A gastrocnemius és soleus izomzat tág, insuffíciens vénás sinusait az izompumpa nem tudja kiüríteni. Az állandó pangás és hypertensio mikrocirkulációs zavart okoz, károsítja az izomzatot, tovább rontva a pumpafunkciót. Az izomvéna-insufficieneiának számos oka lehet (korral járó spontán degeneratio, primer varico- sitas, postthromboticus syndroma, térdhajlati kompresszió stb.). A sinusokban keletkező thrombusok ismétlődő puhnonalis mikroembolizációt okozhatnak, de az elvezető mélyvénákra is ráterjedhetnek. A sinus- tágulat és thrombosis nem okoz típusos panaszokat. Az insufficiens izomvénák kimutatására a (video)flebográfía és a color Doppler vizsgálat alkalmas. A terápia alapja a tartós kompressziós kezelés, amelyet adott esetben sikeres varieektomia után is alkalmazni kell. Izolált izomvénathrombosis esetén korrekt kompressziós kötés és alacsony molekulasúlyú Heparin adás mellett a beteg mobilizálható.

Érbetegségek: 1996/4. 13-23. oldal

KULCSSZAVAK

tágult izomsinus, sinus-thrombosis, color Doppler-vizsgálat, kompressziós kötés, videoflebográfia

Az alsó végtag vénás rendszerét a felületes és mély elvezető vénák, az ezeket összekötő' perforánsok és az intramuscularis sinusok alkotják. A közleménnyel ez utóbbiaknak a vénás keringés zavaraiban játszott szerepére, a diagnosztika és a terápia lehetó'ségeire kívánjuk felhívni a figyelmet.

Szövettani és anatómiai sajátosságok
A m. triceps surae (m. soleus és a két m. gastrocnemius) vénás sinusai szövettani és funkcionális értelemben is egyedülálló képződmények. Faluk vékony, izomsejteket alig tartalmaz. Rendkívül tágulékonyak, ugyanakkor képtelenek aktív kontrakcióra. Teltségi állapotukat az őket szorosan körülvevő harántcsíkolt izomrostok feszülése-ellazulása befolyásolja. Az ép sinusokban számos billentyű található (6, 19). Kiterjedt összeköttetésben állnak a környező kapillárisokkal. Az egyes izmok vénás rendszere összekötő hálózatot alkot. A m. soleus intramuscularis vénáinak vére a v. tibialis posteriorokba (VTP) és a v. peroneákba jut. A gastrocnemius sinusok hálózata egy vagy több vénában egyesül, ezek az esetek 90%-ában közvetlenül, 10%-ában a v. saphena parva (VSP) közvetítésével érik el a v. popliteát (VPO). Klinikai szempontból jelentős az izomvénák és a felületes vénás rendszer kapcsolata: a gastrocnemius sinusok a lábszár középső harmadában a VSP-val (May-féle perfonáns), a sole- us-csoport a v. saphena magna (VSM) ramus posteriorával (Gullmo-féle soleus perforáns) és közvetett módon a Cockett-perforánsokkal állnak kapcsolatban. Ezek az anatómiai összeköttetések magyarázzák, hogy az izomvénák elégtelensége varicosítast és krónikus vénás elégtelenségre (KVE) jellemző bőrtüneteket okozhat (14).

