Cél: A duplex ultrahang vizsgálat az alsó végtagi vénák morfológiai és haemodynamikai vizsgálatának kiinduló pontja lett. Jelen cikk a Nemzetközi Phlebológiai Unió (UIP) javaslatára készült, melynek célja a módszer nemzetközileg elismert szakemberei által, a felületes és perforans vénák vonatkozásában konszenzus dokumentum elkészítése.
Terv: Konszenzus konferencián konszenzus dokumentum elkészítése.
Módszer: Szerzők az alsó végtag felületes és perforans vénáinak módszeres áttekintését végezték el, amely után számos ország szakembereit a tanulmányban történő részvételre kérték fel. A szerzők és a szakemberek a UIP honlapjának felhasználásával elektronikusan leveleztek. Szerzők a 2003-ban San Diegóban rendezett UIP Kongresszusra készítették el a vitaanyagot. A kongresszus után a javított anyagot adták közre a résztvevők között, és fogadták a további javításokat, amelyeket a következő verzióba dolgozták be. Végül egy minden résztvevő által jóváhagyott változatot sikerül létrehozni.
Eredmények: A szakemberek a duplex ultrahang (UH) vizsgálat módszere, valamint a képek és a mérések értelmezése vonatkozásában is ajánlásokat fogalmaztak meg. Jelen dokumentum az alsó végtag felületes és perforans vénái UH vizsgálatának egy részletes metodikáját, valamint azok anatómiai azonosítását adja.
Következtetés: Szerzők és a szakemberek széles csoportja az alsó végtag véna rendszerének UH vizsgálati módszerében megegyezett, különös tekintettel az egészséges és varicosus alsó végtagi felületes és perforans vénák vizsgálatára.

Érbetegségek: 2009/3. 85-94. oldal

KULCSSZAVAK

konszenzus dokumentum, duplex ultrahang, vénás rendszer anatómiája, krónikus vénás elégtelenség

Bevezetés

A duplex ultrahang (UH) vizsgálatot széles körben használják az alsó végtagi krónikus véna betegségek diagnosztikájában. Az utóbbi években egyre több ismeret halmozódott fel a felületes visszérrendszer ultrahang képei és az ehhez kapcsolódó betegségek viszonyáról. A 2001-ben tartott Római UIP Kongresszust követően a felületes és mélyvénák új nomenklatúrájának konszenzus dokumentuma jelent meg. A jelen dokumentum egy újabb, UH vizsgálattal foglalkozó konszenzus konferencia eredménye, amelyre a San Diegoi UIP Kongresszus keretében 2003-ban került sor. Céljaink a felületes visszérrendszer ép és kóros ultrahang anatómiai elnevezéseiben történő megegyezés, és a legjobb vizsgáló módszer meghatározása.

Módszerek

A UIP három üléselnököt hívott meg (AC, PCs, NL), akik megegyeztek a meghívásra kerülő UH specialisták személyében. Felkérték őket a klinikai gyakorlattal és azok értékelésével kapcsolatos szakcikkek kiválogatására. Személyes véleményüket nyilvánosságra hozták, ezek nem feltétlenül tükrözték a tudományos vagy orvosi társadalom vonatkozó irányelveit. A szakirodalmi hivatkozások rendelkezésre álltak - jóllehet ez a folyamat nem a szakirodalom szisztematikus felülvizsgálatát célozta meg, mégis néhány részt kiválogattak belőle, hogy alátámaszsza azokat az állításokat, amelyek a végső tanulmányban szerepelnek. A Konszenzus Csoport a kiadványok értelmezésére vonatkozó UH képekre koncentrált, mivel kevés olyan adat jelent meg nyomtatásban, amely összehasonlítja az alsó végtagi érrendszer anatómiai felépítésének UH képeit. A szerzők elismerik, hogy a feltevések egy része megkérdőjelezhető, és még nem képezték tudományos kutatások tárgyát, illetve még nem tükrözték a Konszenzus Csoport személyes tapasztalatait. A szervező bizottság előkészített egy vázlatos dokumentumot, amely megtalálható a UIP web-oldalán, további megvitatás, beadványi jogok és javaslatok céljából. A szakértők és a szervező bizottság a San Diego-i Kongresszus Konferencián találkozott, hogy megvitassák a fennt említett dokumentumot és további beadványokat nyújtsanak be. Egy további változatot hoztak lére minden munkatárs számára, hogy feltűntethessék saját megjegyzéseiket a végső megállapodás érdekében. Egy sokkal részletesebb metodikát és az alapokat tartalmazza ezen konszenzus első része (Érbetegségek, 2006. évf. 3. szám, www.erbetegsegek.com).

