A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának Érsebészeti Tanszékén érdeklődéssel vettük kézbe az Érbetegségek c. lap 2012/3. számát, melyben az erszűkület hangkezeléséről jelent meg egy közlemény, neves szerzők tollából. Reméltük, végre objektív képet kapunk hatásosságáról, illetve hatástalan voltáról. Tettük ezt azért is, mert korábban az Ér –és Szívsebészeti Klinikán mi is végeztünk hasonló vizsgálatokat, melyek azonban a kezelés hatástalanságát igazolták.

Érbetegségek: 2012/4. - 109. oldal

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának Érsebészeti Tanszékén érdeklődéssel vettük kézbe az Érbetegségek c. lap 2012/3. számát, melyben az erszűkület hangkezeléséről jelent meg egy közlemény, neves szerzők tollából. Reméltük, végre objektív képet kapunk hatásosságáról, illetve hatástalan voltáról. Tettük ezt azért is, mert korábban az Ér -és Szívsebészeti Klinikán mi is végeztünk hasonló vizsgálatokat, melyek azonban a kezelés hatástalanságát igazolták.
A Magyar Családorvosok Lapjában 2010-ben megjelent egy cikk, amelyben egy kolléga ismertet egy dolgozatot, amelyet ugyanezen szerzők jelentettek meg külföldön, és ugyanerről a vizsgálatról van szó benne. Dr. Entz László professzor akkor már írásban is kifejtette aggályát, mely a Családorvosok Lapjában meg is jelent. Mivel ugyanerről a vizsgálatról van szó jelen esetben is, ezért ennek a véleménynek bizonyos részeit szó szerint átemeljük.

"Mi a hatásmechanizmusa a végtagra bocsátott hangsugárzásnak, hogyan hat az ereken, milyen várható mellékhatások jelentkezhetnek, egyáltalán mi az elméleti alapja egy ilyen kezelésnek? A randomizált betegekről semmit sem tudunk, milyen volt a nemek aránya, mennyi volt az átlagéletkor, milyen egyéb betegségeik voltak, milyen rizikófaktoraik voltak, szedtek-e valamilyen, a vég tag - keringést befolyásoló gyógyszert a vizsgálat alatt, vagy abbahagyatták velük, hány métert tudtak a kezelések előtt megállás nélkül járni? A Fontaine II. csoportban a betegek járástávolsága akár több száz méter is lehet, egészen a nyugalmi fájdalom előtti néhány méteres teljesítőképességig bezárólag. Ez azért sem mindegy mivel az eredmények között sem szerepel abszolút szám, tehát csak azt tudhatjuk meg, hogy a járástávolság 1,8x-ra emelkedett, de nagyon nem mindegy, hogy pl. 5m-ről 9m-re nőtt, vagy 200 m-ről 360 m-re, az előbbinek semmilyen klinikai relevanciája nincs. A szubjektív vizsgálatok eredményének értékelésekor a szórásokat meg kellett volna adni. A boka-kar index esetén nem találtak változást, ez nagyon lényeges, mivel ez egy objektíve mérhető mennyiség, ha ez nem változott jelentősen, akkor nagyon nehéz elképzelni, hogy a kezelés hatásos, vagy ha mégis, akkor mivel magyarázható a változatlan nyomás grádiens mellett létrejövő ilyen nagy arányú teljesítmény növekedés?"

A jelen közleménnyel kapcsolatban a következőket jegyezzük meg. A célkitűzések között mellékkritériumként szerepel az egyetlen, igazán objektíven regisztrálható érték, a Doppler-index. Az ultrahang jelenség leírása részletes, de a feltételezett hatásmechanizmus ismertetése itt is hiányzik. A vizsgálat módszertani felépítése korrekt. Azonban egy ilyen jól felépített, randomizált vizsgálat megkívánná, hogy a szerzők részletesen ismertessék a beválogatott betegek adatait. Sajnálatos módon ez ebben a dolgozatban csak nagyon felületesen szerepel, ugyanígy hiányzik az eredmények ismertetése is, amelyet egy rosszul látható ábra helyettesít. De hogy ezt milyen adatok alapján készítették, miből számolták ki a szignifikanciát (és milyen volt az érték) nem lehet tudni. Ezen kívül nem lehet látni a különbséget a placebo és a tényleges kezelés időtartamára vonatkozóan, hiszen feltételezik, hogy elnyújtott, hosszú távú hatása is van a kezelésnek.

A kapott eredményekhez még annyit hozzátennénk, hogy a betegek járatása kezelés nélkül is javíthat a betegek dysbasiás távolságán. A mozgásterápia hatékonyságát neves szaklapokban megjelent közlemények is igazolják. Hiányossága a közölt anyagnak, hogy nem lehet tudni a kísérő betegségekről, de ugyanígy a kiegészítő kezelésekről- gyógyszerváltoztatásokról, valamint a dohányzás esetleges elhagyatásáról sem, ami szintén javíthat az eredményeken. Az irodalomjegyzékben is kerestünk olyan hivatkozást, ami kétségeinket esetleg eloszlatja, de sajnos a felsorolt közlemények nem ezzel a kérdéssel foglalkoznak, a cikk témáját illetően nem relevánsak. A szaklapokban utánanézve a nemzetközi tudományos publikációk között sem igen találtunk ide vonatkozó közléseket. Mindezek alapján a megjelent cikkben a döntően szubjektív tényezőkre alapozott javulásra kimondani azt a következtetést, hogy a készülék hatásossága tudományosan igazoltnak tekinthető, érthetetlen és elfogadhatatlan számunkra.
Ezt erősítik meg saját vizsgálatunk eredményei is. Klinikánk és a Kondi Bt. közötti együttműködésben 2006-ban - közjegyző által hitelesítetten, kettős vak módon - kezeltünk 20 alsóvégtagi érszűkületes megbetegedésben szenvedő beteget a Microstim nevű készülékkel. (A kezelés az Üdeház nevű egészségügyi központban történt a fejlesztőmérnök irányításával, aki elmondta, hogy a készüléket közösen fejlesztette ki Dr. Khaled Nashwannal majd kapcsolatuk megszakadása után Nashwan Parasound, illetve Microstim névvel alkalmazták egymástól függetlenül.) A 20 beteg anamnézisét, és szedett gyógyszereit, Fontaine stádiumát, Doppler indexét, járópadon mért dysbasiás távolságát rögzítettük, laborértékeik közül néztük a vércukor, a lipid, a homocystein és CRP értékeit a kezelés előtt és után és lézer-Doppler vizsgálatot végeztünk. A betegek szubjektív érzését is lejegyeztük a kúra végén. Az eredményeket feldolgoztuk és a vizsgálat végén a valódi és "placebo" kezelt csoportok adatait összehasonlítottuk. A két csoport adatai között semmiféle eltérést- összefüggést nem sikerült kimutatni, a kezelés semmiféle hatékonyságát nem lehetett bizonyítani. (Adatainkat csak azért nem közöltük le, mert a betegek az általuk is tapasztalt eredménytelenség miatt már nem akartak részt venni a második kezelés sorozaton, és a hatástalanságot látva mi sem erőltettük azt).
A fentiek alapján az a következtetés, miszerint a Nashwan-Parasound készülékkel történő kezelésnek a járástávolságot szignifikánsan növelő hatása van, tudományosan nem tekinthető igazoltnak.

Dr. Járányi Zsuzsanna egyetemi docens és Dr. Entz László egyetemi tanár

Érbetegségek: 2012/4. - 109. oldal