Fiziológia, patofiziológia

A lábszárizmok állományában elhelyezkedő vénás sinusok alkotják az izompumpa kamráját. Az izmok ellazult állapotában a nyomás bennük 0 Hgmm. Az izomvénákat a környezetükben lévő kapillárisokból beáramló vér, valamint az epifascialis vénákban és a distalis mélyvénákban uralkodó hydrostatikai nyomás (80-100 Hgmm) telíti fel. A lábszárizmok kontrakciója az intramuscularis nyomást 200-300 Hgmm-re növeli, ez a vért a telt sinusokból az elvezető mélyvénákba préseli. A végtagból kiürülő vénás vér (ejecti- os frakció) 60%-a származik az intramuscularis sinusokból. A perforánsok billentyűi megakadályozzák, hogy a vér a felszínes vénás hálózatba jusson. Az izompumpa normális működése tehát nemcsak a funkcionális egységet képező vénás rendszer egyes elemeinek állapotától (ép billentyűk, akadálytalan mélyvénás elfolyás), hanem az izomkontrakciók erejétől is függ (2, 17, 19). Minden olyan elváltozás, amely gátolja a lábszárizmok vénás sinusainak kiürülését, komplex módon károsítja az izompumpa működését. A billentyűelégtelenség okozta reflux vagy mélyvénás obstructio következtében az intramuscularis vénák normális térfogatuk sokszorosára tágulnak. A pangás és nyomásfokozódás lokális mikrocirkulációs zavart okoz az izomzatban, mivel közvetlenül átterjed a sinusokkal összeköttetésben álló kapillárisokra. A harántcsíkolt izomzat destrukciója a krónikus vénás elégtelenség minden formájában kimutatható - függetlenül a kiváltó októl (9, 24). Szövettani és elektromikrosz- kópos vizsgálatok az izomkárosodás mértéke és a vénás keringési zavar között szignifikáns összefüggést tártak fel (21, 22, 23). Valódi circulus vitiosus alakul ki: az intramuscularis vénák tágulata károsítja az izomrostokat, az izomkontrakciók gyengülése fokozza a vénás pangást. A KVE bőrtünetei akkor jelennek meg, ha a folyamat már az extrafascialis struktúrákat is érinti. Ilyenkor rendszerint az izomvénákkal közvetlen összeköttetésben álló perforánsok (elsősorban a Cockett-csoport) is insufficiensek.
A klinikai gyakorlatban az izomvénák tágulata és thrombosisa okoz diagnosztikai és terápiás gondot. Mindkettőre a nehezen értékelhető, egyéb betegségekkel is magyarázható szubjektív panaszok és a szegényes klinikai tünetek jellemzőek, ugyanakkor a következmények hosszú távon a végtag keringését, sőt az életet is veszélyeztetik. Az intramuscularis vénás sinusok tágulata sokkal gyakoribb, mint ahogy azt a mindennapi orvosi praxisban feltételezzük. Számos kórkép vezethet "izom-varixok" kialakulásához.

1. ábra.
Dilatálí gastrocnemius és soleus sinusok flebográfiás képe

2. ábra.
A VSM ramus posteriorjával kapcsolatban álló tágult Gullmo-féle perforans (nyíl).

1. Nagyszámú flebográfiás felvétel elemzése alapján May és Nissl szerint a 35., Gullmo szerint a 25. év után szinte szabályszerűen megjelennek az izomvénák degeneratív tágulatai anélkül, hogy a háttérben felületes varicositas, vagy mélyvénás elfolyási zavar állna (cit. 5). A dilatált sinusok (1. ábra) a "funkcionális vénás elégtelenség", az "idiopátiás izompumpa-dysfunctio" jellegzetes, de objektív vizsgálatokkal nehezen igazolható tüneteit (nehéz láb, izomgörcsök, állás közben jelentkező feszülés, estére kialakuló mérsékelt oedema, éjszakai lábszárgörcsök) okozzák (25). Számos betegséggel és állapottal járnak hasonló panaszok (pes planus, discus hernia, elhízás, térdízületi deformitás, perifériás ideg- kompresszió stb.) - ezek kizárására gondot kell fordítani.
   
   
2. Az epifascialis vénatörzsek elégtelensége következtében kialakult reflux a soleus illetve gastrocnemius perforánsok közvetítésével gyakran valódi muscularis varicositást okoz. Ilyenkor jól kitapintható az elégtelen perforánsok fascianyílása. A szembetűnő felszínes visszértágulatok és a KVE bőrtünetei elfedik a visszérbetegséggel 50-60%-ban (Gullmo, cit. 5) együttjáró izomvéna-elégtelenséget. VSM varicositas esetén mindig gondolni kell erre, ha a térd alatt hátrakanyarodó ramus posterior tág és a lábszár középső-al- só harmadában felemelt végtagon ujjbegynyi fascianyílás tapintható (2. ábra). A VSP nagyfokú tágulata különösen gyakran szövődik az izomvénák dilatatiojával. Ez és a mik- rocirkuláció zavara következtében létrejött izomdegeneratio sikeres visszérműtét után sem szűnik meg (3. a/b), ábra).

