A krónikus nyiroködéma pathológiai elváltozásainak vizsgálata elhanyagolt kérdés. A szövettani eredmények között is sok az ellentmondás, amelyet az eltérő vizsgálati anyagok és módszerek okozhatnak. Jelen összefoglalóban krónikus nyiroködémás betegek bőrének fény- és elektronmikroszkópos vizsgálatait értékeljük ki. Nemcsak a nyirokerek, hanem a mikrocirkuláció másik két eleme, az artériák és a vénák is jellegzetes károsodást szenvednek ödémában, amit lymphostatikus haemaiigiopathiáiiak neveznek. A fehérjedús ödémafolyadék következtében a kötőszöveti alapállomány összetétele megváltozik, és a kóros poli- merizációs folyamatok következtében a kollagén és elasztikus rostok változatos degenerációs formákat mutatnak. Az ödémás kötőszövetben gyulladásos beszűrődés van, vegyes sejtes összetétellel. A gyulladásos sejtek által termelt cytokinek hatnak a hámsejtekre és a kötőszövet sejtes elemeire is. A gyulladás angiogén faktorai vér- és nyirokérburjánzást váltanak ki, ami tumorok kialakulásához vezet nyiroködémában.

Érbetegségek: 1995/1. 25-30. oldal

KULCSSZAVAK

nyiroködéma, mikromorphológia, gyulladás, elasztikus rost, angioma

A krónikus nyiroködéma szövődményeként észlelt és értékelhető tüneteket minden esetben figyelemfelkeltő jelzésként kell értékelni. A szövődmények jelentkezhetnek bőrbetegségek vagy általános tünetek formájában, amelyek a nyiroködéma megfelelő kezelése esetén meggyógyíthatlak, reverzibilisek.
Amennyiben a nyiroködémát nem kezelik, az ödéma súlyosbodásával olyan tünetek alakulhalnak ki, amelyek a kezelés ellenére sem gyógyíthatók - irreverzibilisek. Azért fontos a szövődmények ismerete, hogy azokat megelőzhessük, és időben kezelhessük.
A kezeletlen krónikus nyiroködémában kialakult szövődmények jelentősége:

1. A szövődmények kialakulása egy ördögi kört produkál azáltal, hogy a nyirokkeringés további megterhelésével súlyosbítja a fennálló ödémát.
2. Szenvedést, megterhelést jelentenek a betegnek (láz, fájdalom).
3. Ujabb "önálló kórképeket" alakítanak ki az ödémás végtagon (ekcéma, myeosis, angiomák).
4. Új fertőzési kapukat alakítanak ki, és az ödémás végtag veszélyeztetettsége ezzel fokozódik (nyirok-fisztula, papillomatózis, hyperkeratózis).
5. A szövődmények olyan tünetekkel járhatnak, melyek rontják a beteg beilleszkedési lehetőségét a napi életbe (nyirokfisztula, odorózus bőrtünetek).
6. A malignus angiomatózus tumorok az életet veszélyeztetik.
7. A szövődmények, melyek kórházi kezelést igényelnek (erysipelas, nedvedző ekcémák, tumorok) növelik a kezelési költségeket.

Érbetegségek: 1994/2. 23-27. oldal

KULCSSZAVAK

lymphoedema, szövődmények, therapia