Operált artériás betegeink infekcióregisztere (1974 - 1996)

Szerzők: DR. MARKOVICS GABRIELLA, DR. BARTOS GÁBOR, DR. VÁRFÖLDI TAMÁS

A szerzők ismertetik 1974-1996 között, érbetegség miatt végzett műtéteik infekcióregiszterét.
3556 műtétet végeztek: 1118 lumbális sympathectomiát, 1113 rekonstruktív artéria műtétet (ezen belül 542 műanyag protézis- és folt beültetést, illetve reex-ploratiót), 752 minor és 542 major amputációt.
Leírják regisztrálási módszerüket, amely sok tekintetben azonos a HELICS surveillance kritériumaival. A megfigyelések értékeléséhez figyelembe vették a beavatkozások nosoeomiális kategóriáit, a sebinfekciók fajtáit és a sebgyógyulási zavarokat. Az értékelés fő indikátora az infekcióráta volt, kiegészítő indikátorként a sebgyógyulási zavarok rátáját vették figyelembe. Minden műtéti típusról külön infekcióregisztert készítettek. Ebben ismertetik a műtétek megoszlását nosoeomiális kategóriánként, az egyes kategóriákban észlelt infekciók számát és arányát, a sebgyógyulási zavarok számát és rátáját, valamint az összesített értékeket is az egyes műtétek szerint.
Az értékelés standardjának a Fertőző és Trópusi Betegségek Szakmai Kollégiumának 1994. évi ajánlását, illetve a magyarországi HELICS surveillance 1995. évi eredményeit tekintettek.
Összesített infekcióráták: lumbális sympathectomia 1,5%, artériamutétek 3,3%, minor amputációk, 5,4%, major amputációk 4,7%.
Az artériaműtétek rátáját összehasonlítják az újabb irodalmi adatokkal. Véleményük szerint az infekció- kontroll eredményességének megítéléséhez az összesített infekcióráta önmagában nem elegendő, sőt félrevezető lehet. A minőségi elemzéshez elengedhetetlen a végzett műtétek nosocomiális összetételének, valamint az egyes nosocomiális kategóriák infekciórátájának ismerete is.

Érbetegségek: 1999/2. 45-52. oldal

KULCSSZAVAK

infekcióregiszter, sebfertőzések, artériás betegek műtétei

Bevezetés

A sebészet egyik legveszélyesebb szövődménye ma is az infekció. A ve- rőér betegek műtétei közül közismerten az érmutétek fertőzései jelentik a legnagyobb gondot. Ezek aránya az irodalomban elég tág határok között (0,5-19%) mozog (6, 8, 17, 18, 19, 21, 27, 28, 33, 34, 35, 40, 41).
A nagy szórás a beteganyag, az intézmények, a műtétek fajtái, a fertőzés formái, az antibiotikum-prevenció és számos egyéb szempont különbözőségeire vezethető vissza. Mindez megnehezíti az összehasonlító értékelést. Hazánkban elsőként 1987-ben Nemes foglalta össze az érsebészeti infekció kérdéseit (29). Az utóbbi időben több hazai közlés is foglalkozott ezzel a témával (2, 3, 7, 9, 10, 15, 16, 20, 26, 30, 32, 36).
Az infekciókontroll az a komplex intézkedési rendszer, amely a nosocomiális fertőzések prospektiv nyilvántartásával, megelőzésükkel és kezelésükkel foglalkozik. Ennek első és alapvető lépése az infekciók számbavétele, előfordulásuk alakulásának követése, a "surveillance". Magyar vonatkozásban a korábbi évtizedekből Lázár munkája tekinthető elólutárnak (23). A modern surveillance terén Losonczy végzett úttörő munkát (24, 25). Ma már Magyarországon is elindult az Európai Unió ún. HELICS programja (Hospitals in Europe, Link for Infection control through Surveillance). A kezdeti tapasztalatokat Gulácsi és munkatársai foglalták össze (11, 12, 13, 14).
Osztályunkon 1974 óta végezzük valamennyi operált beteg sebészi infekcióinak prospektiv nyilvántartását. Ezt a tevékenységet infekcióregiszternek nevezzük, megkülönböztetésül a csak néhány éve elkezdett, szélesebb körű adatbázisra támaszkodó, ugyanakkor nagyobb apparátust igénylő HELICS surveillance-tól (11). E munkánk több vonatkozásáról beszámoltunk (39).
Jelen munkánkban a fenti adattár egy részét, osztályunk 22 éves periódusban operált artéria betegeinek sebészi infekcióit dolgoztuk fel. E számadatok jellemzik prevenciós munkánk hatásfokát. A manifesztálódott fertőzések terápiájának eredményeivel e helyen nem foglalkozunk.