3/a. ábra.
VSP varicositas tágult izomvénákkal.

3. Az elvezető mély vénák elzáródása, vagy a billentyűelégtelenségük miatt kialakult reflux törvényszerűen az izompumpa-kamra túlterheléséhez, a sinusok tágulatához vezet. A rekanalizált vénák szinte szivacsszerűvé teszik az izomzatot, flebográfiás képe jellegzetes (4. ábra).

3/b. ábra.
VSP varicectomia után a sinusok tágulata nem változott.

4. A közös gastrocnemius vénatörzsek billentyűelégtelensége az anatómiai helyzettől függően önállóan, vagy a VSP varicositas részeként alakul ki. Gyakran részjelensége a postthrombotikus syndromának. A gastrocnemius-izmokban lévő sinusok dilatatiojához vezet.
   
   
5. Az izom vénák kiürülését akadályozhatja a VPO tartós külső kompressziója (pl. Baker-cysta, a. poplitea aneurysma), vagy leszorítása extensios helyzetben, amelyet a soleus-izomzat (1) vagy a gastrocnemius ín rendellenes lefutása (10) okozhat.
   A lábszárizmok vénás sinusaiban gyakori a thrombosis (18). Ágynyugalomban tünetszegényen alakul ki (20), de a panaszok járóbetegeknél sem jellegzetesek: a beteg és orvosa legtöbbször izomhúzódásra, rándulásra gondol. Az izomvénákban keletkezett thrombusok az ismétlődő, hosszú távon pulmonalis fibrosishoz és jobb szívfél-elégtelenséghez vezető mikroembolisatio leggyakoribb okai (11). Lohr (13) prospektív tanulmányban igazolta, hogy a soleus-sinus thrombosis kezelés nélkül gyakran ráterjed az elvezető mélyvénákra. Sok femoropoplitealis mélyvénás thrombosis- ban szenvedő beteg említi meg az alapos kikérdezés során, hogy a végtagduzzanatot megelőzően már napok vagy hetek óta érzett bizonytalan, tompa fájdalmat a lábszárizmokban.

4. ábra.
Thrombotizált és recanalisalt izomvénák jellegzetes flebográfiás képe.

Diagnosztika

A bizonytalan szubjektív panaszok és a szegényes tünetek magyarázzák, hogy az izomvénák kóros elváltozásait ritkán ismerik fel. A fizikális diagnosztika nehézségeit már érintettük. Az izomsinusok tágulata vagy thrombosisa CW- Dopplerrel sem vizsgálható.
Hosszú ideig csak a flebográfia volt alkalmas az izomvénák ábrázolására. Itt is adódnak diagnosztikai gondok, mert a sinusok a flebográfia késői fázisában telődnek, és vizsgálatukra nem minden technika alkalmas. A vízszintes helyzetben, "vakon" készített anterio-posteríor sugár irányú summatios képeken a finomabb részletek nem értékelhetők. Mayall (16) az izomvéna-elégtelenség radiológiai diagnosztikai kritériumait az alábbiakban foglalja össze:

1. a kontrasztanyag pangása a vénában az izompumpa működése vagy lokális massage után,
2. insufficiens vagy hiányzó vénabillenytűk,
3. a vénák fusiformis vagy saccularis tágulata,
4. Valsalva manőver, vagy izomkontrakció hatására jelentkező reflux.

Intézetünkben 10 éve a Hach-féle ascendáló press-flebográfia és a May által leírt funkcionális fleboszkópia kombinációját (28) alkalmazzuk. A vizsgálat átvilágító szerkezeten - az asztal 40 fokos döntött helyzetében - történik. A beteg lába alatt nincs támaszték, a vizsgálóasztal szélén levő gombokon kézzel tartja magát, így az izompumpa kikapcsolható, illetve célzottan működtethető. A kontrasztanyag haladását képerősítővel követjük. A teljes vizsgálatot képmagnón rögzítjük, a klinikus számára legfontosabb részletekről célzott felvételek készülnek. Megfigyeljük a mély elvezető és felületes vénák, perforánsok telődését, a Valsalva manőver, az ízompumpa hatását (passzív kompresszió-de- kompresszió, aktív mozgás). A vizsgálat végén, kifelé rotált végtagállásban láthatók az izomsinusok (2-5. ábrák).A ballon- vagy orsószerűen tágult muscularis varixokban az izompumpa működése ellenére is sokáig pang a kontrasztanyag, és a lábszárkompressziót megszüntetve reflux is megfigyelhető. Nem okoz gondot a thrombotizált sinusok kimutatása sem. Különösen jelentős a bizonytalan lábszárfájdalmat okozó részleges thrombosis korai felismerése (5. ábra).

