Az acut respiratorikus distress syndroma (ARDS) 1967-ben került leírásra. Jellemzője a különböző, súlyos pulmonalis és extrapulmonalis kórfolyamatok következtében kialakuló légzési elégtelenség és nem kardiális tüdőoedema. Az elmúlt 20 év kutatásai ellenére az intenzív osztályok morbiditásának és mortalitásának ma is jelentős tényezője. Bár az emúlt években a mortalitás 40% körülire csökkent, továbbra is hiányzik a specifikus kezelés. A tüdőkárosodás komplex gyulladásos folyamat következménye, mely a neutrophil granulocyták és a szervezet biológiai kaszkádreakcióinak közvetítésével endothelialis aktivációhoz és dysfunctióhoz vezet. Az ARDS haemodinamikai jellemzője a pulmonalis vascularis rezisztencia emelkedése és a pulmonalis hypertonia. A pulmonalis keringés befolyásolása az ARDS kezelésének egyik lehetséges irányvonala. Az elmúlt években több új terápiás módszer, pl. prostacyclin kezelés, NO inhaláció került alkalmazásra, és számos ígéretes szer vár klinikai vizsgálatra. A valóban hatékony kezelés feltétele azonban a pathophysiológiai folyamat mélyebb ismerete. A jelen összefoglaló célja az ARDS-ben kialakuló pulmonalis keringészavar pathophysiológiájának áttekintése, terápiás vonatkozásai miatt különös tekintettel az arachidonsav anyagcsere és a nitrogénoxid szerepére.

Érbetegségek: 1998/2. 45-54. oldal

KULCSSZAVAK

ARDS, endothelialis dysfunctio, pulmonalis hypertensio, nitrogénoxid prostacyclin

A közlemény célja, hogy összefoglalja a vascularis simaizomsejtek kálíum-ioncsatornáinak biofizikai és farmakológiai tulajdonságait. Az érsimaizom sejtek membránpotenciálját jelentősen meghatározza a sejtmembrán K⁺-vezetőképessége. A membránpotenciál kialakításában több K⁺ csatornatípus játszik szerepet. A feszültségfüggő K-csatornák a nyugalmi membránpotenciál kialakításában/helyreállításában vesznek részt. A kalciumfüggő K+-csatornákat az intracelluláris Ca²⁺-szint szabályozza és a simaizomtónus beállításában tulajdonítanak nekik szerepel. Közülük a kis konduktanciájú K⁺-csatornák az endothelsejtek felől érkező hyperpolarizáló hatások iránt érzékenyek. Az ATP-függő K⁺-csatornák aktivációja az izomsejt metabolikus állapotának függvénye. Az extracelluláris K⁺ - szint változásait külön K⁺-esatornatípus érzékeli. A fenti ioncsatornák közül az utóbbi időben megkülönböztetett figyelem irányult az ATP-szenzitív és a Ca²⁺- függő K⁺-ioncsatornákra. Fiziológiás körülmények között a vascularis simaizom kálium csatornáinak összehangolt működése jelenti a perifériás vérnyomás- és a regionális véráramlás-szabályozás egyik legfontosabb elemét. Mivel a K⁺-csatornák számos vazoaktív anyag támadáspontját képezik, ezen csatornák működésének ismerete segíti a hatásmechanizmusok megértését. A közleményben ismertetésre kerübiek a szerző és munkatársai újszülött malacok agyi arterioláin végzett kísérletei, melyek során megfigyelték az anoxia/reperfúzió szelektív K+-csatorna károsító hatását.
A simaizom K⁺-csatornái funkcionális károsodásának ismerete lehetővé teszi egyes pathomechanizmusok tisztázását, és támpontot szolgáltat új terápiás beavatkozások megtervezéséhez.

