Az alsó végtagi érpálya több régiójában egyidejűleg fennálló obliteratív elváltozások gyakran több szintű érrekonstrukciót igényelnek. Amennyiben a laesio(k) morfológiája megengedi, sebészi és endovascularis kombinált megoldással a műtét kiterjedése jelentősen csökkenthető. A szerzők hangsúlyozzák a kombinált beavatkozás egyidejű végzésének előnyeit: kisebb megterhelés a beteg számára, a katéteres intervenció esetleges szövődménye helyben ellátható, a behatolás területén elhelyezkedő exulcerált plaquekból származó perifériás embolisatio elkerülhető, iliofemoralis területen a desobliterált és endovascularisan ellátott szakasz közötti átfedés biztonságosan elvégezhető. Szerzők intézetében az elmúlt közel három évben 31 egyidejű, kombinált beavatkozást végeztek, a sebészi rekonstrukciót 26 esetben proximalis endovascularis megoldás egészítette ki, 5 betegnél a kiáramlási pálya javítása történt katéteres módszerrel. Beavatkozás után a boka-kar nyomásindex jelentősen emelkedett, 10 esetben perifériás pulzus jelent meg. A számottevő haemodynamikai és tüneti javulás, illetve az elfogadható korai eredmények alátámasztják az endovascularis és sebészi rekonstrukció egyidejű alkalmazásának létjogosultságát.

Érbetegségek: 2007/1. 17-20. oldal

KULCSSZAVAK

endovascularis, intraoperatív, ballon angioplastica, artériás érsebészet

Bevezetés

Az obliteratív alsó végtagi artériás laesiók endovascularis kezelése Dotter és Judkins 1964-es tanulmányától eredeztethető. Az általuk javasolt angioplastica kezdetben kevés követőre talált. A Grüntzig és Kumpe által 1974-ben közzétett módosított ballon katéteres technika hamar, széles körben elterjedt. Az arteriosclerosisban jellemző emeletes elváltozások kombinált, endovascularis és sebészi kezeléséről Porter és munkatársai publikálták először 1973-ban, a. iliaca percutan transluminalis angioplasticát (PTA) és infrainguinalis sebészi rekonstrukciót végeztek. A katéteres kezelési lehetőségek tovább bővültek a stentek megjelenésével. A bizonyítottan kedvező eredményeknek köszönhetően 1991 óta hivatalosan is elfogadott az Egyesült Államokban az a. iliaca stentelés (1, 7, 10, 15, 17).
Dolgozatunkkal az alsó végtagi obliteratív artériás elváltozások szimultán endovascularis és sebészi kezelésével intézetünkben szerzett és az irodalomból megismert tapasztalatok összegzését tűztük ki célul.

I. táblázat. Beavatkozás előtti panaszok megoszlása a két betegcsoportban.

Betegek, eredmények

2004. januárjától 2006. októberéig 31 betegnél, ugyanennyi esetben végeztünk műtét során katéteres intervenciót. A 10 nőbeteg átlagéletkora 58,9 év, a 21 férfié 64,5 év volt. A sebészi rekonstrukciót 26 esetben proximalis katéteres megoldás egészítette ki (proximalis csoport), 5 betegnél a kiáramlási pálya javítása történt endovascularis módszerrel (distalis csoport). A műtétet indokoló panaszokat az I. táblázat részletezi. A katéteres módszerrel proximalisan kezelt csoportban a claudicatiós panaszoknak a kritikus ischaemiával szemben jelentősen magasabb az aránya, mint a distalisan katéterezetteknél. A beavatkozások magasságának a két csoport között megfigyelhető különbsége erre magyarázattal szolgál (II. és III. táblázat).

II. táblázat: Beavatkozások a katéteres módszerrel proximalisan kezelt csoportban.
AIC - a.iliaca communis, AIE - a.iliaca externa, AFC - a.femoralis communis, ATA - a.tibialis anterior, ATP - a.tibialis posterior, TEA - thrombendarteriectomia, THRE -thrombectomia, PTA - percutan transluminaris angioplastica.

