Háttér és cél: az aorto-bifemoralis graft infectio, az aorto-iliacalis arteriosclerosis műérrel történő kezelésének, magas morbiditású és mortalitású szövődménye. A legradikálisabb megoldás a műér teljes eltávolítása, majd autológ megoldással történő anatomicus érrekonstrukciója. Ez megterhelő, számos szövődményt magában hordozó beavatkozás. A Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikáján 10 év alatt, 1997-2006. között 5 beteg bizonyult alkalmasnak vena femoralis superficialisból (VFS) képzett aorto-bifemoralis graft készítésére. Az infekció kezelésének sikere, a végtag- és életmentés szempontjából középtávú eredményeinket vizsgáltuk.
Módszer: egy intézetben végzett műtétek retrospektív vizsgálata.
Eredmények: az átlagosan 47 hónapos utánkövetés alatt graft infekciót nem észleltünk, halálozás nem volt, 1 cruralis amputációt végeztünk az arteriosclerosis peripheriás progressziójának következtében. Három esetben volt szükség femoralis haematoma, illetve nyirokgyülem sebészi megoldására, 1 betegnél végeztünk vénás graft thrombectomiát, proximalis anastomosis percutan dilatációt, majd vénás foltplasticát. Alsó végtagi vénás keringési elégtelenség nem alakult ki egy esetben sem.
Következtetés: válogatott beteganyagban az aortobiiliacalis szakasz pótlása a VFS-ból képzett bifurcatiós grafttal jó középtávú eredményeket adó műtét. Ismételt reoperáció gyakran szükséges, azonban az egyéb megoldásokkal szemben kiváló infectió kontrollt jelent az autológ graft használata.

Érbetegségek: 2007/1. 7-11. oldal

KULCSSZAVAK

graft infectio, vena femoralis superficialis graft, aortobifemoralis bypass

Vesetranszplantált betegeken végzett aorto-iliacalis rekonstrukciók száma emelkedik. Jelen vizsgálatunkban öt aorto-iliacalis rekonstrukción átesett beteg klinikai adatait ismertetjük. A rekonstrukciót aorto-iliacalis occlusio (3 beteg), aorto-iliacalis aneurysma (1 beteg), artéria iliaca dissectio (1 beteg) miatt végeztük. Percutan transluminalis angioplasticára 2, endarterectomiára 2, bypass graft beültetésére 1 betegnél került sor. 2 betegnél a transzplantált vese védelme érdekében anterográd hideg perfúziót alkalmaztunk. A rekonstrukcióhoz köthetően graft vesét nem vesztettünk, hosszú távú, egyéb szövődmény nem alakult ki. Vizsgálataink azt mutatják, hogy a transzplantált és a natív vesével rendelkező betegeknél nincs lényeges különbség az aorto-iliacalis rekonstrukció eredményeiben, valamint a hideg perfúzió lecsökkenti a meleg ischaemiás károsodás lehetőségét.

Érbetegségek: 2007/1. 13-16. oldal

KULCSSZAVAK

aorto-iliacalis rekonstrukció, vesetranszplantáció, hideg vese perfúzió

Bevezetés: a hasi aorta aneurysma kialakulása és növekedése többségében tünet- és panaszmentes folyamat, évek alatt következik be, rupturája viszont gyakran fatális következményekkel jár.
Módszer: a szerzők a Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikájának 5 éves anyagát vizsgálták és hazai viszonylatban magas esetszámról, 54 beteg akut műtétéről és annak eredményeiről számolnak be.
Eredmények: 2001. január 1. és 2005. december 31. között összesen 16.265 műtétet végeztünk a klinikán, köztük 571 elektív beavatkozást az infrarenalis hasi aorta aneurysmája miatt. Ehhez viszonyítva az 54 primer aneurysma ruptura akut esete alacsony előfordulást jelez, mintegy 9,5%-ot. A tervezett időpontban hasi aorta aneurysma miatt végzett műtét kapcsán 9 beteget veszítettünk el (1,5%), rupturált aneurysma miatt operált betegeink közül 16 halt meg a korai postoperatív szakban (29,6%). Ez több mint 2/3-os túlélést jelent. A szerzők vizsgálják a tünetektől a műtétig eltelt idő, a műtét során elszenvedett vérveszteség, valamint az életkor jelentőségét és szerepét a túlélésben. Kiemelik a postoperatív intenzív kezelés jelentőségét.
Megbeszélés: a primer hasi aorta aneurysma ruptura napjainkban is ritka, ám súlyos következményekkel járó kórkép. A korai észlelés, a szállítás színvonalának javulása, a gyors diagnosztika, a bővülő sebészeti lehetőségek, a korszerű intenzív kezelések eredményeként a kórházba érkező betegeknek csak harmadát veszítettük el. Kiemelendő a prevenció, azaz a növekvő hasi aneurysmák korai felismerése, a hypertonia kezelése, szükség esetén a jó eredményekkel kecsegtető elektív műtét mielőbbi elvégzése.

