Szerzők: DR. MESKÓ ÉVA

A szerző ismerteti a magyarországi belgyógyászati angiológiai tevékenység történetét. Hazánkban a belgyógyászali angiológia az érsebészettel párhuzamosan alakult ki, de nem azzal egyenlő szinten működik. Elemzi a belgyógyászati érbeteg-ellátás jelenlegi helyzetét, rámulalva a hiányosságokra. Fontos szerepet kell juttatni a fiatal orvosok egyetemi angiológiai képzésének, s biztosítani kell a belgyógyászali angiológia önálló szakosodási lehetőségét. A szerző ponlokba foglalja a jelenleg tevékenykedő belgyógyász angiológusok főbb feladatait.

Érbetegségek: 1997/4. - 1-4. oldal

KULCSSZAVAK

belgyógyászati érbeteg-ellátás. oktatás, továbbképzés, önálló szakágazat, főbb feladatok

Szerzők: A. N. NICOLAIDES, MS, FRCS

A "doktor dilemmája" & Egy erősen veszélyeztetett csoport azonosítása (ACSRS)

Az érsebészek azt gondolják, hogy azok a betegek, akiknek veszélyes, de egyelőre tünetmentes artéria carotis interna stenosisuk van, az endarteriectomia alanyai lesznek. Az ilyen betegeknél sok egyéb szempontot is figyelembe kell venni, illetve azt is, hogy az endarteriectomián kívül mi mindent lehet még tenni a morbiditás és a mortalitás csökkentése érdekében. Fontos tudni, hogy ezen esetekben a szívinfarktus háromszor-négyszer gyakoribb, mint a stroke. Ezért alapos vizsgálat javasolt más szervek arterioselerosisának felderítésére is. Ismert, hogy a 70%-nál szűkebb carotis interna stenosisos esetekben az endarteriectomia plusz a legjobb belgyógyászati kezelés, összehasonlítva az önálló belgyógyászati kezeléssel, a stroke gyakoriságát mintegy 50%-kal csökkentette. Az is ismert, hogy a 30%-nál kisebb carotis stenosisos esetekben elvégzett műtétek ártalmasak voltak. Az ACAS tanulmány szolgáltatta az első tudományos bizonyítékokat arra, hogy bizonyos esetekben a tünetmentes carotis stenosisok endarteriectomiája csökkenti a stroke előfordulását. Két fontos kritériumot kell figyelembe venni: a sebészek és a betegek kiválasztását. A sebészekkel szemben az az elvárás, hogy a perioperatív kombinált stroke plusz halálozási ráta 3% alatt legyen. Az ACSRS multicentrikus tanulmány arra vállalkozott, hogy a tünetmentes carotis stenosis természetes lefolyását kutatja, és meghatározza azt az alcsoportot, amelynek maximális előnye származik a műtétből, másrészt azt az alcsoportot is, amely számára nem kívánatos a műtét.

Érbetegségek: 1996/2. - 1-6. oldal

Szerzők: DR. DORMÁNDY JÁNOS

Akkor beszélünk kritikus lábischaemiáról, ha a beteg végtagra eredményes terápia nélkül major amputáció vár. Ez azonban visszamenőleges meghatározás, amely nem használható a betegek kezelésében. A leghasznosabb új definíció a lábujj szisztolés nyomásmérés bevezetése a boka-nyomás alternatívájaként, amely a diabeteszesek mérési problémáját oldja meg. Becslések alapján a krónikus lábisehaemia incidenciája 500- 1000 ember millió lakosonként, évente. Az Európai Egyeztetett Dokumentum létrehozását az indokolta, hogy a nemzeti hagyományoktól függően nagy különbségek vannak a különböző országok között a kezelésben. E betegek kezelése az országok többségében az érsebészek feladata, de az utóbbi időben több más orvosi szakterület is foglalkozik vele, amit csak helyeselni lehet.

Érbetegségek: 1996/1. - 1-6. oldal

Szerzők: DR. ROBICSEK FERENC

A tüneteket okozó carotis stenosisok sikeres műtétei alapján a tünetmentes szűkületek endarteriectomiája is indokoltnak látszik. Az ACAS-tanulmány tünetmentes carotis stenosisok sebészi és konzervatív kezelésének eredményeit hasonlítja össze. Az eredmény még a tanulmány lezárása előtt egyértelmű: a műtéttel a betegek jobban járnak.

Érbetegségek: 1995/3. - 1-2. oldal

KULCSSZAVAK:

artéria carotis stenosis, TIA, carotis endarteriectomia

Szerzők: DR. NEMES ATTILA

Jámbor krónikásként csak összefoglalni kívánom sok-sok kollégám munkáját, akik 40 év alatt sokat tettek azért, hogy ma Magyarországon korszerű, nemzetközi színvonalú érsebészet legyen.
Az érsebészet klinikánkon - a SOTE Ér- és Szívsebészeti Klinikáján - indult 1951-ben. Napjainkig 3 periódust különböztethetünk meg. Az elsőt nevezzük a kezdeti próbálkozások korszakának (kb. 1951-1960). A második szakaszban egyre-másra elvégeztük a ma ismert beavatkozások első műtéteit (kb. 1960-1980). Kialakult a leegyszerűsített, rutinra alkalmas, átható technika, végül a műtéti szám emelkedésével a szövődmények száma elfogadható szintre csökkent (1980-tól napjainkig). Néhány területen további előrelépés (thoraco-abdominalis reconstructiok) és jelentős műtétszám-emelkedés következett be (carotis).

Érbetegségek: 1994/1. - 3-6. oldal