A vénás rendszer aneurizmái kóreredetükei tekintve 85%-ban congenitalisak, míg 15%-uk infekció vagy trauma következtében alakul ki. A valódi vénás aneurizma az érfal valamennyi rétegét magában foglaló, körülírt értágulat. Morfológiailag fusiformis és saceularis formákat különböztetjük meg.
Ritka előfordulásuk ellenére potenciális pulmonalis embóliaforrásként bírnak klinikai jelentőséggel. Diagnosztizálásukra a duplex scan a legmegfelelőbb non invazív módszer. A szerzők részletesen foglalkoznak a műtéti indikáció kérdésével és a választandó sebészi beavatkozások ismertetésével. Hangsúlyozzák, hogy a vénasebészetben is a rekonstrukcióra való törekvés a korszerű szemlélet, amelyet a műtét után adekvát anticoagulans kezeléssel kell kiegészíteni.

Érbetegségek: 1997/1. 7-12. oldal

KULCSSZAVAK

vénás, aneurizma, phleographia, duplex scan, MM, vénás rekonstrukció

A gastrocnemius és soleus izomzat tág, insuffíciens vénás sinusait az izompumpa nem tudja kiüríteni. Az állandó pangás és hypertensio mikrocirkulációs zavart okoz, károsítja az izomzatot, tovább rontva a pumpafunkciót. Az izomvéna-insufficieneiának számos oka lehet (korral járó spontán degeneratio, primer varico- sitas, postthromboticus syndroma, térdhajlati kompresszió stb.). A sinusokban keletkező thrombusok ismétlődő puhnonalis mikroembolizációt okozhatnak, de az elvezető mélyvénákra is ráterjedhetnek. A sinus- tágulat és thrombosis nem okoz típusos panaszokat. Az insufficiens izomvénák kimutatására a (video)flebográfía és a color Doppler vizsgálat alkalmas. A terápia alapja a tartós kompressziós kezelés, amelyet adott esetben sikeres varieektomia után is alkalmazni kell. Izolált izomvénathrombosis esetén korrekt kompressziós kötés és alacsony molekulasúlyú Heparin adás mellett a beteg mobilizálható.

Érbetegségek: 1996/4. 13-23. oldal

KULCSSZAVAK

tágult izomsinus, sinus-thrombosis, color Doppler-vizsgálat, kompressziós kötés, videoflebográfia

A közlemény először leírja e varicositas forma klinikai megjelenését. Ezek az erek 0,1-től 1,0 mm-es tágaságúak, pókra vagy seprűre emlékeztető elrendeződésűek. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy a látszattal ellentétben nemcsak a végtag külső oldalán mutatkoznak, hanem másutt is, leggyakrabban a hajlító felszínen. Férfiakon is előfordul, bár az öltözködés miatt ritkábban látható. Megjelenése a népesség 15-25%-át érinti. Gyakrabban jelenik meg mindkét oldalon, mint az egyiken. Elhelyezkedése nem követi a saphena törzsek lefutását. Incidenciája a 14. és 41. életév között magas, ellentétben a primér varieositással, amely a 10-25. életév közötti gyakorisági csúcsot mutat, addig egyenletesen emelkedik, majd egyenletesen csökken. Nem találtak összefüggést sem a szülés, sem a testsúly és a pókvénák megjelenése között. Egyértelmű azonban a családi anamnesis pozitivilása. A pókvénák előfordulásának jellegzetességei néhány tekintetben eltérnek a szokványos varicositástól, melynek alapján felmerül, hogy a két varicositas típus eredete egymástól különböző lehet.

Érbetegségek: 1996/3. 21-25. oldal

KULCSSZAVAK

varicositas, pókvéna, incidencia, klinikai kép

A krónikus vénás betegségek osztályozására számos sémát javasoltak. Egyesek kizárólag a klinikai tüneteken alapultak, mások funkcionális szempontokat is figyelembe vettek. Ez félreértésekre adott okot, a mindennapi gyakorlatban megnehezítette az esetek interpretációját, és lehetetlenné tette az irodalmi adatok összehasonlító elemzését. A modern noninvazív vizsgáló módszerek révén jobban megismertük a vénás keringési zavarok patofiziológiáját. Felmerült egy nemzetközileg elfogadható, az eddigieknél objektívebb, a krónikus vénás elégtelenség minden lényeges aspektusát tartalmazó klasszifikáció kidolgozásának igénye. A CEAP beosztás lehetővé teszi, hogy a jövőben közös nyelveli beszéljünk a flebológia elméleti és gyakorlati problémáiról.

