Arról kívánunk az alábbiakban szólni, hogy mit tegyünk akkor, ha már összeállt egy publikáció anyaga, csak a megírás van hátra. Számos kolléga alkalmaz a klinikumban kitűnő egyéni ötleteket, amelyeket már ki is próbált, sőt már kellő tapasztalattal is rendelkezik, csak a publikáció hiányzik. Lehetnek olyan ritka esetek, amelyek egyéni megoldása értékes információt jelenthet más kollégák szálltára is.
Érbetegségek: 2002/1. - 135-139. oldal
A szerzők 1999-ben 67 diabetes mellitusos betegnél 69 esetben végeztek minor amputációt. 4 esetben rekonstruktív műtéttel, 10 esetben lumbalis sympathec tomiával egy ülésben. Csupán 7 esetben történt később nagy amputáció a betegség progressziója miatt. Az amputációs sebeket nyitva kezelték. A localis kezelést Curiosin oldattal egészítették ki, amit a betegek otthonukban 3 hét - 6 hónap időtartamig folytattak. A szerzők összegzik a Curiosin kezeléssel szerzett tapasztalataikat minor amputáción átesett cukorbetegeiknél.
Érbetegségek: 2001/3. 91-95. oldal
KULCSSZAVAK
diabetes mellitus, minor amputáció, Curiosin (cinkhyaluronát)
A szaporodó közlekedési balesetekkel várhatóan emelkedik a deceleratios mellkasi aorta sérülés eseteinek száma. Az irodalmi adatok szerint a tompa mellkas trauma okozta mellkasi aorta ruptura miatt a sérültek 75-90%-a a helyszínen meghal. 15-20%-a szállítható kórházba, és az ellátásra kerülő esetek 60%-a éli túl sérülését.
A szerzők gépkocsi baleset kapcsán sérült 25 éves polytraumatizált férfi esetét demonstrálják, aki mellkasi aorta rupturát szenvedett. A gyors thoracotomia során észlelt, a típusos helyen - az aorta descendens kezdeti szakaszán (isthmus) - lévő aortafal szakadás igazolta a feltételezett diagnózist. A tervezett interpositum beültetés előtt a beteg a nagyfokú volumen vesztés következtében exitált.
Közleményünkben az irodalom áttekintése alapján elemezzük a traumás mellkasi aorta ruptura kialakulásának módjait, a korszerű diagnosztikai módszerek és a kezelés lehetőségeit.
Érbetegségek: 1999/4. - 135-139. oldal
KULCSSZAVAK
mellkasi aorta, traumás ruptura, korszerű diagnosztika, kezelés
A tartós - nemegyszer életre szóló - hemodialízis kezelés jól működő arteriovenozus shuntöt tételez fel. Erre a célra a mai napig leginkább a Brescia-Cimino shunt felel meg. A szerző az 1996. december 1-jétől 1998. december 1-jéig terjedő időszakban 48 műtétet végzett; ezek utánvizsgálatáról, illetve nyomon követéséről számol be. A shuntök működése (csak) 8 betegen (18%-ban) volt kifogástalan, 16 betegen (33%) jó és közepes, míg 9 betegen (19%) rossznak volt nevezhető. A fístulák egy év múltán 28 betegen (58%) jól működtek. Az eredmények feltétlenül javítást kívánnak. Ennek érdekében a jövőben fokozni kell a sebészet és a nefrológia közti együtt működést. Minden - belátható időn belül művese kezelésre kerülő - krónikus vese- elégtelenségben a vénákat tudatosan kímélni (tartalékolni) kell. Különösen óvni kell a v. cephalica és basilica főtörzseit, amelyeket nem szabad vérvételre és terápiás célra felhasználni. Centrális véna szüksége esetén a sztenózis megelőzésére kerülni kell a v. subclavia kanülálását. Mindenképpen kerülni kell a három hónapnál fiatalabb shuntök használatba vételét. A szerző - nyugati mintához hasonlóan - javasolja shunt járóbeteg gondozás bevezetését, ahol a műtét előtti vizsgálat és műtét utáni gondozás történhetne. Mindezek megvalósításának jelentős költségmegtakarító eredménye is lenne. Ezen rendszabályok bevezetése után prospektiv vizsgálattal szükségesnek látszik a feltételezett javulás tudományos igényű ellenőrzése.
