A krónikus sebek kezelése komplex feladat, amely jó felkészültséget, kitartást, anyagi lehetőségeket és csapat munkát igényel. A korszerű módszerek és eszközök hatékonyabbak a korábban alkalmazott sebfedőkénél, ennek ellenére nem mindig zavartalan a gyógyulás, és annak elhúzódása jelentős költség terhet is jelent. E problémák megoldásaként javasoljuk a Curiosa gélt, melynek cink-hyaluronat tartalma a sebgyógyulás alap komponenseit adja, így a sebgyógyulás dinamikáját gyorsítva, rövidebb idő alatt ellenállóbb bőr regenerációt eredményez. Korszerű kötszerekkel együtt alkalmazva kevesebb recidíva alakul ki, ami a betegek munkaképességét stabilizálja és a társadalmi teherviselést csökkenti.

Érbetegségek: 2012/1. - 21-26. oldal

KULCSSZAVAK

cink-hyaluronat, krónikus seb, ulcus cruris, sebgyógyulás.

Ebben a retrospektív tanulmányban a szerzők a 2005. január 1. és 2009. december 31. között a B-A-Z Megyei és Egyetemi Oktató Kórház Érsebészeti Osztályán készített hemodialízis-fisztulák adatait elemzik, különös tekintettel a sebészi trombektómiák eredményeire. Az adott időszakban 667 fisztulát képeztek 551 betegen. A betegek átlagéletkora 60,3 év volt. A készített fisztulák megoszlása a következő volt: 342 radio-cephalicus, 226 brachio-cephalicus, 74 brachio-basilicus és 25 műérrel képzett fisztula az a. brachialis és a v. axillaris között. Jelenleg is működik 206 fisztula, és további 141 betegnek működött a fisztulája, amikor alap- vagy társbetegsége miatt meghalt. Fisztulatrombózis 189 esetben alakult ki. 118 esetben nem történt trombektómia. Ennek okai: a fisztula nem tágult fel kellőképpen; vérhozama folyamatosan csökkent; álaneurizma alakult ki; a véna kötegezetté vált vagy rendellenes lefutású volt; bizonytalan volt a trombózis kialakulásának ideje; a beteg hajlamos volt hipotóniára; a punkció helyén bőrnekrózis alakult ki.
Sebészi trombektómiát 71 esetben végeztek. Korai reokklúziót 40 betegnél észleltek. 31 betegnél volt sikeres a trombektómia, mely után az átlagos átjárhatósági idő 29 hónap volt a radio-cephalicus, 10 hónap a brachio-cephalicus, 3,3 hónap a brachio-basilicus és 11,2 hónap a felkari műérfisztuláknál. Eredményeik alapján kimondható, hogy a trombotizált arteriovenózus fisztulák sebészi trombektómiája válogatott esetekben ajánlható kezelési mód, mert bár mind a közép, mind a hosszú távú eredmények szerények, a trombektómiával adott esetben jelentősen meghosszabbítható a fisztula élettartama, és ezzel kitolható a végleges hemodialízis-katéter beültetésének ideje.

Érbetegségek: 2011/2. - 51-56. oldal

KULCSSZAVAK

hemodialízis-fisztulák, sebészi trombektómia

Az alsó végtagi verőérműtétek során végzett, elengedhetetlen érkirekesztések kapcsán az operálandó erektől distálisan fekvő területek ischaemiásreperfúziós (IR) károsodást szenvednek. A károsodásnak lokális és szisztémás szövődményei lehetnek. A reperfúziós szindróma, mely az alsó végtagi IR károsodások legsúlyosabb következménye, nagyban befolyásolja a postoperatív túlélést. Mindez feltételezhetően a hypoxián átesett izomtömegből hirtelen a szisztémás keringésbe kerülő nagy mennyiségű toxicus anaerob anyagcsereterméknek, gyulladásos mediátornak és az elhalt rostokból kiszabaduló intracelluláris sejtalkotóknak a következménye. Ezen mediátorok hatására egy szisztémás gyulladásos folyamat (SIRS) veszi kezdetét, mely a folyamatok progressziójával többszervi elégtelenségként (MOF) jelentkezik. A reperfúziós szindróma klinika tünetei főleg a hypotensio, a felnőttkori légzési distressz szindróma (ARDS) és a veseelégtelenség (ARF). A tünetcsoport kezelésében a tüneti terápián túl valódi oki kezelésre még nincs mód. A szövődmények megelőzésére, illetve enyhítésére számos módszer ismeretes, amely csökkenteni próbálja az IR károsodás mértékét, ezek közül a legújabb a postconditionálás. Jelen közlemény célja a reperfúziós szindróma és a postconditionálás subcelluláris mechanizmusainak ismertetése.

