A múltban lezajlott proximális mélyvéna trombózis idézi elő a chronikus vénás insufficienciát számos esetben. A postthrombotikus syndroma tüneteinek fokozatos súlyosbodása vezet a krónikus lábszárfekély kialakulásához, ami súlyos következményekkel jár mind az életminőség, mind a népegészségügy gazdasági vonatkozásában. Gyakran tünetmentesen ismétlődő trombózis áll a kórfolyamat hátterében, amit a tartós alvadásgátló kezeléssel megelőzhetünk, és ezáltal megakadályozhatjuk a postthrombotikus syndroma tüneteinek a súlyosbodását. Tartós (akár az egész életen át tartó) alvadásgátlás javasolt azokban az esetekben a chronikus vénás insufficienciás betegeknél, akiknél egy előzőleg lezajlott trombózis bizonyítható objektív módszerekkel, ha már láthatók a postthrombotikus syndroma korai tünetei és a D-dimer szint emelkedett értéket mutat az antikoaguláció szüneteltetése után. Ha szem előtt tartjuk ezeket a javallatokat, elkerülhetjük, hogy valaki fölöslegesen részesüljön a tartós antikoagulációban. A kumarinokat alkalmazzuk első-vonalbeli szerként a postthrombotikus syndroma súlyos tüneteinek a megelőzésére, de az alvadásgátlás jó minősége kiemelkedő fontosságú. Az optimális mértékű antikoaguláció folyamatos biztosítása (azaz az INR értékének 2,0-3,0 közt tartása) megelőzheti a thromboembóliás események kialakulását a vérzéses szövődmények minimális veszélye mellett. Az egyszerű beteg-közeli (point-of-care) eszközök segíthetik ezt az alvadásgátló kezelés megkönnyítése révén. Az egészségügy jól ismert financiális gondjai miatt különös jelentősége van a chronikus vénás insufficiencia megelőzésében a költséghatékony Tartós Alvadásgátló Kezelésnek; addig nyújtózkodjunk, amíg a TAKarónk ér…

Érbetegségek: 2014/1. - 51-64. oldal

KULCSSZAVAK

chronikus vénás insufficiencia, postthrombotikus syndroma, tartós alvadásgátló kezelés, D-dimer szint, kumarinok, point-of-care eszközök

A múltban lezajlott proximális mélyvéna trombózis idézi elő a chronikus vénás insufficienciát számos esetben. A postthrombotikus syndroma tüneteinek fokozatos súlyosbodása vezet a krónikus lábszárfekély kialakulásához, ami súlyos következményekkel jár mind az életminőség, mind a népegészségügy gazdasági vonatkozásában. Gyakran tünetmentesen ismétlődő trombózis áll a kórfolyamat hátterében, amit a tartós alvadásgátló kezeléssel megelőzhetünk, és ezáltal megakadályozhatjuk a postthrombotikus syndroma tüneteinek a súlyosbodását. Tartós (akár az egész életen át tartó) alvadásgátlás javasolt azokban az esetekben a chronikus vénás insufficienciás betegeknél, akiknél egy előzőleg lezajlott trombózis bizonyítható objektív módszerekkel, ha már láthatók a postthrombotikus syndroma korai tünetei és a D-dimer szint emelkedett értéket mutat az antikoaguláció szüneteltetése után. Ha szem előtt tartjuk ezeket a javallatokat, elkerülhetjük, hogy valaki fölöslegesen részesüljön a tartós antikoagulációban. A kumarinokat alkalmazzuk első-vonalbeli szerként a postthrombotikus syndroma súlyos tüneteinek a megelőzésére, de az alvadásgátlás jó minősége kiemelkedő fontosságú. Az optimális mértékű antikoaguláció folyamatos biztosítása (azaz az INR értékének 2,0-3,0 közt tartása) megelőzheti a thromboembóliás események kialakulását a vérzéses szövődmények minimális veszélye mellett. Az egyszerű beteg-közeli (point-of-care) eszközök segíthetik ezt az alvadásgátló kezelés megkönnyítése révén. Az egészségügy jól ismert financiális gondjai miatt különös jelentősége van a chronikus vénás insufficiencia megelőzésében a költséghatékony Tartós Alvadásgátló Kezelésnek; addig nyújtózkodjunk, amíg a TAKarónk ér…

Érbetegségek: 2014/1. - 3-7. oldal

KULCSSZAVAK

chronikus vénás insufficiencia, postthrombotikus syndroma, tartós alvadásgátló kezelés, D-dimer szint, kumarinok, point-of-care eszközök

