Ebben a retrospektív tanulmányban a szerzők a 2005. január 1. és 2009. december 31. között a B-A-Z Megyei és Egyetemi Oktató Kórház Érsebészeti Osztályán készített hemodialízis-fisztulák adatait elemzik, különös tekintettel a sebészi trombektómiák eredményeire. Az adott időszakban 667 fisztulát képeztek 551 betegen. A betegek átlagéletkora 60,3 év volt. A készített fisztulák megoszlása a következő volt: 342 radio-cephalicus, 226 brachio-cephalicus, 74 brachio-basilicus és 25 műérrel képzett fisztula az a. brachialis és a v. axillaris között. Jelenleg is működik 206 fisztula, és további 141 betegnek működött a fisztulája, amikor alap- vagy társbetegsége miatt meghalt. Fisztulatrombózis 189 esetben alakult ki. 118 esetben nem történt trombektómia. Ennek okai: a fisztula nem tágult fel kellőképpen; vérhozama folyamatosan csökkent; álaneurizma alakult ki; a véna kötegezetté vált vagy rendellenes lefutású volt; bizonytalan volt a trombózis kialakulásának ideje; a beteg hajlamos volt hipotóniára; a punkció helyén bőrnekrózis alakult ki.
Sebészi trombektómiát 71 esetben végeztek. Korai reokklúziót 40 betegnél észleltek. 31 betegnél volt sikeres a trombektómia, mely után az átlagos átjárhatósági idő 29 hónap volt a radio-cephalicus, 10 hónap a brachio-cephalicus, 3,3 hónap a brachio-basilicus és 11,2 hónap a felkari műérfisztuláknál. Eredményeik alapján kimondható, hogy a trombotizált arteriovenózus fisztulák sebészi trombektómiája válogatott esetekben ajánlható kezelési mód, mert bár mind a közép, mind a hosszú távú eredmények szerények, a trombektómiával adott esetben jelentősen meghosszabbítható a fisztula élettartama, és ezzel kitolható a végleges hemodialízis-katéter beültetésének ideje.

Érbetegségek: 2011/2. - 51-56. oldal

KULCSSZAVAK

hemodialízis-fisztulák, sebészi trombektómia

Bevezetés

A végstádiumú veseelégtelen betegek száma folyamatosan növekszik mind világszerte, mind hazánkban. A növekedésért elsősorban a diabéteszes és hipertóniás betegek növekvő száma tehető felelőssé.
A végstádiumú veseelégtelen betegek száma Európában évente 150-200/1 millió lakos. A betegek életkilátásai folyamatosan javulnak. Ez részben az egyre jobb gyógyszeres kezelésnek és az egyre hatékonyabb hemodialízisnek köszönhető. Magyarországon körülbelül 10 000 végstádiumú veseelégtelen beteg él. Ezen betegek kezelése során elvárás, hogy 65%-ban legyen használható fisztula a kezelés megkezdésekor, illetve a hemodialízis 85%-ban fisztulán keresztül történjen (1). Ez nagy kihívást jelent a kezelésekhez fisztulát készítő sebészeknek, mivel az arteriovenózus behatolási helyeket egyre hosszabb ideig kell biztosítani a betegek számára. Ezen elvárásnak igyekszik megfelelni a B-A-Z Megyei Kórház Érsebészeti Osztálya a Fresenius Medical Care Miskolci Nephrologiai Központtal közösen.

Célkitűzés

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei és Egyetemi Oktató Kórház Érsebészeti Osztályán az arteriovenózus fisztulák kialakítását saját vénával vagy graftimplantációval végezzük. A nemzetközi ajánlásoknak megfelelően a vénával késztett fisztulákat részesítjük előnyben, mivel kisebb az infekció vagy trombózis gyakorisága és hosszabb az átjárhatósági idő (2). Az alkaron radio-cephalicus, a felkaron brachiocephalicus vagy anteponált és lateralizált brachio-basilicus fisztulákat készítünk. Azokban az esetekben alkalmazunk PTFE graftot, amikor vénával képzett további fisztula kialakítására már nincs lehetőség.
Munkánkban a 2005. január 1. és 2009. december 31. között osztályunkon készített hemodialízis-fisztulák adatainak retrospektív vizsgálatát végeztük el. Elemeztük, hogy a fisztulatrombózisok milyen okok miatt alakultak ki, milyen megfontolások alapján döntünk a trombektómia mellett, illetve a trombektómia után milyen a korai és a hosszú távú átjárhatóság.