Érbetegségek: 1999/3. - 103-107. oldal
KULCSSZAVAK
Hemodialízis, A-V fistula képzés
A magyarországi össznépesség 4,5-5%-a cukorbeteg. Ez alapvetően egy jóindulatú betegség, azonban az ér- szövodmények felelősek a betegek szenvedéséért és a halálozásért. A diabetes szövődményei miatt amputált esetek jelentős százalékában a csonkolás vagy a csonkolás mértéke indokolatlan volt. A diabetes további gyakori és súlyos szövődményei a neuropathia és a gyulladás. Mindezek hozzájárulnak a diabetes-láb kialakulásához. A diabetes-láb kezelése komplex feladat, mivel ennek diagnosztikai, terápiás és szociális-gazdasági vetületei is vannak. Ez az oka annak, hogy számos országban "diabetes-láb ambulanciákat" szerveztek, amelyek nemcsak a betegek gyógyszeres és sebészeti ellátásában, hanem a szövődmények korai felismerésében is segítenek. Ambulanciánk részletesen leírt programjának céljaiban szerepel a szenvedések enyhítése, a költségek redukálása és a major amputációk számának csökkentése. A funkcióképes végtagok megmentése kiemelt célunk, tekintettel arra, hogy a diabeteses betegek major amputációját követő 5 éves túlélés 15% alatti.
Közleményünk a keszthelyi Angiológiai Napokon elhangzott, harmadik díjat nyert előadás alapján készült.
Érbetegségek: 1999/2. - 67-72. oldal
KULCSSZAVAK
diabetes mellitus, diabetes-láb, érszövődmények, kezelés
A szerzők 10 év alatt (1987-1996) érsebészeti osztályon 805 esetben végeztek végtag amputációt. Közöttük 239 (29,6%) volt diabeteses. Ezen beteganyagot elemezték részletesen. Az átlagéletkor 66 év (nő: 68 év, férfi: 64 év). A férfi-nő arány 56% : 44%. A betegek túlnyomó többsége II-es típusú diabeteses volt (l-es típusú mindössze 2 beteg volt). A diabetes f'elmúlásának ideje átlagosan 10,3 év (friss - 48 év). 127 beteg per os antidiabetikummal, 62 beteg állandó inzulinnal, míg a többi diétával volt egyensúlyban. A műtét előtti legmagasabb vércukorértékek átlaga 14,32 mmol/L, a műtét utáni érték 13,16 mmol/L. Az első 5 évben 30 beteg, a második évben 134 beteg kapott a perioperatív szakban frakcionált inzulint (korábban Actrapid MC, újabban humán inzulin), a műtét napján GIK infúzióval. A szerzők elemzik az amputáciöra kerülő diabetesek kísérőbetegségeit (hypertonia 71,5%, ISZB 50,2%, szem érintettség 23,4%, agyi vascularis laesio 10,9%), a megelőző érsebészeti beavatkozásokat (reconstuktív műtét 35, lumbalis sympathectomia 96, distalisabb amputáció 31 esetben). Az utóbbi 5 év anyagában az előzőhöz viszonyítva a végtagmegtartó úgynevezett kis amputációk száma emelkedett szembeötlően: 6-ról 9l-re, miközben a nagy amputációk száma 62-ról 98-ra nőtt. A kis amputációk így 8,8%-ról 48,15%-ra emelkedtek. 16 beteg exitált (7%), a nagyamputációk után bekövetkezett halálozás az ápolási idő alatt 10%-os volt. Az eredmények javulásában a szerzők hangsúlyozzák az érsebész és a diabetológus szoros együttműködését.
