Arról kívánunk az alábbiakban szólni, hogy mit tegyünk akkor, ha már összeállt egy publikáció anyaga, csak a megírás van hátra. Számos kolléga alkalmaz a klinikumban kitűnő egyéni ötleteket, amelyeket már ki is próbált, sőt már kellő tapasztalattal is rendelkezik, csak a publikáció hiányzik. Lehetnek olyan ritka esetek, amelyek egyéni megoldása értékes információt jelenthet más kollégák szálltára is.

Érbetegségek: 2002/1. - 135-139. oldal

Arról kívánunk az alábbiakban szólni, hogy mit tegyünk akkor, ha már összeállt egy publikáció anyaga, csak a megírás van hátra. Számos kolléga alkalmaz a klinikumban kitűnő egyéni ötleteket, amelyeket már ki is próbált, sőt már kellő tapasztalattal is rendelkezik, csak a publikáció hiányzik. Lehetnek olyan ritka esetek, amelyek egyéni megoldása értékes információt jelenthet más kollégák szálltára is.
Sokan szeretnének a ranglétrán előbbre jutni, de publikáció nélkül ez nem lehetséges sem itthon, sem külföldön (9). Minden orvos értékét növeli a tudományos közlemény, a rendelőét is, ahol dolgozik, a kórházi osztályát, sőt magát az intézményét is, nem is beszélve az egyetemekről, ahol a publikálás kötelező előírás. Ez nem véletlenül van így, a kutatóknak és klinikus kutatóknak kötelességük is a publikálás, hiszen az ő felelősségük is, ha egy beteg már ismert gyógymód alkalmazásától esik el, az információ visszatartása miatt. Az információátadás legelfogadottabb módja ma még a szakirodalomban megjelenő, lektorált publikáció (15). Mik a szabályok, mik a követelmények, mitől lesz olvasható, olvasmányos vagy akár értékesebb az adott publikáció annál, amit első áttekintésre gondolnánk. Kezdő kollégáknak szeretnénk tanácsot adni, hiszen a cikkírást az egyetemen nem tanítják. Az alábbiakban nem azokat az instrukciókat fogjuk megismételni, amelyeket a folyóiratok megadnak a publikálni szándékozók részére, hanem segítséget kívánunk nyújtani, ezért az alábbiakban rendhagyó módon a megírás sorrendjét igyekszenek követeli.

Hogyan kezdjük?

A legnehezebb rész a cikk írásában - az elkezdése. Utunk a számítógép üres képernyője előtt vagy egy üres papírlap fölött, és töprengünk, hogyan is kezdjük el. Jó esetben leírjuk a címet, azután kitöröljük, majd újat írunk és megint kitöröljük. Hogyan lássunk hozzá? Olyan ez, mint amikor ott állunk egy magas hegy lábánál, tudjuk, hogy fel akarunk jutni a csúcsára, de ha csak ránézünk, már fáradtak vagyunk, ezáltal csaknem reménytelennek tűnik a vállalkozás. A megoldás ugyanaz mindkét esetben, meg kell keresni a felfelé vezető ösvényt és neki kell vágni, hiszen amikor már útközben vagyunk, akár jól is érezhetjük magunkat. Az alábbiakban az ösvényt, a pihenőhelyeket és a meredekebb szakaszokat kívánjuk megmutatni.
A cikkírás lefontosabb része nem a cím, ne ezen tőrjük a fejünket, hanem az utolsó mondaton, vagyis azon, amelyben levonjuk a végső következtetést. Néhány példa erre a zárómondatra: - mindezek alapján úgy véljük, hogy a megadott érszakaszon az .,X" protézis jobb, mint az ,,Y" protézis, vagy - hasonló beteg esetében az általunk ajánlott, műtét nélküli megoldást tartjuk célravezetőnek, vagy - az eddigi ismeretekkel szemben úgy találjuk, hogy az adott gyógyszer a fentieken kívül az alábbi "Z" szövődményt is okozhatja a "Q" megbetegedésben szenvedőknek stb. Ha egy ilyen zárómondat összeállt a fejünkben, vagyis tudjuk, mit akarunk közölni, akkor a cikk megírása már olyan, mint amikor felértünk a hegytetőre, és onnan csak le kell sétálnunk. Viszont, ha ez a mondat még nem egyértelműen megfogalmazható, akkor nincs miről írni.

