Phlebológiai Fórum Frankfurtban

Érbetegségek: 1995/2 . 36-37. oldal

Idén március 17-18-án, Frankfurtban rendezték meg a Phlebológiai Minisebészet 3. Nemzetközi Fórumát és a 10. Nemzetközi Phlebológiai Workshopot. A házigazda a magyar származású dr. Várady Zoltán professzor volt, a phlebológiai minisebészet egyik kidolgozója. A fórum első részét hagyományosan egy műtéti kurzus alkotta. A résztvevők videóláncon tanulmányozhatták Várady professzor róla elnevezett műtéti technikáját. Ennek lényege, hogy az operatőr minimális, 2-3 mm-es bőrmetszéseken át egy speciális kampóval "kihorgolja" a vénát, majd egy keskeny spatuIával elválasztja a bőr kötőszöveti rétegeitől. Ezzel a módszerrel minimális vérveszteség mellett hoszszú vénaszakaszokat lehet eltávolítani, igen szép kozmetikai eredménnyel. Az idén egy ilyen Várady-féle műtétet láttunk (a szükséges eszközöket a helyszínen meg is lehetett vásárolni).
Ezt követően Goldman (San Diego, USA) professzor egyik munkatársa tartott bemutatót a pulzáló dye-laser alkalmazásáról a seprűvénák kezelésében. Ennek a rendkívül drága (körülbelül 250 ezer DM) számítógép-vezérelt készüléknek a többi között az az előnye, hogy nagyobb a specifi- citása az erekhez (max. abszorpció) és nincs hőroncsoló hatása a hámon áthatolva (min. abszorpció). Mivel a kezelés hatása csak néhány hét múlva jelentkezik, a kurzus résztvevői nem tudták megítélni, hogy ez mennyivel kedvezőbb az ugyancsak bemutatott "lándzsás" módszernél. Ez utóbbit elsősorban a nagyon felületes és viszonylag tág seprűvénáknál lehet sikerrel alkalmazni, úgy, hogy kb. 3-4 mm-enként átszúrjuk-vágjuk az ereket. Erre egy speciális miniszike szolgál, de talán lehet helyettesíteni egy 11-es szikepengével is, csak vigyázni kell arra, hogy nagyon a felületen dolgozzunk.
A délután Várady professzor előadásával kezdődött, aki a lábfejen történő vénás nyomásmérés általa módosított technikáját mutatta be, hangsúlyozva ezen invazív módszer olcsóságát, és azt, hogy segítségével prognosztizálni lehet a tervezett műtét sikerességét (phlebodynamometria).
Ezt követően Goldman professzor ismertette az általa használt dye-laser működését - ami a photothermolysis elvén alapul - és az alkalmazási lehetőségeket. Az előadó maga is elismerte, hogy a készülék drágasága nem teszi lehetővé széles körű elterjedését, de a már meglévő centrumokban a legfontosabb alkalmazási területeken (pl. naevus flammeus) sikerrel tudják kezelni a seprűvénákat is a pig- mentáció minimális veszélyével.
Mintegy pihenésképpen megtekinthettük dr. Hübner aacheni bőrgyógyász gyakorlati bemutatóját a legtöbbször alkalmazott pólyázási technikákról (sima kompressziós pólyázás, Fischer-kötés, öntapadós pólya használata).
A következő előadást dr. Bräutner tartotta a preoperatív diagnosztikáról és a betegek beavatkozás előtti felvilágosításáról, kiemelve néhány jogi szempontot (például célszerű, hogy a felvilágosítás és a beleegyezés különböző dátumokkal kerüljön dokumentálásra).
Schlenzka professzor egy kozmetikai cég megbízásából végzett teljes bőrgyógyászati chek-up phlebológiai vonatkozású eredményeit ismertette. A vizsgált 159 beteg (átlagéletkor 31 év) 12%-ánál találtak törzsvaricositást, 14%-ánál ol- dalág-varicositást, 3%-ánál izolált varicositást, 24%-ánál seprűvénákat és 2,6%-ánál krónikus vénás elégtelenséget (CVI-t).
Dr. Holbaum saját eredményeinek ismertetése során hangsúlyozta, hogy a vena saphena magna laterális oldalágának insufficienciája esetén (mély beömlésnél is!) érdemes elvégezni a crossectomiát.
