Az ultrahang-technológia gyors fejlôdésével a duplex vizsgálat a mindennapos phlebologiai gyakorlat része lett. Néhány példa annak illusztrálására, hogy az elmúlt évtizedben nézeteink milyen területeken változtak az új felfedezések nyomán:

• a vénás reflux nem feltétlenül az elégtelenül működô billentyűtôl (pl. a saphenofemoralis junctio billentyűjétôl) distalisan alakul ki,
• a hasfali és medencei vénák jelentôs szerepet játszhatnak a "gravitációs" v. saphena magna reflux kialakulásában,
• a primer felületes vénás billentyűelégtelenség gyakran a mélyvénás reflux egy benignus formájával jár együtt,
• szegmentális, regionalis reflux gyakori a véna törzsekben,
• a v. ovarica reflux jelentôsége (fôleg a bal oldalon),
• az alsó végtagi vénás fekélyek hátterében sokszor nem áll mélyvénás reflux és/vagy a perforáló vénák elégtelensége,
• lehet, hogy a primer visszértágulatok kialakulásában a perforans vénák jelentôsége kisebb, mint régebben gondoltuk,
• a kozmetikailag zavaró teleangiectasiák és reticularis varixok hátterében törzsvéna elégtelenség állhat,
• a recidivák természetének jobb megismerése (neovascularizáció, recanalizáció, új reflux helyek, korábbi elégtelen vagy nem megfelelô sebészi beavatkozás).

Az ultrahangot a varixok kezelése során végig, azaz a diagnózistól kezdve az utánkövetésig alkalmazzuk. Segítségével anatómiai variációkat, ritka vénás elváltozásokat és nem vénás rendellenességeket diagnosztizálhatunk, továbbá egyes beavatkozásokat (sclerotherapia, endovénás műtétek) ennek irányításával tudunk elvégezni. Használata eleinte a kézi Doppler készüléket szorította ki, ma már messze túlnôtte azt, gyakran a legfontosabb vagy egyetlen műszeres vizsgálat, amely alkalmas a vénás patológia pontos meghatározására.

Érbetegségek: 2008/2. 35-39. oldal

KULCSSZAVAK

duplex ultrahang, krónikus vénás elégtelenség, vénás patológia, diagnózis, reflux

Cél: A bonni véna tanulmány a 18 és 79 éves kor közötti városi és vidéki lakosság körében a krónikus vénás megbetegedések gyakoriságát és súlyosságát vizsgálta. Összesen 3072 személy vett részt a vizsgálatban, a megjelenési arány 59% volt.
Eredmények: Szembeötlô, hogy a visszérelváltozások rendkívül gyakoriak, a résztvevôk 90,4%-ánál jelentkeztek. Izolált teleangiektázia vagy retikuláris varicositas 59% -nál, míg szövôdmény mentes varicositas (C2) 14,3%-nál volt észlelhetô. Feltűnô, hogy a vizsgálat ideje alatt a vénás elváltozásokat tekintve 13,4%-nál pretibiális ödéma állt fenn. Ezzel szemben az elôrehaladott krónikus vénás elégtelenség aránya 3,3%. A florid és a gyógyult ulcus cruris gyakorisága 0,7%. Érbetegségekre jellemzô tipikus lábpanaszok az utolsó négy hét során minden 2. résztvevônél (56,4%) jelentkeztek. Az anamnesztikus adatok szerint minden 6. férfinál (16,2%) és majdnem minden 2. nônél (42,1%) lábdagadást találtunk. Minden 6. résztvevô beszámolt arról, hogy az utolsó négy hétben, egyik vagy mindkét lábon, rövid ideig tartó lábdagadása volt. Ez az összes résztvevô 14%-át (a férfiak 7,9%-át, a nôk 20,2%-át) jelenti.
Következtetések: A számok tükrében megállapítható, hogy a vénabetegségek továbbra is nagyarányú elterjedtsége (90,4%) mellett a súlyos krónikus vénás elégtelenség aránya az utóbbi 20 évben csökkent. Minden 6. férfi és minden 5. nô szenved krónikus vénás elégtelenségben (C3-C6).