Érbetegségek: 2007/1. 4-6. oldal

KULCSSZAVAK

infrarenalis aorta aneurysma ruptura

A szerzők prospektív metodikai vizsgálatot indítottak azzal a kérdésfelvetéssel, hogy az artéria brachialis flow-mediált és nitrát-mediált vasodilatációjának mértéke és az artéria carotis communis intima-media vastagsága milyen összefüggést mutat a TensioClinic arteriográffal mért augmentációs indexszel és a pulzushullám terjedési sebességgel. 90 különböző típusú vasculopathiás eltérést mutató betegnél (primer antifoszfolipid szindróma, hypertonia, diahetes mellitus, scleroderma és rheumatoid arthritis) végezték el a fenti paraméterek meghatározását. Az endothel funkciós mérések Hewlett Perckard Sonos 5500 ultrahangkészülékkel (10 MHz-es lineáris transducerrel) történtek, a mérési eredmények kiértékelése digitalizálva, AVITA kiértékelő szoftverrel zajlott. A mérési eredmények alapján az augmentációs index erős lineáris és szignifikáns korrelációt mutatott a flow-mediált vasodilatációval (R = -0,4413; p<0,001), míg közepesen erős szignifikáns összefüggést a carotis intima-media vastagsággal (R = 0,3013, p = 0,013). Gyengébb korrelációs koefficiensű, de szignifikáns összefüggés mutatható ki a pulzushullám terjedési sebesség és a flow-mediált vasodilatáció (R = -0,3207; p = 0,008), valamint az artéria carotis intima-media vastagság között (R = 0,2829; p<0,0001).
Eredményeik szerint, a flow-mediált vasodilatáció károsodásának mértéke erős korrelációt mutat a TensioClinic arteriográffal számított, érfali merevségre jellemző augmentációs indexszel és a pulzushullám terjedési sebességgel.

Érbetegségek: 2006/3. 79-86. oldal

KULCSSZAVAK

flow-mediált vasodilatáció, augmentációs index, korai atherosclerosis, endothel diszfunkció

Célkitűzés: Az elmúlt öt év során intézetünkben hasi aorta aneurysma miatt endovascularis módszerrel operált betegek perioperatív morbiditásának és mortalitásának összehasonlítása az ugyanezen időszak alatt nyitott műtéttel kezelt betegek adataival.
Betegek és módszer. 2000 júniusától 2005 novemberéig összesen 92 stentgraft műtétet végeztünk. 79 betegnél történt elektív implantáció infrarenalis aorta aneurysma miatt. Ugyanezen időszak alatt 35 beteg esett át hagyományos hasi aorta aneurysma műtéten. A betegek perioperatív adatait és a posztoperatív szövődményeket hasonlítottuk össze retrospektív módon, statisztikai elemzést végezve. A stentgraft csoportban lényegesen nagyobb volt a magas rizikójú (ASA 111) betegek aránya.
Eredmények: 76 esetben bizonyult sikeresnek a stentgraft implantáció, konverzióra 3 esetben volt szükség. Az intraoperatív technikai nehézségek száma gyakorlatunk növekedésével fokozatosan csökkent. A műtét átlagos időtartama, a transfusio mennyisége és a kórházi ápolás ideje szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult az endovascularis betegcsoportban. A posztoperatív szakban a cardiovascularis, pulmonalis és renalis szövődmények aránya, valamint a reoperációt igénylő vérzések száma lényegesen magasabb volt a hagyományos műtéten átesett betegek esetében.
A perioperatív mortalitásban szignifikáns különbséget nem találtunk (5,7, illetve 6,3%), azonban az utóbbi 40 endovascularis módszerrel operált beteg mortalitása jelentősen alacsonyabb (2,5%).
Következtetések. A stentgraft implantáció biztonságosan végezhető, aránylag kevés szövődménnyel járó beavatkozásnak bizonyult infrarenalis aorta aneurysma elektív kezelésére. Eredményeink igazolják az endovascularis módszer előnyeit a nyitott műtéttel szemben.