v

I. táblázat.
Műtétek érbetegeken.

II. táblázat.
Műtétek artériás betegeken (3556).

Beteganyag és módszer

Érbetegeink műtéteit az I. és II. táblázaton mutatjuk be. Az adatok a korai és a késői szövődmények miatt végzett műtéteket is tartalmazzák.
Regisztrálási módszer: minden infekcióról és sebgyógyulási zavarról előfordulásukkal egyidőben epicri- sisszerű feljegyzés készült. Ez a személyi adatok mellett tartalmazza a sebészi diagnózist és a kísérő betegségek kórisméjét, a műtét fajtáját (választott, sürgős, kuratív, palliatív), a műtét nemét, nosocomiális kategóriáját, a szóban forgó szövődmény leírását, a mikrobiológiai leletet, az esetleges reoperációt nosocomiális kategóriájával, a postoperatív ápolási időt, a kezelés eredményét és az esetleges boncleletet.
A regisztálást végig ugyanaz a két szerző (Bartos G. és Várföldi T.) végezte, biztosítva a szükséges jártasságot és az egységes szemléletet. A teljes adatbázis nemcsak az osztályos dokumentációban, hanem az OSI irattárában is megtalálható (1).

III. táblázat.
Az artériás érbetegek műtéteinek nosocomiális osztályozása.

Értékelési szempontok

    1. Nosocomiális kategorizálás:

      Cruse 1973-ban, illetve 1975-ben leírt osztályozását használtuk (4, 5), amely lényegében megegyezik a Sebész Szakmai Kollégium (37), a Fertőző és Trópusi Betegségek Szakmai Kollégiumának (38), illetve a HELICS vizsgálat (13) beosztásával. E kategóriákat adaptáltuk a saját érbetegeinken végzett műtétekre (III. táblázat).

    2. Az infekciók és a sebgyógyulási zavarok meghatározása és megkülönböztetése:

      1. Felületes, a subcutisnál mélyebbre nem terjedő fertőzések (zavaros seb exudatio, seb suppuratio, erysipelas, az anaerob fertőzés subcutan emphysemás formája).
      2. A mélyebb sebrétegek fertőzései (phlegmonek, tályogok, gennyesedések az izmok között, graft infekciók).
      3. Regionális fertőzések (a műtéti terület határait átlépő tovakúszó phlegmonek, izomrekeszekben terjedő gennyesedések, lágyrész pusztulással járó aerob és anaerob fertőzések, súlyos lymphangitisek, lymphadenitisek, pyogén áttétként jelentkező tályogok, gennyes ízületi gyulladások, peritonitis stb.).
      4. Műtéti szepszis, ha a fenti elváltozások szeptikus állapot kialakulásához vezettek.

      Sebgyógyulási zavaroknak a következőket tekintettük: seroma, haemato- ma, a sebszélek steril dehiscentiája, bőrszéli necrosis, hasfali disruptio.
      A sebgyógyulási zavar nem mani- feszt infekció, de potenciális, esetleg latens infekciónak tekinthető. A jelen munkában a sebgyógyulási zavarokat részletezés nélkül, összesítve tárgyaljuk.