Érbetegségek: 2008/2. 29-34. oldal

KULCSSZAVAK

Véna betegségek, epidemiológia, CVI, CEAP, varicositas

A normális és varicosusan tágult v. saphena magna vasa varorumainak (VV) morfológiai jellegzetességeit fixált és friss készítményeken, különböző anatómiai vizsgálómódszerekkel (indigó kék és Mercox resin befecskendezésével, mikrodisszekciókkal, fény és pásztázó elektronmikroszkópiával) és ezek kombinációival vizsgálták. Normál esetben a tápláló VV erek a v. saphena magna felületén oszlanak ágakra, laza, rendezetlen adventiciális hálózatot képeznek. Ezután kapilláris szövedéket alkotnak, mely a média külső kétharmadát látja el. A VV kapillárisok bőséges véna hálózatba szedődnek össze és gyűlnek az adventiciális vénákba. Direkt összeköttetést a VV rendszer és a v. saphena magna lumene között egyetlen esetben sem figyeltek meg. Intima hyperplasiát mind a normális, mind a varicosus vénák szövetmintáiban rendszeresen észleltek. Primaer varicositások VV-aiban nem észleltek eltéréseket. Ezzel szemben szekunder és thrombophlebitis utáni esetekben (igen jelentős intima hyperplasia, média degeneráció, thrombosis) a VV-k alábbi elváltozásai voltak szembeötlőek: az említettekhez képest a VV-k felszaporodtak és mélyebbre nőttek a mediába és a hyperpláziás intimába, valamint az organizálódó thrombusba. Továbbá az adventiciális vénák rendezetlensége, kanyargóssága és dilatációja volt megfigyelhető. A szerzők megállapítják, hogy a VV-ok számbeli növekedése és megváltozott morfológiája a v. saphena magna fal elváltozásainak másodlagos reakciói közé, és nem a primaer varicositas kiváltó tényezői közé tartoznak.

Érbetegségek: 2007/3. 117-122. oldal

KULCSSZAVAK

vasa vasorum, morfológia, normál és varicosus humán v. saphena magna

Célkitűzés. Életminőség-változások vizsgálata két különböző módszerrel végzett saphena magna stripping után.
Beteganyag és módszer. Vena saphena magna elégtelenség következtében létrejött primer varicositas miatt a betegek egyik csoportja hagyományos strippingen, míg másik csoportja cryostrippingen esett át. A betegek műtéti adatait elemeztük, valamint az életminőség-változást az SF-36 kérdőív segítségével a műtét előtti állapotot 6 hónappal a műtét utánihoz viszonyítva.
Eredmények. A statisztikai elemzés során 77 hagyományos strippingen és 69 cryostrippingen átesett beteg adatait vizsgáltuk. A preoperatív életminőség adatokat összehasonlítva 6 hónappal a műtét utánival javulást észleltünk mindkét betegcsoportban valamennyi életminőségkategóriában, melyek közül hatban bizonyult a javulás szignifikánsnak. A javulás mértékében nem találtunk különbséget a két betegcsoport között.
Következtetések. Szignifikáns életminőségjavulás mutatható ki saphena magna stripping után mind cryostripping, mind hagyományos stripping után, anélkül, hogy a két csoport között.

Érbetegségek: 2007/2. 87-90. oldal

A rosszindulatú vesedaganatok 70-75%-át képező hypernephroid carcinomák tüneteket általában csak bizonyos méret elérése után okoznak, ekkor az esetek 15-20%-ában a vesevénákban, ritkábban a vena cava inferiorban is, tumorthrombus jelenik meg. A thrombus kiterjedése a rendelkezésre álló diagnosztikus eszközökkel műtét előtt pontosan meghatározható. A műtét a tumoros vese radikális, perirenalis zsírszövettel és nyirokcsomókkal együtt történő eltávolításából áll. Együlésben, cavotomiából a tumorthrombus is eltávolításra kerül. Infrarenalis occlusio esetében a cava leköthető és suprarenalisan PTFE pótlás végzendő. Pitvarba terjedő thrombus median sternotomiából, cardiopulmonalis bypass védelmében távolítható el.
Szerzők a Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikáján 2000. január 1. és 2006. október 1. között műtétre került 12 vena cava thrombectomián is átesett vesetumoros beteg adatait ismertetik. Felhívják a figyelmet a preoperatív diagnosztika és a műtéti előkészítés fontosságára, leírják az intézetükben alkalmazott műtéti technikát, továbbá kiemelik a multidiszciplináris postoperativ kezelés valamint az onkológiai gondozás és utánkövetés jelentőségét.

Érbetegségek: 2007/1. 26-29. oldal

KULCSSZAVAK

vesedaganat, vena cava, tumorthrombus

A mélyvénás thrombosis és pulmonalis embolisatio ma is vezető helyet foglal el a kórházi halálozási statisztikákban. A szerzők célja a mélyvénás thrombosis rizikófaktorainak részletes ismertetése, különös tekintettel az esetleges genetikai háttérre, majd ennek tükrében saját beteganyagukban ezen genetikai eltérések azonosítása. Irodalmi adatok alapján a mélyvénás thrombosis mögötti leggyakoribb genetikai eltérés a Leiden mutáció. Saját beteganyagukban a 7 mélyvénás thrombosison átesett fiatal, vizsgált beteg közül 5 esetben sikerült ezt a mutációt igazolni. Egyéb eltérést - valószínűleg a kis esetszám miatt - nem tudtak igazolni. Az ismert genetikai kockázati tényezők mellett meglévő egyéb rizikófaktorok közötti kapcsolat pontos felmérésére további, nagyobb esetszámú tanulmányok szükségesek.