Anatómia

Bevezetés

Az alsó végtagi vénás anatómia egyes területeken szabályos, míg másutt nagyon változatos. Az alsó végtagi vénarendszer anatómiájának gyakori variációit írjuk le a jelen részben - elengedhetetlen hogy az UH vizsgálat segítségével pontosan értsük és felismerjük az ereket, illetve diagnosztizáljuk a betegségeket. Régen az alsó végtagi erek leírásához a kifejezések széles skáláját használták, beleértve az eponym elnevezéseket is. Caggiati és mtsai (1) nemrég megjelent publikációjában egységesítette az erek meghatározását és terminológiáját, különös tekintettel az alsó végtagokra - jelen konszenzust ennek alapján készítettük el. Inkább az angol nyelvet használja, mint a már háttérbe szorult latint, vagy az eponym elnevezéseket. A következő rész a nyomtatott szakirodalom alapján, a klinikai gyakorlatban és a kutatásban fontos vénák ultrahang jeleit írja le. Később a szakirodalom alapján az anatómiai variációkat taglalja.

1. ábra.
(A) A v. saphena magna (GSV) a saphena compartmentben a combon, keresztmetszeti ultrahang képen. (B) Az ultrahang fej helyzete a combon.

2. ábra.
A v. accessoria anterior (AASV) és az elrendeződési jel. (A) Az AASV a v. saphena magnától (GSV) lateralisan helyezkedik el, majd terminalisan a sapheno-femoralis junkcióban (SFJ) egyesülnek. (B) Az SFJ B-mód ultrahang képe. A bal rész a közös junkciót (SFJ) mutatja. A jobb oldali 2 cm-el distalisabb részletet ábrázol, amelyen az AASV a GSV-től lateralisan helyezkedik el. Megjegyzés: az AASV a femoralis erek (artéria és véna femoralis és a. femoralis porofunda) fölött fekszik, míg a GSV tőlük medialisan fut.

A vénák anatómiájának ultrahang jelei

A saphena-szem

A v. saphena magna (great saphenous vein, GSV) és a fasciák "szemszerű" elrendeződése alkalmas az ér UH azonosítására (2). Nemrég részletes leírást publikáltak a saphena rekeszről (3, 4), miszerint a jel abból adódik, hogy a felszíni fascia echogén és könnyen észrevehető az ultrahangon. Továbbá a rekesz, amelyben a saphena erek futnak, keresztmetszeti képen hasonlít egy "egyiptomi szem" ábrázolásra, ahol a saphena lumene az írisz, a felszíni fascia a felső-, az aponeurotikus mély fascia az alsó szemhéj (1. ábra). A mély fascia erőteljesebb, mint a felületes, ezért jobban látható. A "szem" alak mindig tisztán azonosítható és jól megkülönbözteti a törzset a mellékágaktól.

Elrendeződési-jel

A GSV és az elülső accessorius saphena (anterior accessory saphenous vein, AASV) a comb felső harmadában készített haránt ultrahang képen gyakran két "saphena- szem" ként látható. A képen világosan megkülönböztethető a GSV az AASV-től, mivel az AASV a GSV-hez, illetve a femoralis artériához és vénához viszonyítva elől húzódik (2. ábra). Előfordulhat, hogy az egyetlen véna, ami egy "szem"-nek látszik az UH képen, nem a GSV hanem az AASV, amennyiben a GSV hypoplasia, vagy teljes hiány miatt nem látható (5).

Tibio-gastrocnemikus szöglet-jel

A térd alatti UH kép segítségével, a GSV tibiálhoz és a medialis gastrocnemius izomhoz viszonyított helyzete alapján az oldalágaktól jól elkülöníthető (6). A sípcsont, a gastrocnemius medialis izom és az izom fascia egy háromszöget alkot, a GSV ebben a háromszögben helyezkedik el (3. ábra). Ezek az alkotó elemek gyakran olyan közel vannak egymáshoz, hogy a rekesz, amelyben a GSV fut, nehezen felismerhető. Ha ez a háromszög tér üres, ez azt jelenti, hogy a GSV hiányzik vagy hypopláziás.

3. ábra.
A térd alatti szintben, két különböző végtagon készített B-mód ultrahang kép. Tibio (T)-gastrocnemius (G)-szög, amelyben egy nagy v. saphena magna (GSV) helyezkedik el (A), míg a másik képen (B) a compartment üres (ennek oka GSV congenitalis hiánya vagy hypoplasiája lehet). A B képen a kör egy nagy saphena oldalágat jelöl.

Mellékágak

A mellékágak párhuzamosan vagy a megfelelő saphena véna nyomvonala mellett futnak, de az ultrahang képeken mindig a saphena rekeszen kívül vannak. Egy mellékág lehet az adott végtag fő subcutan vénája, de ha a saphena kompartmenten kívül van, akkor az nem saphena törzs (3, 5, 7) (4. ábra).