A bevezetés

Következő lépés: írjuk le, mi volt az előzmény, vagyis mi volt az eddigi munkánk előtti ismeret a témával kapcsolatban. Ez lesz a cikk bevezetője. Jól bevált a történelmi bevezetés. Mit mondtak a régi görögök vagy rómaiak, vagy ha nem ilyen régi az ismeretanyag, akkor arról írjunk, hogyan indult el a probléma megoldása a XX. század elején. Név szerint kik, mit tettek az ügy érdekében. Egy újabb keletű eljárás esetén nincs történelmi háttér, ilyenkor az eddig ismert tényeket lehet felsorolni, például egy protézis esetében azt, hogy milyen, már ismert tulajdonságai vannak, és melyik az, amelyikkel mi foglalkozni kívánunk. Miért nem vizsgálta ezt eddig még senki, vagy ha igen, akkor miben szorul kiegészítésre az ő munkája. Ezzel könnyedén eljuthatunk a jelen ismeretekig, illetve addig, hogy az általunk felfedezett újdonság valóban mennyire hiányzott a gyakorlatban. például az adott betegség diagnosztikájában vagy gyógyításában. Azt, hogy mi egészen mást vizsgáltunk és másra kerestük a választ, tehát az eredmény egy véletlen fölfedezés eredménye, nem feltétlenül kell hangsúlyozni. Az olvasó, akit a közlemény témája érdekel, ezzel kapcsolatos ismereteket vár tőlünk, az érdektelen, terjengős kitérők megnyújtják a cikket és időt rabolnak el az olvasótól.
Ne zavarjon minket, hogy egy kinyomtatott cikk végső szerkezetének sorrendje más, mint a megírás sorrendje, ott valóban a cím áll az első helyen és utána az összefoglalót olvashatjuk. Megírásnál a sorrend fordított: a cím pontos megfogalmazása csaknem az utolsó teendő, és az összefoglaló, a már megírt cikk egyes mondatainak a kiemeléséből automatikusan adódik (S).

A beteganyag

Típusmondatok leírása következik. Itt szoktuk megjelölni a tanulmány időpontját, pl.: 1997. január 1-jétől 1999. december 31-ig stb. Hány beteg szerepel a tanulmányban és milyen neműek? Fontos a betegek kora, a legfiatalabb, a legidősebb és az átlagéletkor megjelölésével. Milyen szempont alapján kerültek be a tanulmányba pl.: veszélyeztető munkakör, megadott dysbasiás távolság, vér cholesterin szint, 3 cm-nél kisebb átmérőjű ulcus cruris vagy öröklődő thrombosis hajlam stb. Kik azok, akik ugyan az adott kritériumnak megfeleltek, de, valamely más kritérium alapján mégsem kerülhettek be a munkába? Hányan estek ki belőle a tanulmány időtartama alatt és miért? Amennyiben esetismertetésről van szó, akkor az adott beteg kórtörténetét írjuk le, kezdve a születéstől, egészen addig, ameddig ismertük, csaknem az összes anamnesztikus adattal, labor lelettel és beavatkozással együtt.

A módszerek

Ez is egy sablonos rész, amelyben az általunk alkalmazott diagnosztikai vagy terápiás eljárás kerül bemutatásra. Pontosan és kellő részletességgel kell leírni, a kórismézéshez vagy kezeléshez alkalmazott műszerek (nem a mindennapos, például sebészeti kéziműszerek) nevét, valamint típusát és a gyógyszerek hatóanyagát, kémiai néven, továbbá azok mennyiségét. A gyári nevet és előállítót zárójelbe tesszük és a továbbiakban nem használjuk. Le kell írni azt is, hogy az adott eljárás milyen hosszú ideig tartott. Mindez azért fontos, mert annak, aki elismeri tevékenységünket, elfogadja eredményeinket, és ezért módszerünket kívánja alkalmazni, ugyanazt az eredményt kell kapnia, mint amit mi kaptunk. Ha változtat rajta, tudnia kell, mihez képest változtat.
Ide kerülnek a kontroll vizsgálatok is. Szükség lehet a laboratóriumi technika leírására, a vegyszerektől kezdve a leolvasás módjáig, vagy a mikroszkópos nagyítás mértékének megjelöléséig. Mindezt úgy kell leírni, hogy rövid legyen, de szóbeli kiegészítésre mégse legyen szükség (2).