Érbetegségek: 1998/1. 1-5. oldal

KULCSSZAVAK

vascularis simaizom, K⁺- csatorna, arteriola, ischaemia

Célkitűzés: a szerzők tesztelni kívánták, gyakorol-e a 17ßösztradiol és a progeszteron akut módosító hatást a kis artériák falának tónusára in vitro. Anyag és módszer: nem terhes, nullipara nőstény Sprague-Dawley patkányokból (testtömeg: 200-300 g) intraperitoneális Nembutal narkózisban (50 mg/tskg) artéria saphena szakaszokat izolállak (kimetszési hossz: 6,8-11,3 mm), majd azokat mindkét végén kanülálták. Az érpreparátumot Krebs-Ringer oldatot tartalmazó szervfürdőbe helyezték, amelyhez 15,8 µM koncentrációban noradrenalint adtak. Ez a noradrenalin koncentráció már maximális, stabil érösszeliúzódást váltott ki az előkísérletek során. A stabil érösszehúzódás beállta után az oldathoz ösztradiolt, vagy progreszteront adtak, a kumulatív koncentrációk: 1- 100 µM, illetve 0,86-86,4 µM voltak. Az ér-szegmentumok külső átmérőjének változásait mikroangiometria alkalmazásával mérték.
Eredmények: a noradrenalimial előkontrahált artériákon mind az ösztrogén (1 µM koncentráció felett), mind a progeszteron (8,6 µM koncentráció felett) alkalmazása szignifikáns, dózisfüggő relaxációt eredményezett.
Következtetés: a szexuálszteroidok akul alkalmazásuk során nyert eredményeink szerint szignifikánsan csökkentik a keringési ellenállás szempontjából fontos kis artériák tónusát. A teljes perifériás rezisztencia csökkentése valószínűleg hozzájárul ahhoz, hogy a fokozott szív-érrendszeri veszélyeztetettség korszakában, a meiiopauzábaii adagolt ösztrogén, vagy kombinált hormonkezelés általában mérsékelni lálszik az idült szív-érrendszeri megbetegedések kockázatát.

Érbetegségek: 1997/4. 7-11. oldal

KULCSSZAVAK

szexuálszteroidok, ér-relaxáció, perifériás rezisztencia

E közlemény bevezető része rövid áttekintést ad azokról az élettani szabályozó mechanizmusokról, amelyek a szív-érrendszer működését, így a krónikus fizikai terheléshez való vaszkuláris alkalmazkodást is irányítják. Új megközelítésben kerül összefoglalásra az erekben normális és kóros körülmények közöli végbemenő funkcionális és morfológiai átrendeződés, az úgynevezett "remodeling", továbbá az endothelium szerepe a folyamatokban.
Bemutatásra kerülnek a szerző és munkatársai azon metodikai fejlesztései és kísérletes vizsgálatai, amelyek a tartós, statikus jellegű fizikai (gravitációs) terheléshez történő vaszkuláris alkalmazkodás mechanizmusainak feltárására irányulnak. Cső alakú transzparens tilt patkány ketreceket készítettek az alsó végtagi erek orthosztatikus terhelésének vizsgálatára. Ezeket 45 fokos fej-fel helyzetben alkalmazták. Az állatok ketreceikben szabadon közlekedtek és táplálkoztak, de megfordulni nem tudtak. Egy erre kifejlesztett videocomputer rendszerrel követték és dokumentálták az állatok mozgását. A döntött helyzet egy azonnali és tartós nyomás duplikálódást okozott a sapheno-femoralis vénákban, míg az artériás nyomás nem változott. Szignifikáns változások következtek be a véna saphenában két héten belül.

A MÁV Központi Rendelőintézet Érbeteg Gondozó 30 éves fennállása alkalmából rendezett "Urai László Emlékülésen" elhangzott előadás (Budapest, 1997. április 4-5.).