III. táblázat. Beavatkozások a katéteres módszerrel distalisan kezelt csoportban.

A proximalis csoportban az endovascularis megoldás nagyrészt az a.iliaca communist, kisebb részben az a. iliaca externát érintette, a nyitott műtét az a. iliaca externán és femoralis szinten történt. Ezzel szemben a distalis csoportban az iliaca externa és femoralis artériák sebészi rekonstrukciója mellett a. poplitea vagy cruralis erek katéteres intervencióját végeztük el. Ezek a jellegzetességek az eredményekben is megmutatkoznak. A proximalis csoportban a beavatkozás után 6 esetben (23%) a perifériás pulzus tapinthatóvá vált, a többi betegnél a boka-kar nyomásindex átlaga 0,34-ről 0,63-ra emelkedett. Ebben a csoportban egy betegnél a. iliaca externa PTA és femoro-poplitealis graft thrombectomia után jelentkezett a korai időszakban nyitott iliaca artériák mellett graft elzáródás. Ismételt thrombectomia és kiáramlási interpositio után a perifériás pulzus újra tapinthatóvá vált. Egy amputációra kényszerültünk femoro-poplitealis és cruralis elzáródás mellett elvégzett a. iliaca externa PTA és stent beültetés, illetve femoro-profundális interpositio után, működő rekonstrukció ellenére fennálló súlyos ischaemia miatt. A proximalis csoportban, tehát, az eseménymentes, korai eredményesség 24/26 (92%) volt. A distalis csoportban közvetlenül a beavatkozás után mind az 5 esetben tapinthatóvá vált a perifériás pulzus, azonban a korai eredmények messze nem ilyen kedvezőek. Két beteg gyógyult csupán eseménymentesen, kettőnél femoro-poplitealis graft elzáródás alakult ki, amelyek thrombectomiája tapintható perifériás pulzust eredményezett. Egy beteget veszítettünk el femoro-profundalis interpositio és a. tibialis anterior PTA és stent beültetést követően kialakult aorta thrombosis thrombectomiája után. A kis esetszám miatt ennek a csoportnak a kedvezőtlenebb eredményeiből következtetést nem lehet levonni. Sebészi, illetve az endovascularis beavatkozásra specifikus szövődmény nem volt.

