A cyanoacrylatot több mint fél évszázada alkal - mazzák szövet-ragasztásra. Nincs lényeges toxicitása, nem allergizál, biokompatibilis és nem carcinogén. A visszérműtéthez az N-2-buty-cyanoacrylat szövet - ragasztót használják, amely az eret összeragasztja, majd a kiváltott krónikus gyulladásos reakció révén elhegesíti. Az első human műtétre 2011-ben, Dominikában került sor, hazánkban 2016 óta használatos. Szabó eddig 379 saphena törzsön végzett ragasztásos műtétet. A műtét technikája nagyon hasonló más endovascularis visszér beavatkozásokhoz, műtéti feltárás nélkül, punkció alkalmazásával, katéterekkel történik. A be avatkozás során altatás vagy más szokásos érzéstelenítési módszer nem szükséges. A műtétet követően sem pólya sem harisnya alkalmazása nem indokolt, a beteg azonnal járóképes és lábát terhelheti. Az eredmények hasonlóan jók, mint más endovascularis beavatko - zásoknál. Mivel ez a műtét csak a saphena törzset kezeli, a későbbiekben az oldalágak és kisebb erek kezelésére kiegészítő beavatkozás, pl. sclerotherapia lehet szükséges. Az eljárás előnye, hogy minden eddigi beavatkozásnál kevésbé kellemetlen és kevésbé terheli meg a beteget. Hátránya, hogy csak behatárolt indikációban célszerű alkalmazni, akkor, amikor nincs vagy kevés a saphena törzsön kívüli varicositas.

Érbetegségek: 2018/1. 17-22. oldal

KULCSSZAVAK

varicosus vénák, ragasztó, cyanoarylate, sebészet

Bevezetés

A technikai fejlődés az orvostudomány minden ágában jelentős előre lépést eredményezett. Nem kivétel ez alól a phlebológia sem: az ultrahangvizsgálat, a lézer és rádió - frekvenciás eszköz, valamint a fagyasztás és a gőz alkalmazása mind ennek szemléletes példái, és ide tartozik a szövetragasztó is.
A cyanoacrylat molekulát a Kodak Laboratories 1942-ben hadászati, plasztik célzó készülék kísérletei során alkotta meg. Észlelték ennek gyorsan kötő és nagy szilárdságú ragasztó képességét. A kémiai anyag egy átlátszó, hígan folyó, irritáló illatú, bakteriosztatikus hatású monomer. Víz vagy szövetnedvek negatív anionjaival érintkezve, minimális hőképződés mellett polimerizálódik. A folyamat gyors, melynek során, kemény, rugalmatlan anyaggá alakul át. Nincs lényeges toxicitása, nem allergizál, biokompatibilis és nem carcinogén. A kezdetben alkal mazott methyl- és ethyl-2-cyanoacrilate vegyület még zavaró mértékű idegentest-reakciót okozott, ezért első sorban állatokon, majd emberen, a bőrfelszínen használták. Első kísérletes orvosi és érsebészeti alkalmazásán többen osztoznak: Hurwitt, illetve Seligman 1960-ban használta, ugyanekkor Nathan ragasztó segítségével kutya hasi arteriotomiáját zárta. További kísérletes érsebészeti kipróbálása ugyanabban az évben Carton nevéhez fűződik (1, 2). Ugyancsak ő alkalmazta a módszert a klinikumban is 1962-ben. A bőrragasztás indikációja a mai napig fennáll, legkiterjedtebb tapasztalatokat a vietnami háborúban szereztek, ahol Harry Coover spray formában vérzéscsökkentésre is használta (1966). Eleinte több-kevesebb bőrirritációt okozott, majd a ?70-es években fejlesztették ki az N-2- butyl-cyanoacrilatot (1. ábra), amelyik ragasztó képességének megőrzése mellett kevesebb szöveti reakciót vált ki és flexibilitása révén, jobban használható a rugalmas emberi szövetben.

1. ábra.
Cyanoacrylat kémiai szerkezete.