Érbetegségek: 1997/3. 1-6. oldal

KULCSSZAVAK

endothelium funkció, érfiziológia, gravitációs terhelés, ortho sztatikus tolerancia, vaszkuláris remodeling, vénás adaptáció

Az agyi aneurizmák kialakulása, valamint ruptúrájuk bekövetkezésének oka még napjainkban sem tisztázott, ezért műtétből és kadaverekből származó agyi aneurizmazsákok biomeehanikai tulajdonságait vizsgáltuk. Hosszanti és körkörös csíkokat vágtunk az ér vastagabb (az aneurizmazsák nyakához közeli) és vékonyabb (ruptúrához közeli) részéből. Kadaverekből származó artéria cerebri médiát használtunk hosszanti, és artéria basilarist körkörös kontroll csíkok preparálására. A 3 mm hosszú csíkokat két végükön rögzítve, 2 percenként 200 mikrométeres lépésekben hirtelen meghúztuk, miközben az erőt folyamatosan mértük. Számítógép segítségével meghatároztuk a viszkoelasztikus paramétereket (soros, párhuzamos elasztikus modulus, viszkozitási együttható), valamint a szakítási szilárdságot. A regisztrált stressz relaxációs görbékre jól illeszthetők a Kelvin-féle szolíd viszkoelasztikus modell függvények. Eredményemk szerint a vastag csíkok szakítási szilárdsága mindkét irányban kisebb, mmt a megfelelő kontrolloké. A vékony csíkok szakítási szilárdsága hosszanti irányban szignifikánsan nagyobb a vastagokhoz képest, viszont körkörös irányban a vékony csíkok sokkal alacsonyabb megnyúlás érték mellett szakadnak el. Az egyes viszkoelasztikus paraméterek egymással párhuzamosan változnak: körkörös irányban a vékony és vastag csíkok koefficiensei szignifikánsan kisebbek a kontrollokhoz képest, hosszanti irányban pedig a vékony csíkok együtthatói szignifikánsan nagyobbak, mint a vastagoké.
Eredményeink alapján megállapítható, hogy az agyi aneurizmafal mechanikailag kevésbé ellenálló, mint az ép artéria szövet, ami valószínűleg a simaizomzat eltűnésének következménye. Ugyanakkor az érfal elvékonyodása nem jár a szakítási szilárdság csökkenésével mindkét irányban, ennek oka a kötőszöveti roststruktúra reorientációja lehet.

Érbetegségek: 1997/2. 1-12. oldal

KULCSSZAVAK

agyi aneurizma, artéria biomechanika, artéria basilaris, artéria cerebri média, elasztikus modulus, viszkoelaszticitás

A vékonybél erein a splanchnikus területen átáramló vérmennyiségnek a fele jut keresztül. Az összes véráramlás és egyes területek vérellátása fiziológiásán is tág határok között változik. A szövetek lokális véráramlásának szabályozásában részben az enterális idegrendszer, részben számos, helyileg keletkező vazo-aktív anyag elsősorban a munkahyperaemia kialakításában vesz részt. A központi idegrendszer a vérellátás szabályozásában leginkább a pere térfogat újraelosztása révén a vékonybélben jelentős érszűkületet hoz létre. Ez különösen fontossá válik a súlyos stresszel járó állapotokban, mint például vérkeringési sokkban, amikor is a szöveti hipoxia a mucosa károsodásához vezet. A kialakuló bélnyálkahártya-elhalás részben közvetlenül, részben közvetve (eiulotoxin, esetleg baktériumok transzlokációja következtében) az immunrendszer túlaktiválásához vezet, és ez a továbbiakban mind a vékonybélben, mind egyéb szervekben a szövetek további destrukcióját eredményezi. Mindezek a folyamatok a vérkeringési sokkra jellemző pozitív visszacsatolásos folyamatok felerősödését hozzák létre.