Megbeszélés

Az 1980-as évektől az endovascularis technika rutinszerűen alkalmazott alsó végtagi obliteratív elváltozások kezelésében. A módszer ismert előnyökkel jár: kisebb feltárást igényel, kisebb megterhelést jelent a beteg számára, kevesebb szövődménnyel jár (seb, képletsérülés, álaneurysma) és könnyebben ismételhető. A TransAtlantic Inter-Society Consensus (TASC) kritériumok megszületése óta az A típusú laesiók kezelésében elsődlegesen választandó, a B csoportban a sebészi megoldással egyenértékű alternatívaként választható a katéteres intervenció.
Atherosclerosisban gyakran több szintű obliteratív elváltozással találkozunk az alsó végtagon, ezért sok esetben több emeletet érintő rekonstrukcióra van szükség. Johnston és mtsai. szerint a. iliaca szintű beavatkozás hosszú távú nyitvamaradásának fő tényezője a megfelelő kiáramlási pálya [2, cit. 4, 10, 11]. Emeletes laesiók esetén a csak iliacalis szinten végzett rekonstrukciók harmada nem jár megfelelő eredménnyel (3). Timaran és mtsai. hasonlóan gyenge kiáramlási pályával rendelkező két csoportot vizsgáltak, ahol az egyik csak az a. iliaca endovascularis kezelésén, a másik infrainguinalis sebészi rekonstrukción is átesett. A primer nyitvamaradást tekintve nem volt szignifikáns különbség a két csoport között, azonban a végtagot fenyegető ischaemia miatt kezelés alatt állóknál kedvezőbb eredményeket kaptak a több szintű helyreállítás után (16). Több emeletet érintő rekonstrukció indokolt kritikus alsó végtagi ischaemia esetén, illetve ha az iliacalis beáramlás helyreállítása nem volna elegendő az a. femoralis superficialis elzáródás mellett fennálló profundo- poplitealis kollaterális elégtelenség miatt (5, 17).
A több szintet érintő, kiterjedt műtét jelentős terhelés a beteg számára. Ezekben az esetekben - amennyiben a laesiók morfológiája is megengedi - a kombinált, endovascularis és sebészi kezelés jön szóba (8, 9). Bull és mtsai. tanulmányukban aorto-femoralis és femoropoplitealis bypasson, illetve a. iliaca katéteres intervención és femoro-poplitealis bypasson átesett csoportot összehasonlítva nem találtak szignifikáns különbséget a nyitvamaradásban, a mortalitásban és morbiditásban (4). A katéteres intervenció fenti, általános előnyei mellett a kombinált kezelésben kedvező, hogy a hasüregre, retroperitoneumra való kiterjesztés nélkül a műtét regionális anaesthesiában végezhető, továbbá bizonyos esetekben az extraanatomicus megoldás elkerülhető. Brewster gyakran idézett vizsgálata is alátámasztja a kombinált ellátás létjogosultságát: 43 hónapos átlagos utánkövetési idővel az 5 éves összesített primer nyitvamaradási ráta 76%, a másodlagos 88% és az 5 éves végtag megmaradási arány 90% volt (3).
Amennyiben az angiographia során nem történik meg a katéteres intervenció, a kombinált beavatkozás egyidőben való elvégzését számos érv támogatja. A beteg számára a leggyorsabb megoldást hozza, amely kritikus ischaemiában különös jelentőséggel bír. Kisebb megterhelést jelent az egyszeri beavatkozás, így az ismételt nyomókötés vagy az érzáró eszköz használata elkerülhető (6, 13, 18). Az endovascularis megoldás intraoperatív alkalmazásakor a katéteres intervenció esetleges szövődménye helyben ellátható, exulcerált plaque-kon keresztüli katéterezés okozta perifériás embolisatio kiküszöbölhető (2, 10, 13). Iliofemoralis területen a desobliterált és endovascularisan ellátott szakasz közötti átfedés biztonsággal végezhető, graft elzáródásnál a feltárástól távoli anastomosis szűkülete a műtéttel egyidőben megoldható (12). A beavatkozások szimultán végzése mellett szól, hogy a kiáramlási pálya katéteres intervenciója sok esetben nem kivitelezhető a proximalis szakasz rekonstrukciója előtt, továbbá a katéteres szúrás körül kialakult haematoma és szöveti reakció területén végzett műtéti behatolás a sebgyógyulást kedvezőtlenül befolyásolja (7, 10, 14) Schneider és mtsai. szimultán és külön időben végzett kombinált beavatkozások eredményeit hasonlították össze. Az 1 éves nyitvamaradás - a várakozásnak megfelelően - gyakorlatilag azonos volt a két csoportban (13).
A szimultán beavatkozás hátránya a hosszabb műtéti idő és az endovascularis ellátáshoz szükséges felszerelés igénye a műtőben. Több szerző szerint a beavatkozások különválasztásával a katéteres tágítás esetleges sikertelensége a műtétig kiderül, így a műtéti előkészületek még időben megváltoztathatók (1, 3, 15, 18). A stentek elterjedésével azonban, a katéteres intervenciók sikeressége biztosabb, mivel a stentek residualis szűkület vagy dissectio megoldására is alkalmasak (13).
Az alsó végtagi emeletes obliteratív elváltozások egyidejű, endovascularis és sebészi ellátása szakmailag alátámasztott és a betegek kényelmi szempontjainak is jobban megfelel. A rövidebb, vagy egyszeri kórházi tartózkodás miatt költségkímélő megoldást, sajnálatos módon, a jelen finanszírozás nem támogatja (2, 10, 13, 15).

Irodalom

1. AbuRahma A. F., Robinson P. A., Cook C. C., Hopkins E. S.: Selecting patients for combined femoro-femoral bypass grafting and iliac balloon angioplasty and stenting for bilateral iliac disease. J.Vasc.Surg. 33: S93-9. (2001).
   
   
2. Alimi Y., Di Mauro P., Barthčlemy P., Juhan C.: Iliac transluminal angioplasty and distal surgical revascularisation can be performed in a one-step technique. Int.Angiol. 16: 83-7. (1997).
   
   
3. Brewster D. C., Cambria R. P., Darling R. C., Anthanasoulis C. A., Waltman A. C., Geller S. C., Moncure A. C., Lamuraglia G. M., Freehan M., Abbott W. M.: Long-term results of combined iliac balloon angioplasty and distal surgical revascularisation. Ann.Surg. 210: 324-30. (1989).
   
