifikánsan magasabbak voltak (paired t-test, p<0,05), mint a carotis stenosisos betegeké, akiknél nem találtunk szinte semmilyen hatást a provokációra, ami kifejezetten rossz rezerv kapacitásra utal. Amikor összevetettük a kontrollcsoport provokációs hatásban mért értékeit a carotis stenosisos betegek acetazolamidos értékeivel, szignifikánsan alacsonyabb CBF-t mértünk az utóbbi betegcsoportban (two-sample t-test, p<0,001) de nem különbözött a migrénesekétől (p>0,1).
Következtetés: A kvantitativ agyi perfúzió segitségével objektíven összehasonlithatjuk különböző betegcsoportok véráramlási adatait, különösen acetazolamid hatásban. A kvantitatív eredmények segíthetnek a terápiatervezésben, például a megfelelő műtéti technika kiválasztásában.

Érbetegségek: 2001/3. 75-79. oldal

KULCSSZAVAK

HMPAO-SPECT, acetazolamid, carotis stenosis

Az artériás embólia és az arteriosclerosis talaján kialakult, akut, végtagot veszélyeztető ischaemia elkülönlítése sokszor nehéz. Az elmúlt 15 év során akut ishaemia miatt 411 betegen végeztünk az alsó végtagon érsebészeti beavatkozást. A műtéti leletek alapján az elzáródás oka 159 ecetben (33,7%) trombózis volt. Ezeknek a betegeknek az ellátása során a trombektómia mellett 29,6%-os gyakorisággal kényszerültünk primeren valamilyen rekonstruktív műtétre, illetve az esetek 25,2%-ában reoperációra. A betegek 17,6%-ánál kellett amputációt végeznünk. Cikkünkben az alkalmazott műtéti megoldásokkal kapcsolatos tapasztalatainkat összegezzük. Véleményünk szerint, amennyiben a Fogarty katéterrel végzett beavatkozás nem, vagy csak részlegesen sikeres, már az első ellátás során törekedni kell az elfolyási pálya tisztázására, és a végleges érsebészeti megoldásra. Kezelési taktikánk az elmúlt évek során ennek meglelelően változott., beteganyagunkban a primer rekonstrukciók száma nőtt (17,6%-ról 55%-ra, p < 0,05).

Érbetegségek: 2000/4. 119-121. oldal

KULCSSZAVAK

embolektómia, trombektómia, rekonstrukció

A korszerű diagnosztikus lehetőségek, a transoesophagealis echocardiographia és a computer tomographia elterjedésének köszönhetően az aorta ascendens elváltozásai egyre gyakrabban diagnosztizálhatók és kerülnek időben műtétre. 1995. január 1. és 1999. december 31. között 36 aorta ascendens helyreállító műtétet végeztünk. Különös figyelmet fordítottunk az isikémiás agyi károsodások megelőzésére. A különböző támadáspontú gyógyszeres védelem mellett 9 esetben alkalmaztunk mély hipotermiát, 20 °C-ra történő lehűtést, ami lehetővé teszi a keringés teljes megállítását. Tartós neurológiai szövődmény nem alakult ki egy betegünknél sem. A korai posztoperatív periódusban 7 beteget veszítettünk el. A kórházi mortalitást a műtét típusa és a kardialis szövődmények kialakulása határozta meg. A halálozás tervezett műtéteknél 7,6%, sürgősséggel végzett műtétekné121,7% volt.

Érbetegségek: 2000/3. 77-80. oldal

KULCSSZAVAK

aorta ascendens, agyvédelem, neurológiai szövődmény

- Prospektív, randomizált, placebo kontrollált, kettős vak vizsgálat -

Az infra- és ultrahang számos biológiai hatását írták le a közemúltban az orvosi szakirodalomban. Az adott intenzitású és frekvenciájú infrahang direkt expozíciója fájdalomcsillapító, illetve keringésjavító hatású leltet, válogatott beteganyag esetén. Ezen megfigyelések részben kapcsolatba hozhatók az infrahangok érszúlkü letre kifejtett esetleges terápia hatásával. Jelen munkánkban placebo kontrollált kettős vak vizsgálat során tanulmányoztuk a szívfrekvenciával szinkronizált lokális infrahanghullám kezelés keringésjavító hatását az alsó végtagi Fontanie II. stádiumú verőér megbetegedésekben. A módszer hatékonyságát a betegek járástávolságának, a Doppler index változásának mérésével és alsó végtagi perfúziós izotópdiagnosztikai módszerrel kontrolláltuk a kezelés előtt és után. Összesen 73 beteg esetében sikerült kivitelezni a vizsgálatokat és a kezeléseket. Nyolc hetes kezelés végén a járástávolság az infrahanggal kezelt és a placebóval kezelt csoportban a kezelés kezdetéhez viszonyítva szignifikánsan nőtt, ugyanakkor az infrahanggal kezelt csoportbah a járástávolság változása szignifikánsalt nagyobb volt, mint a kontrollcsoportban (p<0,05).
A Doppler index értéke mindkét csoportban szignifikánsan nőtt, azonban a mért értékek növekedése a kezelt csoporthan szignifikánsan nagyobb mértékű volt, mintt a placebo csoportban (p<0,05).
Izotópos scan vizsgálatok során az ujj-talp arány változása a kezelt csoportban szignifikánsan nagyobb lett. (p<0,05). Vizsgálataink szerint a lokális infranhangkezelészelés a rossz keringésű szövetek vérátáramlását javítja, az alsó végtagi arterioscleroticus megbetegedés által okozott panaszokat csökkenti, megfelelő indikáció esetén alkalmazható.

Érbetegségek: 2000/2. 61-67. oldal

KULCSSZAVAK

infrahang, alsó végtagi arteriosclerosis Doppler index, perfúziós scan, klinikai eredmények