Érbetegségek: 1997/1. 1-6. oldal

KULCSSZAVAK

nyugalmi véráramlás, központi idegrendszer, munkahyperaemia, szöveti vérellátás, hipoxin

A szerzők 12 aorta és 12 pulmonális szívbillentyű immunhisztokémiai feldolgozását végezték el. A vizsgálat célja a különböző sejtek megoszlásának és sűrűségének megfigyelése volt a billentyűk egyes rétegeiben. Megállapították, hogy a billentyűk szöveteiben a kollagén mátrixot termelő fibroblastok előfordulása a leggyakoribb. E sejtek a billentyűk mindhárom szövettani rétegében előfordultak. Sűrűségük fokozatosan csökkent a basalis régiótól az apiealis régió irányába. A sejtek előfordulási gyakoriságában a maerofágok álltak a következő helyen. Alakjukat könnyen változtatják, felismerésüket az immunhisztokémiai módszer azonban egyértelművé tette. Megjelenésük multifocalis jellegű volt, amely fokozatosan csökkent a billentyű basalis része felől az apiealis rész irányába. Kevés simaizom- és Langerhans-sejtet sikerült kimutatni. T- lymphoeitát nem találtak. A sejtek sűrűsége és megoszlása szempontjából a nemek és a korcsoportok között lényeges különbséget nem észleltek.

Érbetegségek: 1996/4. 1-4. oldal

KULCSSZAVAK

aorta billentyű, pulmonális billentyű, sejtsűrűség, sejtmegoszlás, immunhisztokémia

Az agyi aneurizmák gyakori multiplex megjelenése alapján feltételezhető, hogy a betegség hátterében szisztémás vaszkuláris elváltozás áll. Ennek tisztázására 14 agyi aneurizmás, valamint 22 kontroll kadaverből kipreparált intra- (a. cerebri anterior) és extracranialis (a. radialis, a. dorsalis pedis) artériák passzív biomechanikai tulajdonságait vizsgáltuk. In vitro kvá- zistatikus nagydeformációs mechanikai teszt alkalmazásával 0-200-0 Hgmm-es intraluminális nyomástartományban folyamatosan regisztráltuk az artériák külső átmérőjét és az axiális irányú húzóerőt. Számítógéppel meghatároztuk az érfal geometriai és rugalmassági paramétereit. Eredményeink szerint az aneurizmás csoportban, az aneurizma elhelyezkedésétől függetlenül az a. cerebri anterior középsugár/falvastagság aránya és tangenciális falfeszültsége szignifikánsan kisebbnek, falvastagsága és karakterisztikus impedanciája (alacsony nyomástartományban) nagyobbnak bizonyult a megfelelő kontroll artériákhoz viszonyítva. A női aneurizmás és a korban illesztett kontroll erek összehasonlítása alapján azt találtuk, hogy a perifériás erek sugara alacsony nyomástartományban szignifikánsan kisebb az aneurizmás betegekben, azonban a normalizált sugár/falvastagság arány nem különbözött a két csoportban. A fénymikroszkópos szövettani vizsgálatok szerint az aneurizmás betegek agyi ereiben a lamina elastica interna kifejezettebb, a megvastagodott intinia pedig diffúzán fibrotikus, és a vékony médiában enyhe fíbrózis jelei láthatók. Az aneurizmás és kontroll perifériás erekben fénymikroszkóppal strukturális különbség nem látható.
Az általunk tapasztalt biomechanikai és szövettani elváltozások alátámasztják azt a hipotézist, hogy e betegségcsoport nem csupán lokális, haneni más artériákon szintén megfigyelhető érelváltozásokat is magába foglal.

Érbetegségek: 1996/3. 1-8. oldal

KULCSSZAVAK

agyi aneurizmák, artériák biomechanikája, artéria cerebri anterior, arteria radialis, arteria dorsalis pedis

