Klinikai egészségügyi szakmai irányelv.

Érbetegségek: 2018/1. 5-15. oldal

TARTALOMJEGYZÉK

I. IRÁNYELVFEJLESZTÉSBEN RÉSZTVEVŐK

Szerző Egészségügyi Szakmai Kollégiumi Tagozat(ok):

1. Angiológia és Érsebészet Tagozat és Tanács

  - Dr. Entz László, érsebész, Érsebészeti és Angiológiai Tagozat, vezető szerző
  - Dr. Palásthy Zsolt, érsebész, Érsebészeti és Angiológiai Tagozat, társszerző
  - Dr. Hüttl Kálmán, radiológus, MACIRT, társszerző
  - Dr. Szeberin Zoltán, érsebész, MAÉT főtitkár, társszerző
  - Dr. Gősi Gergely, érsebész, MAÉT tag, társszerző, irodalomkeresés

2. Radiológiai Tagozat

  - Dr. Nemes Balázs radiológus, Angiológiai és Ér - sebészeti Tanács, társszerző, irodalomkeresés

Véleményező Egészségügyi Szakmai Kollégiumi Tagozat(ok):

1. Neurológia Tagozat

  - Dr. Nagy Zoltán, neurológus, Neurológiai Tagozat, véleményező   - Dr. Csiba László, neurológus, Neurológiai Tagozat, véleményező

2. Radiológia Tagozat

  - Dr. Battyáni István, radiológus, Radiológiai Tagozat, véleményező

  - Dr. Szikora István, radiológus, Radiológiai Tagozat, véleményező

3. Idegsebészet Tagozat

  - Dr. Bodosi Mihály, idegsebész, SZTE Idegsebészeti Klinika, véleményező

4. Aneszteziológia és intenzív terápia Tagozat

  - Dr. Fülesdi Béla, aneszteziológus, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tagozat, véleményező

"Az egészségügyi szakmai irányelv készítése során a szerzői függetlenség nem sérült."
"Az egészségügyi szakmai irányelvben foglaltakkal a fent felsorolt egészségügyi szakmai kollégiumi tagozatok vezetői dokumentáltan egyetértenek."

Az irányelvfejlesztés egyéb szereplői

Betegszervezet(ek) tanácskozási joggal:
1. Betegszervezet megnevezése

-

Egyéb szervezet(ek) tanácskozási joggal:
1. Egyéb szervezet megnevezése

-

Szakmai társaság(ok) tanácskozási joggal:

1. Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság (MAÉT)

  - Dr. Mogán István, érsebész, MAÉT elnök, tanácskozási joggal
  - Dr. Menyhei Gábor, érsebész, MAÉT vezetőségi tag, tanácskozási joggal

2. Magyar Cardiovascularis és Intervenciós Radiológiai Társaság (MACIRT)

  - Dr. Lázár István, radiológus, MACIRT elnök, tanács - kozási joggal

Független szakértő(k):

  - Dr. Vörös Erika, radiológus,

II. ELŐSZÓ

A bizonyítékokon alapuló egészségügyi szakmai irányelvek az egészségügyi szakemberek és egyéb felhasználók döntéseit segítik meghatározott egészségügyi környezetben. A szisztematikus módszertannal kifejlesztett és alkalmazott egészségügyi szakmai irányelvek, tudományos vizsgálatok által igazoltan, javítják az ellátás minőségét. Az egészségügyi szakmai irányelvben megfogalmazott ajánlások sorozata az elérhető legmagasabb szintű tudományos eredmények, a klinikai tapasztalatok, az ellátottak szempontjai, valamint a magyar egészségügyi ellátórendszer sajátságainak együttes figyelembevételével kerülnek kialakításra. Az irányelv szektorsemleges módon fogalmazza meg az ajánlásokat. Bár az egészségügyi szakmai irányelvek ajánlásai a legjobb gyakorlatot képviselik, amelyek az egészségügyi szakmai irányelv megjelenésekor a legfrissebb bizonyítékokon alapulnak, nem pótolhatják minden esetben az egészségügyi szakember döntését, ezért attól indokolt esetben dokumentáltan el lehet térni.

III. HATÓKÖR

Egészségügyi kérdéskör:
Extracranialis artéria carotis interna szűkület invazív ellátása.
Ellátási folyamat szakasza(i):
diagnózis felállítása, állapotfelmérés, az invazív beavatkozások megtervezése és elvégzése, posztoperatív követés.
Az irányelv nem foglalkozik a diagnózis gyanújának felvetésével, a gyógyszeres kezelés kivitelezésének részleteivel.
Érintett ellátottak köre:
Tünetes, vagy tünetmentes carotis szűkülettel rendelkező betegek.
Érintett ellátók köre Szakterület:
0101 angiológia, phlebológia, lymphológia
0203 érsebészet
0204 idegsebészet
0900 neurológia
1501 aneszteziológia
1502 intenzív ellátás
5100 röntgen-diagnosztika
5103 angiográfiás diagnosztika
5108 CT diagnosztika
5109 MRI diagnosztika
5203 vascularis intervenciós radiológia
5205 intervenciós neuro-radiológia
5301 teljes körű UH diagnosztika
5307 neurológiai UH diagnosztika

Egyéb specifikáció:
Nincs.

IV. MEGHATÁROZÁSOK

1. Fogalmak

Tünetmentes carotis szűkület: UH-val, CTA-val, MRA-val, DSA-val kimutatható carotis bifurcatio és/vagy interna szűkület, amely neurológiai, vagy ezzel ekvivalens tünettel nem járt.
Tünettel járó carotis szűkület: UH-val, CTA-val, MRA-val, DSA-val kimutatható carotis bifurcatio és/vagy interna szűkület, amely neurológiai, vagy ezzel ekvivalens tünettel járt.

2. Rövidítések

MAÉT . . . Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság
MACIRT . Magyar Cardiovascularis és Intervenciós Radiológiai Társaság
SVS . . . . . Society for Vascular Surgery
ESVS . . . . European Society for Vascular Surgery
EJVES . . . European Journal of Vascular and Endo - vascular Surgery
NEJM . . . . New England Journal of Medicine
CAS . . . . . carotis artéria stentelés
CEA . . . . . carotis endarteriectomia
TIA . . . . . . transiens ischaemiás attack
CT . . . . . . computer tomográf vizsgálat
CTA . . . . . angiographiás computer tomográf vizsgálat
MR . . . . . . mágneses rezonancia vizsgálat
MRA. . . . . angiographiás mágneses rezonancia vizsgálat
DSA . . . . . digitális subtractios angiographia
UH . . . . . . ultrahang
EEA . . . . . eversios endarteriectomia
NASCET . North American Symptomatic Carotid Endarterectomy Trial
ACST . . . . Asymptomatic Carotid Surgery Trial
ECST . . . . European Carotid Surgery Trial
ACAS. . . . Asymptomatic Carotid Atherosclerosis Study
EVA 3S . . . Endarterectomy Versus Angioplasty in Patients with Symptomatic Severe Carotid Stenosis
SPACE . . . Stent-Protected Angioplasty Versus Carotid Endarterectomy
CREST . . . Carotid Revascularisation Endarterectomy Versus Stenting Trial
ICSS . . . . . International Carotid Stenting Study


3. Bizonyítékok szintje

A hivatkozás az ESVS [1] és SVS [2] ajánlás.