   
4. Bull P. G., Schlegl A., Mendel H.: Combined iliac transluminal angioplasty and femoropopliteal reconstruction for multilevel arterial occlusive disease. Int.Surg. 78: 332-7. (1993).
   
   
5. Corey Ch. J., Bush H. L., Widrich W. C., Nabseth D. C.: Combined operative angiodilation and arterial reconstruction for limb salvage. Arch.Surg. 118: 1289-92. (1983).
   
   
6. Faries P. L., Brophy D., LoGerfo F. W., Akbari C. M., Campbell D. R., Spence L. D., Hook S. C., Pomposelli F. B.: Combined iliac angioplasty and infrainguinal revascularization surgery are effective in diabetic patients with multilevel arterial disease. Ann.Vasc.Surg. 15: 67-72. (2001).
   
   
7. Horváth T., Erdélyi B., Fazekas P.: A ballonkatéteres angioplastica és a reconstructiv érműtét együttes alkalmazása az alsóvégtagok obliterativ verőérbetegségeinek kezelésében. Magy.Seb. 46: 69-72. (1993).
   
   
8. Horváth T., Fazekas P., Czenkár B., Frey J.: Reconstructiv érműtéttel egyidejűleg végzett intraoperatív angioplastica helye az érbetegek kezelésében. Orv.Hetil. 131: 2427-9. (1990).
   
   
9. Kollár L.: „Hybrid” érsebészeti beavatkozások. Érbetegségek. 12: 39-45. (2005).
   
   
10. Lau H., Cheng S. W. K.: Intraoperative endovascular angioplasty and stenting of iliac artery: an adjunct to femoropopliteal bypass. J.Am.Coll.Surg. 186: 408-15. (1998).
    
    
11. Nelson P. R., Powell R. J., Schermerhorn M. L., Fillinger M. F., Zwolak R. M., Walsh D. B., Cronenwett J. L.: Early results of external iliac artery stenting combined with common femoral artery endarterectomy. J.Vasc.Surg. 35: 1107-13. (2002).
    
    
12. Queral L. A., Criado F. J., Patten P.: Retrograde iliofemoral endarterectomy facilitated by balloon angioplasty. J.VascSurg. 22: 742-50. (1995).
    
    
13. Schneider P. A., Abcarian P. W., Ogawa D. Y., Leduc J. R., Wright P. W.: Should balloon angioplasty and stents have any role in operative intervention for lower extremity ischemia? Ann.Vasc.Surg. 11: 574-80. (1997).
    
    
14. Silva Jr. M. B., Hobson II. R. W., Jamil Z., Araki C. T., Goldberg M. C., Haser T. B., Lee B. C., Patberg Jr. F. T., Pappas P. J., Teehan E. P.: A program of operative angioplasty: endovascular intervention and the vascular surgeon. J.Vasc.Surg. 24: 963-73. (1996).
    
    
15. Sinci V., Kalaycioglu S., Halit V., Gökgöz L., Soncul H., Ilgit E., Oktar L., Ersöz A.: Long-term effects of combined iliac dilatation and distal arterial surgery. Int.Surg. 85: 13-7. (2000).
    
    
16. Timaran C. H., Ohki T., Gargiulo N. J., Veith F. J., Stevens S. L., Freeman M. B., Goldman M. H.: Iliac artery stenting in patients with poor distal runoff: influence of concomitant infrainguinal arterial reconstruction. J.Vasc.Surg. 38: 479-85. (2003).
    
    
17. Wéber Gy.: Többszintű alsó végtagi verőérbetegségek intraoperatív ballonkatéteres kezelésének késői eredményei. Orv.Hetil. 133: 2411-20. (1992).
    
    
18. Wéber Gy., Kiss T.: Ilio-femoro-poplitealis verőérelzáródások katéteres tágításának korai eredményei. Orv.Hetil. 131: 2481- 83. (1990).

Dr. Gősi Gergely

Ér- és Szívsebészeti Klinika
1122 Budapest, Városmajor u. 68.

Érbetegségek: 2007/1. 17-20. oldal