Érbetegségek: 2006/4. 123-127. oldal

KULCSSZAVAK

mélyvénás thrombosis, Leiden mutáció, thrombophylia

A varicosus vénák eltávolításának számos módszere ismeretes, amelyek közül a fogazott kés elsősorban a nem szondázható erek eltávolítására alkalmazható. Ritkán használatos, mert nem, vagy nem kellően ismerik, ezért alkalmazásának technikái kerülnek az alábbiakban bemutatásra. Módszerek:

1. Ritkán intraluminarisan kerül bevezetésre. Így a lágyékban a nem szondázható saphena magra és oldalágai távolíthatók el.
2. Extraluminaris használata során a műszer külön sebhól kerül bevezetésre. Ezzel az oldalágak távolíthatók el, és perforans vénák szakíthatók meg.
3. Horogszerűen is alkalmazható, amikor is a varfix előemelése és a folytatásába eső vénaszakasz kihúzása végezhető.
4. A lábszárfekélyek alatti heges, lipo-dermato-seleroticus területben a perforans vénákat meg lehet szakítani, illetve az itt futó varixokat elroncsolni.

A műszer megfelelő előképzettség utáni alkalmazása elsősorban előrehaladott, szövődményes, illetve recidiv esetekben javasolt.

Érbetegségek: 2006/2. 55-60. oldal

KULCSSZAVAK

varicositas, varicectomia, CVI, műszer, fogazott kés

A nyaki érsérülések retrospektív analízisét végeztiik a Petz Aladár Megyei Oktató Kórház tíz éves anyagában.
Anyag és módszer: Ezen idő alatt tizenhat nyaki ér-sérülés ellátása történt. Nyolc esetben azonnali műtétet végeztünk (sürgősségi betegcsoport), nyolc betegnél angiographia történt a beavatkozás előtt (halasztott sürgősséggel operált csoport). A carotis communis és interna összes sériilését rekonstruáltuk, ligatiót csak carotis interna vagy vena jugularis interna laesiójánál alkalmaztunk. A vertebralis artéria sérülést coil embolisatióval láttuk el.
Eredmények: A sürgősséggel operált betegcsoportban a sérilést két esetben követő neurológiai deficit a műtétet követően javult. A halasztott sürgősséggel operált csoportban két esetben szövődménymentes coil embolisatiót végeztünk, egy esetben kialakult neurológiai károsodás oldódott.
Konklúzió: Az operatív megoldás adja a legjobb eredményt.

Érbetegségek: 2005/4. 113-115. oldal

KULCSSZAVAK

Nyaki érsérülések, neurológiai deficit, operatív megoldás

A felső végtagi vénabetegségek jelentősen ritkábbak, mint az alsó végtagiak. Ennek hátterében a kisebb hydrostatikai nyomás áll. A felső végtagon nincs primer varicositas, csak a kézen szoktak előfordulni esztétikai problémát jelentő megnyúlt, kanyargós, hypertrophizált vénák. Rendkívül ritka a sériilésból szárma-zó aneurysmaszerű tágulat. A v. axillaris, illetve subelavia thrombosisa az alsó végtaginak 1-4%-a. Ez kialakulhat az alábbi okok miatt: megerőltetés (Paget-Schroetter syndroina), mellkas kimeneti deformitás, iatrogen ok, thrombophylia, immobilitás, sugárkezelés, tumor progresszió. Előfordulása az utóbbi évtizedben megnövekedett. Kezelésére konzervatív eljárások, lysis, thrombectomy, véna rekonstrukció és a csont-izom rendellenesség műtéti rendezése alkalmazhatók. A lezajlás utáni késői következmények sokkal enyhébbek, mint az alsó végtag esetében, ún. postthrombotikus syndronna nem alakul ki. Felső végtagi secunder varicositast okozhatnak fejlődési hibák: a vénatorzs rendellenességei, a törzsvénán kívüli fejlődési hiba és AV shunt. Ezen kórállapotok többszöri kezelést, karbantartást, gondozást igényelnek.

Érbetegségek: 2005/3. 81-88. oldal

KULCSSZAVAK

Felső végtag, vénlik, thrombosis, malfórmóciók, tervpia

A cikk egy új selerotherápiás technikáról, a hab-kezelésről szól. Összesen 16 beteg v. saphena magna, illetve parva törzsének kezelése során szerzett tapasztalatokról számol be. A sclerotizáló hab egyszerűen, két fecskendő és egy 3 ágú csap segítségével készíthető el. A mélyen fekvő erekbe bejuttatott anyagot ultrahang készülékkel tudjuk követni és az eredményt ellenőrizni.
A hab hatásosabb, mint a folyékony sclerotizáló gyógyszer, ennek köszönhető, hogy kiterjedt v. saphena törzs varicositásokat sikerült teljesen eltüntetni. A kifejezettebb hatás következtében a szövődmények is gyakoribbak lehetnek. A tanulmány során lényeges komplikáció nem lépett fel.

Érbetegségek: 2005/2. 47-53. oldal

KULCSSZAVAK

Sclerotherápia, polidocanol hab, varicositas