A meghatározó nemzetközi irányelvek: az ESVS [1] és a SVS [2] által már megállapított bizonyítékszinteket elfogadta a fejlesztőcsoport a két irányelv besorolását konszenzus alapján alkalmazta.

A. Magas szintű evidencia - Randomizált multicentrikus nemzetközi vizsgálat eredménye (NASCET, ACST, ECST, ACAS, EVA 3S, SPACE, CREST). Újabb vizsgálatokra nincs szükség.

B. Közepes szintű evidencia - Jól vezetett klinikai vizsgálat eredménye, de az adott témában nincs megfelelő randomizált vizsgálat.

C. Alacsony szintű evidencia - Nincs megfelelő alkalmazható tanulmány, szakmai előadáson elhangzott nagy tapasztalatú szakember, vagy bizottságok véleménye stb.

4. Ajánlások rangsorolása

Az ajánlások besorolása az azokat alátámasztó bizonyítékokon alapul. A fejlesztőcsoport az SVS [2] irányelv ajánlás rangsorolását (1 és 2 ajánlás erősségi fokozatba rangsorolt ajánlásokat) alkalmazta.

1 - Erős ajánlás - Az ajánlás előnye jól körülírható a rizikókkal szemben. Az ilyen minősítés mind a klinikus, mind a beteg számára egyértelműen hitelesen elfogadható.
2 - Gyenge ajánlás - Az ajánlásban a rizikók és az előnyök közel vannak egymáshoz és erősen függnek a különböző klinikai feltételrendszerektől. A döntés erősen függ a beteg, illetve a klinikus kompetenciájától.

V. BEVEZETÉS

1. A témakör hazai helyzete, a témaválasztás indoklása
A carotis endarteriectomia (CEA) öt évtizede bevált módja a carotis szűkület kezelésének, és ezen keresztül a stroke prevenció egyik formája. Magyarországon az összes stroke kb. 80-85% ischaemiás stroke. A supraaorticus erek, de elsősorban a carotis bifurcatio arteriosclerosisa kb. 20%-ban felelős az összes stroke kialakulásáért, tehát kb. 25-30%-ban felelős az ischaemiás stroke-ok előfordulásáért [55, 56].
A carotis műtétek indikációja, végzésének módja mindig is vitatott kérdés volt. Az intervenciós radiológia térhódítása következtében a vita ez utóbbi helyének meghatározása miatt tovább szélesedett. Ez a jelenség nem hazai kérdés csupán, hanem nemzetközileg is gyakran és sokféleképpen diszkutált probléma. A különböző randomizált nemzetközi tanulmányok (pl. CREST vs. EVA-3D, SPACE, ICSS) [25] néha ellentmondó eredményei miatt lényeges, hogy hazánkban egységes és jól követhető, mindenkor a beteg érdekét óvó álláspont jöjjön létre a carotis betegség kezelésének módozatai tekintetében.
Jelen irányelvünket az Európai és Amerikai Érsebészeti Társaságok legutolsó módosításait figyelembe véve alakítottuk ki.
Az egyes ajánlások erősségének megállapításakor a stroke megelőzése, a postoperatív stroke rizikójának csökkentése és a halálozás csökkentése élvezett prioritást, a non-fatális myocardialis infarktus elkerülése kisebb figyelmet kapott.
Az ajánlások alkalmazásával a következő célok érhetők el:
  - Csökken a stroke mortalitás.
  - Csökken a carotis eredetű stroke incidenciája.
  - A stentelés, illetve műtéti beavatkozás következetesen helyes alkalmazásával csökken a perioperatív myocardialis infarctus rizikója.
  - Secunder prevencióként alkalmazott carotis beavatkozások következtében csökken a secunder stroke incidenciája.


2. Felhasználói célcsoport

Felhasználói célcsoport: stroke elsődleges és másodlagos megelőzésében részt vevő, neurológus, angiológus, érsebész, intervenciós radiológus és idegsebész, valamint az aneszteziológiai és intenzív terápiás szakorvosok.
Az irányelv felhasználásának célja: döntéstámogatás az artéria carotis bifurcatio, illetve interna szűkülettel rendelkező betegek ellátása során abból a célból, hogy egységes elvek alapján kerüljön meghatározásra:
1. a képalkotó vizsgálatok indikációja
2. az invazív beavatkozások szükségességének megállapítása
3. az invazív beavatkozások alternatívái közötti választás - műtéti, vagy stent beültetési gyakorlat kialakítása azoknál, akik a nemzetközileg elfogadott elvek alapján vagy műtéti beavatkozásra vagy stent beültetésre kell kerüljenek.

3. Kapcsolat a hivatalos hazai és külföldi szakmai irányelvekkel

Egészségügyi szakmai irányelv előzménye:
Jelen fejlesztés az alábbi, lejárt érvényességi idejű szakmai irányelv témáját dolgozza fel.

Azonosító: -
Cím: A supraaorticus erek sebészete
Nyomtatott verzió: Egészségügyi Közlöny 2005:12
Elektronikus elérhetőség: https://kollegium.aeek.hu

Kapcsolat külföldi szakmai irányelv(ek)kel:

Jelen irányelv az alábbi külföldi irányelv(ek) ajánlásainak adaptációjával készült.

Szerző(k): Liapis CD et al.
Tudományos szervezet: ESVS
Cím: ESVS Guidelines. Invasive treatment for carotid stenosis: indications, techniques [1]
Megjelenés adatai: Eur J Vasc Endovasc Surg 2009; 37: S1-S19.
Elérhetőség: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/19286127

Szerző(k): Ricotta JJ et al.
Tudományos szervezet: SVS
Cím: Updated Society for Vascular Surgery guidelines for management of extracranial carotid disease: executive summary [2]
Megjelenés adatai: J Vasc Surg 2011; 54: 832-6.
Elérhetőség: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/21889705

Kapcsolat hazai egészségügyi szakmai irányelv(ek)kel:
Jelen irányelv nem áll kapcsolatban más hazai egészségügyi szakmai irányelvvel, nincs érvényes irányelv.

