A v. saphena magna megőrzéséről akkor beszélünk, amikor ez az ér nem ép, és ennek ellenére megtartjuk. Mi lehet az indoka, hogy egy, a szervezet számára ép esetben is funkció nélküli, de már pathológiás jeleket is mutató vénát megőrizzünk? Ez két okból lehet javasolt: (a) későbbi bypass-műtétre történő felhasználás, (b) a műtét mértékének csökkentése. Jelen tanulmány az első cél érdekében történt. A v. saphena magna aktív megőrzésére irányuló beavatkozást 505 esetben végeztek. Három különböző módszert alkalmaztak: (1) távoli sclerotherápiát, ami azt jelenti, hogy a v. saphena magnától távol, egy perforans vénába, vagy oldalágba adták a gyógyszert és ettől várták a sapheno-femoralis junkció insufficienciájának megszűnését, (2) magas lekötést, ami a v. saphena magnának a v. femoralis szintjében történő lekötését jelenti, (3) inkomplet ligaturát, ami alatt a v. saphena magna beömlő szakaszának inkomplet ligaturákkal történő szűkítését értjük. A távoli sclerotherapia az esetek felében sikeres volt, de az eredmény nem bizonyult tartósnak, csak legfeljebb három évig volt eredményes. A magas lekötés és az inkomplet ligatura eredményei csaknem azonosak voltak, általában 5 évvel a beavatkozás után jelentkeztek a kiújulás jelei. Két esetben sikerült a megőrzött eret coronaria bypass-műtétre felhasználni. Mindkét alkalommal már a varix-műtét során ismert volt a coronaria-műtét igénye. A 6 - 21 évvel később utánvizsgált 78 beteg közül, egyben sem lehetett az atherosclerosis klinikai vagy műszeres vizsgálattal kimutatható jeleit észlelni. Azonban a varicositas 98 %-ban kiújult. Fentiek alapján úgy tűnik az elégtelen v. saphena magna megőrzése általában nem célravezető, mert a varicositas záros határidőn belül kiújul. Murphy törvényét erre az esetre úgy módosíthatjuk: ami egyszer elromlott az el fog romlani ismét.
Akkor lehet mégis indokolt a megőrző műtét, amikor a beteg atherosclerosisa már a varix-műtét időpontjában ismert. Az ép v. saphena magna törzs, ill a gyakran ép lábszár szakasz megőrzése azonban minden esetben javasolt.
Ez a cikk a 2010. 02. 10.-én Aucklandben, az Ausztrál-Ázsiai Phlebológiai Kollégium, valamint 2010. 09. 25.- én Párizsban az IUA Európai Kongresszusán, valamint 2010. 11. 12.-én a MAÉT Hazai Vénás Fórumán elhangzott előadás alapján készült.
Érbetegségek: 2010/4. 61-67. oldal