    3. Az infekciórátát, mint a fő értékelési mutatószámot használtuk. Az összesített infekcióráta azonban csak tájékoztató indikátor. A reális értékeléshez ismerni kell az adott operált beteganyag összetételét nosocomiális kategóriák szerint, valamint minden egyes kategória infekciórátáját. Anyagunk bemutatása ennek megfelelően történik. Az értékeléshez természetesen standardokra van szükség. Magyarországon ilyen hivatalos standardok nincsenek (31, 42) A közelmúltban 2 olyan adatsor jelent meg, amelyeket figyelembe vehettünk. Az egyik a Fertőző és Trópusi Betegségek Szakmai Kollégiumának 1994-ben megjelent ajánlása (38).
      E szerint a tolerálható infekcióráták felső határai a következők:

            "A" kategória 5%,
            "B" kategória 10%,
            "C" kategória 20%,
            "D" kategória 40%.

      A másik adatsor a magyarországi HELICS program multicentrikus vizsgálatának eredményei (1995) (13).

      Infekcióráták:
            "A" kategória 3,8%,
            "B" kategória 4,9%,
            "C" kategória 10,9%,
            "D" kategória 14,2%,
      Összesítve: 5,3%.

    4. A sebgyógyulási zavarok rátája:
      Az infekciőráta, mint fő értékelési mutató mellett kiegészítő értékelési szempontként figyelembe vettük a sebgyő- gyulási zavarok rátáját is, természetesen a nosocomiális kategóriák szerinti megoszlásban. Mivel az irodalom nagyon keveset és ellentmondásosan foglalkozik a kérdéssel, a sebgyógyulási zavarok értékelésénél 22 év alatt végzett több mint 36 ezer műtétünk adatait vettük figyelembe. E megfigyeléseinkről külön munkában számolunk be. Itt csupán néhány idevágó szempontot említünk meg:

      1. A standard felső határát nem meghaladó infekcióráta mellett az "A" és "B" kategóriában a sebgyógyulási zavarok rátája ennél jóval nagyobb, általában kétszer, háromszor nagyobb, mint az infekcióráta.
      2. A standard felső' határát nem meghaladó infekcióráta mellett a "C" és a "D" kategóriában a sebgyógyulási zavarok rátája megközelítően azonos, esetleg valamivel kisebb, mint az infekcióráta. A magyarázat az, hogy a "szeptikus" vagy "fokozottan szeptikus" környezetben a sebgyógyulási zavarok nagyobb részéből lesz infekció, mint az "aszeptikus" környezetben.
        Ha ezektől a fő tendenciáktól jelentős eltérést tapasztalunk, felmerül a gyanú, hogy probléma van vagy a sebészi technikával, vagy a sterilitással, esetleg mind a kettővel.
        A sebgyőgyulási zavaroknál tehát nem határozhatunk meg olyan éles határokat, mint az infekciórátánál. Inkább "normális" és a "normálistól eltérő" tendenciákról beszélhetünk. Mindezek ellenére értékes segítséget adnak az infekciókontroll korrektségének megítélésében.

    5. Az infekcióregiszter elkészítésének módszere:

 

      A fenti módon gyűjtött és rendezett adatokból táblázatos formában külön- külön regisztert készítettünk a műtétek fajtái szerint (

IV., V., VI., VII., VIII. táblázat

    ). A regiszter csak a műtét utáni 30 napon belül fellépett szövődményeket tartalmazza.

IV. táblázat.
A lumbális sympathectomiák infekcióregisztere.

V. táblázat.
Az artéria műtétek infekcióregisztere

VI. táblázat.
A műanyag implantátumos artériaműtétek infekcióregisztere. (Protézis beültetés, foltplasztika, korábban beültetett graft reexploratiója.) n: 542/1113 (48,7%).