1. ábra.
2005. január 1. és 2009. december 31. között készített és jelenleg is működő fisztulák.

Beteganyag, módszer és eredmények

A vizsgált időszakban 551 veseelégtelen betegen végeztünk műtétet, és összesen 667 fisztulát képeztünk. A betegek átlagéletkora 60,3 év volt. A fisztulák megoszlását az 1. ábra mutatja. Radio-cephalikus fisztulát 342 esetben készítettünk. Figyelembe vettük a betegek jobb- vagy balkezességét, így 250 fisztulát a bal alkaron alakítottunk ki. Brachio-cephalikus fisztulát 226, brachio-basilikus fisztulát 74 és a. brachialis - v. axillaris közötti protézisfisztulát 25 esetben készítettünk. A készítésük óta jelenleg is működő fisztulák száma 206, és további 141 esetben működött a fisztula, amikor a beteg alap- vagy társbetegsége miatt meghalt. A fisztulaműtétek előtt Color UH vizsgálat készült mindkét felső végtagról, mely információt ad a vénák, illetve szükség esetén az artériák átmérőjéről. A fizikális vizsgálat és az UH lelet alapján terveztük meg a fisztulaképzés helyét. Ennek ellenére 46 fisztula 24 órán belül, további 30, egy hónapon belül trombotizált (2. ábra).

2. ábra.
Korai reokklúziók.

Ennek okát a gracilis artériákkal, a korábban többszörösen pungált és emiatt hegesedett vénákkal, illetve a preoperatív UH lelet ellenére gracilisnek talált vénával magyaráztuk. Néhány esetben technikai hiba történt, és az elvégzett korrekció után a fisztula működött. A késői trombózisokat szintén fizikális és UH vizsgálattal igazoltuk.
Nem végeztünk trombektómiát 118 esetben. Ennek okai a következők voltak: gracilis, a fisztula érési ideje alatt nem kellőképpen feltáguló véna és/vagy artéria; a kezdetben kielégítő, majd a kezelések alatt fokozatosan csökkenő vérhozam; a punkciók helyén kialakult aneurizmaszerű tágulat vagy éppen a véna fal megvastagodása, kötegezetté válása; a véna rendellenes lefutása; a trombózis bizonytalan ideje, a dokumentáció alapján hipotóniára való hajlam; a punkciós hely felett észlelt bőrnekrózis (3. ábra). Amennyiben lehetőséget láttunk a sebészi trombektómiára, azt mielőbb elvégeztük (4. ábra).

3. ábra.
Miért nem végeztünk trombektómiát?

4. ábra.
Az elvégzett trombektómiák fisztulák szerinti megoszlása.

A beavatkozást helyi érzéstelenítésben végeztük, összesen 71 esetben. A fisztulatrombózis okaként szereplő aneurizmaszerű tágulatot 5 alkalommal reszekáltuk, majd PTFE vagy vénás interpozitum segítségével rekonstruáltuk a fisztulát. Összesen 40 esetben láttunk 24 órán, illetve 1 hónapon belüli ismételt reokklúziót (5. ábra). Ezt sok esetben a műtét során is észlelt jelentős vénafal-megvastagodással, hegesedéssel magyaráztuk, de a falhoz tapadó maradványtrombusok is előidézhették a reokklúziót. Az anasztomózis magasságában kialakuló intimahiperplázia és a következményes anasztomózisszűkület is szerepet játszhat a reokklúzióban.
Trombektómia után 31 fisztula volt továbbra is működőképes, és alkalmas a beteg hemodialízis kezelésének folytatására nefrológiai centrumunkban (6. ábra). Leghosszabban az alkari radio-cephalicus fisztulák maradtak nyitva a trombektómia után, átlagosan 29 hónapig (2-64 hónap). A trombektomizált felkari brachio-cephalicus fisztulák átlagos átjárhatóságát 10 hónapnak (2-19 hónap), az anteponált brachio-basilicus fisztulákét 3,3 hónapnak (1-8 hónap) találtuk, illetve 11,2 hónapnak (3-29 hónap) a felkari a. brachiális - v. axillaris között kialakított műérfisztulákét. Az átlagos nyitvamaradási idő 6,8 hónap volt (5-8 hónap) a trombektómiával együlésben elvégzett aneurizmareszekció és interpozitumbeültetés után.