A felületi véna-rendszer anatómiája

Saphena törzsek és junkciók

GSV: a nagy saphena véna szakszót (vena saphena magna) GSV-ként rövidítjük és használjuk, a hosszú, a nagyobb és a belső saphena szakszavak helyett.
Javasolt kerülni a "hosszú saphena" kifejezés használatát, az LSV rövidítés elkerülésére, mivel így a hosszú (long) és a kisebb (lesser) összekeverhető lenne.
SFJ: sapheno-femoralis junkció: A v. saphena az SFJ-nél ér véget. Az SFJ a lágyéki bőr hajlat szintjében található, felületes fascia borítja, amely a lágyék-szalagnál végződik. "A lágyéktáji felszíni erek összeömlése" (confl uens venosus subinguinalis), amelyet a klinikusok "cross"-ként is említenek, vagy a német kollégák találóbban véna csillagnak neveznek.
AASV: elülső járulékos saphena véna: Az AASV (vena saphena magna accessoria anterior) a combban a GSV-vel párhuzamosan, annál előrébb fut. Haránt UH vizsgálat során külön fascia rekesze jól látható.
PASV: posterior acessory saphenous vein, hátulsó járulékos v. saphena: a combon a GSV-tól posterior irányban, külön rekeszben futó oldalág. Ez a véna ritkábban látható, mint az AASV és összeköttetése a GSV-vel nem állandó.
SSV: vena saphena parva, small saphenous vein: SSV-ként rövidíthető és a rövid, külső, kisebb saphena véna helyett használhatjuk. Az SSV a gastrocnemius izom két feje között halad, majd a v. popliteába a térd hajlatban ömlik be.
SPJ: sapheno-poplitealis junkció: a SSV poplitealis beömlését jelenti. Rendszerint a térdhajlati bőrredő felett 2-4 cm távolságra helyezkedik el, de helyzete nagy változatosságot mutat.
TE: (thigh extension) az SSV proximalis oldalága (extensio cranialis venae saphenae parvae). Ez a véna a biceps femoris és a semimembranosus izmok közötti vályatban fut. "Femoropoplitealis vénának" is nevezik. A TE a comb hajlító oldali vagy a glutealis regio perforansaiba ömlik, nem közlekedik a GSV-vel. Amennyiben az SSV-t a GSV-vel a comb posterior circumfl exa vénáján keresztül összeköti, akkor Giacomini vénának nevezik (GV).

4. ábra.
A v. saphena magna (GSV) és oldalágának viszonya a comb középső harmadában. Az A kép a GSV és az oldalág helyzetét mutatja. A B kép két, haránt UH felvételből áll, amelynek bal oldala a GSV-t a saphena compartmentben mutatja, jobb oldala pedig egy elégtelen, tágult oldalágat a saphena fascia fölött és egy kis, competens GSV-t a compartmenten belül.

Mellékvénák

Laterális érrendszer: A laterális érrendszer (sistema venosa lateralis membri inferioris vagy Albanese rendszer) a comb és a lábszár külső oldalán helyezkedik el, és talán az ébrényi oldalsó marginális véna maradványa (vena marginalis lateralis).
Comb elülső circumferenciális vénája (vena circumflexa femoris anterior): a GSV vagy az AASV mellékága ami lateral felől indulva ferdén halad felfelé az elülső combon.
Comb hátulsó circumferenciális véna (vena circumflexa femoris posterior): a GSV vagy a PASV mellékága, ami ferdén halad felfelé a hátsó combon. Származhat az SSV-ből, annak combi oldalágából vagy a laterális érrendszerből.
Intersaphenous vénák: Egy vagy több intersaphenous véna (vena(e) intersaphena(e)) ferdén futva az SSV-hez és a GSV-hez kapcsolódik.

A saphena vénák régiójának anatómiája

A GSV a belboka előtt indul, a lábszáron a tibia belső éle mentén fut, a térd medialis oldalán folytatja haladását, majd a comb belső felén találjuk, végül a SFJ-ba ömlik be. A GSV-nek van egy állandó bilentyűje, az SFJ-től 1-2 mm távolságra, ami ultrahang felvételeken jól látszik (9). Van egy másik prae-terminalis billentyűje is, 2 cm-es távolságban, ami a SFJ disztális határát képezi (9) (5. ábra). A fontosabb oldalágak meglehetősen állandóak, ultrahanggal tisztán látszanak, a két billentyű között ömlenek a GSV-be. Ezek a vénák proximál vagy disztál felöl jönnek. A proximális vénák kiürítik a vért a hasfalból és a pudendalis területről, közben oldalról közép felé haladnak. Ezeket circumfl exa ilei supefi ciális, epigastrica supefi ciális és superfi ciális külső pudendalis vénának hívjuk. A proximális vénák a megfi gyelt esetek 28-59%-ában vannak jelen, lehetnek egyágúak vagy többszörösek - klinikailag fontosak, mivel megfelelő billentyűkkel ők tartják fenn a retrográd elfolyást a GSV-ben (9-11).
A disztálisan becsatlakozó vénák gyakran relatíve nagy méretűek, 41% -ban megtalálhatók, ezek: az AASV, amely a GSV-hez a SFJ 1 cm-es szakaszában csatlakozik, és a PASV, ami a Giacomini véna proximális végét képezi, az SFJ-től változó távolságban, rendszerint a preterminalis billentyűtől disztálisan ömlik be. A legtöbb esetben a GSV és az AASV szögletében, azok egyesülése és mélybe futása előtt, egy viszonylag állandó nyirokcsomó van, esetenként a nyirokcsomó érhálózata körbeveszi az AASV-t, amely inkompetens és kiterjedt lehet, ezáltal a comb és a láb irányába jelentős refl ux forrást alkot (13).

