Az agyi aneurizmák vizsgálata a betegség lényegéből és elhelyezkedéséből adódóan nehéz, ezért kísérleti modelleket alkalmaznak. Az e referátumban áttekintett irodalom az állatkísérletes, mechanikai és számítógépes modellek segítségével a betegség aetiopathogenezisét, pathomechanizmusát igyekszik tisztázni, továbbá vizsgálja a különböző tényezők szerepét az agyi aneurizma kiahikulásában és végül a ruptúra bekövetkezésében.

Érbetegségek: 1995/4. 1-8. oldal

KULCSSZAVAK

kísérletes aneurizmák, agyi aneurizmák, aneurizma növekedés és rúptúra, subarachnoideális vérzés, hemodinamikai stressz, agyi véráramlás

Napjainkban egyre több bioaktív peptid kerül felfedezésre, hatásuk azonban nem egyértelmű. Az adrenomedullin egy ezek közül, hatása azonban minden bizonnyal jelentős, olyannyira, hogy sokan már új peptidhormont látnak benne. Az emberi vérplazmában ugyanis mérhető koncentrációban van jelen (10¹¹ mol/1), hatása pedig vérnyomáscsökkentő. Először (1993-ban) japán kutatók izolálták humán pheochromocytoma sejtekből, azóta kimutatták egészséges mellékvesevelőből, tüdőből és veséből egyaránt. Az adrenomedullin tüdőben, vesében, lépben, duodenumban, a szívkamrák izomsejtjeiben, nyálmirigyekben, illetve pheochromocytoma- és mellékvesevelő-szövetben szintetizálódik. Több speciesben is megtalálható, aminosav sorrendje szigorú homológiát mutat végig a gerincesek törzsén keresztül. Aminosav sorrendje a CGRP-vel (calcitonin gene related peptide) mutat hasonlóságot, annak egy receptorán keresztül is hat, és ugyanúgy vasodilatátor, mint a CGRP. Hatását az érés más simaizomsejtekben adenilát ciklázon és cAMP- on keresztül fejti ki. Egyes cikkek endothelium-függő hatását is leírták, ez a terület azonban további kutatásokat igényel. Értágító hatását megfigyelték vese-, hátsó végtagi-, mesenteriális-, pulmonális- és coronariaereken. Hypertomában, veseelégtelenségben az adrenomedullin plazmaszintje megemelkedik, ez esetekben ellenregulátor szerepét feltételezik.

Érbetegségek: 1995/3. 3-5. oldal

KULCSSZAVAK

adrenomedullin, hypertonia, értónus, véráramlás, peptid hormonok.

A rezisztenciaerek területén közismert jelenség, hogy metabolikus tényezők közvetlenül hatnak az erek simaizomzatának tónusára. Hasonló megfigyelések a vénákra vonatkozóan is rendelkezésre állnak. A rezisztenciaerek metabolikus szabályozását közvetítő számos Immorális faktor, illetve metabolit ugyancsak hat a vénák kontraktilitására is. Ezek rövid áttekintését adja ez az összefoglaló.

Érbetegségek: 1995/2. 1-4. oldal

KULCSSZAVAK

vénás tónus, metabolizmus, oxigén, széndioxid, laktát, pH

E referátummal a szerzők fő célja az, hogy élettanorientált összefoglaló áttekintést adjanak a vena tónus localis kontroll mechanizmusainak biomechanikai aspektusairól, szelektált irodalmi és saját kutatási adatok alapján. Remélik, hogy elméleti és klinikus kutató, valamint igényes praktizáló kollégáik számára egyaránt hasznos információkat ludnak nyújtani a vénák normális és kóros működésének mélyebb megértéséhez, s ezáltal a vénás betegségek hatékonyabb gyógyításához, illetve megelőzéséhez. Az emberi szervezet teljes keringő vértérfogatának kb. 60-80%-a a mintegy 450- 500 km hosszú, ún. alacsony nyomású és magas distensibilitású vénás rendszerben helyezkedik el. Az érfal passzív kötőszöveti komponenseinek (főleg collagen, elastin) mechanikai tulajdonságai, valamint simaizom-tónusa és az axiális irányú nyújtottság nagy mértékben meghatározzák a vénás nyomás vs. lumen térfogat karakterisztikáit, míg az endothelium rugalmas ellenállása elhanyagolhatóan kicsi. Bizonyos véna típusok (például emberi vena saphena, patkány vena portae és kis coronaria vénák, denevérszárny vénák) a neurogen és humoralis (metabolikus, ionalis, hormonalis) extrinsic tónus mellett képesek jelentős nyomásfüggő myogen intrinsic tónus generálására is, amely fontos komponense lehet az aktív kapacitás változásoknak, illetve a szív felé történő vénás visszaáramlásnak. A nyomás mellett a véráram sebessége ugyancsak befolyásolhatja a vénák tónusát. Figyelemre méltó ex- perimentális kutatási eredmények és klinikai megfigyelések jelzik, hogy a vénák passzív és aktív biomechanikai tulajdonságai nagy mértékben függhetnek különféle fiziológiai állapotoktól, így például az életkortól, edzettségtől, terhességtől, testmérettől, tartós gravitációs terheléstől, környezeti hőmérséklettől.

Érbetegségek: 1995/1. 1-8. oldal

KULCSSZAVAK

érfal rugalmassági tulajdonságai, értónus myogen szabályozása, véna compliance, véna tónus véráramfüggő szabályozása, vérnyomásfüggő véna tónus, vértároló funkció szabályozása

A közlemény új megvilágításba helyezi az érrendszerről alkotott korábbi ismereteinket. "Endothel szervről" beszél, melynek ép struktúrája és funkciója biztosítja az egész vasculatura integritását. Ebből a szempontból a thrombocyták adhéziója, aggregációja, az intrinsic véralvadás és a spontán librinolysis az integritást védő mechanizmusok.
Az atheroselerosis a vascularis dezintegritás legjellemzőbb formája. Az ér makroszkópos geometriai és mikroszkópos strukturális átalakulásával, azaz vascularis remodelinggel jár. A szerző leírja a pathomorfológiai változásokat és tárgyalja ezek klinikai konzekvenciáit.

Érbetegségek: 1994/2. 1-6. oldal

KULCSSZAVAK

vascularis integritás, vascularis remodeling, atheroselerosis