VII. táblázat.
A minor amputációk Infekcióregisztere.

VIII. táblázat.
A major amputációk infekcióregisztere.

Eredmények

A lumbalis sympathectomiáknál a 17 infekcióból 15 volt felületes (1,3%) és 2 mély (0,2%). (Ld. IV. táblázat.) Az artéria műtéteknél a 37 fertőzésből 25 felületes (2,2%), 7 mély (0,6%), 2 regionális (0,2%), valamint 3 szepszis (0,3%) volt. (Ld. V. táblázat.)
Az 542 műanyag implantátummal végzett műtétből 6 esetben (1,1%) fordult elő graft infekció. (Ld. VI. táblázat.)
A 30 napon túli fertőzések közül 2 inficiált érprotézist, 2 mikrobiológiai vizsgálattal igazolt fertőzött lágyéki anasztomozis pseudoaneurysmát észleltünk. Előfordult még további 16 mikrobiológiailag steril pseudoaneurysma, egy prothetico-enteralis fisztula, 2 aortoduodenalis fisztula. Ezek nem szerepelnek a regiszterben. De szerepelnek úgy, mint késői szövődmények miatt végzett "B", illetve ,JD" típusú műtétek.
A minor amputációk során előforduló 41 fertőzésből 20 felületes (2,6%), 17 regionális (2,3%) volt. 4 esetben (0,5%) alakult ki szepszis. (Ld. VII. táblázat.)
A major amputációk utáni 27 fertőzés 8 esetben (1,4%) felületes, 9 esetben (1,6%) mély volt. 10 esetben (1,7%) lépett fel szepszis. (Ld. VIII. táblázat.)

Megbeszélés

Vizsgálatainkat abból a felismerésből kezdtük el, hogy akkor védekezhetünk eredményesen a fertőzések ellen, ha folyamatosan, prospektive figyeljük előfordulásukat. Az infekciókontrollt a sebészi munka szerves részének tekintettük, amely elsősorban a sebész feladata, s csak másodsorban a kórházi infektológusé. Munkánk a célzott, vagy szelektív surveillance (22, 24) egyik formája, amely elfogadott módszer az irodalomban.
Mivel az érbetegek műtéteinek no- socomiális kategorizálásáról nem találtunk adatokat a hazai irodalomban, a Sebész Kollégium által megadott, de csak általánosan megfogalmazott no- socomiális kategóriákat saját elgondolásunk szerint töltöttük meg érsebészeti tartalommal (III. táblázat).
Itt szeretnénk vitába szállni azzal - a hazai irodalomban esetenként felbukkanó - nézettel, amely szerint az érműtétek eleve a "tiszta", aszeptikus környezetben végzett műtétek közé tartoznak.
Az általunk észlelt infekcióráták megítélésénél hivatalos standardok híján (31, 42), mint korábban említettük, a Trópusi és Fertőző Betegségek Szakmai Kollégiumának ajánlott limitjeit és a magyar HELICS surveillance eredményeit vettük figyelembe. Kiegészítő indikátorként azért vizsgáltuk a sebgyógyulási zavarokat is, mert megítélésünk szerint a sebészi infekció-sur- veillance nélkülük nem tekinthető teljesnek. Ezen elváltozások létrejötte legtöbbször szoros kapcsolatba hozható a műtéti technikával, ugyanakkor "locus minoris resistentiae infectionis"-ként kell felfognunk megjelenésüket.
Korábban szintén utaltunk az irodalmi adatok hézagos voltára. A tájékozódást az is nehezíti, hogy a sebgyógyulási zavar fogalmát sokszor összemossák az infekcióéval. Ezért kellett az értékelésnél saját megfigyeléseinkre támaszkodnunk. Mindezek előrebocsátása után vizsgáljuk meg infekcióregiszterünk eredményeit.
A IV., V., VI., VII., VIII. táblázat szerint az általunk vizsgált valamennyi műtétcsoportban és szinte minden kategóriában az infekcióráta alacsonyabb volt, mint a standardnak választott 2 adatsor.
A sebgyógyulási zavarok rátája a legtöbb csoportnál megfelelt a "normális" tendenciáknak. Az eredmények részletesebb elemzésére e helyen nincs módunk.