5. ábra.
Az elvégzett trombektómiák utáni korai reokklúziók.

6. ábra.
Eredmények, az átlagos átjárhatósági idők hónapban megadva.

Megbeszélés

1966 óta, amikor Brescia és Cimino leírták az azóta az ő nevüket viselő arteriovenózus fisztulát (3), számtalan tanulmány jelent meg a natív vénával és PTFE grafttal képzett fisztulák eredményeiről. Több összehasonlítást végeztek annak eldöntésére, hogy a natív vagy a graftfisztulák, illetve az alkari vagy felkari fisztulák alkalmazhatóak-e jobban.
A National Kidney Foundation, Kidney Disease Outcomes Quality Initiativ Guideline-nal (4) egyetértésben, a legtöbb szerző a natív AV fisztulát tartja az elsődlegesen választandó műtétnek. (5, 6) Vizsgálták a felkari brachio-cephalicus és brachio-basilicus, valamint a könyöktáji fisztulák átjárhatóságát. Mindhármat ajánlják abban az esetben, ha alkari fisztula nem képezhető (7, 8). Hazánkban Biró számolt be a könyöktáji fisztulával szerzett tapasztalatokról, és javasolja annak elkészítését, mint második vonalbeli lehetőséget (9). A sebészileg nehezebben elkészíthető anteponált brachio-basilicus fisztula is jobb átjárhatósági eredményeket mutatott, mint a felkari graftfisztula (10, 11).
A folyamatos kutatásoknak köszönhetően megismerhettük a vénafalváltozások és a gyulladásos mediátorok fontosságát. Utóbbiak vonatkozásában ismert az az ajánlás is, hogy a gyulladáscsökkentő kezelés gátolja ezen mediátorok felszabadulását, és ezáltal javítja a fisztulák hosszú távú átjárhatóságát (12).
A fisztulatrombózisok egyik okaként szereplő vénaszűkületek alapja az endotél sérülése, a neointima proliferációja, a fibromuszkuláris hiperplázia, és az ezek következtében kialakuló turbulens áramlás. A trombociták aktiválódásával gyulladásos mediátorok, oxidánsok és egyéb toxikus molekulák kerülnek a véráramba, melyek közvetlenül károsítják az érfalat, majd kialakul a szűkület és a fisztulatrombózis. A folyamatban szerepet játszik még a dializált betegek fokozott alvadékonysága is, melynek hátterében a cukorbetegség, a szívelégtelenség, a hipalbuminémia és az emelkedett homociszteinszint is szerepet játszhat (13).
Az elkészített fisztulát folyamatosan ellenőrizni kell. A fisztula hosszú távú megőrzése a nefrológus, a sebész és az intervenciós radiológus szoros együttműködését igényli (14). A kezelések során a nefrológus által észlelt emelkedett vénás nyomás felhívhatja a figyelmet a kialakuló szűkületre (15), melyet célzott UH vizsgálattal lehet igazolni, és az elektíve elvégzett PTA vagy sebészi revízió megakadályozhatja a fisztula trombózisát és elvesztését.
Vizsgálták a különböző gyógyszeres kezeléseket is, és azt találták hogy az ACE-gátlók javították a fisztulák átjárhatóságát (16). A clopidogrel csak a fisztula érési folyamata alatt volt jó hatással az átjárhatóságra, a hemodialízis kezelések alatt már nem csökkentette a trombózisok számát (17).
Amennyiben bekövetkezik a fisztula trombózisa, úgy a perkután intervenciós vagy nyitott sebészi trombektómiát a lehető leghamarább el kell végezni, mivel minél tovább érintkezik a vérrög az érfallal, annál nagyobb az endotél sérülésének a veszélye a trombus eltávolítása során (4, 18), és ez oka lehet a reokklúziók nagy számának. A natív fisztulák esetében a trombózis napján elvégzett trombektómia, protézisfisztulák esetében a 3 napon belüli trombektómia adja a legjobb eredményt (19). Többen ajánlják alkari fisztulák trombektómiájakor az együlésben készített proximálisabb reanasztomózist az eredeti anasztomózisnál gyakran észlelhető intimahiperplázia miatt (20, 21). Tordoir és mtsai 1 metaanalízis és 8 randomizált vizsgálat eredményeit áttekintve azt találták, hogy a nyílt sebészi, illetve az endovaszkuláris trombektómiák eredményei hasonlóak, de a sebészi trombektómia kevésbé költséges (22).
Lipari és mtsai a sikeres trombektómiák arányát 84,4%-nak találták. A mi eredményeink nem ilyen biztatóak. Ezt az általuk alkalmazott 3-4 havonta ismételt folyamatos ellenőrző programmal magyarázzuk, melynek segítségével időben észlelték és korrigálták a kialakuló szűkületeket (23).
Bár az általunk elvégzett sebészi trombektómiákkal nem értünk el a fentihez hasonló jó eredményeket, de azokban az esetekben, amikor a trombektómia mellett döntöttünk, hónapokkal sikerült meghosszabbítanunk a fisztulák használhatóságát, ezért feltétlenül ajánljuk a trombektómia elvégzését. A későbbiekben, a nefrológus kollégákkal szorosan együttműködve, a fisztulák rendszeres ellenőrzésére kidolgozandó protokollal kívánjuk javítani eredményeinket.