Bevezetés: Az érhálózatban fellépő gyulladásos állapot számos kardiovaszkuláris betegség esetén megfigyelhető. A folyamatban résztvevő sejtek közül kiemelten fontosak az endotélsejtek, melyek egyik legismertebb feladata a gyulladás szabályzása. A hibás endotél működés gyógyszeres kezelésére nem sok lehetőség van. A flavonoidok azonban olyan másodlagos növényi anyagcseretermékek, melyeknek az érrendszerre gyakorolt jótékony, gyulladás gátló hatását régóta ismerik, viszont a hatásmechanizmus nem tisztázott.
Célkitűzés: Célunk volt a flavonoidokhoz tartozó öt, szerkezetileg rokon vegyület gyulladás gátló hatását egymással összehasonlítani in vitro endotélsejt tenyészeten.
Módszerek: Kísérleteinket emberi köldökzsinór vénából kollagenázos emésztéssel preparált endotélsejteken (HUVEC) végeztük. A HUVEC sejteket 1% FCS-el, EGF-el, ß-ECGF-el és heparinnal kiegészített AIM-V médiumban tenyésztettük. A citotoxicitási tesztet SYBR-Green fluoreszcens magfestéssel, az NFκB nukleáris transzlokációját fluoreszcens mikroszkóppal mértük és kvantifikáltuk.
A citokin termelést ELISA és xMAP módszerekkel végeztük. Tenyésztéskor a sejteket kezeltük a flavonoidokkal, majd IL-1ßindukciót alkalmaztunk 24 órán át. A kezelés végén a felülúszókból meghatároztuk az IL6, IL-8, és MCP-1 koncentrációt a kitek gyári leírásai alapján.
A flavonoidok oxidációját a specifikus fényelnyelési hullámhosszokon az OD megváltozása alapján mértük.
Eredmények: Az általunk vizsgált flavonoidok közül egyik sem mutatott citotoxikus hatást 50µM-os koncentrációig, kivételt az izoramnetin jelentett, amely még 25µM-os koncentrációnál is enyhén toxikusnak bizonyult. Először megvizsgáltuk a flavonoidoknak az NFκB nukleáris transzlokációjára gyakorolt hatását, és azt tapasztaltuk, hogy csak a kvercetin gátolja ezt a folyamatot. Ezután megnéztük, hogy befolyásolják-e a flavonoidok az IL-1ß indukálta citokin választ. A gyógyászatban is ismert hidroxietil-rutozidok, illetve a trihidroxietil-rutozid nem befolyásolták az IL-1ß által kiváltott citokin termelést, viszont a nem hidroxietilált flavonoidok az IL-1ß indukálta citokin választ különböző mértékben gátolták. Legerősebb hatása a kvercetinnek volt, ezt követte az izoramnetin, és a szintén gyógyszerként alkalmazott rutin. Feltételezésünk szerint a különböző molekulaszerkezetű flavonoidok közötti különbség hátterében az eltérő gyökfogóképesség is állhat. Ezért megnéztük, mely vegyületek képesek semlegesíteni a H₂O₂-t. A vártakkal összhangban a kvercetin és az izoramnetin oxidálódott H₂O₂ jelenlétében, míg a glikozilált származékok egyáltalán nem.
Következtetés: A vizsgált flavonoidok gyulladásgátló mechanizmusa szoros szerkezet/hatás összefüggést mutat. Ezt részben jól magyarázza az NFκB transzlokációjának és a proinflammatorikus citokinek termelődésének visszaszorítása. Az öt, strukturálisan rokon flavonoidszármazék gyulladáscsökkentő hatásának pontosabb feltérképezésére az in vitro eredményeket állatmodellen is fontos megismételni, hiszen az így kapott farmakokinetikai tulajdonságok az in vivo vaszkuláris betegségekre gyakorolt hatásukról adhatnak egy pontosabb képet.

Érbetegségek: 2011/4. - 87-95. oldal

KULCSSZAVAK

Endotélsejt, flavonoid, kvercetin, gyulladás, citokin, oxidáció

Van-e különbség a hagyományos- és a lézeres visszérműtét utáni ultrahang leletben?