5. ábra.
Részlegesen thrombotizált gastrocnemius és soleus sinusok (nyíl).

A hazánkban napjainkban elterjedő színkódolt Doppler az alsó végtagi vénás elváltozások morfológiai és funkcionális diagnosztikájának noninvazív és a flebográfiával közel azonos szenzitivitású módszere (3, 26). Az elvezető mélyvénák vizsgálatára már a duplex módszer is kittínően bevált. Segítségével például könnyen elkülöníthető a VPO elégtelenségétől a CW-Doppler vizsgálatkor megtévesztésig azonos leletet adó gastronemius véna-insufficiencia (27), és jól vizsgálhatók a kompressziót okozó extravascularis képletek (Baker cysta stb.). A vékony falú, a környezettől nehezen elkülöníthető izomvénák rutin vizsgálatára az érzékenyebb és rövidebb ideig tartó color módszer alkalmasabb (7). Hiener (8) összehasonlító vizsgálatai szerint az izomvéna-thrombosisok jobban vizsgálhatók color-duplexszel, mint flebográfiával. A nagyfrekvenciájú transducer számos más, az akut lábszárfájdalmat magyarázó elváltozás (izomrost-szakadás, hematoma, phlebitis, bursitis, Achilles-ín sérülés stb.) felismerésére is alkalmas (4).
Vizsgálatainkat Toshiba SSH-140A készülékkel color Doppler vagy color angio módban, 7,5 MHz transducerrel végezzük. A beteg egy erre a célra készített lépcsőn, háttal áll a vizsgálónak, vizsgált végtagját térdben enyhén behajlítva, testsúlya a másik végtagra nehezedik. A térdhajlatban vizsgáljuk a VPO-t, a VSP és a gastrocnemius vénák beöm- lését, majd a lábszár elvezető mélyvénáit. Keressük az in- sufficiens soleus és gastrocnemius perforánsokat. A gastrocnemius és soleus izmok területét előbb haránt, majd hosszmetszetben tekintjük át. Az izomsinusokban igen lassú az áramlás, normális esetben a B-képen alig vehetők észre, a transducer nyomására megjelenő kék felvillanások azonban jelzik, hogy a vér kiürült belőlük. Az izomrostok között jól megfigyelhetők a tágult, esetleg kanyargós sinusok. Ezek könnyen komprimálhatóak, majd lassan telődnek fel ((6. ábra). Distalis kompresszió-dekompresszió hatására a kék-pi- ros szín változása jelzi a refluxot (7. ábra). A tágult, dege- nerált sinusok környezetében az izomstruktúra - minden általunk vizsgált betegnél - irreguláris volt.

6. ábra.
Bal oldalon tágult, kompresszió után lassan feltelődő izomsinus color-Doppler képe - jobb oldalon ugyanazon sinus kompressziós képe, a színek gyors, turbulens áramlást jeleznek.

7. ábra.
Bal oldalon soleus sinusban disztális kompresszió alatt turbulens áramlás - jobb oldalon a dekompressziót követő' reflux (piros szín) látható.

A thrombotizált izomvéna a B képen az izomzatban kerek vagy hosszanti echogén képletként ábrázolódik. Nem komprimálható, distalis kompresszióra sincs benne áramlás, míg a környezetében lévő ép sinusokban kék szín jelenik meg (8. ábra). Kezdetben az ultrahang-vizsgálatot mindig együtt végeztük flebográfiával. A kellő gyakorlat és találati pontosság elérés után primer varicositással együtt járó vagy izolált izomvéna elégtelenség, illetve izomvéna-thrombosis gyanúja esetén csak color Doppler vizsgálatot végzünk. Egy végtag vizsgálata 10-15 percig tart, a distalis kompresszióhoz segítség kell. Ha az eredmény bizonytalan vagy olyan diagnosztikus probléma merül fel, amire csak flebográfiával tudunk kielégítő választ adni, elvégezzük az invazív vizsgálatot.