A praeeclampsia (PE) az egész anyai szervezetet érintő súlyos terhespathológiai kórkép, amelynek okát az intenzív kutatások ellenére sem ismerjük. Egyre több irodalmi adat támasztja alá azt a feltételezést, ami szerint a PE alapját az endothelsejt betegsége képezi, amelynek kórélettanában az endothelsejt diszfunkció feltehetően központi szerepet játszik. Megfigyelések szerint a PE-ás serum cytotoxieus hatása, csökkent aiitioxidáns aktivitása és/vagy a lipid peroxidok emelkedett serumszintje felelős lehet az endothelsejt-káro- sodásért. A következményes kifejezett vasoeonstrietio, a különböző mediátor rendszerek (thromboxan-prostaeyclin, endothelin - nitrogén-monoxid) közötti érzékeny egyensúly megbomlása, továbbá a vascularis per- meabilitas megváltozása, a véralvadási rendszer aktiválódása számos szervben - beleértve a foetoplacentaris egységet is - csökkent véráramláshoz és súlyos klinikai tünetek (hypertonia, proteinuria, thrombocytopenia, disseminalt intravasalis coagulatio, magzati retardatio slb.) kifejlődéséhez vezet. A PE-ra jellemző endothelsejt diszfunkció főbb okainak és következményeinek összefoglalását a kórkép gyakorlati jelentősége indokolja.

Érbetegségek: 1996/2. 7-12. oldal

KULCSSZAVAK

praeeclampsia, vascularis endothelium, endothelsejt diszfunkció

A verőérbetegségek patogenezise a számos kísérleti és klinikai vizsgálat ellenére még nem teljesen ismert. Kísérleti adatok és klinikai megfigyelések utalnak arra, hogy a nyirokkeringés zavarának, az érfalból történő fehérjetranszport elégtelenségének szerepe van számos verőér-betegség kialakulásában, az érfalkárosodás létrejöttében és progressziójában. Az érfal táplásában az endothel rétegen keresztüli plazmaáramlásnak és az adventiliában lévő capillaris rendszernek (vasa vasorum) fontos szerepe van. Az érfalba filtrált protein- és lipoproteinmolekulák elszállítása azonban kizárólag az advenlitiában lévő nyirokércapillárisok (vasa lymphatica) útján történik. Ha az endothelréteg sérül, vagy kórosan megnő a lipoprotein-filtratio, úgy ezáltal az érfali nyiroktranszport dinamikus elégtelensége jön létre; a következmény: fehérje- és lipoproteinakkumuláció az érfalban, melyet fibrinlerakódás és érfalkárosodás követ. A verőérbetegségek ezen leggyakoribb típusa - endolheliális érkárosodás - mellett a másik, ritkább érbetegségtípus, az advenlitialis érkárosodás. Ilyenkor az adventitia körüli gyulladás és hegesedés a betegség kezdete. A következmény a vasa vasorum és a vasa lymphatica sérülése, ezt az érfali nyiroktranszpori súlyos zavara - az érfali nyirokkeringés mechanikai elégtelensége - követi.
A nyirokkeringés etiológiai szerepét bizonyítja a verőérbetegségek kialakulásában az, hogy az érfali nyiroktranszport károsításával állatkísérletekben érfali károsodást lehet létrehozni: ún. lymphaticus arteriopathiákat. A coronariák területén, az aorta ascendens és az artéria femoralis érterületén hoztak létre a szerzők lymphaticus arteriopathiát. Az érfal károsodását az érfal biokémiai sajátosságainak kóros megváltozása követi a nyirokkeringés blokádja után. Klinikai megfigyelések is utalnak a nyirokkeringés és a verőérbetegségek kapcsolatára. A mediastinalis nyirokcsomók megbetegedését, a mediastinalis nyirokcsomók röntgenbesugárzását nem ritkán coronariabetegség kialakulása követi. Lymphoedema területén nem ritka a helyi érkárosodás kifejlődése. A nyirokpangás elősegíti az atlierosclerosis kifejlődését és progresszióját. A nyirokkeringés és más érbetegségek kapcsolata még kevéssé ismert. E referátum fő célja az, hogy az ilyen irányú további vizsgálatok fontosságára rámutasson.

Érbetegségek: 1996/1. 8-14. oldal

KULCSSZAVAK

érfali nyiroktranszport, vasa lymphatica, érfali fehérjeakkumuláció, érfali károsodás, lymphaticus vasculo pathia, érbetegségek patogenezise