Irodalom

1. Fluck R, Kumwenda M: Vascular Access for Hemodialysis. The Fifth Edition of the Clinical Practice Guideline. Nephron Clinical Practice 2011. Vol 118. Suppl. 1.
   
   
2. Anel RL, Yevzlin AS, Ivanovich P: Vascular access and patient outcomes in hemodialysis: questions answered in recent literature. Artif Organs, 27(3):237-41. (2003)
   
   
3. Brescia MJ, Cimino JE, Appel K, Hurwich BJ: Chronic hemodialysis using venipuncture and a surgical created arteriovenous fistula. N Engl J Med, 275:1089-1092. (1966)
   
   
4. National Kidney Foundation KDOQI Guidelines (Clinical Practice Guidelines 5.Tretment of Fistula Complications). Am. J. Kidney Dis, 48(Suppl.1): S248-S273. (2006)
   
   
5. Perera GB, Mueller MP, Kubaska SM, Wilson SE, Lawrence PF, Fujitani RM.: Superiority of autogenous arteriovenous hemodialysis access: maintenance of function with fewer secondary interventions. Ann Vasc Surgery, 18(1):66-73. (2004)
   
   
6. Keuter XH, De Smet AA, Kessels AG, van der Sande FM, Welten RJ, Tordoir JH: A randomized multicenter study of the outcome of brachial-basilic arteriovenous fistula and prosthetic brachial-antecubital forearm loop as vascular access for hemodialysis. J Vasc Surg, 47(2):395-401. (2008)
   
   
7. Fitzgerald JT, Shanzer A, Chin,AI, McVicar JP, Perez RV, Troppmann Ch,: Outcomes of Upper Arm Arteriovenous Fistulas for Maintenance Hemodialysis Access. Arch Surg, 139: 201-208. (2004)
   
   
8. Koksoy C, Demirci RK, Balci D, Solak T, Köse SK: Brachiobasilic versus brachiocephalic arteriovenous fistula :a prospectiv randomized study. J Vasc Surg, 49(1):171-177. (2009)
   