IX. táblázat.
Összesített infekcióráták artériaműtéteknél.

X. táblázat.
Mély infekciók artériaműtéteknél.

A közölt eredmények 22 év átlageredményei, de többé-kevésbé elfogadhatónak tűnnek az újabb irodalom tükrében is. Ezt vizsgáljuk a IX. és a X. táblázaton, kizárólag az artéria műtétek összesített infekciórátáira vonatkoztatva.
Itt is aláhúznánk, és munkánkkal is azt kívántuk hangsúlyozni, hogy az összesített infekcióráta önmagában nem elég az érsebészeti, tágabb értelemben a sebészi fertőzések minőségi elemzéséhez. Például egy 7%-os ösz- szesített infekcióráta nagyrészt "A" típusú műtét esetén rosszabb infekciókontrollt jelent, mint egy másik team 8%-os eredménye, amelyet zömében "C" típusú műtétek végzésével ért el. (Ld. IX., X. táblázat.)
Munkánk alapján úgy véljük, a hatékony infekcióregiszterben az adatgyűjtés legyen folyamatos, prospektiv, és dolgozzon jól determinált fogalmakkal. A nosocomiális kategóriánként csoportosított infekciókat megfelelő standardokhoz viszonyítva értékelje. Kiegészítő szempontként vegye figyelembe a sebgyógyulási zavarok arányát is. A regisztrált adatok elemzése után kell meghozni a szükséges preventív és terápiás intézkedéseket. Az infekciókontroll hatékonyságának ellenőrzéséhez periodikus újraértékelés szükséges.
A mindenkori aktuális korrekt standardok kialakulásához hatalmas tömegű, jól feldolgozott adat szükséges. Ezért a jövő valószínűleg nálunk is a nagy multicentrikus surveillance rendszereké, mint az amerikai CDC (Center for Disease Control), vagy az európai HELICS. Mivel nálunk e standardok még hiányoznak, vagy bevezetésük a kezdetén tart, jelenleg semmiképpen sem felesleges a miénkhez hasonló, célzott osztályos infekcióregiszter. A saját adatok pontos megismerése, mint kiindulási bázis, önmagában is mindenképpen elősegíti a jobb védekezést a fertőzések ellen.

Irodalom

  1. Bános G.: A Dunaújvárosi Kórház Altalános Sebészeti Osztály évi jelentései 1974-1996, OSI Irattár, Budapest.

  2. Bíró G., Pintér L., Entz L., Takács A., Nemes A.: Management of anastomotic aneurysm after 63 aortoiliac and femo- ro-popliteal surgery, Magyar Sebész, 49: Suppi 64 (1996)

  3. Brázda E., Kádár E., Baranyai L. Jakab F.: Érsebészeti és steril műtéti beavatkozásokat követően kialakuló nosoco- miális fertőzések, Magyar Sebész, 49: Suppl. 273 (1996)

  4. Cruse, P. J. E.: A five-year prospective study of 23.649 wounds, Arch. Surg. 107: 206-210 (1973)

  5. Cruse, P. J. E.: Incidence of wound infection on the surgical services, Surg. Clin. North. Am. 55: 1269-1275 (1975)

  6. Dietrich, H. J., Groin, J'., Behringer; K, Lauterjung, L., Martin, E.: The prophylactic activity of amoxycillin (clavula- nete and cefoxitin in vascular surgery: a randomised clinical study., J. Antimic- rob. Chemother. 24 Suppl. B.: 209-211 (1989)

  7. Drexler L., Schmal F., Mártha L., Bognár G.: Műanyag érpotézisek implantációját követő súlyos szeptikus szövődmények, Érbetegségek 4: Suppl. 29. (1997)

  8. Earnshaw, J. J., Slack, R. C., Hopkin son, B. R.. Makin, G. S.: Risk factors in vascular surgical sepsis, Ann, Coll. Surg. Engl., 70: 139-143 (1988)

  9. Entz L., Bíró G., Nemes A.: Szeptikus érprotézis öblítő-szívő (lavage) kezelése, Orv. Hetil. 131: 1255-1257 (1990)

  10. Forgács S., Rozsos L, Kollár 1.: Antibiotikum profilaxis jelentősége re- konstruktív érsebészeti műtéteknél, Érbetegségek 4: Suppl. 28 (1997)