A megbeszélés

Amit a bevezetés részben elkezdtünk, azt az áttekintést folytatjuk. Tudjuk, mi volt az előzmény, továbbá tudjuk, milyen eredményt értünk el, itt annak a taglalása következik, hogy eredményeink hogyan illeszkednek az eddigi eredményekhez. Mások miért nem azt találták, amit mi - miben különbözött beteganyagunk vagy módszerünk a többiekétől stb. Szakirodalmi áttekintésről van szó, az adott szűk témán belül. Célszerű kiemelni a hazai kutatók eredményeit, részben azért, mert akit indokolatlanul kihagyunk, az megsértődik, ezen kívül kiszerkesztenek, hogy nem ismerjük még a hazai irodalmat sem, tehát tájékozatlanok vagyunk a témánkban, és végül, de nem utolsó sorban, ha mi idézzük őt, akkor ő is lesz annyira becsületes, hogy idézni fog minket, ami azért fontos, mert idézettségünk száma egyik értékmérőnk. A megbeszélés rész utolsó bekezdése foglalja össze munkánk jelentőséget, tehát az a mondat kerül ide a végére, amelyet először fogalmaztunk meg, amikor nekiültünk, hogy cikkünket megírjuk.

A cím

A cikknek természetesen előbb vagy utóbb címet kell adni. Ez kiemelkedő jelentőségű; hiszen ennek alapján figyelnek föl rá, vagy lapozzák át lelkiismeretfurdalás nélkül. Ennek ellenére ez az utolsó teendőink között van, hiszen a címnek azt kell fednie, ami a cikkben van, s hogy mi van benne, az a megírás és javítások után derül ki (1). Előfordulhat ugyanis, hogy a cikk legfontosabb mondanivalója nem is az, amire először gondolunk, vagy nem egy cikk lesz belőle, hanem kettő, vagy másik témát is bele kell szőni, hogy kerek legyen a következtetés stb. A cím tehát a legtöbbet változtatott rész a közleményben, és mindig az utolsó változat az érvényes, amit a legvégén leadunk a szerkesztőségbe.

Az összefoglaló

Ha kész a cikk, nem jelent gondot az összefoglaló elkészítése. A legfontosabb mondatok kiemelésével, lerövidítésével, ahol szükséges összekötő szavak beillesztésével, könnyen elkészül. A bevezetés egy-két kulcsmondatát emeljük ki indításként. Fontos, hogy a beteganyag és módszer fontos adatait tartalmazza és a végkövetkeztetés is benne legyen. A cikk elolvasását, értékelését az összefoglaló alapján teszik meg. Ez kerül kiemelésre a komputeres adatbázisokba is, tehát olyan legyen, hogy a cikk elolvasása nélkül is tudjuk, mit akar mondani. A semmitmondó, tények és számadatok nélküli összefoglaló semmitmondó cikket takar.