   
9. Biró G, Szeberin Z, Hethéssy J: A könyöktáji fistula műtét helye és hosszú távú eredménye a hemodialisis kezelésében. Érbetegségek, 14(1): 21-25. (2007)
   
   
10. Oliver MJ, McCann RL, Indarison OS. Butterly DW, Schwab SJ: Comparison of transposed brachiobasilic fistulas to upper arm grafts and brachiocephalic fistulas. Kidney Int, 60(4):1532-9. (2001)
    
    
11. Keuter XH, De Smet AA, Kessels AG, van der Sande FM, Welten RJ, Tordoir JH: A randomized multicenter study of the outcome of brachial- basilic arteriovenous fistula and prosthetic brachial-antecubital forearm loop as vascular access for hemodyalisis. J Vasc Surg, 47(2):395-401. (2008)
    
    
12. Chi-Jen Chang, Yu-Shien Ko, Po-Jen Ko, Lung-An Hsu, Chien-Fen Chen, Chih-Wei Yang, Tsu-Shiu Hsu, Jong-Hwei S.Pang: Thrombosed arteriovenous fistula for hemodialysis access in characterized by a marked inflammatory activity. Kidney International, 68:1312-1319. (2005)
    
    
13. Mallamaci F, Bonanno G, Seminara G, Rapisarda F, Fatuzzo P, Candela V, Scudo P, Spoto B, Testa A, Tripepi G, Tech S, Zoccali C: Hyperhomocysteinaemia and arteriovenous fistula thrombosis in hemodialysis patients. Am J Kidney Dis, 45(4): 702-7. (2005)
    
    
14. Tordoir JH, VanDer Sade FM, De Haan MW: Current topics on vascular access for hemodialysis. Minerva Urol Nefrol, 56(3): 223-35. (2004)
    
    
15. Schwab JS, Raymond JR, Saeed M, Newman GE, Dennis PA, Bollinger RR: Prevention of hemodialysis fistula thrombosis. Early detection of venous stenoses. Kidney International, 36:707-711. (1989)
    
    
16. Schild AF: Maintaining vascular access:the management of hemodialysis arteriovenous grafts. J Vasc Access, 11(2):92-99. (2010)
    
    
17. Dember LM, Beck GJ, Allon M, et al: Dialysis Access Consortium Study Group. Effect of clopidogrel on early failure of arteriovenous fistulas for hemodialysis: a randomized controlled trial. JAMA, 299: 2164-71. (2008)
    
    
18. Palmer RM, Cull DL, Kalbaugh C, Carsten CG, Taylor SM, Snyder BA, York JW, Langan EM, Blackhurst D: Is surgical thrombectomy to salvage failed autogenous arteriovenous fistulae worthwhile? Am Surg, 72(12):1231-3. (2006)
    
    
19. Diskin CJ, Stokes TJ, Panus LW, Thomas J, Lock S: The importance of timing of surgery for hemodialysis vascular access thrombectomy. Nephron, 75(2): 233-7. (1997)
    
    
20. Ponikvar R: Surgical Salvage of Thrombosed Nativ Arteriovenous Fistulas for Hemodialysis by Interventional Nephrologists Therapeutic Apheresis and Dialysis, 13(4):340-344. (2009)
    
    
21. Smith JHM: Prevention and treatment of hemodialysis access thrombosis Universiteit Utrecht, Dissertation (2001)
    
    
22. Tordoir JH, Bode AS, Peppelenbosch N, van der Sande FM, de Haan MW: Surgical or endovascular repair of thrombosed dialysis vascular access: is there any evidence? J Vasc Surg, 50(4): 953-6. (2009)
    
    
23. Lipari G, Tessitore N, Poli A, Bedogna V, Impedovo A, Lupo A, Baggio E: Outcomes of surgical revision of stenosed and thrombosed forearm arteriovenous fistulae for hemodialysis. Nephrol Dial Transplant, 22:2605-12. (2007)

dr. Simon Gizella

B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház
Ér- és Endovascularis Sebészeti Osztály
3501 Miskolc, Szentpéteri kapu 72-76

Érbetegségek: 2011/2. - 51-56. oldal