Érbetegségek: 2006/1. 15-20. oldal

KULCSSZAVAK

abdominalis aorta aneurysma, endovascularis sebészet, stentgraft

A növekvő életkor jelenti a cardiovascularis betegségek kialakulásának legnagyobb kockázati tényezőjét. Aligha lehetne az erek és a szív működésében, valamint a vérkeringés szabályozásában olyan mechanizmust (gyors, lassú, szisztémás, lokális, neurális, hormonális, biomechanikai) vagy jellemzőt találni, amely ne változna előnytelenül a teljesítőképesség szempontjából a fiziológiás idősödés során. Ilyen változások a cardiovascularis rendszer különböző szintjein: nő a systolés és a pulzus nyomás, csökken a szívperctérfogat és annak tartaléka, gyengülnek a baroreceptor- és a vestibulo-sympathicus reflexek, csökken a nitrogén monoxid bazális leadása az endotheliumból, növekednek az agonistákkal kiváltható extracelluláris Ca++-függő vasoconstrictiós válaszok, csökken a Ca++-aktivált és feszültségfüggő K+-csatornák alfa-alegységeinek denzitása a vascularis simaizomsejt membránjában, csökken a válaszkészség agonistákkal a szívben stb. A változások jelentős része kisebb-nagyobb mértékben már Középkorú (45-64 év), sőt fiatalabb egyénekben is megjelenhetnek. Az egyén physiologicumához igazodó egészséges, mozgásgazdag életmód meg-határozóan fontosnak látszik abban, hogy valaki a vascularisan "sikeres" idősödők csoportjába tartozzon. E tanulmány célja az is, hogy bemutassa a systolés artériás vérnyomás időskori növekedésének biomechanikai hátterét. Ennek érdekében felelevenítésre kerülnéhány fizikai alapfogalom, mint például a lokális és karakterisztikus áramlási impedancia (hullámellenállás, váltóáramú ellenállás). Kísérletes mérések eredményei mutatják, hogy a nagy artériák hullámellenállása az artériás középnyomásnak olyan parabola alakú függvénye, amelynek minimuma éppen a fiziológiás nyomásértéknél alakul ki, így a vérnyomás szabályozása szempontjából egy optimumot határozhat meg. E vascularis hullámellenállás e minimumától való középnyomás eltérést (a hibát) a szervezetben feltehetőleg a dinamikus (sebességérzékeny) baroreceptorok közvetítik a nyúltagyi cardiovascularis központok felé, így megvalósulhat a szélkazán-erek disztenzibilitásának, illetve ennek révén áramlási impedanciájának reflexes szabályozása, összhangban a precapilláris egyenáramú ("ohmikus") ellenállás statikus baroreceptorok révén történő szabályozásával. Az idősödéssel együtt járó ér-fali elváltozások (érfal vastagodás, simaizomtónus elvesztése, disztenzibilitás csökkenés) valamint a baroreflexek gyengülése e szabályozás hatékonyságát, s ezáltal az artériás hemodinamika optimalizált működését is előnytelenül befolyásolhatják.

Érbetegségek: 2005/3. 15-20. oldal

KULCSSZAVAK

Artériák elaszticitása, áramlási impedancia, cardiális funkciók, cardiovascularis szabályozás, érfal remodelling, vascularis tónus

Az általános sebészetben már az elmúlt évtizedben elterjedt minimál-invazív technikák az érsebészetet sem hagyták érintetlenül. Számos próbálkozás történt laparoscopos technikával végzett érsebészeti beavatkozásokra, "hand assistant" laparoscopiás műtétekre, minilaparotomiás intervenciókra. A fenti módszerek napjainkra sem terjedtek cl, bár több munkacsoport számol be jó eredményekről. A szakmai irodalom a műtétekkel egy időben végzett ballondilatatiós tágításokat intraoperatív transluminalis angioplastica (ITA) néven említi. Az utóbbi években gyakorivá vált a klasszikus érsebészeti módszerek ötvözése az endovascularis technikákkal. A "hybrid vascular procedures" a legkülönfélébb nyitott érsebészeti és endovascularis eljárások kombinációjával, a két technika előnyeit kihasználva ad újabb lehetőséget az érbetegek gyógyításában.