Publikációs politika

Nagyobb körültekintést igényel, mint a cikkírás, és a szerző előrejutását is jelentősebben befolyásolja, mint maga a cikk.
Kik a szerzőtársak? Minden munkának van egy olyan alkotója, aki vállára veszi, megcsinálja és megírja. Lehet ez esetleg két vagy három személy is. Ennél több nem szokott lenni. Vannak, akik véletlenül sodródnak a munka folyamatába, például az adott beteg osztályos orvosa, vagy akit beosztottak asszisztálni a műtéti teambe, aki elaltatja a beteget, laboratóriumi vizsgálatot végez, mert ez a munkálja stb. Kik a szerzők tehát? Ennek leosztása házi szokás szerint történik. Nyilván, akik kigondolták, irányították és elvégezték a munkát, azok szerzősége nem kétséges. A főnökök többsége szeret benne lenni a szerzőgárdában, mint utolsó szerző, mutatva azt, hogy ez a munka az ő műhelyéből, az ő tudtával, az ő égisze alatt készült, és tegyük hozzá, hogy valójában az adott műhelyt ő 'hozta létre és látja el a munkához szükséges feltételekkel. A cikk elfogadtatásában sem mindegy, hogy a főnök benne van-e. Akik a munka elkészültében rutinmunkaszerűen vettek részt, azoknak a cikk végén köszönetet illik mondani.
Köszönet illeti meg azokat a cégeket is, amelyek az adott munkához anyagi támogatást nyújtottak, vagy például egy műszer kölcsönzésével tették lehetővé annak elkészültét stb. (5). Jó tudni persze, hogy amikor a cikket idézik, akkor az első három-négy szerző nevét említik meg és utána már csak az ... és mtsai - lesz kiírva (l, 2, 6, 7).
Hol publikáljunk? A cél nyilván egy olyan folyóirat lenne, amelynek impakt faktora nagyobb, mint ami ahhoz szükséges, hogy akadémikus legyen a szerző. Sajnos ez nem reális, tehát egy olyan lapot célszerű választani, amelyikben egyáltalán esély van a megjelenésre (11), ez magyarországi munka esetében nem 1S olyan könnyű dolog (3, 4). A gyakorlatban a következőket lehet javasolni; (A) impakt faktorral rendelkező, angol nyelvű folyóiratban jelentessük meg, (B) a témához illő hazai lapban is közöljük le. A publikációs etika tiltja és bünteti az angol nyelvű kettős közlést, hiszen olyan méretekre duzzadt az angol nyelvű cikkek áradata, hogy azt nem lehet áttekinteni. Ebbe a tiltásba azonban csak az angol nyelvű, azonos témakörű publikáció számít (5.7). Újabb eredményeket, vagy az adott téma más értékeit, természetesen lehet ismét publikálni. Magyarul és angolul nyugodtan közölhetünk párhuzamosan, a más nyelvű párhuzamos közlést semmilyen szabály nem tiltja, erről amúgyis legfeljebb a magyarok fognak tudni, ennek tehát nincs hátránya, csak előnye van. Elszigeteltségünk egyik forrása éppen különleges nyelvünk, ez indokolja, hogy a hazai érdeklődésre számot tartó eredményeket itthon magyarul is tegyük közzé. Ennek nemcsak etikai oka van, hanem az is, hogy megismerjenek a kollégák, és a hazai szakemberek között számon tartsanak. Fontos továbbá megismerni azokat a kifogásokat, amelyeket a hazai lektorok vagy publikáció után a kollégák adnak, ezzel elejét vehetjük egy külföldi kudarcnak.

Az utókor a "Költőnő" címet adta ennek a viaszírótáblás-írást megörökítő falfestménynek, amelyet az i. sz. 79-ben elpusztult Pompejben találtak. Az írás nehézségei, mint látjuk, nem mai keletűek, ezen az ókorban készült alkotáson a messzibe révedő tekintet és az íróeszköz tartása jól érzékelteti az alkotói töprengést.

Technikai részletek

Piszkozat. Az írást ne mindjárt a végső forma megírásának szándékával kezdjük, hanem készítsünk piszkozatot. Ezt mondhatjuk munkapéldánynak is, ha valakinek ez szebben hangzik. Úgy írjuk le mondandóinkat, mintha egy érdeklődő kollégánknak elmesélnénk érdekes esetünket vagy tanulmányunkat. Ez a piszkozat lehet terjengős, mivel a továbbiakban a fölösleget és átfedéseket kihúzzuk belőle, így többszöri átnézés-átírás során csiszolódik egy lektorálásra alkalmas dolgozattá. Jól bevált a néhány napos-hetes pihentetés utáni ismételt átnézés (12).
Ezután a közelünkben lévő, hasonló témával foglalkozó kollégának adjuk oda átnézésre, majd a főnöknek (2). Biztosan talál benne hibát, vagy valamit, amit ő másképp fogalmazna. Nem mindig könnyű a megfelelő szót és kifelezést meglelni. A cél a legérthetőbb és legrövidebb forma kimunkálása. Lehetnek nyelvtani hibák és elgépelések is. Oldja gátlásainkat. ha tudjuk, hogy nincs sajtótermék sajtóhiba nélkül.

Illusztrációk. Egy cikket élénkebbé és értékesebbé tesznek az illusztrációk, amelyek felhívják a figyelmet a közlemény lényegére. Többen elolvassák és jobban megértik a tartalmát, ha az illusztráció által több irányú információt kapnak. Lehet ez táblázat, rajz vagy fénykép. Természetesen ennek kiválasztása és minősége olyan legyen, hogy azon látni lehessen azt, amit lmutatni akarunk.