VI. AJÁNLÁSOK SZAKMAI RÉSZLETEZÉSE

I. Ajánlások a carotis bifurcatio képalkotó vizsgálatára [2]

Ajánlás 1

A carotis artéria képalkotó vizsgálata javasolt minden olyan betegnél, akiknek carotis ellátási területen jelentkező ischaemiás tünete van (A, 1).
Képalkotó vizsgálat javasolt amaurosis fugax esetén, illetve a retina artériás embolisatioja esetén (A, 1).
Az összes stroke mintegy 80-85%-a ischaemiás jellegű, és ezen belül mintegy 20-25% a carotis bifurcatio területéről kiinduló embolisatio következménye [36]. Tekintettel a fenti adatra, a carotis szűkület által okozott stroke előfordulása gyakori, és a további prevenció szempontjából szükséges az ilyen betegek kiszűrése és adott esetben műtéti kezelése. Mivel az amaurosis fugax TIA ekvivalensnek számít, ezért az ilyen esetekben is szükséges a carotis villa UH vizsgálata. Amennyiben a tünetmentes betegnek két, vagy több rizikó faktora van az alábbiak közül (magasvérnyomás, dohányzás, hyperlipidaemia, a családban 60 évnél fiatalabb családtagnál cardiovascularis esemény) carotis ultrahang javasolt.
Szintén carotis duplex ultrahang végzése javasolt, ha alsó végtagi érszűkület, vagy tünetes coronaria betegséggel állunk szembe. Tünetmentes betegeknél, ha a stenosis súlyossága meghaladja az 50%-ot, a duplex-szel való követés javasolt évente annak eldöntésére, hogy progresszió val, vagy regresszióval állunk szembe.

Ajánlás 2

Carotis duplex vizsgálata ajánlott azoknál a betegeknél, akik coronaria műtétre kerülnek (B, 2).
A koszorúér betegség gyakran fordul elő carotis megbetegedéssel együtt [37, 38]. Az ilyen betegek kiszűrése a coronaria műtét előtt segíthet csökkenteni a perioperatív stroke rizikót. Az egyoldali > 50% stenosis 3%, kétoldali stenosis 5%, egyoldali carotis occlusio pedig 7% stroke veszéllyel jár CABG esetén. A rizikót tovább növelik a társult betegségek (életkor 70-74 év közt 4%, 75-79 között 4,5%, 80 felett 5,5%, a diabetes (1,5%), kreatinine > 2 mg/l (2%), ejectios frakció < 40% (1,5%), sürgős sebészi beavatkozás (2,5%). A rizikószázalékok összeadandók! A felsorolt számok is jelzik a carotis stenosis felismerésének fontosságát CABG műtét előtt. Carotis zörej felismerése esetén természetesen nem csak koszorúér műtét előtt, hanem általánosságban is ennek további kivizsgálása, elsősorban UH-val, szükséges.

II. Ajánlások a különböző képalkotó módszerek használatára carotis szűkület esetén [2]

Ajánlás 3

A carotis duplex UH vizsgálat az elsődlegesen alkalmazandó eljárás mind symptomaticus, mind asymptomaticus betegek esetén (A, 1).
Tekintettel arra, hogy a carotis duplex UH vizsgálat teljes mértékben non-invazív, ugyanakkor a carotis szűkület vonatkozásában magas specifitással rendelkezik, ezért célszerű első vizsgálatként ajánlani.

Ajánlás 4

Amennyiben az UH vizsgálat nem egyértelmű eredményt ad, akkor elsősorban CTA vagy MRA végzése javasolt, további bizonytalanság esetén, vagy CAS tervezésekor DSA végzése is javasolható (B, 1).
Ez az ajánlás egyértelmű, DSA az invasivitása miatt csak akkor ajánlható, ha a CTA/MRA még további kétségeket hagy, vagy abban az esetben, ha a vizsgálat előtt is már egyértelmű (pl. restenosis), hogy CAS végzése jön szóba.

Ajánlás 5

Amennyiben a carotis duplex lelet olyan stenosisra derít fényt, melynél a rekonstrukció bármely formája szóba jön, a beavatkozás előtt a parenchyma állapotának vizsgálatára CT vagy MRI végzendő a néma infarktusok kizárására, a carotis syphon vagy intracranialis erek esetleges további (esetleg multiplex) stenosisának diagnosztizálására pedig CTA vagy MRA, mivel ezek jelenléte befolyásolja a terápiás döntést és a periproceduralis rizikó becslésében is támpontot ad. Ugyancsak szükséges lehet mind symptomaticus, mind asymptomaticus betegek esetén a carotis internát szűkítő plaque részletes analízise. Amennyiben két non invazív vizsgálómódszer ellentmondó adatokat szolgáltat, akkor DSA vizsgálat javasolt a helyzet tisztázására (B, 1).
Mind a CEA, mind a CAS körültekintő alkalmazásához, a szövődmények elkerüléséhez, a beavatkozás hatásosságának mérlegeléséhez szükséges a carotis syphon, illetve az intracranialis erek állapotának ismerete. A klinikailag tünetmentes, de a CT vagy MR alapján azonos oldali, néma infarktus( ok)kal rendelkező betegek nem a tünetmentes, hanem a tünetes csoportba sorolandók és az ezekkel kapcsolatos irányelvek érvényesek rájuk. Ha ezen utóbbi vizsgálatok eredménye nem korrelál az UH vizsgálat eredményével, akkor szükség lehet a kérdés tisztázásához a már invazívnak számító DSA vizsgálatra. Ez utóbbi különösen preferálható, ha az előzetes vizsgálatok alapján CAS tervezése jön szóba. Akár CAS, akár CEA a választandó revascularisatiós beavatkozás, tünettantól függetlenül szükséges részletes plaque analízist végezni a beavatkozást megelőzően, amely az UH-on túlmenően CTA, vagy high resolution MR vizsgálat is lehet. Magyarországon az érintett szakmákban konszenzus van a beavatkozás előtti vizsgálatok fajtájára vonatkozólag. Ennek értelmében két különböző képalkotó vizsgálat szükséges ahhoz, hogy egy beavatkozás (CAS/CEA) elvégezhető legyen. Ez alapján, nem csak a stenosis megléte, illetve annak foka szempontjából szükséges, hanem mind az egész agyi érellátás állapota az agyszövet károsodásának foka, illetve a plaque szerkezetének ismerete szempontjából is követelmény. [57]

Ajánlás 6

CAS, vagy CEA után indokolt az azonos oldali, illetve ellenoldali carotis, ultrahang vizsgálattal való követése carotis rekonstrukció után 1 és 6 hónap múlva, majd 1, illetve 2 év múlva (C, 2).
Tekintettel arra, hogy mind a carotis műtét, mind pedig carotis intervenció után restenosis kialakulása 2-10%-ban előfordul [39], ezért a korai restenosis felismerése céljából 3 - 6 havonta javasolt az operált terület ellenőrzése, amely célszerűen összeköthető az ellenoldal esetleges progressziójának felismerésével. A korai restenosis már az első 2 évben, de akár néhány hónappal a beavatkozás után is jelentkezhet. A kritikus szűkületet elérő restenosis felismerése annak hatékony kezeléséhez elengedhetetlenül szükséges.

III. A CEA és a CAS technikájára vonatkozó ajánlások

Ajánlás 7

Eversios endarteriectomia, illetve folt plastica javasolt carotis műtéteknél, szemben a direkt varrat zárási módszerrel (A, 1).
Több randomizált nemzetközi tanulmány eredményei is igazolja a fenti állítást [1, 3, 11, 12, 13]. Mivel a carotis interna átmérője 3-5 mm között ingadozik érthető, hogy a direkt varrat az adott kalibert tovább szűkíti. A folt plastica egyértelműen kitágítja a carotis interna kezdeti szakaszát. EEA esetén a carotis internát a bifurcatio egy részével együtt választjuk le, így a reimplantatio során a varratsor a lehető legnagyobb keresztmetszet mentén történik. Az utóbbi két esetben tehát a carotis interna kiáramlási pályája tág lumennel indul.