Érbetegségek: 1996/1. 21-24. oldal

A szerzők egy prospektív-randomizált tanulmányban 749 betegen végzett hasi sebészeti beavatkozásokat követően vizsgálták az alacsony molekulasúlyú heparoinoid nátrium-pentosanpoliszulfát. (Na-PPS) szubsztancia és az, ugyancsak alacsony molekulasúlyú lieparinkészítmény (a Fragmin) hatékonysági és biztonsági ekvivalenciáját az alsóvégtagi mélyvénás trombózisok megelőzésében. A Na-PPS-t vagy naponta egyszeri (I. csoport, 11 = 250), vagy két alkalommal adagolták (II. csoport, n = 247). Az alacsony molekulasúlyú Fragmin heparint napi egyszeri 16 mg-os dózisban subcutan injekció formájában (s. c.) adták be (III. csoport, n = 252). Valameimyi beteg trombózisgátló harisnyát viselt a műtét után. Célmértékként szerepeltették az első hét postoperatív nap során fellépő mélyvénás trombózis gyakoriságát, amelyet naponta végzett ¹²⁵J-fibrinogén teszt segítségével verifikáltak. Az I. csoportban 6 betegnél lépett fel vénatrombózis (2,4%), a II. csoportban 3 esetben (1,2%), míg a III. csoportban szintén 3 esetben észleltek mélyvénás trombózist (1,2%). Egyik betegnél sem lépett fel tiidőembólia. Ekvivalencia-tartományként +8%-os standard részarányt (ð = 8%) határoztak meg. Az alsóvégtagi mélyvénás trombózisok incidenciája az I-II. csoportoknál a III. csoporthoz viszonyítva ekvivalens volt (p = 0,0001), a vonatkozó incidenciákra kalkulált egyoldali 90%-os konfidencia intervallum (90% C. I.) az I. csoportnál 3,36%-ra, (I csoport: naponta csak egyszer Na-PPS), a II. csoportban (naponta kétszer Na-PPS) 1,84%-ra terjedt ki. A két csoport között szignifikáns eltérést, illetve különbséget nem lehetett kimutatni (p = 0,2579). Végezetül az összehasonlító csoport vizsgálat a mélyvénás trombózis-megelőzés vonatkozásában ekvivalenciát igazolt a Na-PPS-sel, illetve alacsony molekulasúlyú heparinnal kezelt betegek csoportjaiban. A gyógyszertűrés mindegyik kezelési csoportban egyformán jó volt. Mindhárom csoportban azonos volt a műtét alatti és utáni vérvesztés, a sebhaetomák száma, továbbá a szükséges traszfúziók száma és volumene. Ezzel bebizonyosodott, hogy a naponta egyszeri 50 mg-os dózisban bejuttatott Na-PPS a hasi sebészeti beavatkozáson átesett betegek postoperatív mélyvénás trombózisának megelőzésében - trombózisgátlő harisnya viselése melleit - éppoly hatékony és biztonságos szer, mint a naponta egyszeri 16 mg dózisban s. c. adagolt alacsony molekulasúlyú heparin-készítmény.

Érbetegségek: 1995/2. 11-17. oldal

KULCSSZAVAK

nátrium-pentosanpoliszulfát (Na-PPS), alacsony molekulasúlyú heparin, mélyvénás trombózis, tüdőembólia, ¹²⁵J-fibrinogén-teszt, hasi sebészet, trombózis-megelőzés.

A kis dózisú, nem frakcionált heparin a vénás thromboembóliák gyakoriságát szignifikánsan csökkentette. A standard heparint azonban naponta kétszer-háromszor kell adni, s bár csekély a vérzés kockázata, határozottan fennáll, és baleseti sebészeti betegeken, csípő-ízületi műtéteknél a hatás nem egyértelmű. Új lehetőség a trombózis-profilaxisban a kis molekulasúlyú heparinok (LMWH) alkalmazása. 29 általános sebészeti és 14 ortopédiai klinikai vizsgálat alapján áttekintjük az LMWIl profilaxis kérdéseit. A standard lieparinnal összehasonlítva az LMWH-k thromboprolilaktikus hatása legalább ugyanolyan kedvező, ugyanakkor a vérzéses szövődmények kockázata kisebb. Hatásuk elhúzódó, napi egy injekció is elégséges. A thrombocy- tákra és Upolysisre kevésbé, a viscositásra fokozottabban hatnak. A trombózis-profilaxis nemcsak életet ment, de pénzt is sprórol.

Érbetegségek: 1995/1. 17-23. oldal

KULCSSZAVAK

trombózis-profilaxis, nem frakcionált heparin, kis molekulasúlyú heparin, klinikai vizsgálat, költség/haszon

Az inguinalis és a femoralis területen feltárt mélyvénák elvesztik kapcsolatukat a környező kötőszöveti struktúrákkal. A kipreparált szakasz könnyen collabál, a műtéti területen kialakult haemotóma összenyomhatja a vénát. A szerző mélyvénás thrombectomiák kapcsán rugalmas PTFE-spirállal vette körül a kritikus vénaszakaszt. Tapasztalatai szerült az egyszerű eljárás jól bevált a műtétet követő korai és késői elzáródások megelőzésére és a lokális vénás reconstructióknál is ajánlható.

Érbetegségek: 1994/2. 7-10. oldal

KULCSSZAVAK

mélyvénás thrombectomia, PTFE prothesis

A szerzők kiterjedt irodalmi elemzés alapján összefoglalják a vena cava superior syndroma etiológiáját és klinikumát. Részletesen ismertetik az érsebészeti megoldások lehetőségeit és típusait. Saját 5 esetük elemzése kapcsán bemutatják az általuk kidolgozott és 3 esetben alkalmazott "T" formájú interpositum műtéti készítését. Ennek lényege az, hogy a kétoldali vena brachiooephalica közé előbb egy vízszintes, haránt interpositumot implantáLnak, majd ennek középső szakaszáról vezetnek egy függőleges interpositumot a vena cava superior pitvari csonkjára vagy magára a pitvar falára. Az egyik ilyen "T" formájú implantatum 2 évvel a beültetés után reoc- cludált, de fíbrinolysissel sikerült ismét átjárhatóvá tenni. Az öt eset közül 4 malignus betegség következtében alakult ki, azonban az 1 jóindulatú elváltozás önmagában is világirodalmi ritkaságnak számít, mert szövettanilag a v. cava superior falából kiinduló leiomyomának bizonyult.

Érbetegségek: 1994/1. 14-23. oldal

KULCSSZAVAK

vena cava superior syndroma, etiológia, therapiás algoritmus, "T" formájú interpositum, vena falból kiinduló leiomyoma