  11. Gulácsi L, Tatár Kiss Zs., Szloboda I- né, Kovács A.,Vass L., Lukács Tóth Gy., Bessenyei L., Horváth É.: A szövődménymentes gyógyulásért 3. A kórházi sebfertőzés surveillance program stabilizációs fázis: metodika, definíciók, programleírás, Eg. Gazd. Szle. 34: 117-139 (1996)

  12. Gulácsy L., Tatár Kiss Zs., Szloboda I- né, Kovács A., Vass L., Lukács Tóth Gy., Bessenyei L., Horváth É.: A szövődménymentes gyógyulásért 4., Kórházi sebfertőzés surveillance program magyarországi kórházakban 1992- 1994, Eg. Gazd. Szle. 34: 248-264 (1996)

  13. Gulácsi L., Tatár Kiss Zs., Szloboda L né, Kovács A., Vass L., Lukács Tóth Gy., Bessenyei L., Horváth É.: A szövődménymentes gyógyulásért 5., Kórházi sebfertőzés-surveillance program 25 magyarországi kórházban 1995- 1996, Eg. Gazd. Szle. 34: 301-319 (1996)

  14. Gulácsi L., Tatár Kiss Zs., Kovács A., Vass L., Lukács Tóth Gy., Bessenyei L., Horváth É.: A szövődménymentes gyógyulásért 6., Kórházi sebfertőzés- surveillance program 25 magyarországi kórházban 1995-1996, Eg. Gazd. Szle 34. 432-449 (1996)

  15. Gyurkovics E., Gáti J., Szabó Sz.,Re- gáli L., Váradi Zs.: Korai szeptikus szövődmények és ellátásuk rekonst- ruktív érműtétek után, Érbetegségek 4: Suppl. 28. (1997)

  16. Harang P., Tarsoly L., Csordás J.: Postoperatív sebfertőzések rekonstruk- tív érműtétek után, Érbetegségek 4: Suppl. 30 (1997).

  17. Hepp, W., Pallua, N, Palmer, R. J.: Wandel im therapeutischen Konzept des tiefen Wundinfektes nach gefáss- chirurgischen Eingriffen, Chirurg 60: 340-345 (1989)

  18. Herbst, A., Kamme, O., Norgen, L., Ovardfodt, P., Ribble, E., Thorne, J.: Infections and antibiotic profilaxis in reconstructive vascular surgery, Eur. J. Vasc. Surg. 3: 303-307 (1989)

  19. Van Himbeek, F. J., van Knippenber, L. A., Niessen, M. C., van Griethuysen, A. J'.: Wound infection after surgical pro- cedures, Eur. J. Vasc. Surg. 6: 494-498 (1992)

  20. Horváth T., Ádám A., Erdélyi B., Magyar K: Aorto-duodenalis fistulák diagnosztikája és kezelése, Magyar Sebész 47: Suppl 114 (1994)

  21. Johnson, J. A., Cogbill, T. H., Strutt O. F., Gundensen, A. L.: Wound complications after infrainguinal bypass, classification, predisposing factors and management, Arch. Surg. 123: 859- 862 (1988)

  22. Kende E., Böröcz K., Jákó Z: Mi a no- socomiális surveillance, és mi haszna van belőle a kórháznak? Kórház 2: 44- 48 (1995)

  23. Lázár D., János L., Pölöskei A., Szabó Cs., Wagner J.: A műtét utáni seb- gennyesedések, Orv. Hetilap 112: 1268-1273 (1971)

  24. Losonczy Gy.: A nosocomiális fertőzések surveillance-a, LAM 1: 476-484 (1991)

  25. Losonczy Gy.: A nosocomiális infekciók surveillance rendszere. Országos Traumatológiai Intézet Népjóléti Közlöny, Különszám 1995. szept. 12.