Érbetegségek: 1999/1. - 19-25. oldal
KULCSSZAVAK
diabetes mellitus, gangraena, alsóvégtagi amputáció
Ma már ismert a thrombocyták pathofiziológiai szerepe az arteriosclerolicus érbetegség kialakulásában és progressziójában. Az is elfogadott, hogy a thrombocyta aggregatio gátlása késlelteti a throniboticus szövődmények fellépését. Vizsgálataink során 60 érbeteget monitoroztunk egy hónapon keresztül. A betegeinket két csoportba osztottuk aszerint, hogy volt-e megelőző érmutét, vagy nem, illetve ezen beliil több helyen is előfordult-e az érszűkület.
A vizsgálatba azon érbetegek kerültek be, akiknél az első méréssel (MAI>2), hvperaggregabilitast találtunk. Ezt követően 100 mg acetilszalicilsavat szedtek a betegek, és vizsgáltuk a thrombocyta aggregatios rendszer és coagulatios rendszer több paraméterét.
Eredményeinket értékelve megállapítottuk, hogy az érbetegek többsége a megelőző műtéttől függetlenül is fokozott thrombocyta aggregatióval él. Mind a műtét előtt álló, mind az operált betegek gátló kezelésre szorulnak, és 100 mg acetilszalicilsav már az első hét napon belül eredményesen csökkenti a llirombocyták aktiválódását, és ezzel a thronibolicus rizikót.
Érbetegségek: 1998/4. - 145-150. oldal
KULCSSZAVAK
thrombocyta funkció, hyperaggregabilitas, acetilszali- cilsav, aggregatio gátlás
A szerző az angiológiai klinikum jellegzetes betegségcsoportján, a krónikus obliteralív verőér betegségen keresztül mutatja be az érbetegek rehabilitációját, annak módszereit, hazai intézményrendszeréi. Ismerteti a komplex rehabilitáció célkitűzéseit és várható hatékonyságát.
Érbetegségek: 1998/3. - 117-119. oldal
KULCSSZAVAK
krónikus obliteralív verőérbetegség, mozgásterápia, rehabilitáció
Az érsebészeti gyakorlatban is szükséges az antibiotikus védelem, annak ellenére, hogy a relatíve sterilebb beavatkozások esetén csak 1-5%-ban jelentkeznek szeptikus szövődmények, azonban ezek csak a végtagok életképességének veszélyeztetése árán, igen kimerítő kezeléssorozatokkal szanálhatok. Profilaxis vonatkozásában a következőket kellett szem előtt tartanunk:
E szempontokat figyelembe véve, beteg-kiválasztásunkal a következők határozták meg: ha műanyagot ültettünk be (műér vagy folt), illetőleg ha a végtag gangraenás volt, olyan antibiotikumot választottunk, amely a szokásos anaerob mikroorganizmusok ellen is hatásos (Augmentint vagy Mandokefet és Metronidazolt használtunk).
Tanulmányunkban az "ideális" antibiotikum profilaxist kerestük randomizált prospektív vizsgálat során. Megállapítottuk, hogy a preoperatív antibiotikum profilaxis fontos tényező a ritkán előforduló, de alig kezelhető komplikációk megelőzése érdekében.
Érbetegségek: 1997/3. - 23-25. oldal
KULCSSZAVAK
antibiotikum profilaxis, szeptikus szövődmények
A szerzők 48 alsó végtagi traumás arteriovenosus fistula kezelése során szerzett tapasztalataikat összegzik. A sipolyok jellemző adatait és eardiovascularis következményeiket tanulmányozva egy új, a morfológiai és a funkcionális elváltozásokon alapuló felosztásra tesznek javaslatot. A tünettan ismertetése után bemutatják a lehetséges műtéti megoldásokat és azok eredményeit. Elemzik a korai és késő szövődményeket és azok kezelési módjait.
Az akut traumás arteriovenosus tislulák ellátása során elért 100%-os eredményeik azt bizonyítják, hogy az azonnali felismerés és érsebészeti ellátás a krónikus sipolyok által előidézett súlyos szövődmények kialakulását megelőzheti.
Érbetegségek: 1997/2. - 23-30. oldal
KULCSSZAVAK
traumás arteriovenosus fistula, funkcionális felosztás, sebészi kezelés
