Háttér és cél: az aorto-bifemoralis graft infectio, az aorto-iliacalis arteriosclerosis műérrel történő kezelésének, magas morbiditású és mortalitású szövődménye. A legradikálisabb megoldás a műér teljes eltávolítása, majd autológ megoldással történő anatomicus érrekonstrukciója. Ez megterhelő, számos szövődményt magában hordozó beavatkozás. A Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikáján 10 év alatt, 1997-2006. között 5 beteg bizonyult alkalmasnak vena femoralis superficialisból (VFS) képzett aorto-bifemoralis graft készítésére. Az infekció kezelésének sikere, a végtag- és életmentés szempontjából középtávú eredményeinket vizsgáltuk.
Módszer: egy intézetben végzett műtétek retrospektív vizsgálata.
Eredmények: az átlagosan 47 hónapos utánkövetés alatt graft infekciót nem észleltünk, halálozás nem volt, 1 cruralis amputációt végeztünk az arteriosclerosis peripheriás progressziójának következtében. Három esetben volt szükség femoralis haematoma, illetve nyirokgyülem sebészi megoldására, 1 betegnél végeztünk vénás graft thrombectomiát, proximalis anastomosis percutan dilatációt, majd vénás foltplasticát. Alsó végtagi vénás keringési elégtelenség nem alakult ki egy esetben sem.
Következtetés: válogatott beteganyagban az aortobiiliacalis szakasz pótlása a VFS-ból képzett bifurcatiós grafttal jó középtávú eredményeket adó műtét. Ismételt reoperáció gyakran szükséges, azonban az egyéb megoldásokkal szemben kiváló infectió kontrollt jelent az autológ graft használata.

Érbetegségek: 2007/1. 7-11. oldal

KULCSSZAVAK

graft infectio, vena femoralis superficialis graft, aortobifemoralis bypass

Bevezetés

Az aorto-iliacalis atherosclerosis kezelésében fontos szerepet játszik az érintett érszakaszt áthidaló műér beültetése. Az aorto-bifemoralis bypass műtéti technikája az évtizedek alatt biztossá vált, perioperatív mortalitása, morbiditása alacsony, a hosszú távú nyitvamaradása jó. A hasimedencei verőérszakasz áthidalása után nagy statisztikák szerint 1-2%-ban fordul elő késői graft infekció. E szövődmény mortalitása, morbiditása azonban ma is elfogadhatatlanul magas: 10-25% (2). A graft infekció kezelésének számos módja ismert (1, 3, 11) a konzervatív kezeléstől a radikális sebészi beavatkozásokig. Általában igaz, hogy az infekció szanálásával leginkább kecsegtető módszerek jelentik egyben a legmegterhelőbb műtétet a beteg számára. A nemzetközi és hazai irodalom alapján is a radikális graft eltávolítás és autológ rekonstrukció lenne kívánatos az infekció kontrollja szempontjából. Ez azonban hosszú műtétet jelent, megfelelő autológ anyag jelenlétét (vizsgálatunk szempontjából átjárható v. femoralis superficialisokat) feltételezi. A kiterjesztett műtét a gyakran idős, több érműtéten átesett, számos kísérőbetegséggel rendelkező, az elhúzódó graft infekció miatt septicus állapotban lévő, legyengült, esetleges akut vérzést elszenvedett beteg számára sokszor nem ajánlható elfogadható perioperatív kockázattal (5). A kiváló infekciós kontroll ára azonban a magasabb perioperatív morbiditás, mortalitás (8). A megfelelő általános állapotban lévő betegek számára jó megoldást jelenthet a VFS-okból képzett bifurcatiós graft implantáció a fertőzött graft teljes eltávolításával egy ülésben (7). A VFS használatának előnyeiről, hátrányairól számos közlemény jelent meg (6, 9, 14).
A VFS-okból képzett bifurcatiós graft implantáció alkalmazásával szerzett tapasztalatainkat elemeztük a fertőzés eradikálásának sikeressége, a mortalitás, végtagmentés, szövődmények, reoperációk szempontjából.