5. ábra.
V. saphena magna (GSV) és a v. saphena parva (SSV) terminalis (TV) és preterminalis billentyűje. Az A képen a saphenofemoralis junkciót és a GSV-t mutatja. A B kép bal oldali része a TV-t antegrad áramlás, míg jobb oldali része Valsalva-manőver során mutatja. Az ábra C része a sapheno-poplitealis junkcióban a TV-t (TERVAL) mutatja.

Az elülső járulékos v. saphena (AASV)

Közel az SFJ-hez, a GSV medialisan, míg az AASV tőle lateralisan helyezkedik el, ugyanazon saphena compartmentben. Disztálisabban az AASV-nek saját "szeme" van, amely az "elrendeződési-jel" segítségével különböztethető meg a GSV-től - az AASV ezután a combon antero-lateralisan követhető. Néhány szerző UH vizsgálatai alapján, az AASV- GSV viszonyában (14-16), az anatómiai változatokban, az átmérőben, a hosszúságban és az AASV lefutása vonatkozásában, más-más előfordulási gyakoriságot talált (12). Az AASV a páciensek 14%-ánál okozott visszértágulatot, amikor is az AASV a refl uxnak egyetlen proximális forrása volt, miközben a GSV kompetens maradt, más esetekben refl ux mind az AASV-ben, mind a GSV-ben kimutatható volt.

A fascia rekeszek kapcsolata a GSV-vel és anatómiai variációk a combban

A combban a GSV a "saphena szem"-ben található (4). A fascia rekesz (compartment) nagyobb és jobban látható a combban, mint a lábszárban. Oldalágak fúrják át a fascia felső rétegét, hogy elérjék a GSV-t. A GSV terület haránt irányú ultrahang képén a combban a "szem" alakzatból kiindulva a következő anatómiai sémákat tárja elénk:

1. gyetlen ér, a GS a) V fut a saphena rekeszen belül, párhuzamos nagy oldalág nélkül.
2. Az esetek kevesebb, mint 1%-ában, a combban két valódi GSV fut párhuzamosan. Mindkettő saphena rekeszben helyezkedik el, egymástól 3-25 cm távolságban, ez valódi GSV duplikáció (17).
3. A saphena rekeszen belül egyetlen GSV található, ezen kívül egy nagy bőr alatti mellékér van, amely a comb bármely magasságában átfúrja a superfi ciális fasciát, hogy csatlakozzon a GSV-be.
4. Két véna, a GSV és az AASV halad keresztül a combon, disztálisan elhelyezkedve két különálló "saphena szem"-ben, majd egy rekeszben egyesülnek, mielőtt az SFJ területére belépnek. Sok esetben az AASV inkompetens, a comb anterior és lateriális részének varixait tölti.
5. Az egyetlen GSV a proximális saphena compartmentben helyezkedik el, ugyanakkor egy nagy bőr alatti mellékér sokkal disztálisabban húzódik, amely szintben a saphena rekesz üres. A disztális bőr alatti véna a comb valamely magasságában a saphena fasciát átfúrja, belép a saphena rekeszbe és a továbbiakban GSV-ként fut tovább.

A fascia rekeszek kapcsolata a GSV-vel és anatómiai variációk a térd szintjében A térd régiójában ultrahanggal talán nem könnyű felismerni a GSV-t és a saphena compartmentet képező fasciáját, illetve a GSV számos kis területre zsúfolt bőr alatti mellékággal és perforáló vénával téveszthető össze. A GSV a keresztmetszeti ultrahang képeken, a comb disztális harmadában és a lábszár proximális harmadában a tibio-gastrocnemikus szöglet- jel segítségével beazonosítható. Az alábbi ultrahang képeket varicosus és nem varicosus végtagokon tanulmányozták. Az alábbi öt variációt írták le (6) (6. ábra).

6. ábra.
A v. saphena magna és compartmentjének lehetséges viszonyai a térd tájékon (6).

1. A GSV nagy mellékér nélkül látható.
2. A GSV látható, de látható még egy vagy több mellékér a térd alatt, leggyakrabban a posterior ív, más néven "Leonardo" véna van jelen
3. A GSV látható, de van egy másik nagy mellékér is, ami térd fölöttig tart, lehet normális vagy varicosus egyaránt, néha olyan nagy, hogy azt hiszik, ez maga a GSV. A GSV a térd területén mindig jelen van, a fent leírt három minta egyike szerint (a-c), néha kisebb, mint oldalágai. Ellenben a GSV középső része alig vagy egyáltalán nem látható (hypoplasiás vagy hiányzik), az esetek 30%-ában, különböző hosszúságokban a „hiányzó részt” oldalág hidalja át.
   Két előforduló variáció:
4. A GSV bizonyos szakaszon nem látható a térd alatt és fölött. A GSV átfúrja a saphena fasciát körülbelül a lábszár közepén, hogy egy bőr alatti oldalággá váljon, ami áthalad a térd területén, majd a comb disztális részén ismét átfúrja a saphena fasciát, hogy a saphena rekeszben GSV-vé váljon.
5. Hasonló a D pontban leírtakhoz, de a GSV hiányzó része nagyon rövid és inkább a térd alatt van, minthogy a térden keresztül haladna.