Ajánlás 8

Carotis műtét esetén ideiglenes shunt rutinszerű alkalmazására nincs evidencia (A,1).
Két tanulmány mintegy 600 betege bevonásával összehasonlította a rutinszerű shuntölési technikát a shunt nélkül végzett műtétek eredményeivel. A 30 napos postoperatív eredmények szerint nem volt szignifikáns különbség a két csoport között ipszilateralis stroke, vagy a halálozás tekintetében [41, 42].

Ajánlás 9

Emboliavédő szűrő alkalmazása választható CAS végzése alatt a cerebralis embolisatio minimalizálása érdekében (B, 1).
Emboliavédő szűrő használata nagy általánosságban javasolható, de randomizált, multicentrikus studyk-kal nem igazolható. Több tanulmány is született az emboliavédő szűrő használatával kapcsolatban, amelyek azt támasztották alá, hogy az emboliavédelem hatásos a perioperatív embolisatio kivédése céljából [48, 49], azonban a legutolsó metaanalízis (The Cochrane Collaboration) eredménye szerint nem volt szignifikáns különbség a két csoport között a halálozás, illetve bármely okból bekövetkezett stroke esetén (OR = 0.77, 95% CI: 0.41 ? 1.46, p = 0.43) [40].

IV. A terápia megválasztására vonatkozó ajánlások

Ajánlás 10

Általánosságban symptomaticus és asymptomaticus betegek esetén, akiknél < 70% szűkület van, gyógyszeres terápia indokolt, mivel meggyőző adat nem támasztja alá, hogy ebben a csoportban a CAS, vagy a CEA hatásos lenne (A, 1).
A NASCET igazolta, hogy a symptomaticus betegeknél az 50%-ot el nem érő, illetve az ACST bizonyította, hogy asymptomaticusoknál a 70%-ot el nem érő szűkületek esetén a műtét nem jelentett előnyt a gyógyszeres terápiával szemben [15, 16, 17].

Ajánlás 11

Tünetmentes betegek 70%-ot meghaladó szűkülete esetén a carotis revascularisatióról a kísérőbetegségek, várható élettartam és egyéb egyéni tényezők alapos mérlegelése alapján, a várható előnyök és hátrányok, valamint a beteg preferenciáinak részletes megbeszélését követően kell dönteni.
A11a: Asymptomaticus betegeknél ? amennyiben a carotis szűkület súlyossága > 70% - elsősorban CEA végzése javasolt, akiknél a stroke rizikó magas (UH-val igazolt instabil plaque), a várható élettartam legalább 3-5 év, és a myocardialis infarctus és a halálozás kockázata alacsony. A műtét olyan intézményben vállalható, ahol a perioperatív stroke/halálozási ráta 3%-nál kisebb (A, 1).
A11b: Asymptomaticus betegeknél ? amennyiben a carotis szűkület súlyossága > 70% - CAS választható a CEA kiváltására elsősorban a magas cardiovascularis rizikójú, illetve a műtét szempontjából anatómiai nehézségű (korábbi műtét, thracheostomia, irradiatio, vagy egyéb károsodás okozta szöveti fibrosis, restenosis, vagy ellenoldali hangszalag-bénulás, helyi gyulladás áll fenn) betegeknél. (B, 2).
A plaque szerkezete döntő lehet egy tünetmentes beteg esetében a stroke rizikó megítélése szempontjából (inhomogén, ulcerált és/vagy microembolisatiot produkáló plaque). A tünetmentes carotis stenosisos betegek rekonstrukciója esetén, a betegek kiválasztásánál fokozott körültekintéssel kell eljárni. Tünetmentes betegekben a stroke rizikó a következő:

   Abbott metaanalízis (2009.) 0,7%/év rizikó.
   Oxfordshire Pop (2010.) 0,34%/év rizikó.
   Canadian Clin. Pop. (2010.) 0,5%/év rizikó.

A cél tehát az, hogy azon tünetmentes betegeket diagnosztizáljuk, akik nagy stroke veszélyben élnek és a szelekcióban a carotis szűkület súlyosságán kívül más szempontot is figyelembe kell venni. A tünetmentes betegeknél különösen fontos annak kiderítése (CT vagy MR segítségével) van-e azonos oldali néma infarktus(ok).
Az asymptomaticus betegeknél az ACST tanulmány igazolta, hogy 70%-nál nagyobb carotis szűkület esetén 55%-os relatív rizikócsökkenés érhető el az operált betegnél, szemben a gyógyszeresen kezeltekkel. Ez az állítás azoknál az intézményeknél igaz, ahol a perioperatív stroke/halálozási ráta nem éri el a 3%-ot [17].
Asymptomaticus betegeknél a műtétnek a gyógyszeres kezeléssel szembeni előnyét újabban nagyszámú vizsgálat megkérdőjelezi [23, 24, 25]. Széles körben kutatják azokat a tényezőket, amelyek a stroke kockázatát befolyásolják, mivel magas stroke rizikót jelentő állapotokban a műtét előnye egyértelműbb a gyógyszeres kezeléssel szemben. A stroke kockázatát valószínűleg növeli a korábbi agyi embolisatio, tünetmentes agyi infarktus, a szűkület rapid progressziója, korábbi ellenoldali carotis eredetű tünet, és megváltoztathatja a plaque morfológiája [26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35].

A plaque vulnerabilitás eldöntésére az alábbi módszerek bármelyike alkalmas:

• Neovascularisatio jelenléte kontrasztdúsított UH-val, CTA-val vagy MRA-val.
• A carotis plaque ulcerációjának vizsgálata (3, vagy több fekélynél a stroke rizikó 18%, 2 fekély 7%, 1 fekély 4%) [46].
• Hosszú távú, prospektív vizsgálat szerint az azonos oldali stroke veszélyében nemcsak a stenosis súlyossága, hanem a stenosis progressziója és az intima media vastagsága is szerepet játszik [34].
• A rizikó különösen megnő, ha azonos oldali plaque echolucens terület és egyidejű mikroembolisatio észlelhető (8%/év) [45].