Beteganyag és módszer

A Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikáján az elmúlt 10 évben aorto-bifemoralis graft infekció miatt operált betegek adatait vizsgáltuk retrospektíve. Az adatgyűjtés alapját a kórlapok, a zárójelentés, a műtéti leírás, a járóbeteg ellátás kontrolleredményei biztosították. 1997. január 01. és 2006. október 31. között aortobifemoralis graft infekció miatt 5 esetben végeztünk teljes műér graft eltávolítást és ezzel egy ülésben mindkét oldali anatomicus autológ mélyvénás rekonstrukciót. Az alsó végtagok keringését a két v. femoralis superficiálisból képzett bifurcatiós grafttal biztosítottuk. Az 5 beteg átlagéletkora 56,6 év (48-67 év), nemek szerinti megoszlás: 1 nő, 4 férfi. Az autológ pótlás óta eltelt idő az adatgyűjtéskor átlagosan 47 hónap (7-117 hónap) volt. A betegek kiválasztása: a sebész és az anaesthesiológus által a hosszú és kiterjesztett műtétre alkalmasnak ítélt betegeknél választottuk ezt a műtéti megoldást. A betegek ezért az átlagos aorto-bifemoralis graft infekcióval bíró betegcsoportnál fiatalabbak és jobb általános állapotúak voltak, amely néhány napos előkészítést lehetővé tett. Duplex ultrahang vizsgálattal igazoltuk a mélyvénák átjárhatóságát.

1. ábra.
A kipreparált v.femoralis superficialis eltávolítása előtt.

Műtéti technika: az intratrachealis narcosisban végzett műtét kezdetén kipreparáljuk, de nem vágjuk át a két v. femoralis superficialist (1. ábra). Fontos a v. femoralis profundák, illetve a térdízület feletti kollaterálisok azonosítása, ugyanis ezek épen hagyása biztosítja a megfelelő vénás elfolyást a végtagon. A későbbiekben artériás nyomás alá kerülő véna tágul, így fokozott figyelmet fordítunk az oldalágak megfelelő távolságban történő lekötésére. A régióban található artériás ágak és nervusok kímélete nagy szerepet játszik a végtag artériás ellátásának biztosításában és a postoperatív neuralgia elkerülésében. A laparotomiát követően proximalis kontrollt nyerünk az aortán, kipreparáljuk a femoralis artéria oszlását, majd szisztémás heparinizációt, artériás kirekesztést követően egészében eltávolítjuk a fertőzött graftot. A kivett VFSokat megfordítjuk, egy-egy oldalirányú segédmetszéssel, rövid közös szárral bifurcatiós graftot készítünk belőlük. A műtét további lépései megegyeznek a standard aortobifemoralis bypass menetével. A postoperatív időszakban a szokványos tromboprofilaxist, thromboctya aggregatiogátlást alkalmazzuk. Lehetőség szerint preoperatív baktérium tenyésztési lelet alapján választunk antibiotikumot.

I. táblázat: Preoperatív adatok.

II. táblázat: Műtét utáni adatok.

Eredmények

Halálozás nem fordult elő, egy cruralis amputáció vált szükségessé 6 hónappal a műtét után alsó végtagi gangréna miatt; működő aorto-bifemoralis mélyvénás graft mellett. Négy beteg anamnézisében szerepel hypertonia, egyikük diabeteses. Mindegyik beteg többször esett át rekonstrukciós érműtéten az autológ megoldás előtt (aortobifemoralis bypass, graftszár thrombectomiák, femorofemoralis crossover bypassok). Az autológ pótlás indoka minden esetben tartós lágyéki suppuratio volt (ez lehetett egy-, vagy kétoldali, ezen kívül 1 esetben inguinalis álaneurysma, 1 esetben septicus inguinalis vérzés is előfordult). A kiáramlási pályát 4 esetben az a. femoralis profundák jelentették, 1 esetben mindkét oldalon nyitott a. femoralis superficialisokra és profundákra történt a rekonstrukció (részletes adatok az I. táblázatban). Három esetben kellett a lágyéki sebből haematomát, illetve nyirokgyülemet kiüríteni. Egy betegnél a műtét utáni 7. nap mindkét graftszár sikeres thrombectomiájára került sor. Ez utóbbi esetben a műtét után 8 hónappal claudicatiót okozó proximalis anastomosis stenosis miatt percutan transluminalis angioplasticát (PTA) végeztünk, majd restenosis miatt 3 hónappal később az anastomosist vénafolttal plasztikáztuk (II. táblázat). Az autológ aortoiliacalis rendszer pótlása után graft infekciót egy esetben sem észleltünk. Két esetben tapasztaltunk mérsékelt alsó végtagi duzzanatot, amelynek oka a vénás pangás volt, mindkét esetben kompressziós harisnya viselésével, életmód tanácsokkal jó eredményt értünk el.