  26. Mátyás L, Juhász Gy.: Perioperatív an- tibiotikus profilaxis az érsebészetben. Érbetegségek 4: Suppl 27. (1997)

  27. Mulherin, J. L., Jenkins, J. M., Roach, A. C., Edwards, W. H., Kaiser, A. B., Tappler, S., Edwards, W. H.. Martin, R. S.: Cefamandole versus cefazolin in vascular surgical wound infection profilaxis: cost effectiveness and risk factor, J. Vasc. Surg. 18: 470-475 (1993)

  28. Murphy, P. G., Tardos, E., Cross, S., Hehir, D., Burke, P. E., Kent, P., She- ehan, S. J., Colgan, M. P., Moore, D. J., Shanik. G. D.: Skin closure and incidence of groin infection: a prospective study, Ann. Vasc. Surg. 9: 480-482 (1995)

  29. Nemes A.: Hibák, tévedések, szövődmények az érsebészetben (Doktori Értekezés) Budapest, 1987

  30. Nemes A.: Érsebészet és sebfertőzés, Magyar Sebész 49: Suppl. 288 (1996)

  31. Nemes A.: Személyes közlés, Budapest (1998)

  32. Nyiredy G., Mogán /., Molnár J., Groh W., Millei J.: A szeptikus érpotézis-te- rápiás lehetőségek. Magyar Sebész, 47: Suppl. 157 (1994)

  33. Pallua, N., Hepp, W., Borioni, R.: Treatment of infections of deep soft tissues in reconstructive vascular surgery, Minerva Chir. 44: 197-1202 (1989)

  34. Risberg, B., Drott, C., Dolman, P., Holm, J., Invarsson, L., Jivega, R. D., Karlstrorn, L, Oden, A., Pedersen, P., Rahm, V.: Oral ciprofloxacin versus intravenous cefuroxime as a profilaxis against postoperative infection in vascular surgery: a randomised double blind prospective multicentre study, Eur. J. Vase., Endovasc. Surg. 10: 346-351 (1995)

  35. Ross, C. B.. Wheeler, WG.y Jones, M. J.t Kerins; G. A., Peefc, T. E.: Ceftriaxone versus cefazoline in peripheral arterial operations: a randomised prospective trial. South Med. J. 90: 16-22 (1997)

  36. Samu T., Jámbor Gy., Sarkadi L., Várnai P.: Korai septicus szövődmények alsővégtagi rekonstruktív érműtétek után. Magyar Sebész. 47: Suppl. 158 (1994)

  37. Sebész, Szülész-Nőgyógyász, Urológus Szakmai Kollégium: Állásfoglalás a fertőzéses szövődmények nosocomiá- lis eredetének elbírálása kérdésében. (Módszertani levél), Orv. Hetil. 127: 404-406 (1986)

  38. Szálka A.: Ajánlás a műtéti szisztémás antibiotikum profilaxisra. A Fertőző és Trópusi Betegségek Szakmai Kollégiuma által elfogadott és támogatott ajánlás, Kórház 1: 11-14 (1994)

  39. Várföldi T. Bartos G.: Eredményességünk a sebészi fertőzések elleni küzdelemben, Magyar Sebész 49: Suppl. 402 (1996)

  40. Veit, R., Melliere, D.. Etienne, G., Bequemin, J. P., Braunsbuisson G.. Ottebein, G.: Quel antibiotique choisir pour la profilaxie en chirurgie vasculare? J. Chir. 123: 621-625 (1986)

  41. Verdeil, X., Bossavy, J. P., Rocké, R., Barret, A., Pouns, J.: Nosocomial infection surveillance in a vascular surgery unit, Ann. Vase. Surg. 4: 453-557 (1990)

  42. Weltner J.: Személyes közlés, Budapest (1998)

Köszönet nyilvánítás

Ezúton köszön jük meg prof. dr. Nemes Attila egyetemi tanár úrnak és dr. Weltner János főorvos úrnak munkánkhoz nyújtott segítségét.

Dr. Markovics Gabriella

Szent Pantaleon Kórház
Általános Sebészeti Osztály
2400 Dunaújváros, Korányi S. u. 4-6.

Érbetegségek: 1999/2. 45-52. oldal