Rövidítések. A rövidítések megakasztják az olvasást, olyankor felmerül a kérdés, mit rövidítenek ezek a betűk, mit jelent ez a mondat, mirről 1S van szó? A kötelezően mellékelt szótárhoz vissza kell lapozni, azután újra kezdeni az olvasást. Vannak persze olyan rövidítések, amelyek eredeti leírása okozna nagyobb meglepetést, mert már nem is tudjuk másképp megérteni, csak így p1.; EKG, AIDS, LASER, DNS, RTG. CT, ARDS. RIA. ITO, UH, TOR. PEEP stb.
Ezzel szemben alaposan el kell gondolkodnunk azon, hogy az adott témakörben mit is jelent az MS, RA, AG, BAL. ELISA. CPPS, CNS, DD. HBV, IFA, IVDU, IBD, ISU. UTI stb. Ne nehezítsük tehát az olvasást, ne adjunk föl rejtvényt az olvasónak. Tudjuk, hogy aki nap mint nap ezekkel a rövidítésekkel dolgozik, annak ez nem gond, sőt az írás is egyszerűbb a rövidítések használatával, de az írás célja mégiscsak az, hogy azt majd valaki egyszer elolvassa (.1)

Komputerhasználat. Felmérhetetlen segítség a cikk készítésben, de ne feledtük, az írást nem önállóan a számítógép végzi Nélküle ugyanolyan jó cikkeket lehet írni, de alkalmazása leegyszerűsíti a javítást, a törlést, az áthelyezést és a többszörös kinyomtatást stb., de a gondolatot nekünk kell adni. A komputerhasználat még nem kiforrt terület, legalábbis hazánkban. A diszken küldött anyag gyakrabban érkezik a szerkesztőségbe sérülten, mint használható állapotban.
Többféle szövegszerkesztő program van, de ezek nem pontosan illeszkednek egymáshoz, nincs mindenki a technika azonos szintjén, ezért a kinyomttatott kézirat még nem mellőzhető. Az elektronikusan küldött fénykép nyomdai megjelentetése egyelőre még nagy erőfeszítést kíván, és minőségében alulmarad a papíron küldött képhez viszonyítva. A fejlődés azonban töretlen, és ami forrong, az előbb vagy utóbb kiforrja magát. Sajnos ez pénz kérdése is. A komputer másik nagy előnye a könyvtárhasználat kiszélesedése és leegyszerűsödése (13).

Idegen nyelvű közlés. A tudomány nyelve különböző korokban más és más volt. A tudós rómaiak görögül beszéltek, a keresztény pap időszámításunk kezdetén görögül imádkozott (1). Később a latin lett a tudomány általános nyelve, deákul beszéltek az egyetemeken, szerte Európában. A modern sebészet nyelve hosszú ideig a német volt, legfőbb fóruma pedig a Német Sebész Nagygyűlés. Az angiológiában sokáig tartotta magát a francia nyelv, hiszen Leriche, Carrel, Fontaine, Sicard, Kunlin, Oudot, Dubost, Servelle, tehát akik megalapították az angiológiát, nagyrészt franciák voltak. Ma általában angolul szeretnénk publikálni, de ez egy további nehezítés az előre jutásban (15). Célszerű olyan kollégával átnézetni a kéziratot, aki hosszabb időn át dolgozott angol nyelvterületen. A kinti szerkesztők ismerik a nyelvi nehézségeket, és bizonyos fokig toleránsak a nyelvtani hibák vonatkozásában.

Referátum. A fentiekben egy tipikus cikk megírásának menetét és résztémáit tekintettük át. Mint tudjuk, lehet írni ezen kívül összefoglaló közleményt is, ami nem igényel több éves saját munkát, hanem mások munkáiból és az ő eredményeikből válogat. Ezt egy kezdő fiatalnak ajánlhatnánk, választott témája mélyebb megismerésére (10), de ennek publikációs értéke kétséges. Egy ilyen referátum értéke ugyanis az, hogy az adott témában legjártasabb szaktekintély hogyan ítéli meg területének fejlődését, mit tart sok éves személyes tapasztalatai - eredményei és kudarcai - alapján lényegesnek, kinek melyik munkáját ítéli a gyakorlat számára fontosnak, mit hangsúlyoz és milyen további irányvonalat mutat. Sarkítva tehát úgy fogalmazhatunk, hogy itt nem is annyira az érdekes, hogy mit mond, hanem inkább az, hogy ki mondja. Aki tehát ilyen referátumot ír, annak már nincs szüksége elemi írástechnikai tanácsokra (1)

Esetismertetés. Mindenki egyetért abban, hogy ez egy ideális téma kezdők részére. Ennek több oka van; (a) gyakorlatilag az általunk kezelt, ismert beteg kórlapját kell értelmesen ismét megírni, (b) a cikk rövid terjedelmű, (c) az irodalmazás jól behatárolható, (d) a cikk jól leközölhető, hiszen egy különlegességről van szó (10., 14.).