A GSV térd környéki lefutásának ezen osztályozása csak az esetek mintegy 3%-ában nem alkalmazható. A fenti tanulmány (6) azt mutatta , hogy ahol a GSV jelen volt a combon és a lábszáron (A-C esetek) ott 34%-ban varicositas jelent meg, míg ha a GSV egy része hiányzott a térdnél (D-E esetek) akkor 56%-ban volt varicositas a végtagon.

7. ábra.
A v. saphena magna és oldalágai lehetséges viszonyai: I, h és S típusú alakzatok.

Fascia rekeszek kapcsolata a GSV-vel és anatómiai variációk a lábszáron

A GSV majdnem mindig jelen van a középső malleloustól a lábszár-közép paratibiális perforátoráig. A saphena fascia nagyon erős a lábszárban és a saphena rekesz a sípcsont és az izmok között keskennyé préselődik. Ezek a tényezők a v. saphena falának jelentős vastagságával együtt azt eredményezik, hogy a disztális GSV ritkán dilatált vagy inkompetens (6, 18). Általában a lábszár distalis részében, a GSV-vel párhuzamosan egy vagy több bőr alatti oldalág fut.

GSV és az oldalágak között kapcsolatok

A GSV általában a lábszárban és a combban különböző hosszúságú párhuzamos vénákkal fut együtt, amelyek olyan nagyok, hogy a GSV-vel könnyen összetéveszthetők vagy "dupla" saphenának nézik. Az UH felvétel azt mutatja hogy ezek a vénák nem a GSV duplikációi hanem mellékágak, úgy futnak, hogy esetenként átfúrják a felszíni fasciát, és belépnek a saphena rekeszbe. A kapcsolat a GSV és ezen bőr alatti mellékágak között három anatómiai típusba sorolható, mindegyik sajátos UH jellegzetességekkel (7) (7. ábra):
"I" típus: a saphena törzs a saphena rekeszben végig normál átmérővel van jelen és nincs nagyobb párhuzamos mellékér.
"h" típus: a saphena törzs jelen van a saphena rekeszben és van egy mellékvéna ami akár nagyobb is lehet mint a GSV.
"S" típus: a subcutan oldalág átfúrja a felszíni fasciát és GSV-ként folytatódik a rekeszében, míg ezen ponttól disztálisan a GSV hiányzik az ultrahangon (nincs, vagy hypoplasiás).
A v. saphena parva (SSV) területének anatómiája Az SSV a laterális mallelous mögött mint a lábfej laterális marginalis vénájának folytatása kezdődik. A lábszár posterior oldalán emelkedik föl és a véna popliteába ömlik. Az SSV egész hosszában egy interfasciális rekeszben található, melyet a mély, izom fascia és a felszíni fascia alkot. A fascia rekesz disztális része, transzverz ultrahang képen, hasonlóan a GSV combi rekeszéhez, "szem"-nek látszik. Míg a rekesz proximális szakaszát a gastrocnemius izom mediális és laterális feje, valamint a felszíni fascia határolja, ezért háromszög alakú. Az SSV néha kettős vagy olykor a rekeszben három különböző hosszúságú ér fut.

8. ábra.
A sapheno-poplitealis junkció anatómiai variációi.

A sapheno-popliteális junkció - anatómiai variációk

A SSV beömlésének három formája lehet (8. ábra):

1. Az SSV a saphenopopliteális junkcióban (SPJ) ömlik a v. popliteába és feljebb csatlakozik a mély izom-vénákhoz a TE-n keresztül, vagy a Giacomini vénán át a GSV-hez (A1, A2).
2. A SSV mint TE vagy SSV folytatódik proximális irányba és a popliteális vénához egy vékony vénán keresztül csatlakozik.
3. Előfordulhat, hogy a SSV-nak nincs összeköttetése a mélyvénákkal, így az SSV proximálisan folytatódik mint a TE vagy a Giacomini véna.

A saphenopopliteális elágazás (SPJ) leggyakrabban a térdhajlati bőrredő 5 cm-es körzetében található. Jóllehet a beömlés helye elég változékony, legtöbbször 2-4 cm-rel a térdhajlati barázda fölött van, ennél feljebb az esetek 25%-ában és ritkán a térd redő alatt (8). Egy újabb metaanalízis (19) azt találta, hogy a magasabb SPJ esetén (pl. több mint 7 centiméterrel a térdhajlat fölött) gyakori (több mint 46,6%) az ép SSV, míg az SPJ inkompetenciája esetén nagy többségben (53-93,7%) a junkció a térdhajlati fossán belül helyezkedik el (0-7 cm a térdhajlati vonal fölött).
Egy tanulmány kimutatta, hogy a SSV a térdhajlati vénába 15%-ban hátulról, 30%-ban poszteromediálisan, 12%-ban poszterolaterálisan, 42%-ban oldalról és 1%-ban anterolaterálisan csatlakozik (20). Az SSV beömlő szakasza két billentyűt foglal magában: a terminalisat, amely közvetlenül a v. poplitea közelségében van, és a praeterminalisat, amely általában a Giacomini véna vagy a TE kezdeténél helyezkedik el.