Az orvosi ragasztót az évtizedek során a különböző cégek különböző néven forgalmazták pl. Loctite, Super Glue, Krazy Glue, MediBond, Dermabond, Medicryl, PeriAcryl, GluStitch, Xoin, Gesika, VetGlu, Vetbond, LiquiVet, Indrmil, Liyuiband, Histoacryl, Indermil, GluStiotch, GluShield, Periacryl, IFABond, VenaSeal, VariClose, VenaBlock, VeinOff. Octyl-ester vegyülete kevésbé erős ragasztó, viszont hajlékonyabb. Kovasavval a ragasztó viszkozitása növelhető. Az első, szövetragasztóval végzett magyar országi, kísérletes éregyesítést 1967-ben Nemes Attila és Sótonyi Péter említi, más szövetek ragasztásával foglalkozó cikkük függelékében (3). Az első, klinikai érsebészeti alkalmazásról, 1968-ban a. anonyma recanalizáció kapcsán, Ránki László számolt be. Az eljárás alapos hazai vizsgálata a DOTE Kísérletes Sebészeti Intézetében történt ? Gyurkó 1968-ban ismertette a szövetragasztóval végzett kísérletes éregyesítéseit (4), majd 1974-ben már 500 érragasztásról szóló közleményében összegezte experimentális tapasz talatait (5). Az egy éven túl is követett kísérletek átlagosan 84%-ban sikeresek voltak. Gyurkó kisméretű ereken végzett invaginációs ragasztásos éregyesítései sikeresek voltak, míg a műerek és foltok ragasztása volt a legkevésbé eredményes (5, 6). Egyedülálló Gyurkó további, már klinikai érsebészeti ragasztásos munkája is, 1972 és 1974 között 193 érműtét során, 500 helyen alkalmazta a Hystoacryl-Nblau szövetragasztót, legtöbbször az arteriotomiák, foltplasztikák és anasztomózisok varratvonalainak hermetizálására, mely csökkenti a vérveszteséget és a műtéti időt, továbbá előnyösnek találta artéria punctio után, valamint az ér, főleg véna graft oldalsérülésénél és kis oldalágak leszakadásánál, az esetleges szűkítő öltések elkerülésére (7). Tasnádi ér malformációkat zárt el ragasztóval. A sikerek ellenére a ragasztó a klinikai gyakorlatban, széles körbensohasem terjedt el, viszont van néhány indikáció, ahol használata nagyon hasznosnak bizonyult.
Human szövettani vizsgálatoknál, az első két hétben kereksejtes, neutrophil leucocytás és idegentest típusú, több magvú óriássejtes, gyulladásos reakció látható a ragasztó körül. Egy hónap után krónikus, lobos sarj szövet veszi körül a ragasztó mara dékát, egy év eltelte után is még jelentős ragasztó mennyiséget lehet találni a műtéti területen (8, 9).
A visszérműtéthez az N-2-buty-cyanoacrylat szövetragasztót adalékokkal módosították: a ragasztófolyadék áramlásának kontrollálhatósága kedvéért viszkózusabbá, és megszilárdulás utáni testidegenségének csökkentésére, rugalmasabbá tették (VenaSeal). A ragasztó első lépésben az eret összeragasztja, majd a kiváltott krónikus gyulladásos reakció révén elhegesíti. Az új anyag lukacsos szerkezetű, amelybe a kötőszöveti sejtek gyorsan benőnek, ami elősegíti az ér elzárását. Az első human műtétre 2011-ben, Dominikában került sor (10). Ezt az anyagot alkalmazzuk mi is a túltágult saphena törzs megszüntetésére. Az első hazai műtéti visszérragasztást Szabó Attila 2016 júniusában, Bihari Imre decemberben végezte el (11).
Némileg más tulajdonságú, ezért más műtéti technikát igényel, az ún. Török ragasztó. Ez is N-butyl cyanoacrilat, amely az előbb említettől eltérően megőrizte hígan folyó és gyorsan kötő jellegét.

Beteganyag

Betegek beválasztási kritériumai közül, részben a saphena törzs tágasságát (maximális tágasság 8 mm), részben a látható vagy tapintható varicositas kiterjedését és méretét vesszük figyelembe. A ragasztás ugyanis csak a saphena magna vagy parva törzsére javasolt. A megmaradó jelentős oldalág varicositas ? ha mértéke csökken is ?, újabb, többé-kevésbé kiterjedt beavatkozást, rendszerint scleroterápiát igényel. Ilyen esetekben kétülésesnek fog - hatjuk fel a műtétet. Ha egyetlen beavatkozással végeznénk el mindent, akkor a ragasztó magas költségének ellen - értékeként remélt előnyök ? fájdalmatlanság, azonnali terhelhetőség, harisnya- vagy pólyaviselés mellőzése ? elvesznek, vagy jelentősen csökkennek. A műtéti kontraindikációkat illetően itt más visszérműtétekhez hasonlóan járunk el, tehát súlyos vagy kezeletlen belszervi betegségek, terhesség, acut mélyvénás thrombosis, jelentős artériás keringési zavar fennállása esetén nem végzünk műtétet. Tekintettel a ragasztó több-kevesebb immunaktivitására, a beteg immunbetegségére is tekintettel kell lenni. Eseteinkben alkalmatlan betegek nem is jelentkeztek, ilyen vitás kérdés ezért nem is merült fel. Amit viszont hang - súlyozni kell: ez a beavatkozás, a hagyományos vari - cectomiához képest jelentősen kisebb megterhelést jelent, sőt még a hőhatáson alapuló endovascularis eljárásokhoz képest is kisebb műtét. (1. táblázat)