8. ábra.
A nyilak és markerek thrombotizált sinust mutatnak. Nem komprimálható, a bal oldali képen kompresszióra az ép sinusokban kék felvillanás látható.

9/a. ábra.
Jobb oldalon tág sinusok flebográfiás képe.

Terápia

Az izomvéna-elégtelenség kezelése nem egyszerű feladat. Ha a kiváltó ok ismert, az első lépés ennek műtéti eliminatioja (térhajlati kompressziót okozó képlet eltávolítása, a kiterjedt primer varicositas sebészi megoldása, a gastrocnemius vénatörzsek lekötése a VPO-ba történő beömlés magasságában vagy az elégtelen VSP-vel együtt - 1, 10, 16, 15). A már kialakult nagyobb sinustágulatok azonban a sikeres műtéti beavatkozás után is megmaradnak 3/b. ábra), és sokszor - a beavatkozást megelőzőnél mérsékeltebb - panaszok forrásai lehetnek. A posthrombotikus eredetű és a primer degeneratio sebészi módszerekkel közvetve sem befolyásolható - eltekintve az insufficiens mélyvéna billentyű pótlására/plasztikájára alkalmas ritka esetektől. Legfontosabb terápiás lehetőségünk a tartós kompressziós kezelés. A rugalmas pólya, illetve gyógyharisnya flebográfiával jól dokumentálhatóan komprimálja a kitágult izomvénákat, megszünteti a pangást, támogatja az izompumpát (9. a/b. ábra).

9/b. ábra.
Kompressziós kötés alatt a tágulat megszűnt.

A gyógyászati segédeszközök rendelésére vonatkozó új jogszabály a képalkotó módszerrel igazolt izomvéna-elégtelenséget "kiemelt kórképként" kezeli, az OEP támogatást ad a hosszú kihordási idejű gyógyharisnyákhoz. Erre kiterjedt varicositas műtéti megoldása után is érdemes gondolni! A lokális mikrocirkulációs -zavar gyógyszeres kezelésére a KVE terápiájában használatos venotonicumok alkalmazhatók folyamatosan vagy kúraszerűen (elsősorban nyári időszakban).
Az izornvéna-thrombosis nem ártatlan betegség potenciális veszélyei miatt (mikroembolisatio, propagatio), a korai felismerés melleit rendkívül lényeges az azonnal elkezdett kezelés. Ez ma már nem jelent feltétlenül hospitalizációs kényszert és még kevésbé szigorú ágynyugalmat. Ahol az időszakos ellenőrzés feltételei biztosítottak, korrekt tartós kompressziós kötéssel ellátva (pl. Fischer-féle cinkenycsiz- ma) és alacsony molekulasúlyú Heparin napi egy alkalommal történt adagolásával a beteg ambulanter kezelhető (12). Utókezelésre 3-6 hónap Syncumar és 2-es kompressziós osztályú, térdig érő gyógyharisnya ajánlott.

Irodalom

1. Alonzo, U., Garavello. A.: The soleus venous syndrome. Phlébologie 92. John Libbey, Paris, 1992. 316-8.
   
   
2. Araki, C. T. et al.: The significance of calf muscle pump function in venous ulceration. J. Vasc. Surg. 20:872-9. (1994
   
   
3. Bali I. et al.: Az alsó végtag keringésének színkódolt Doppler és duplex ultrahang-vizsgálata. LAM 1:1224-8. (1991)
   
   
4. De Koekoeck-Doll, P. et al.: Stellenwert der Sonographie bei der Abklarung des Wadendruckschmerzes. Fortschr. Röntgenstr. 164:549 (1996)
   
   
5. Fischer, H.: Venae perforantes und Muskelvenen. Phlebol. u. Proktol. 2:127-33. (1973)
   
   
6. Hach, W.: Phlebographie der Bein- und Beckenvenen. Schnetz- tor, Konstanz. 1985. 42-3.
   
   
7. Hesse, G.: Duplexsonographie und Farbduplexsonographie in der phlebologischen Praxis. Phlebologie in der Praxis 1991/1:3- 8.
   