2. ábra.
A v. femoralis superficialisokból készített bifurcatiós graft intraabdominális szakasza az anastomosisok elkészülte után.

Megbeszélés

Az érsebészet fejlődése során a graft teljes, vagy részleges eltávolítása, a graft esetleges megtartása (5), a szívóöblítő kezelés, az újabb antibiotikumok felfedezése, az antibiotikumba áztatott, vagy ezüsttel impregnált graftok megjelenése, a cryopreservált homograftok elérhetősége (4, 13), az intenzív terápia fejlődése, a végtag revascularisatiójának hangsúlyozása, az anatomicus, (10) vagy az extraanatomicus eljárások (16) kidolgozása és terjedése, a saját eredeti aorto-iliacalis szakasz thrombendarterectomiája, mind-mind újabb irányokat, fordulatokat adott a graft infekció kezelésében (15). Az utóbbi években egyre elfogadottabb az in situ rekonstrukció az extraanatomicus bypassok rossz, hosszú távú eredményei miatt. Az általános érsebészeti alapelvek alapján a saját érből készült graft biztosítja a legjobb hosszú távú eredményeket a fertőzött esetekben. Bár a bakteriosztatikus és baktericid hatással bíró műér graftok, a friss fagyasztott, vagy cryopreservált homograftok megjelenése kétségtelenül jelentős fejlődést jelent, ha saját véna, vagy artéria rendelkezésre áll, az maradt az első választandó megoldás. Így a fertőzött graft teljes eltávolítása után mindkét alsó végtag kritikus ischaemiájának kivédésére alkalmas a VFS-okból képzett bifurcatiós bypass. A krónikus infekció miatt rossz teherbíró képességű betegek részére kompromisszumként elfogadott részleges, vagy teljes graft megtartásos megoldások reinfekciós aránya magas (11), bár a mortalitás relatíve alacsony. Extrém magas rizikójú betegeknél a graft megtartásával végzett műtétek elfogadható megoldást jelentenek (5). A vénás bifurcatiós graft elkészítése időigényes, jó állapotú betegek esetében azonban alacsony mortalitású műtét. A sokak által fenyegetőnek gondolt alsó végtagi akut vénás keringési elégtelenséggel nem találkoztunk anyagunkban, a v. femoralis profunda és a térd környéki kollaterálisok megtartása megelőzi e szövődményt. A vénakivételnek kitett végtagokon fasciotomiát igénylő keringészavarról is számoltak be (12), mi nem találkoztunk e szövődménnyel. Az 1 esetben észlelt graft thrombosis oka a későbbi klinikai kép alapján v.s. szűkebb proximalis anastomosis volt (ez a beteg igényelt PTA-t, majd vénás foltplasticát a proximalis anastomosis területén). Egy esetben kényszerültünk cruralis amputációra 6 hónappal a műtét után átjárható vénás graft mellett az infrainguinalis szakasz arteriosclerosisának progreszsziója miatt. A 3 esetben szükségessé vált inguinofemoralis folyadékgyülem a kiterjedt feltárás következménye, ezek maradványtünet nélkül gyógyultak.
Saját tapasztalataink és az irodalmi adatok alapján a fertőzött aorto-bifemoralis graft teljes eltávolítása és v. femoralis superficialisokból képzett bifurcatiós graft implantáció jó hosszú távú eredményt adó lehetőség az aorto-iliacalis szakaszt áthidaló műér infekció eseteiben. Az agresszív műtéti stratégia mortalitásának alacsonyan tartása céljából fontos a betegek teherbíró képességének reális értékelése.

Irodalom

1. Acsády Gy., Nemes A.: Az érsebészet tankönyve. Medicina, Budapest, (2001).
   
   
2. Bandyk D.F.: Treatment of aortic graft infection. In: Ernst C.B., Stanley J.C.: Current therapy in vascular surgery. Mosby, 405-10. (1995).
   