Dr. Ladetzki és dr. Burger (Magdeburg) videófilmen mutatták be műtéti eljárásukat, ami szintén a Várady-féle technikán alapul. Következő előadóként a várpalotai sebészeti osztály vezetője, dr. Barica főorvos asszony ismertette az osztályukon végzett phlebológiai munkát, hangsúlyozva, hogy az általuk is alkalmazott Várady-féle minisebészeti eljárással milyen kitűnő kozmetikai eredményt értek el. Dimakakos érsebész professzor (Athén) a vénasebészet lehetséges szövődményeit ismertette (nyirokciszta, ödéma, idegsérülés, trombózis stb.).
A nap utolsó, nagy érdeklődéssel kísért előadását dr. Hach-Wunderle tartotta a mélyvénás trombózis anticoaguláns kezelésének új aspektusairól. Az általa legjobbnak tartott eljárás az, ha 7-10 napig kezeljük a beteget heparinnal, utána Cumarin-kezelést végzünk minimum 3 hónapig, amit csak nagyon lassan szabad abbahagyni. A Cumarin-terápia alatt a javasolt pro-thrombin-szint 25-40%. Új szempont, hogy a tökéletes, combtőig terjedő kompresszió mellett a beteget lehet mobilizálni, ha viszont ágynyugalmat rendelünk el, akkor a heparin-kezelés alatt teljes ágynyugalomról kell gondoskodni.
A második nap nyitóelőadását dr. Rabe (Köln) tartotta a mélyvénák elégtelenségének lehetséges okairól és következményeiről.
Hach professzor (Bad Homburg), aki elsőként alkalmazta a paratibialis fasciotomiát, és akinek nevéhez fűződik a krónikus vénás elégtelenség (CVI) stádiumbeosztása, a CV1 esetében alkalmazható műtéti eljárásokat foglalta össze. Tapasztalatuk szerint, ha egy eredményes paratibialis fasciotomia után ismét ulcus alakul ki, javasolt a fasciotomia újbóli elvégzése. Hangsúlyozta, hogy még nem ismerjük a fascia valódi szerepét az ulcusok kialakulásában. A CVI felosztására - elsősorban a kezelési elveket figyelembe véve - új beosztást készített, amelyben 4 stádiumot különböztet meg. I. nincsenek kötőszöveti sclerosisra utaló jelek; II. megjelennek a dermalis liposclerosis jelei; III. részleges lipofasciosclerosis; IV. körkörös lipofascio-sclerosis (mandzsetta ulcus).
A következő előadásban Dimakakos professzor és dr. Hetényi, az ajkai sebészeti osztály vezetője, a rekonstruktív érsebészet alapelveit és lehetőségeit tárgyalta.
Az utolsó programrészben dr. Hübner és dr. Bernbach (Svájc) ismertették saját sclerotizáló eljárásaikat. Mindketten hangsúlyozták az elegendő ideig (3-12 hét) alkalmazott kompresszió és a sclerotizáló anyag megfelelő koncentrációjának fontosságát. Probléma számukra, hogy a törzsvénák sclerotizálásához használt Varioglobint Németországban kivonják a forgalomból. A vena saphena magna insuff. IV. stádiumában azt a gyakorlatot követik, hogy crossectomia után kb. a térd magasságáig végeznek strippinget, a többi eret sclerotizálják.
Altenkämper professzor záróelőadásában arról értekezett, hogy egy felmérés szerint Németországban az esetek majdnem 50%-ában az orvosok helytelen kompressziós harisnyát rendelnek a betegeknek. Ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy milyen fontos a megfelelő méret, típus és kompressziós erősség kiválasztása.
Végigtekintve a két nap eseményein, megállapíthatjuk, hogy nemcsak színvonalas előadásokat, hanem kitűnő előadókat is hallhattunk. A hozzászólások ugyancsak elgondolkodtatóak voltak. A magyar résztvevők (a már említett előadókon kívül dr. Bihari Imre és e sorok írója), akik az elnökségben is képviselték a magyar phlebológiát, nemcsak a színvonalas programért, hanem a baráti vendéglátásért is köszönettel tartoznak Várady Zoltán professzornak.

Dr. Dobozy Enikő

Érbetegségek: 1995/2. 36-37. oldal