A SSV kiterjedése a combra

Giacomini 1873-ban a TE-t és annak gyakori GSV kapcsolatát írta le. További anatómiai elemzések (24, 25) alátámasztották, hogy az SSV általában a combra is tovább halad. A TE anatómiáját ultrahang képekkel támasztották alá (26-28). Az SSV TE-je a végtagok 95%-ában jelen van (27), mélyen a fasciában fekszik a comb hátsó felében. A disztális TE ultrahang felvételeken intrafasciális pozícióban egy háromszög alakú rekeszben fi gyelhető meg, amely a SSV saphena rekeszére hasonlít, mediálisan a semitendinosus, laterálisan a bicepsz izom hosszú feje határolja, felülről pedig a felületes fascia fedi. A TE-nek különféle végződései lehetnek (29) (9. ábra):

9. ábra.
A comb és lábszár posterior nézete és annak haránt ultrahang képei. A: a comb alsó harmadában a v. saphena parva (SSV) és annak folytatása a combra (TE), mindkettő a saphena compartmentben van. B: sapheno-poplitealis junkció (SPJ), C: a lábszár felső harmada.

1. folytatódik egyenesen a gluteális területen, mint egy egyszerű véna vagy több mély és felszíni ágra oszlik,
2. csatlakozik a v. profunda femorisba, mint egy poszterior vagy poszterolaterális comb perforátor,
3. a comb posterior részében több erős izom- vagy bőr alatti ágra oszlik.
4. csatlakozik a circumfl exa femoris poszterior oldalágba, a comb mediális részében, ezáltal csatlakozik a GSV-hez. Ez az összetett véna (az SSV TE-je, a circumfl exa femoris posterior véna) alkotja a Giacomini vénát.

Sok esetben a TE proximális vége a fenti végződések kombinációja. A TE és a Giacomini véna refl uxot közvetíthetnek a proximalis inkompetens vénákból (pl. GSV, perinális vénák, comb perforátorok) a SSV-be vagy vica- versa hozhatnak egy "felszálló reflux"-ot az SPJ-ból felfelé a GSV irányába és/vagy a comb posterior felszíni visszerei felé (30).

Az SSV és oldalágainak elhelyezkedése

Az SSV és a TE bőr alatti mellékágai felismerhetőek, mivel átfúrják a felszíni fasciát, hogy belépjenek a saphena rekeszbe és ott csatlakozzanak az SSV vagy a TE törzshöz.
Egy bizonyos mellékág külön leírást érdemel, úgy hívják, hogy "térdhajlati perforáló véna" és először Dodd közölte (32). Ez a véna a subcutan rétegben fut a lábszár és a térdhajlat hátsó oldalán; néha párhuzamos az SSV-vel és a véna popliteába, SPJ-hez képest rendszerint laterálisan, jellegzetes külön beömlést képez.

A perforáló vénák anatómiája

A perforáló (perforans, perforator) vénák a felszíni vénákat a mélyekkel kötik össze. Lehetnek egy vagy több ágúak, UH anatómiájuk jellegzetessége az izom fascia átfúrása, perforálása. Számos perforáló véna van, ezek elrendeződésükben, összeköttetéseikben, méretükben és eloszlásukban nagyon változatosak. Több mint 40 állandó perforáns vénát határoztak meg (33). A klinikai gyakorlatban sok perforator vénát, helytelen történelmi nézőpontból, a szerzők neveivel azonosítják - ami néha félrevezető. Leíró szakkifejezések helyett a jelölő helymeghatározások előnyösebbek. A perforátorok elhelyezkedésük alapján csoportokba rendeződnek (1, 33).
A lábfej perforánsai (venae perforantes pedis) az alábbi csoportokba sorolhatók: mediális, laterális és plantaris lábfej perforátorok.
A boka perforátorokat (venae perforantes malleolaris) mediális, anterior és laterális boka perforáns névvel jelöljük. A lábszár perforátorai (venae perforantes cruris) négy fő csoportba oszthatók:

1. A lábszár mediális perforátorai A. paratibiális vagy posterotibiális elhelyezkedésűek lehetnek. A paratibiális perforátonsok (Sherman perforátorok az alsó és középső lábszárban, valamint Boyd perforátorok a felső lábszárban) a GSV törzset és mellékágait a v. tibialis posterior vénával vagy a lábszár izom vénás fonatával kötik öszsze, a tibia mediális felszínéhez közel helyezkednek el. A tibialis posterior perforátorok (Cockett perforátorok) a hátsó ív vénát a v. tibialis posteriorral kötik össze. Jobb, ha felsőnek, középsőnek és alsónak nevezzük, mintha elsőnek, másodiknak és harmadiknak hívnánk.
2. Az elülső lábszár perforátorok átfúrják az elülső sípcsonti rekesz fasciáját, hogy összekössék a GSV elülső mellékágát a véna tibialis anteriorral.
3. A lateralis lábszár perforansok a laterális vénás plexust a peronealis vénákkal kötik össze.
4. A lábszár hajlító oldalának perforátorai lehetnek mediális gatrocnemius perforátorok a medialis lábszárban, laterális gastrocnemius perforátorok a lateralis lábszárban, intergemellár (solealis) perforátorok, amelyek az SSV-t a solealis vénákkal köti össze (korábban May- vagy lábszár közép perforátor névvel jelölték) és para-Achillealis perforátorok, amelyek az SSV-t a peroneális vénákkal kötik össze (korábban Bassi-perforátor névvel jelölték).

A térd perforátorait (venae perforantes genus) medialis és lateralis térd perforátorok, felső és alsó patellaris perforátorok és térdhajlati fossa perforátorok csoportba sorolhatjuk.
A comb perforátorai (venae perforantes femoris) szintén elhelyezkedésük szerint csoportosíthatók: medialisan a femoralis csatorna perforátorai (korábban Dodd-perforátorok névvel jelölték) és inguinális perforánsok, amelyek a GSV-t a femoralis vénával kötik össze. Az elülső comb perforátorok áthaladnak a quadriceps femoris izmon. A lateralis comb perforánsok áthaladnak a comb oldalsó izmain. A comb posterior perforátorai lehetnek posteromediális comb perforátorok, amelyek az adductor izmokon halanak keresztül, ischiadicus perforátorok a comb posterior felszínének középvonalában találhatóak, posterolaterális comb perforátorok áthaladnak a biceps femorison vagy a semitendinosus izmon (korábban Hach-perforátorok névvel jelölték) és pudendális perforátorok. A glutealis perforátorok (venae perforantes glutealis) lehetnek felső, középső és alsó perforátorok.

A lábfej vénák anatómiája

A felszíni lábfej vénák a láb egyéb részeihez hasonlóan két rétegben helyezkednek el, ezen rétegeket a felszíni fascia határolja - mindezt ultrahang felvételen fi gyelhetjük meg (34). A lábháti véna ív és a medialis, valamint lateralis marginális vénák, a GSV és az SSV anatómiai eredete, a felszíni fascia alatt helyezkednek el. A lábháti oldalág vénák, amelyek azután a lábszáron folytatódnak, a subcutan rétegben, a felületes fascia fölött vannak. A medialis és lateralis retromalleolaris terület varixai szintén a GSV vagy SSV subcutan oldalágai.

Következtetések

Az alsó végtagi vénák ultrahang anatómiájának jelen leírása a további egészséges vagy varicosus vénák vizsgálatának kiindulási alapja kíván lenni. Úgy gondoljuk, ezen publikációval egyezségre juthatunk, hogy bizonyos betegségek milyen változásokat hoznak létre. Az anatómiai ismeretek végső soron a betegek gyógyítását segítik.

Irodalom

1. Caggiati A, Bergan JJ, Gloviczki P, Jantet G, Wendell- Smith CP, Partsch H. Nomenclature of the veins of the lower limbs: an international interdisciplinary consensus statement. J Vasc Surg 2002;36:416–422.
   
   
2. BAILLY M, Cartographie CHIVA. Encyclopčdie Mčdico- Chirurgicale. Paris;1993:43-161-B: 1-4.
   
   
3. Lemasle PH, Uhl JH, Lefebvre-Vilardebo M, Baud JM. Proposition d'une défi nition échographique de la grande saphčne et des saphčnes accessoires a` l'étage crural. Phlébologie 1996;49:279-286.
   
   
4. Caggiati A, Ricci S. The long saphenous vein compartment. Phlebology 1997;12:107-111.
   
   
5. Ricci S, Caggiati A. Does a double saphenous vein exist? Phlebology 1999;14:59-64.
   
   
6. Ricci S, Cavezzi A. Echo-anatomy of long saphenous vein in the knee region: proposal for a classifi cation in fi ve anatomical patterns. Phlebology 2002;16:111-116.
   
   
7. Ricci S, Caggiati A. Echoanatomical patterns of the long saphenous vein in patients with primary varices and in healthy subjects. Phlebology 1999;14:54-58.
   
   
8. Myers KA, Wood SR, Lee V, Koh P. Variations of connections to the saphenous system in limbs with primary varicose veins: a study in 1481 limbs by duplex ultrasound scanning. J Phlebol 2002;2:11-17.
   
   
9. Pieri A, Vannuzzi A, Duranti A, Vin F, Benalli L, Michelagnoli S et al. Role central de la valvule pre-ostiale de la veine saphčne interne dans las genčse des varices tronculaires des membres inférieures. Phlébologie 1995;48:227-239.
   
   
10. Somjen GM, Donlan J, Hurse J, 10. Bartholomew J, Johnston AH, Royle P. Venous refl ux at the sapheno-femoral junction. Phlebology 1995;10:132-135.
    