A plaque vizsgálata meg kell, hogy előzze annak eldöntését, hogy stent vagy endarterectomia választandó, mivel az inhomogén, exulcerált és/vagy mikroembolus pozitív plaque-ok, illetve körkörös meszesedés esetében a stent beavatkozás növeli az azonos oldali stroke valószínűségét. Stent beültetés az előbbiek figyelembe vétele mellett ebben a betegcsoportban fokozott cardialis ? cardiopulmonaris rizikó esetén jöhet szóba. Egy prospektív vizsgálat szerint a tünetmentes stenosisok 90%-át konzervatív úton kell kezelni, ameddig nem lesznek fekélyesek, emboliapozitívak, vagy tünetesek [46].
Ez idáig jelentős randomizált vizsgálat nem tudta kimutatni átlagos rizikójú asymptomaticus betegeknél, hogy a CAS előnyösebb a CEA-nál. Ezt nagy metaanalízisek is megerősítik [4, 5, 6, 7, 20]. A jelenleg is folyamatban lévő tanulmányok végleges eredményei még nem ismertek (ACT-1, ACST-2, TACIT, SPACE-2).
A 2012-es Cochrane elemzés szerint nincs elegendő adat arra, hogy tünetmentes esetekben a CAS a CEA alternatívája legyen [47]. A CREST tanulmány egy nagyon finoman szelektált asymptomaticus betegcsoportban megállapította, hogy az eredmények szempontjából a CAS egyenlő a CEA-val nagy gyakorlattal bíró intervenciós radiológusok kezében. Ez a vizsgálat a myocardialis infarctust is felvette a végpontok közé a stroke és a halál mellé. A két módszer egyenlősége csak így volt kimutatható, tehát CAS abban az esetben mérlegelhető ebben a betegcsoportban, ha a műtéti indikáció fennáll, és a beteg myocardialis infarctus tekintetében magas rizikóval rendelkezik, vagy anatómiai nehézségek emelik a műtét rizikóját. A beavatkozást nagy gyakorlattal rendelkező intervenciós radiológus végezze, mint ahogy azt az ESVS ajánlás is C típusú evidenciával tartalmazza [1, 50].

Ajánlás 12

Symptomaticus betegeknél 50-69%-os szűkület esetén a műtét válogatott esetekben végezhető, mert előnye marginális a gyógyszeres kezeléssel szemben (A, 2).
A NASCET és ECST vizsgálat igazolta, hogy 50-69%- os szűkület esetén a műtét előnye mérsékelt a gyógyszeres kezeléssel szemben [15, 16, 18, 19].

Ajánlás 13

Symptomaticus betegek 70-99%-os szűkülete esetében CEA javasolt (A, 1).
A NASCET és ECST vizsgálat igazolta, hogy 70%-os szűkület felett a műtét előnye jelentős a gyógyszeres kezeléssel szemben [15, 16, 18, 19].

Ajánlás 14

Symptomaticus betegek 70-99%-os szűkülete esetében CAS végezhető CEA alternatívájaként, az erre vonatkozó irodalmi adatok evidenciaszintje azonban nem éri el az előző pontban idézett mértéket (B, 2). CAS javasolt a CEA-val szemben minden olyan symptomaticus betegnél, ahol a szűkület súlyossága >70% és a betegnél korábban nyaki műtét, thracheostomia, irradiatio, vagy egyéb károsodás okozta szöveti fibrosis, restenosis, vagy ellenoldali hangszalag- bénulás, helyi gyulladás áll fenn (B, 2).
A felsorolt esetek olyan anatómiai, patológiai környezetet hoznak létre a carotis artéria mellett, amely növeli a műtéti rizikót, és ezekben az esetekben a CAS eredményesebben alkalmazható [21, 22].

Ajánlás 15

CAS javasolt a CEA-val szemben azon symptomaticus betegeknél (>70%-os szűkület), akiknél súlyos cardiopulmonalis megbetegedés van (C, 2).
Amennyiben a beteg cardiopulmonalis állapota lényegesen megemeli a carotis műtét rizikóját, akkor a CAS végzése eredményesebb a műtétnél. A CREST tanulmány igazolta, hogy a műtéti csoporttal szemben a CAS csoportnál a myocardialis infarctus előfordulása szignifikánsan kevesebb volt [20, 21, 22, 25].

Ajánlás 16

Asymptomaticus betegek esetén, akik magas műtéti rizikócsoportba tartoznak egy esetleges carotis műtét elvégzése esetén, az első választandó terápia a gyógyszeres kezelés (B, 1). [2]
Tünetmentes betegek esetén a carotis rekonstrukció indikációját az életkor, a kísérőbetegségek, a várható élettartam figyelembevételével, az előnyök és kockázatok alapos mérlegelése után kell felállítani. A carotis műtét nem jelent különösebben nagy megterhelést a szervezetre, ezért csak nagyon kevés olyan beteg van, akiknek az általános állapota még ezt a kis megterhelésű műtétet is ellenjavallja. Ilyen esetekben a kisebb rizikót az esetleges stroke rizikóval szemben a konzervatív kezelés jelenti.

V. Ajánlások akut neurológiai tünetek esetén

Ajánlás 17

4,5 óránál korábban észlelt stroke esetén lokális, vagy szisztematikus thrombolysis az első teendő (A, 1).
A 2013-as akut stroke kezelés ajánlása szerint lehetőleg szisztémás lysissel kell kezdeni a kezelést, még akkor is, ha az intraarterialis szóba jön [44]. A vénás lysis 3 és 4,5 óra között is elvégezhető a 3 órán belüli kritériumok fennállása esetén, kivéve ha

1. a beteg 80 évnél idősebb,
2. bármilyen antikoaguláns kezelésen van,
3. a stroke súlyos (NIH súlyosabb, mint 25)
4. a beteg diabeteses és korábban stroke-ja volt.

Iv. thrombolysis alkalmazása ? amennyiben klinikai állapot és a CT lelet alapján beválogatható ? minimalizálhatja, illetve megszüntetheti a stroke tüneteit. Ezért lényeges, hogy az időablakon belül az iv. lysis megtörténjen, mivel ezzel a módszerrel el lehet érni, hogy a laesio környékén lévő idegszövet visszanyerje az artériás keringés megfelelő szintjét.

Ajánlás 18

4, 5 órán túli esetekben, a beteg stabilizálása esetén a beteget műtétre kell előkészíteni, amelyet 2 héten belül szükséges elvégezni (B, 1).
Lysis nélküli, iv. lysisen, ia. lysisen, vagy mechanikus intracranialis thrombectomián átesett olyan betegekben, akiknek csupán TIA tüneteik voltak vagy minor stroke tüneteik maradtak, és a carotis rekonstrukció egyéb feltételei adottak, a műtét lehetőleg 2 héten belül történjen meg. Több tanulmány is igazolja, hogy a stroke-t követően ? amennyiben a beteg általános állapota, illetve neurológiai státusza stabilizálódott ? akkor a lehető legrövidebb időn belül kell a revascularisatios műtét megtörténjen [8, 9, 10].