Az utóbbi 10 évben egyre több rövid és középtávú endovénás műtéti eredmény került közlésre. Amint az várható volt, a leletek a kevésbé invazív endovénás műtétek után is mutatnak recidiv refluxot. Az endovénás műtétek (pl. lézer-műtét) utáni recidiv reflux formák, a hagyományos varicectomiát követő recidiváktól bizonyos mértékben különböznek. A különbségek a VSM abláció és oldalág kezelés új formájára adott reakciókban vannak. A hagyományos varicectomia kiterjedtebb traumát és haematoma képződést okoz. A lézer és más eszközök által közvetített hőhatás más szöveti reakciót és gyógyulási folyamatot vált ki. Az UH leletekből levont klinikai következtetés félrevezető lehet, a recidiv reflux és a recidiv varicositás ugyanis nem feltétlen jár kéz-a-kézben

Érbetegségek: 2011/3. - 67-73. oldal

A Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság (MAÉT) Vezetőségének szilárd elhatározása, hogy az utóbbi időben tapasztalt tagdíjfizetési anomáliákat rendezze. Bármely tudományos társaság tagjának lenni egyrészt kitüntetés, másrészt erkölcsi és egyéb kötelezettségeket jelent, amelyet a társaság alapító okirata határoz meg.

Érbetegségek: 2011/2. - 62. oldal

Szerzők prospektív vizsgálatukban a DE OEC III. sz. Belgyógyászati Klinikáján angiográfiával átvizsgált 160 alsóvégtagi obliteratív érbeteg klinikai adatait és kórtörténetét tekintették át. Az átlagos követési idő 42 hónap volt, melynek során a rizikófaktorok feltérképezésén túl, a fő cél azok kapcsolatának elemzése volt. Az anamnézis, illetve a követés során bekövetkezett cerebro- és cardiovascularis események, valamint a nem invazív módon meghatározható boka-kar index prediktív értékét vizsgálták. Az utánkövetés során bekövetkező újabb vascularis esemény szempontjából a hypertonia, a korábbi cerebrovascularis esemény, valamint a statin kezelés elmaradása volt kockázati tényező, míg a vascularis esemény fatális kimenetelét tekintve a fennálló diabetes mellitus jelentett magasabb rizikót. Eredményeikkel a vascularis halálozás tekintetében nagy rizikójú csoportra, a perifériás artériás érbetegekre irányítják a figyelmet. Hangsúlyozzák a nem invazív módon vizsgálható boka-kar index prediktív értékét, és az idejében történő felismerés fontosságát, lehetőséget adva ezáltal, az érintett betegek idejében történő rizikócsökkentésére és kezelésre.

Érbetegségek: 2010/3. - 27-32. oldal

KULCSSZAVAK

perifériás artériás érbetegség, boka-kar index, rizikófaktor.

Az alsó végtag véna rendszere a szervezet egyik legfontosabb érrenszere, amelynek lefutása nagy változatosságot mutat, ezért azonosítása nem mindig egyszerű. Ez az érrendszer állandó véna törzsekből és változékony, kisebb vénák alkotta hálózatból áll. Phlebológusok és anatómusok által 2001-ben megrendezett kongresszuson ezen rendszer terminológiáját megvitatták, néhány régebbi terminológiát megváltoztattak és az erek elhelyezkedése és klinikai jelentősége alapján 16 újabb elnevezést hoztak létre. Ez a revízió a saphena vénák rekeszének és fő oldalágainak, valamint a lateralis hálózatnak új elnevezését is tartalmazza. Kiemelt figyelmet szenteltek a v. saphena magna femoralis beömlésének, a beszájadzási billentyűket is beleértve. A részletes anatómiai nomenklatura mind a klinikusok, mind a kutatók kommunikációjának fontos eszköze.

Érbetegségek: 2010/1. - 3-10. oldal

KULCSSZAVAK

nomenklatura, terminológia, anatómia, az alsó végtag felületes véna rendszere.