    
11. Cavezzi A, Carigi V, Collura M. Colour fl ow Duplex scanning as a preoperative guide for mapping and for local anaesthesia in varicose vein surgery. Phlebology 2000;15:24-29.
    
    
12. Ricci S, Georgiev M. Ultrasound anatomy of the superfi cial veins of the lower limb. J Vasc Technol 2002;26:183-199.
    
    
13. Lemasle P, Uhl JF, Lefebvre-Vilardebo M, Baud JM, Gillot C. Veines lympho-ganglionnaires inguinales. Aspects anatomiques et échographiques. Conséquences sur la défi nition de la néogenčse. Conséquences thérapeutiques. Phlébologie 1999;52(3): 263-269.
    
    
14. Bassi G. Le varici degli arti inferiori: Cap I, pag 19. Edizioni Minerva Medica-Torino; 1962.
    
    
15. Muller R, Joubert B. La Phlébectomie Ambulatoire: De l'anatomie au geste. Pag 39 Les Editions Médicales Innothéra; 1994.
    
    
16. Davy A, Ouvry P, Guenneguez H. A propos des saphčnes anterieures de cuisse. Phlébologie 1985;38:279-291.
    
    
17. Zamboni P, Cappelli M, Marcellino MG, Murgia AP, Pisano L, Fabi P. Does a varicose saphenous vein exist? Phlebology 1997;12:74-77.
    
    
18. Cavezzi A. Diagnostic de l'insuffi sance veineuse superfi cielle des membres inferieurs par echo-doppler-couleur. Phlébologie 2000;1: 15-22.
    
    
19. Creton D. Saphenopopliteal junctions are signifi - cantly lower when incompetent. Embryological hypothesis and surgical implications. Phlebolymphology 2005;48:347-354.
    
    
20. Lemasle P, Lefebvre-Vilardebo M, Tamisier D, Baud JM. Cornu-Thenard A. Confrontation čcho-chirurgicale de la terminaison de la saphčne externe dans le cadre de la chirurgie d'exérčse. Résultats préliminaires Phlebologie 1995;3:321-327.
    
    
21. Cavezzi A, Tarabini C, Collura M, Sigismondi G, Barboni MG, Carigi V. Hemodynamique de la jonction sapheno-poplitee: evaluation par echo-doppler couleur. Phlébologie 2002;55(4):309-316.
    
    
22. De Simone J. E.: Cho-doppler couleur de la crosse commune petite saphčne - veines jumelles. Aspects anatomiques et hémodynamiques. Phlébologie 1998;2:169-177.
    
    
23. Van der Stricht J, Staelens I. Veines musculaires du mollet. Phlébologie 1994;47:135-143.
    
    
24. Hoffman HM, Staubesand J. Die venosen Abfl ussverhaeltnisse der Musculus Triceps surae. Phlebologie 1991;20:164-168.
    
    
25. Caggiati A. Fascial relationships of the short saphenous vein. J Vasc Surg 2001;34:241-246.
    
    
26. Georgiev M. The femoropopliteal vein. Ultrasound anatomy, diagnosis, and offi ce surgery. Dermatol Surg 1996;22:57-62.
    
    
27. Georgiev M, Myers KA, Belcaro G. The thigh extension of the lesser saphenous vein: from Giacomini's observations to ultrasound scan imaging. J Vasc Surg 2003;37:558-563.
    
    
28. Labropoulos N, Giannoukas AD, Delis K, Kang SS, Mansour MA, Buckman J et al. The impact of isolated lesser saphenous vein system incompetence on clinical signs and symptoms of chronic venous disease. J Vasc Surg 2000;32:954-960.
    
    
29. Gillot C. Le Prolongement post axial de la petite veine saphéne. Etude anatomique. Considérations fonctionnelles. Intéret pathologique. Phlébologie 2000;53:295-325.
    
    
30. Pieri A, Vannuzzi A, Duranti A, Michelagnoli S, Marcelli F, Santini M et al. La valvule pré-ostiale de la veine saphčne externe. Phlébologie 1997;50(3):343-350.
    
    
31. Dodd H. Persistent varicose veins with special reference to the varicose tributaries of the superfi cial femoral and popliteal veins. Proc R Soc Med 1958;51:817-820.
    
    
32. Dodd H. The varicose tributaries of the popliteal vein. Proc R Soc Med 1964;57:394-396.
    
    
33. Van Limborgh J, Hage EW. Anatomical features of those perforating veins of the leg which frequently or infrequently become incompetent. In: May R, Partsch H, Staubesand J, eds. Perforating veins. Mu¨ nchen: Urban & Schwarzenberg, 1981:49-59.
    
    
34. Ricci S. Phlébectomie des varices du pied. Phlébologie 2000;53: 223-228.

Jelen közlés, a szerzők felajánlásával, az European Journal of Vascular and Endovascular Surgery c. folyóiratban 2006-ban megjelent cikk alapján készült.

Érbetegségek: 2009/3. 85-94. oldal