Ajánlás 19

Ismétlődő (crescendo) TIA esetén sürgős CEA végzendő. Ilyen esetekben CAS azért nem javasolt, mert a tünetek hátterében instabil plaque szerkezet áll, amely az embolisatio okozója (C, 1).
A nemrég zárult EMBRACE (International Stroke Conference 2013.) vizsgálat szerint a loop monitorizálással ötször több paroxysmalis ritmuszavarra derült fény, mint a hagyományos Holter vizsgálatnál, ezért ismétlődő (crescendo) TIA esetén ki kell zárni, hogy a TIA-t nem folyamatos, vagy paroxismalis ritmuszavar okozta-e (Holter EKG, cardialis UH) és vizsgálandó a plaque ulcerációja, echolucenciája sz.e. emboliadetekcióval (transcranialis Doppler). Ha nagy valószínűséggel ipsilateralis carotis plaque felelős a crescendo TIA-ért, CEA végzendő. Ismétlődő (crescendo) TIA esetén sürgősen kizárandó, hogy az ismétlődő eseményeket nem permanens, vagy paroxismalis ritmuszavar okozza-e (l. fentebb), amennyiben ez kizárható és a plaque kóroki szerepe pl. ultrahanggal valószínűsíthető, akkor CEA végzendő.
A neurológiailag tünetmentes időben ismétlődő TIA esetén sürgős műtét végzése szükséges, mivel előre nem lehet kiszámítani, hogy a bekövetkezendő újabb neurológiai esemény átmeneti, vagy végleges károsodást okoz. Ismétlődő TIA-k hátterében permanens vagy paroxismalis ritmuszavar, kifekélyesedett aortaív plaque és gyakran olyan carotis plaque áll, amely az exulcerált felszín, az inhomogén plaque struktúra miatt emboliaforrás, és ilyen állapotban a CAS kerülendő és a CEA választandó [2, 14].

Ajánlás 20 Postoperatív stroke-ban (CEA után) sürgős UH vizsgálat végzendő az operált ér átjárhatóságát illetően. Amennyiben thrombosisra utaló jel van, azonnali reoperáció szükséges (B, 1).
Postoperatív stroke esetén ? amennyiben a stroke oka az operált érszakasz thrombosisa ? úgy a mielőbbi revascularisatio a károsodott agyszövet mennyiségének csökkenését eredményezheti, de figyelembe kell venni, hogy a hyperperfusiós syndroma veszélye és a vérzésveszély megnövekedett.

Ajánlás 21

A postoperatív stroke esetében, ha a vizsgálat átjárható ereket igazol, akkor CT, CTA, szívultrahang és haemostasis vizsgálatra van szükség a stroke okának megállapítására. Amennyiben intracranialis vérzés kizárható, akkor antikoagulációs terápia mérlegelhető, a thrombosis és a haemorrhagiás transzformáció együttes veszélyének mérlegelése után, mivel a vérzéses transzformáció veszélye nagy elsősorban kérgi lokalizációjú stroke, magas vércukor és vérnyomás esetén. Figyelembe veendő az is, hogy az akut stroke első 48 órájában antikoaguláns kezelés általában nem ajánlott (C, 2). [2]
Ha átjárható erek esetén alakul ki postoperatív stroke, és ez nem vérzéses eredetű, akkor nagy valószínűséggel embolisatioról van szó, mely esetben lysis a közeli műtéti időpontra való tekintettel nem végezhető, ezért szükséges a thrombosis továbbterjedésének lehetőségét antikoaguláns terápiával megszüntetni.

Ajánlás 22

CAS utáni stent thrombosis esetén az újra átjárhatóság biztosítása érdekében lysis, illetve thrombus leszívás javasolható (C, 2). [2]
Tekintettel arra, hogy ez igen kis betegcsoportot érint, ezért nem lehet egyértelmű ajánlást adni az alkalmazandó beavatkozás fajtájára. Az egyes intézmények saját bevált gyakorlatuknak megfelelően döntenek. A műtéti stent eltávolítás is indokolt lehet, carotis endarteriectomia, vagy autológ véna, esetleg PTFE műér interpositio.

VI. Ajánlás tünetes krónikus carotis interna occlusio esetén [2]

Ajánlás 23

Azokban az esetekben, amikor ismert carotis interna occlusio mellett ellenoldali tünetek (TIA, minor stroke) alakulnak ki és carotis externa szignifikáns szűkület áll fenn, akkor ez utóbbi rekonstrukciója (CEA/CAS) indokolt (C, 1).
Tekintettel a kis esetszámra és ennek következtében az ezzel kapcsolatos közlemények kevés voltára, az ilyen esetekben interdiszciplináris konzílium javasolható neurológus, érsebész, intervenciós radiológus részvételével, és így lehet kialakítani carotis externa szűkület esetén a műtéti indikációt. A beavatkozás eldöntéséhez ajánlott az autoregulációs reserv kapacitás vizsgálata.

VII. Ajánlás carotis dissectio esetén [2]

Ajánlás 24

Carotis dissectio esetén az elsődleges terápia gyógyszeres antithromboticus kezelés (thrombocita aggregáció gátlás, vagy anticoagulatio) (C, 1).
A carotis dissectio minden esetben egy instabil állapotnak tekinthető abban a vonatkozásban, hogy az esemény során az érfal rétegei fellazulnak, ami eredményezheti a műtét során behelyezett öltések instabil voltát, illetve a manipuláció során az erek szakadékonysága jelentősen megnehezíti a műtét kivitelezését. Amennyiben a beteg a dissectio után neurológiai szempontból stabil állapotba kerül, akkor a legkisebb rizikót a gyógyszeres kezelés jelenti (SVS ajánlás) [2].

Ajánlás 25

Azoknál a betegeknél, akinél az alkalmazott terápia mellett a tünetek nem oldódnak, CAS végzése jön szóba (C, 2).
Amennyiben a tünetek progrediálnak, nem szűnnek meg, akkor invazív terápia bevezetése indokolt, mely ez esetben CAS kell legyen, mivel azon néhány adat alapján, amely ezzel kapcsolatban az irodalomban megtalálható, a CAS jobb eredményeket ad, mint a nyitott műtét (SVS ajánlás) [2].

VIII. Ajánlások kombinált carotis és coronaria betegség esetén

Ajánlás 26

Symptomaticus >70%-os carotis szűkület és koszorúér műtét szükségességének együttes fennállása esetén a carotis műtét elvégzése a koszorúér műtét előtt, vagy vele egy időben javasolt. A műtét időzítése a beteg állapotától, illetve a kezelő intézmény gyakorlatától függ (B, 1).
Az irodalomban nem lelhető fel elégséges számú eset ahhoz, hogy határozott állásfoglalást lehessen adni ebben a kérdésben, azonban a nagy forgalmú cardiovascularis centrumokban a fenti esetek előfordulnak. A kevés esetszám miatt azonban randomizált, multicentrikus vizsgálatok végzésének csak kis esélye van. A rendelkezésre álló irodalom alapján 70%-nál nagyobb symptomaticus carotis interna szűkület esetén a carotis műtét elvégzése javasolt. Amennyiben a beteg kardiális állapota lehetővé teszi, akkor először a CEA-t célszerű elvégezni, amennyiben a műtéti megterhelés CEA esetén a szív állapota miatt nem vállalható, akkor a két műtétet egy ülésben javasolt elvégezni, mivel az ide vonatkozó közlemények szerint az egy üléses műtét rizikója nem különbözik szignifikánsan a két ülésben végzett műtétek rizikójától [43]. Az egyoldali >50% stenosis 3%, kétoldali stenosis 5% egyoldali carotis occlusio pedig 7% stroke veszéllyel jár CABG esetén. A rizikót tovább növelik a társult betegségek (életkor 70-74 év közt 4%, 75-79 között 4,5%, 80 felett 5,5%, a diabetes (1,5%), kreatinine >2 mg/l (2%), ejectios frakció < 40% (1,5%), sürgős sebészi beavatkozás (2,5%). A rizikószázalékok összeadandók! A felsorolt számok is jelzik a carotis stenosis jelenlétének, egy vagy kétoldali jelenléte fontosságának ismeretét CABG előtt.