E munka ötletét az adta, hogy a szerzők felkérést kaptak a Central European Vascular Forum 2008. évi Pozsonyi Kongresszusának szervezőjétől, tartsanak előadást a magyar érsebészet történetéről. Ezen előadások egyikéből került összeállításra ez a válogatás, amely a magyarországi artériás érsebészet hírneves megalapozóival foglalkozik. A hazai érsebészet több mint 150 éves történetét a szerzők időszakokra bontva tárgyalják.
I. A magyar érsebészet előfutárai a XIX. században és a XX. század elején:
Elsőként Balassa Jánosról emlékeznek meg, aki az első hazai érműtéteket végezte. Ezután következik Kovács József, aki 1882-ben az első hazai vénás, egyben első érvarrat elvégzője volt. Őt Bakay Lajos az első artériás érvarrat és vég a véghez anastomosis készítője követi.
II. Akik megalapozták a magyar érsebészetet a múlt század negyvenes-ötvenes éveiben, valójában szívsebészek voltak, - az első hazai érműtéteket, a szív körüli nagyereken, ők végezték. Az első coarctatio aortaet hazánkban Eisert Árpád operálta. Littmann Imr elsőként kötött le ductus arteriosust, ill. az első érsebészeti osztályokat hozta létre, előbb a Városmajori, majd a Szabolcs utcai Klinikán. Kudász Józse nevéhez fűződik az első Blalock-Taussig műtét, továbbá coarctatio aortae-, ductus Botalli műtétet, és nagy vénák varratait is végezte.
III. A korszerű érsebészet megteremtői a XX. század hatvanas-hetvenes éveiben dolgoztak. Soltész Lajos, a magyar érsebészet atyja, az artériás és a vénás sebészetben egyaránt számos prioritás birtokosa, a nyirokerek- és érmalformációk sebészetének nemzetközileg elismert személyisége. Sok híres érsebész oktatója, a hazai érsebészet szervezetének kiépítője, az orvosi közvéleményben a hazai érsebészeti szakma elfogadtatója. Papp Sándor, a nagyerek sebészetének fejlesztője, az első carotis endarteriectomia és aortobifemoralis bypass elvégzője. Stefanics János, a második ércentrum megalapítója. Kiss Tibor, az első vidéki érsebészeti központ megszervezője, új műtétek bevezetője.
Mivel a történeti munkához bizonyos távlat szükséges, a szerzők ebben az arcképcsarnokban kizárólag olyan magyar érsebészekkel foglalkoznak, akik már nem végeznek aktív tevékenységet, sőt egyetlen kivétellel sajnos nincsenek is közöttünk.

Érbetegségek: 2009/4. - 99-107. oldal

Az artériás érfalmerevség (artériás stiffness) fokozódása számos kórállapotban leírásra került. Az idősebb átlagpopulációban és bizonyos betegségcsoportokban az artériás stiffness jellemzésére leggyakrabban használt paraméter a carotis-femoralis pulzushullám terjedési sebesség (PWV), a kardiovaszkuláris események klasszikus tényezőktől független előjelzője. Ezen megállapítások döntő többsége a metodikai szempontból arany standardnak számító tonometriás módszerrel nyert eredményekből született. Bár az Európai Hypertonia Társaság 2007-es ajánlásában a PWV mérése a hipertóniás betegek kardiovaszkuláris rizikóbecslésben helyet kapott, a módszer átlagpopuláción való rutin alkalmazását jelenleg nem támogatja nemzetközi ajánlás. Ebben szerepe lehet annak, hogy a tonometriás mérés viszonylag hosszadalmas, szakembert igénylő módszer, mely a rutin alkalmazás korlátja lehet. Ezen a téren jelentősége van a magyar fejlesztésű Arteriográf (TensioClinic) készüléknek, mely oszcillometriás elven mérve egy felkar mandzsetta segítségével egyszerűen és gyorsan határoz meg a stiffnessre vonatkozó paramétereket. Az arany standard és az új módszer közötti mérési eredmény-különbségek ugyanakkor megkérdőjelezik a mért értékek összehasonlíthatóságát és az utóbbiak klinikai jelentőségét, melyek alapján további vizsgálatokra van szükség. Mindezek tükrében az Arteriográf készülékkel hazánkban az átlag populáción évek óta - anyagi ellenszolgáltatásért - végzett szűrő jellegű mérések gyakorlata számos szempontból tudományos kérdéseket és ebből következően etikai problémákat is felvet.

Érbetegségek: 2009/3. - 71-78. oldal

KULCSSZAVAK

artériás stiffness, pulzushullám terjedési sebesség, augmentációs index, validációs vizsgálat, Arteriográf

A Soltész Lajos Emlékplakett és az emlékelőadás megtartása a magyar érsebészeti tevékenység kimagasló elismerése. A szerző bemutatja az 1985-ben alapított emlékéremmel kitüntetett kollégákat. Soltész professzor életútját és a hazai angiológia és érsebészet megteremtésében szerzett érdemeit méltatja. A Honvédkórház Érsebészeti Osztályának megalapítását ismerteti. Az elmúlt több mint 20 év, érbetegellátásban elért eredményeit ismerteti: szakambulancia tevékenysége (110.530 beteg ellátása), műtéti ellátás (közel 13.000 műtét) betegség csoportokra bontott ismertetése és egy-egy ellátott esettel való demonstrálása.

Érbetegségek: 2008/1. - 3-9. oldal

KULCSSZAVAK

Soltész Lajos Emlékérem, emlékelőadás, hazai érsebészet fejlődése, Honvédkórház Érsebészeti Osztály, szakambulancia, akut és krónikus érbetegellátás, vascularis diagnosztika, érműtétek, regionális érsebészeti centrum.