   
8. Hiener. U. et al.: Farbkodierte Duplexsonographie (FKDS) zur Diagnostik der Akutén Bein- und Beckenvenenthrombose: eine prospektive Analyse. Fortschr. Röntgenstr. 164:549. (1996)
   
   
9. Hofinann, H. M., Staubesand. J.: Die venösen Abflussverhalt- nisse des Musculus triceps surae. Phlebologie, 20:164-8. (1991)
   
   
10. Iwai, T. et al.: Popliteal vein entrapment caused by the third head of the gastrocnemius muscle. Br. J. Surg. 74:1006-8. (1987)
    
    
11. Kistner, R. L. et al.: Incidence of pulmonary embolism in the course of thombophlebitis of the lower extremities. Am. J. Surg. 124: 169-76. (1972)
    
    
12. Koopman, M. M. W. et al.: Treatment of venous thrombosis with mtravenous unfractionated Heparin administered in the hospitál as compared with subcutaneous low-molecular-we- ight Heparin administered at home. New Engl. J. Med. 334:682-7. (1996)
    
    
13. Lohr. J. M. et al.: Lower extremity calf thrombosis: To treat or not to treat? J. Vasc. Surg. 14:618-23. (1991)
    
    
14. Marques, J. S., Silva. M. A.: Somé considerations about the significance of the gastrocnemic veins in peripheral venous di- seases: 20 years after the first report. Phlébologie 92. John Libbey, Paris, 1992. 693-5.
    
    
15. May, R.. Nissl, R: Die Phlebographie der unteren Extremitat. Thieme, Stuttgart, 1973.
    
    
16. Mayall. R. C. et al.: Soleus and gastrocnemius varicose veins Congr. de 1, Union Internationale de Phlébologie. 1987, Essen.
    
    
17. Müller. H. A.: Morphological and functional examinations in patients with muscle vein insufficiency. Phlébologie 89. John Libbey, Paris, 1989. 80-3.
    
    
18. Nicolaides, A. N. et al.: The origin of the deep vein thrombosis: a venographic study. British J. Radiol. 44:653-63. (1971)
    
    
19. Pfeijfer, J. R.: The anatomy and physiology of the venous system of the lower extremities. Phlébologie 92. John Libbey, Paris, 1992. 75-8.
    
    
20. Sándor T., Hunyi L.: Diagnostik der postoperativen tiefen Ve- nenthrombose durch 2 moderne Untersuchungsmethoden: den Jod 125 Fibrinogentest und die Doppler-Ultraschalltechnik. Phlébologie u. Proktol. 10:148-53. (1981)
    
    
21. Szrnolenszky T. et al.: Ultrastructural Damage of Crural Muscle in Post-thrombotic Syndrome. Acta Chri. Hung. 25:107-18. (1984)
    
    
22. Szrnolenszky T. et al: Longitudinal and Verticai Ultrastructural Lesion of Crural Muscle in Post-thrombotic Syndrome. Acta Chir. Hung., 30:145-55. (1989).
    
    
23. Talieri, S. A. et al.: Muscle changes in venous insufficiency. Arch. Surg. 119: 929-31. (1984)
    
    
24. Thieiy, L.: Physiology of the muscular veins. Phlébologie 92. John Libbey, Paris, 1992. 82-4.
    
    
25. Thieiy, L.: Surgical treatment of insufficient gastrocnemial and solear veins. Phlébologie 92. John Libbey, Paris, 1992. 1108- 9.
    
    
26. Vargha A. et al.: Az alsó végtag vénás rendszerének összehasonlító color Doppler és phlebográfiás vizsgálata. Magyar Radiológia 67:183-7. (1993)
    
    
27. Vasdekis, S. N. et al.: The demonstration of gastrocnemious vein incompetence by duplex scanning. Phlébologie 89. John Libbey, Paris, 1989. 84-6.
    
    
28. Weber, J. May, R.: Funkcionelle Phlebologie. Thieme, Stuttgart. 1990. 144-6.

Dr. Horváth Katalin

Magyar Imre Kórház, Radiológiai Osztály
8401 Ajka, Korányi u. 1.

Érbetegségek: 1996/4. 13-23. oldal