Ajánlás 27

Asymptomaticus, 80%-ot meghaladó szűkületnél ellenoldali hasonló szűkület, vagy elzáródás esetében szóba jön a carotis műtét elvégzése a koszorúér műtét előtt, vagy vele egy időben. (B, 2) [3]
Az irodalomban nem lelhető fel elégséges számú eset ahhoz, hogy határozott állásfoglalást lehessen adni ebben a kérdésben sem. A rendelkezésre álló irodalom alapján a 80%-nál nagyobb asymptomaticus carotis interna szűkület esetén, különösen, ha ez bilateralis vagy ellenoldali occlusióval jár, a carotis műtét szóba jön. Amennyiben a beteg kardiális állapota lehetővé teszi, akkor először a CEA-t célszerű elvégezni, amennyiben a műtéti meg - terhelés CEA esetén a szív állapota miatt nem vállalható, akkor a két műtétet egy ülésben javasolt elvégezni.

IX. Ajánlások gyógyszeres kezelésre a revascularisatión átesett betegek számára [2]

Ajánlás 28 Carotis revascularisatión átesett betegek gyógyszeres terápiájában szerepet kell játsszon a vérnyomás kontroll (<140/80 Hgmm), béta blokkoló kezelés (szívritmus 60-80 között), statin terápia (LDL<100 mg/dl) (B, 1.)

Ajánlás 29

Perioperatív thrombocita aggregáció gátló kezelés CEA esetén aspirint kell tartalmazzon (A, 1). A clopidogrel kezelés egyéni mérlegelést igényel (B, 2).

Ajánlás 30

Perioperatív thrombocita aggregáció gátló kezelés CAS esetén duális antithromboticus terápiát igényel, amely aspirint és clopidogrelt egyaránt kell tartalmazzon. A terápia bevezetése legalább 3 nappal meg kell előzze a tervezett intervenciót, és legalább 1 hónapig kell fenntartani a kettős aggregáció gátlást. Az aspirin terápia életfogytig kell tartson (C, 1).
Az ismert rizikófaktorok kezelése természetszerűen a carotis szűkülettel rendelkező betegek esetében is elengedhetetlen, hiszen az esetek messze túlnyomó többségében a patológia hátteret az arteriosclerosis adja. Az anti - thromboticus terápia, amely CEA és CAS esetében thrombocyta aggregáció gátlást jelent, mindkét esetben (CEA/CAS) szükségszerű, hiszen mindkét beavatkozás az intima, esetenként a media durva sérülésével jár, ez által még a legfinomabb technikával végzett endarteriectomia esetén is thrombogén felszínt hagy maga után. A kialakuló thrombosis elsődleges gátlási lehetősége a thrombogén felszínen kialakuló thrombocyta aggregáció gátlása kell legyen. Műtét esetén a visszahagyott felszín lényegesen egyenletesebb, mint intervenció esetén, ahol a plaque bent marad, ezért a monoterápia megengedhető. Intervenció esetén a stent felszín, illetve az összeroppantott plaque thrombogenitása lényegesen nagyobb, ezért szükséges a duális terápia, 1 hónap után a felszínek lesimulnak és a helyzet hasonlóvá válik a műtét utáni állapothoz, ezért elégséges a későbbiek során a monoterápia. Clopidogrel alkalmazása az egyéni co- morbiditás függvénye [2, 14].

Irodalom

1. Liapis CD et al. ESVS Guidelines. Invasive treatment for carotid stenosis: indications, techniques. Eur J Vasc Endovasc Surg 2009; 37: S1-S19.
   
   
2. Ricotta JJ et al. Updated Society for Vascular Surgery guidelines for management of extracranial carotid disease: executive summary. J Vasc Surg 2011; 54: 832-6.
   
   
3. Brott TG et al. 2011 ASA/AHA/SVS etc. guideline on the management of patients with extracranial carotid and vertebral artery disease. Stroke 2011; 42: e464- e540.
   
   
4. Kakisis JD et al. Eur J Vasc Endovasc Surg 2012; 44: 238-43.
   
   
5. Economopoulos KP et al. Carotid artery stenting versus carotid endarterectomy. A comprehensive meta-analysis of short-term and long-term outcomes. Stroke 2011; 42: 687-92.
   
   
6. Murad MH et al.A systematic review and meta-analysis of randomized trials of carotid endarterectomy vs stenting. J Vasc Surg 2011; 53: 792-7.
   
   
7. Yavin D et al. Carotid endarterectomy versus stenting: a meta-analysis of randomized trials. Can J Neurol Sci 2011; 38: 230-5.
   
   
8. Rothwell PM et al. Endarterectomy for symptomatic carotid stenosis in relation to clinical subgroups and timing of surgery. Lancet 2004; 363: 915-24.
   
   
9. Rothwell PM et al. Sex difference in the effect of time from symptoms to surgery on benefit from carotid endarterectomy for transient ischemic attack and nondisabling stroke. Stroke 2004; 35: 2855-61.
   
   
10. Rerkasem K et al. Systematic review of the operative risks of carotid endarterectomy for recently symptomatic stenosis in relation to the timing of surgery. Stroke 2009; 40: e564-e572.
    
    
11. Rerkasem K et al. Patch angioplasty versus primary closure for carotid endarterectomy. The Cochrane Collaboration 2009.
    
    
12. Bond R et al. Patches of different types for carotid patch angioplasty. The Cochrane Collaboration 2004.
    
    
13. Cao P et al. Eversion versus conventional endarterectomy for preventing stroke. The Cochrane Collaboration 2000.
    
    
14. Karkos CD et al. Urgent carotid surgery in patients with crescendo transient ischemic attacks and stroke-in-evolution: a systematic review. Eur J Vasc Endovasc Surg 2009; 37: 279-88.
    
    
15. NASCET Collaborators. Beneficial effect of carotid endarterectomy in symptomatic patients with high-grade carotid stenosis. N Engl J Med 1991; 325: 445-53.
    
    
16. Barnett HJM et al. Benefit of carotid endarterectomy in patients with symptomatic moderate or severe stenosis. N Engl J Med 1998; 339: 1415-25.
    
    
17. ACST Collaborative Group. Prevention of disabling and fatal strokes by successfull carotid endarterectomy in patients without recent neurological symptoms: randomised randomised controlled trial. Lancet 2004; 363: 1491-502.
    
    
18. ECST Collaborative Group. Randomised trial of endarterectomy for recently symptomatic carotid stenosis: final results of the MRC European Carotid Surgery Trial (ECST). Lancet 1998; 351: 1379-87.
    