   
3. Bíró G., Entz L., Nemes B., Gálfy I.: Alsóvégtagi mélyvénák használata érsebészeti protézis gennyedés megoldására. Magy. Seb. 51(5): 293-6. (
   
   
4. Bíró G., Szabó A., Szeberin Z., Nemes A.: Homograft beültetéssel végzett artériás rekonstrukciók. Magy. Seb. 54: 63-7. (2001).
   
   
5. Calligaro K.D., Veith F.J., Yuan J.G., Gargiulo N.J., Dogherty M.J.: Intra-abdominal aortic graft infection: complete or partial graft preservation in patients at very high risk. J. Vasc. Surg. 38(6): 1199-205. (2003).
   
   
6. Cardozo M.A., Frankini A.D., Bonamigo T.P.: Use of superficial femoral vein in the treatment of infected aortoiliofemoral prosthetic grafts. Cardiovasc. Surg. 10(4): 304-10. (2002).
   
   
7. Clagett G.P., Bowers B.L., Lopez-Viego M.A., Rossi M.B., Valentine R.J., Myers S.I., Chervu A.: Creation of a neo-aortoiliac system from lower extremity deep and superficial veins. Ann. Surg. 218(3): 239-48. (1993).
   
   
8. Daenens K., Fourneau I., Nevelsteen A.: Ten-year experience in autogenous reconstruction with the femoral vein in the treatment of aortofemoral prosthetic infection. Eur. J. Vasc. Endovasc. Surg. 25(3): 240-5. (2003).
   
   
9. Dorweiler B., Neufang A., Schmiedt W., Oelert H.: Autogenous reconstruction of infected arterial prosthetic grafts utilizing the superficial femoral vein. Thorac. Cardiovasc. Surg. 49(2): 107-11. (2001).
   
   
10. Franke S., Voit R.: The superficial femoral vein as arterial substitute in infections of the aortoiliac region. Ann. Vasc. Surg. 11(4): 406-12. (1997).
    
    
11. Hart J. P., Eginton M. T., Brown K. R., Seabrook G. R., Lewis B. D., Edmiston C. E. Jr., Towne J. B., Cambria R. A.: Operative strategies in aortic graft infections: is complete graft excision always necessary? Ann. Vasc. Surg. 19(2): 154- 60. (2005).
    
    
12. Jackson M.R., Ali A.T., Bell C., Modrall J.G., Welborn M.B. 3rd, Scoggins E., Valentine R.J., D'Addio V.J., Clagett G.P.: Aortofemoral bypass in young patients with premature atherosclerosis: is superficial femoral vein superior to Dacron? J. Vasc. Surg. 40(1): 17-23. (2004).
    
    
13. Kieffer E., Gomes D., Chiche L., Fleron M.H., Koskas F., Bahnini A.: Allograft replacement for infrarenal aortic graft infection: early and late results in 179 patients. J. Vasc. Surg. 39(5): 1009-17. (2004).
    
    
14. Nevelsteen A., Lacroix H., Suy R.: Autogenous reconstruction with the lower extremity deep veins: an alternative treatment of prosthetic infection after reconstructive surgery for aortoiliac disease. J. Vasc. Surg. 22(2): 129-34. (
    
    
15. Oderich G.S., Bower T.C., Cherry K.J. Jr., Panneton J.M., Sullivan T.M., Noel A.A., Carmo M., Cha S., Kalra M., Gloviczki P.: Evolution from axillofemoral to in situ prosthetic reconstruction for the treatment of aortic graft infections at a single center. J. Vasc. Surg. 43(6): 1166-74. (2006).
    
    
16. Ricotta J.J., Faggioli G.L., Stella A., Curl G.R., Peer R., Upson J., D'Addato M., Anain J., Gutierrez I.: Total excision and extra-anatomic bypass for aortic graft infection. Am. J. Surg. 162(2): 145-9. (1991).

Dr. Szeberin Zoltán

Ér-és Szívsebészeti Klinika
1122 Budapest, Városmajor u. 68.

Érbetegségek: 2007/1. 7-11. oldal