Érbetegségek: 2005/2. 39-45. oldal

KULCSSZAVAK

Endovascularis sebészet, ballon angioplasztika, stent-graft, artériás érsebészet

A szerzők rövid irodalmi áttekintés után ismertetik a kémiai lumbalis sympatheetomia alkalmazásának történetét, indikációját, lehetséges szövődményeit. Beszámolnak saját tapasztalataikról. Megállapítják, hogy a módszer kis kockázattal jár, gazdaságos, előnyösen alkalmazható az alsó végtagi keringés zavaraiban.

Érbetegségek: 2005/1. 9-11. oldal

KULCSSZAVAK

Alsó végtag keringési zavarai, kémiai lumbalis sympathectomia

A hevenyen elzáródott verőerek érsebészeti rekanalizációja mára gyakorlatilag megoldott, a keringés helyreállításáért azonban időnként igen nagy árat kell fizetni. Az iszkémia-reperfúzió során kaszkádszerű patofiziológiai folyamatok sorozata indul el, amelyek végül sejthalálhoz vezethetnek, veszélyeztetve az egész szervezet integritását. A reperfúzió során meglepő módon tovább károsodhatnak a még életben maradt sejtek, előáll az úgynevezett "oxigén paradoxon", amelynek kialakulásában az oxigén szabadgyökök jelentős szereppel bírnak. A szerzők a máig jelentős diagnosztikai és terápiás gondot okozó kérdéskört többféle aspektusból vizsgálták. Vizsgálataikat kiterjesztették az iszkémiás harántcsíkolt izom fény- és elektronmikroszkópos elemzésére, az iszkélmia-reperfúzió során létrejövő szabadgyök és antioxidáns védelmi rendszer változásaira, a revaszkularizációs szindróma szisztémás hatásainak kialakulásában döntő szerepet játszó fehérvérsejtek aktivációját jelző CD 11a és 18 sejtfelszíni adhéziós molekulák követésére. A fasciotomia indikálása során a szubjektív elemek kiküszöbölésére a tibialis anterior rekesz direkt nyomásmérését alkalmazzák kiterjedten.
Reményeik szerint a fenti több irányú megközelítés a klasszikus biokémiai monitorizálás mellett segít a folyamat jobb megértésében, amelynek terápiás hozadéka is megnyilvánul majd az eredményekben.

Érbetegségek: 2004/4. 115-121. oldal

KULCSSZAVAK

kritikus végtagiszkémia, reperfúziós károsodás, oxigén szabadgyökök, kompartment szindróma

Jelen tanulmány célja az aorta aneurysma endovascularis műtétének kiértékelése computer tomográffal végzett követés alapján. Összesen 77 betegen, 1998 novembere és 2003 májusa között történt beavatkozás. Az ellenőrző klinikai és CT-vizsgálatokat a hazamenetelkor, majd 8 héttel, 6, 12 és 24 hónappal a műtét után végezték el. Ennek során az endoleak és az anatómiai eltérés kerültek kiértékelésre. A stent beültetés mind a 77 betegen sikeres és endoleakmentes volt. A követés során összesen 13 esetben (16,8%) került endoleak felismerésre, amelyek közül 6-nál reintervenció történt. Az aorta aneurysmák legnagyobb átmérője az állagos 54 mm-ről 40 mm-re csökkent (p<0,001), hasonlóan a keresztmetszeti terület is. Nem volt változás az aneurysma-nyak méretében és az endograft átmérőjében. Nem észleltek endograft migrációt és nem volt perioperatív mortalitás sem. Az 54 hónapos követés során - a mortalitást is beleértve - 81%-ban volt sikeres a beavatkozás. Mindezek alapján megállapítják, hogy az aorta stent graft beültetés relatíve biztonságos beavatkozás, és a nyitott műtét elfogadható alternatívája. Azonban az endoleak késői fellépésének jelentős kockázatával kell számolni, amely esetenként reintervenciót igényel. Az egyébként tünetmentes betegek szigorú radiológiai követése javasolt az esetleges elváltozások felismerésére.

Érbetegségek: 2004/3. 83-89. oldal

KULCSSZAVAK

abdominális aorta aneurysma (AAA), stent-graft, hosszútávú követés, computer tomográf (CT)