    
19. Rothwell PM et al. Reanalysis of the final results of the European Carotid Surgery Trial. Stroke 2003; 34: 514-23.
    
    
20. Brott TG et al. Stenting versus endarterectomy for treatment of carotid-artery stenosis. N Engl J Med 2010; 363: 11-23.
    
    
21. Yadav JS et al. Protected carotid-artery stenting versus endarterectomy in high-risk patients. N Engl J Med 2004; 351: 1493-501.
    
    
22. Gurm HS et al. long-term results of carotid stenting versus endarterectomy in high-risk patients. N Engl j Med 2008; 358: 1572-9.
    
    
23. Naylor AR. Time to rethink management strategies in asymptomatic carotid artery disease. Nat Rev Cardiol 2012; 9: 116-24.
    
    
24. Abbott AL. Medical (nonsurgical) intervention alone is now best for prevention of stroke associated with asymptomatic severe carotid stenosis. Results of a systematic review and analysis. Stroke 2009; 40: e573-e583.
    
    
25. Veith FJ et al. Influence and critique of CREST and ICSS trials. Semin Vasc Surg 2011; 24: 153-6.
    
    
26. Bogiatzi Ch et al. Identifying high-risk asymptomatic carotid stenosis. Expert Opin Med Diagn 2012; 6: 139- 51.
    
    
27. Naylor AR. Asymptomatic carotid artery stenosis: state of the art management. J Cardiovasc Surg 2013; 54(Suppl. 1 to No. 1):1-7.
    
    
28. Nicolaides AN et al. Severity of asymptomatic carotid stenosis and risk of ipsilateral hemispheric ischaemic events: results from the ACSRS study. Eur J Vasc Endovasc Surg 2005; 30: 275-84.
    
    
29. Nicolaides AN et al. Asymptomatic internal carotid artery stenosis and cerebrovascular risk stratification. J Vasc Surg 2010; 52: 1486-96.
    
    
30. Markus HS et al. Asymptomatic embolisation for prediction of stroke in the Asymptomatic Carotid Emboli Study (ACES): a prospective observational study. Lancet Neurol 2010; 9: 663-71.
    
    
31. Abbott AL et al. Embolic signals and prediction of ipsilateral stroke or transient ischemic attack in asymptomatic carotid stenosis. A multicenter prospective cohort study. Stroke 2005; 36: 1128-33.
    
    
32. Jayasooriya G et al. Silent cerebral events in asymptomatic carotid stenosis. J Vasc Surg 2011; 54: 227-36.
    
    
33. Kakkos SK et al. The size of juxtaluminal hypoechoic area in ultrasound images of asymptomatic carotid plaques predicts the occurance of stroke. J Vasc Surg 2013; 57: 609-18.
    
    
34. Silvestrini M et al. Ultrasonographic markers of vascular risk in patients with asymptomatic carotid stenosis. Journal of Cerebral Blood Flow & Metabolism 2013; 33: 619-24.
    
    
35. Gupta A et al. Cerebrovascular reserve and stroke risk in patients with carotid stenosis or occlusion. A systematic review and meta-analysis. Stroke 2012; 43: 2884- 91.
    
    
36. Veith FJ, Amor M, Ohki T, Beebe HG, Bell PR, Bolia A et al. Current status of carotid bifurcation angioplasty and stenting based on a consensus of opinion leaders. J Vasc Surg. 2001;33(2 Suppl): S111? S116
    
    
37. Hertzer NR, Loop FD, Beven EG, O'Hara PJ, Krajewski LP. Surgical staging for simultaneous coronary and carotid disease: a study including prospective randomization. J Vasc Surg. 1989; 9: 455?463
    
    
38. Schwartz LB, Bridgman AH, Kieffer RW, Wilcox RA, McCann RL, Tawil MP, et al. Asymptomatic carotid artery stenosis and stroke in patients undergoing cardiopulmonary bypass. J Vasc Surg. 1995; 21: 146? 153
    
    
39. Naylor R, Hayes PD, Payne DA, Allroggen H, Steel S, Thompson MM, et al. Randomized trial of vein versus dacron patching during carotid endarterectomy: long-term results. J Vasc Surg. 2004; 39: 985?993
    
    
40. Ederle J, Featherstone RL, Brown MM. Percutaneous transluminal angioplasty and stenting for carotid artery stenosis. Cochrane Database Syst Rev. 2007; 4: CD000515
    
    
41. Sandmann W, Kolvenbach R, Willeke F. Risks and benefits of shunting in carotid endarterectomy (letter). Stroke. 1993; 24: 1098
    
    
42. Gumerlock MK, Neuwelt EA. Carotid endarterectomy: to shunt or not to shunt. Stroke. 1988; 19: 1485?1490
    
    
43. Naylor AR, Cuffe RL, Rothwell PM, Bell PR. A systematic review of outcomes following staged and synchronous carotid endarterectomy and coronary artery bypass. Eur J Vasc Endovasc Surg. 2003; 25: 380?389
    
    
44. Jauch EC et al. Guidelines for the early management of patients with acute ischemic stroke: a guideline for healthcare professionals from the American Heart Association/ American Stroke Association. Stroke. 2013 Mar;44(3):870-947
    
    
45. Topakian R, King A, Kwon SU, Schaafsma A, Shipley M, Markus HS; ACES Investigators.Ultrasonic plaque echolucency and emboli signals predict stroke in asymptomatic carotid stenosis. Neurology. 2011 Aug 23;77(8):751-8.
    
    
46. Madani A, Beletsky V, Tamayo A, Munoz C, Spence JD. High-risk asymptomatic carotid stenosis: ulceration on 3D ultrasound vs TCD microemboli.Neurology. 2011 Aug 23;77(8):744-50. doi: 10.1212/ WNL. 0b013e3 1822b0090. Epub 2011 Aug 17.
    
    
47. 
    Bonati LH, Lyrer P, Ederle J, Featherstone R, Brown MM. Percutaneous transluminal balloon angioplasty and stenting for carotid artery stenosis.- Cochrane Database Syst Rev. 2012 Sep 12;9:CD000515. doi:10.1002/14651858.CD000515.pub4
48. Kastrup A, Gröschel K, Krapf H, Brehm BR, Dichgans J, Schulz JB. Early outcome of carotid angioplasty and stenting with and without cerebral protection devices: a systematic review of the literature. Stroke. 2003; 34:813?819
    
    
49. Jansen O et al. Protection or nonprotection in carotid stent angioplasty: the influence of interventional techniques on outcome data from the SPACE Trial. Stroke. 2009; 40:841-846
    
    
50. Brott TG et al: ASA / ACCF / AHA / AANN / AANS / ACR / ASNR / CNS / SAIP / SCAI / SIR / SNIS / SVM / SVS guideline on the management of patients with extracranial carotis and vertebral artery disease. Stroke. 2011; 42. 464-540.

EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA - EGÉSZSÉGÜGYÉRT FELELŐS ÁLLAMTITKÁRSÁG

Érbetegségek: 2018/1. 5-15. oldal