Érbetegségek: 2010/1. - 11-18. oldal

KULCSSZAVAK

ischaemia-reperfúziós károsodás, SIRS, MOF, reperfúziós szindróma, postconditionálás

Az alsó végtagi nagyérműtétek során a posztoperatív szövődmények két csoportra oszthatók: lokális és szisztémás kórfolyamatokra. Az előbbiek közvetlenül az ischaemiás-reperfúziós (IR) károsodás következményei, ami az izomszövet funkciójának csökkenéséből, izomsejt necrosisból, rhabdomyolysisből, valamint a folyamatok végeredményeként létrejövő compartment-syndromából áll. Számos gyógyszerkészítmény került kifejlesztésre, és sebésztechnikai módszerekkel is sikeres próbálkozások történtek. Az IR károsodások kórtani hátterét és a gyulladásos folyamatok csökkentését eredményező klinikai alkalmazásokat hivatott jelen közleményünk összefoglalni. Bemutatásra kerül az IR károsodások morfológiai, celluláris és subcellularis háttere, illetve ezen károsodások mértékét csökkentő sebészi és nem sebészi eljárások jelenleg rendelkezésre álló tárháza, úm. különböző farmakológiai előkezelések, „gradual, staged” reperfúzió, kontrollált reperfúzió, ischaemias pre-, és postconditionálás.

Érbetegségek: 2009/4. - 113-120. oldal

KULCSSZAVAK

ischaemia, reperfúzió, ischaemia-toleracia, endotheldiszfunkció, ischaemiás preconditionálás, ischaemias postconditionálás.

Lézer-műtét elvégzéséhez a sebésznek a lézer alkalmazásában, sclerotherápiában, ultrahang diagnosztikában, katéter technikában és a visszér sebészetben is jártasnak kell lennie. Vagyis ez a műtét különböző módszerek ötvözete. V. saphena magna törzs varicositas 12 esetében (8 nő, 4 férfi) 2007. április 1. és június 30. közötti időszakban végeztek műtétet. A v. saphena magna comb szakaszának lézer kezelése oly módon történt, hogy a térd szintjétől kiindulva lézerszálat vezettek egészen a sapheno-femoralis junkcióig. A lézer sugár a varicosus vénát zsugorította és thrombotikusan elzárta. A lábszár varixokat fogazott késsel távolították el. A műtétet tumescens lokál anaesthesiában végezték. A betegek a kezelt vénák eltűnése, a kevés visszamaradó heg és a gyors felépülés vonatkozásában is elégedettek voltak. Súlyos szövődmény nem fordult elő, de négy esetben a műtéti területnek megfelelően bullák jelentek meg, amelyek nyom nélkül elmúltak. A műtét jelentős költségekkel jár, de előnyeinek köszönhetően egyre többen végzik.

Érbetegségek: 2007/3. 125-129. oldal

KULCSSZAVAK

varicositas, endovénás lézer-műtét, korai eredmények

Régebbi tanulmányokban a makrocirkulációban kialakult vénás hipertóniát és azokat a haemodinamikai változásokat vizsgálták, amelyek a vénák falára kihatással lehettek. Azonban nem magyarázták kellően a krónikus vénás elégtelenség alapvető mechanizmusát. A legújabb szövettani, ultrastrukturális és molekuláris kutatási eredmények arra utalnak, hogy nemcsak a nagy vénás nyomás, hanem biokémiai változások sorozata okozza a billentyűelégtelenséget és a vénafal átépülését. Ez előrehaladó gyulladásos folyamat, ami a varicosus vénák kialakulásához vezet.
Krónikus vénás betegségben (CVD) a saphena billentyűkön és a véna falában fehérvérsejt beszűrődést mutattak ki. A nagy vénás nyomás és a csökkent nyíróerő hatására leukocyta-endothel interakció jön létre. A fehérvérsejtek aktiválódnak és az endothelen átjutva a vénafalat felépítő extracellularis matrixban enzimkárosodást okoznak. Szabadgyök-képződés, matrix metalloproteinázok (MMPs és szöveti inhibitoraik (TIMPs) megváltozott aránya, valamint növekedési faktorok és cytokinek (TGF-â₁, bFGF) emelkedett szintje játszik fontos szerepet a komplex gyulladásos folyamatban. A kollagén-szaporulat mellett a simaizomsejtek és az elasztin rostok disruptiója jön létre, ez okozza a billentyűkárosodást, valamint a vénafal fibrosisát és hypertrophiáját.
A CVD minden stádiumában a CEAP klinikai osztályainak megfelelően egy gyulladásos kaszkáddal van kapcsolatban.
Egyre inkább bizonyítható, hogy a CVD és a varixok kialakulását két tényező okozza: a vénás áramlási zavar és a krónikus gyulladás.