Ortográfia. Évekkel ezelőtt sok vita volt az idegen, főleg latin és görög eredetű szavak helyesírásáról, ez a vita mára elcsitult, úgy gondoljuk, nem ezen kell törni a fejünket, amikor első tudományos közleményünket megírjuk. Célszerű a kiszemelt lap ortográfiai politikáját megismerni, akár annak szerzőkhöz intézett utasításaiból, akár néhány cikk áttekintéséből.
Az egyértelműséget segíti a vonatkozó névmások kerülése. Gyakran nem lehet tudni, hogy kire és mire vonatkoznak. A vonatkozó névmások elhagyása szóismétlésekhez vezet, ami nem hangzik jól, de egyértelművé teszi közlendőnket.
Fontos, ha magyarul, magyaroknak írunk, akkor magyarosan fejezzük ki magunkat, szabatosan, közérthetően. Nem vagyunk nyelvészek, olykor vétünk nyelvtani hibákat, de jó tudni, hogy a nyelvtani szabályok sokat segítenek az érthető írásmű kialakításában.

A fentiekben egyfajta cikk "előállítási" technikát mutattunk be, lehet ettől többé-kevésbé vagy jelentősen eltérő módon is jó dolgozatot készíteni, hiszen nincs egyetlen üdvözítő út a cikkírásban, ahogy a gyógyításban sincs; ezért írnak ennyi cikket - mások.

Irodalom

1. Baintner K.: Hogyan írjunk tudományos közleményeket? TAKEFT, Budapest, 1982.
   
   
2. Csermely P., Gergely P., Koltay T., Tóth J.: Kutatás és köz lés a természettudományokban. Osiris, Budapest, 1999.
   
   
3. Fehér J.: Tudományos közlemények értékmérése. Orv. Hetit. 141: 2045. (2000)
   
   
4. Graczinsky, M. R.: Index Copernicus - a Közép- és Kelet-Európa tudományos folyóiratait rangsoroló rendszer. Orv. Hetit. 141.2039-2044. (2000)
   
   
5. International Commetee of Mediai Journal Editors: Uniform requirements for manuscripts submitted to biomedical journals. Ann. Int. Med. 126: 36-47. (1997)
   
   
6. Kovács 1., Domokos M., Klatka M., Varró V : A hazai orvosi közlemények néhány szerzői jellegzetességének változása 1967 és 1997 között. Orv. Hetit. 141: 1133-1137. (2000)
   
   
7. Laitman, C. J, Rikkers, L. F.: Politics in surgical publishing, Br. J. Surfi. 87: 1284-1286. (2000)
   
   
8. Nicolaides, A., Thorton, E.: The process of writing a scien tific paper. Int. Angiol. 19: 184-190. (2000)
   
   
9. O'Connel, P. R.: What should surgeons write. Br. J. Surfi. 87: 132-134. (2000)
   
   
10. Sarr, M. G.: Generating an idea: will it be publishable? Br. J. Surfi. 87: 388-389. (2000)
    
    
11. Shein, M., Fingerhut, A.: Where can surgeons publish. Br. J. Surfi. 87: 2.61-264. (2000)
    
    
12. Széll K.: Az előadás. Orv. Hetit. 135: 643-646. (1994)
    
    
13. Vasas L.: Vesaliustól az elektronikus könyvtárig. Orv. He ti.. 140: 1695-1698. (1999)
    
    
14. Wells, S. A.: Writing the manuscript. Br. J. Surfi. 87: 691 692. (2000)
    
    
15. Zallár I., Hulesch H., Hajagos M., Samu K., Marton J.: A tudományos középmezőny tíz országának publikációs akti vitása az élettudományok vezető külföldi folyóirataiban. Orv. Hetit. 138: 2855-2961. (1997)

Dr. Bihari Imre

HIETE Szív- és Érsebészeti Klinika
1135 Budapest, Szabolcs u. 33-35.

Érbetegségek: 2000/4. - 135-139. oldal