Érbetegségek: 2007/2. 91-95. oldal

KULCSSZAVAK

krónikus vénás betegség, gyulladás, leukocyta-endothel interakció, billentyűkárosodás, vénafal-átépülés

A krónikus vénás betegségek standardizált leírásához a mára már széles körben elterjedt CEAP klasszifikáció használatos, melyet 1994-ben egy nemzetközi munkacsoport dolgozott ki. Az Amerikai Vénás Fórum bizottsága, nemzetközi szakértői segítséggel klasszifikáció számos módosítását és kiegészítését kezdeményezte az elmúlt 10 év gyakorlati tapasztalatai alapján. Kidolgoztak egy egyszerűbb, mindennapi felhasználásra való és egy bonyolultabb, tudományos közleményekben is használható formát, melyet 2004-ben tettek közzé. A szerzők bemutatják klasszifikációt, elemzik annak módosításait, előnyeit és hátrányait a mindennapi használat tükrében.

Érbetegségek: 2006/4. 129-133. oldal

KULCSSZAVAK

krónikus vénás betegség, CEAP klasszifikáció, vénás insuffitientia

Az artéria aneurysma gyermekkorban ritkán fordul elő, és többnyire fejlődési rendellenesség. Az érfal fejlődési hibája vagy mindhárom rétegre, vagy csak a mediára vonatkozik. Lehet azonban az általános fertőzés része - septicus, mycoticus aneurysma; sérülés, trauma is okozhatja: pseudoancurysma.
A congenitalis, az érfal mindhárom rétegét érintő aneurysma megoldása a műtét, legtöbbször autogen szövettel történő rekonstrukció. A media degeneratio következményeként kialakuló aneurysmákat sebészileg csak ritkán sikerül gyógyítani. A jövőben az endovascularis ellátás hozhat átütő eredményt. Az arteriitis következményeként kialakuló érfaltágulat esetén a sebészi vagy intervenciós radiológiai kezelés csak eredménytelen gyógyszeres terápia esetén indokolt. A fibromuscularis dysplasia okozta aneurysma - amely rendszerint a renalis artériákra korlátozódik - sebészileg korrigálható, az interpositiós graftok alkalmazása került előtérbe. A septicus és a sérüléses aneurysmák sebészi ellátása az aneurysma sebészet általános szabályai szerint történik. Végeredményben a csecsemő- és gyermekkori aneurysmát és annak okát felismerve korszerű sebészi és intervenciós radiológiai kezeléssel jó eredmény érhető el.

Érbetegségek: 2006/2. 47-52. oldal

Az itt ismertetett előadások a Pécsi Angiológiai Napokon - a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság, valamint a Magyar Cardiovascularis és Intervenciós Radiológiai Társaság közös kongresszusán - 2005. október 12-én, Prevenció - az érszűkűlet és a folyamatot befolyásoló gyógyszerek címmel megrendezett szimpóziumon hangzottak el. Az ülés elnöki teendőit prof. dr. Kollár Lajos (Pécs) és prof. dr. Paragh György (Debrecen) látta el.

Érbetegségek: 2005/4. 118-119. oldal

A visszérműtét az egyik leggyakrabban végzett sebészeti beavatkozás. Napjainkban egyre nagyobb az igény arra, hogy a műtéti eredményeket ne csak szakmai szempontok, hanem a betegek szubjektív véleménye alapján is értékeljük. Intézetünkben 2003. II. félévében primer varicositas miatt visszérműtéten átesett 141 betegnek küldtünk ki kérdőívet. Kérdéseink kiterjedtek a műtéti körülményckre, a posztoperatív panaszokra, szövődményekre, a kozmetikai eredményre, valamint az esetleges recidívára.
Összességében a betegek 22%-a kiválónak, 59%-a jónak, 15%-a elfogadhatónak, 1 beteg pedig rossznak ítélte a visszérműtét eredményét. A betegek közel 90%-ának megszűntek vagy jelentősen csökkentek a panaszai. A leggyakoribb posztoperatív panasz a barnás bőrelszíneződés (49%) és az oedema (40%) volt, mindkettő aránya a vártnál magasabbnak bizonyult. A betegek nagy többsége alapvetően elégedett volt mind a kórházi kezeléssel, mind a visszérműtét eredményével. Ugyanakkor a posztoperatív panaszok csökkentése és a kozmetikai eredmény javítása céljából szükségesnek tartjuk a műtéti technika további finoniatását.

Érbetegségek: 2005/3. 89-92. oldal

KULCSSZAVAK

Vénabetegségek, krónikus vénás elégtelenség, varicec