1. Táblázat.
A ragasztós műtétre került beteganyag adatai (2018. 03. 31-ig, Dr. Szabó).

Módszer

A szerzők a visszérragasztáshoz a VenaSeal néven forgalmazott, kiterjedt bevizsgálás alapján Európában és az Egyesült Államokban is engedélyezett, N-2-butyl-cyanoacrilat hatóanyag-tartalmú ragasztót használták. A visszérragasztás más endovascularis visszérműtétekhez hasonlóan, feltárás nélkül, ultrahang-irányítással, Seldinger-szerinti katétertechnikával történt. A beszúrás helyére kb. 1 ml 2%-os Lidocaint adunk, majd a kezelendő saphena törzset, tágulatának legdisztálisabb részén, vagy a térd környékén (v. saphena magna) megpungáljuk. Csak a fascia kettőzetben lévő szakaszt kezeljük.
A ragasztót hidrofób katéterrel juttatjuk a véna lumenébe, amelyet a sapheno-femoralis, illetve poplitealis junkciótól 5 cm-rel distalisan kezdünk beadni. Az utóbbi időben ezen módosítottunk és közelebb, már 2-3 cm-rel a junkció alá adjuk az első adagot. Majd ezt először 1, utána 3 cm-es szakaszonként folytatjuk. A deponálást egy pisztolyszerű adagolóval, mindig azonos mennyiségben (0,1 ml) juttatjuk az érbe (2. ábra). Az első adagot követően a kezelt, junkció közeli részt 3 (3. ábra), a továbbiakban fél percig, ultrahangfejjel és kézzel komprimáljuk. Mivel az érelzárás nem hőhatáson alapul, ezért a módszernek jelentős előnye, hogy nem szükséges a hőhatáson alapuló műtétek során alkalmazott, részben érzéstelenítő, részben hűtéscélú lokál anesztetikum injektálása.
A ragasztó beadását kb. 5 cm-rel a punkció előtti szakaszon hagyjuk abba, majd a katétert kihúzzuk. A kb. 2 mm-es sebet nem szükséges zárni, ide lehetőleg ragasztó ne kerüljön. Tekintettel a cyanoacrilat rövid, VenaSeal esetében néhány perces kötési idejére, műtét után kompresszió nem szükséges.
Amennyiben a másik lábon is elvégezzük a beavatkozást, akkor a katéterszett külső, fiziológiás sós megtisztítása után, a fent leírt módon megismételjük a műveleteket.
A beteg a beavatkozást követően a műtőasztalról felkel, kb. 10-20 perc pihenés után távozik, folytathatja munkáját, vagy más napi tevékenységét. Mivel egyéb gyógyszert, vagyis nyugtatót vagy altatót nem kapott, akár kocsit is vezethet (12, 13).

2. ábra.
2. ábra. A ragasztó beadásához szükséges eszközök: pisztoly-szerű adagoló, amelybe a ragasztót tartalmazó fecskendő került beillesztésre.

3. ábra.
Az első adag ragasztó beadásakor a SFJ-t komprimáljuk.

Eredmények

Beavatkozásaink alkalmával, az összes kezelt saphena törzs elzáródott, az elvégzett UH-vizsgálat során, a beadott kis mennyiségű ragasztó az éren belül jól látható (4. ábra). Az első héten elvégzett ellenőrző vizsgálat különböző hosszúságú saphena csonkokat talál. A betegek, kevés kivétellel, sem a műtét alatt, sem a postoperatív időszakban fájdalmat nem panaszoltak, fájdalomcsillapító bevételére alig néhány esetben került sor, - olyan betegek esetén, akik a szokottnál nagyobb érzékenység vagy a műtét előtti izgalom miatt, már a beavatkozás során, illetve azt követően jeleztek fájdalmat.

4. ábra.
Ultrahang vizsgálat során a v. saphena magna lumenében a ragasztó jól látható. Keresztmetszeti kép.

Egy esetünkben a jelentősen tágult oldalágban (5/a. ábra) felületes phlebitis alakult ki (5/c. ábra), amely heparin tartalmú gél, kompresszió és thrombus expresszió hatására rendeződött, a tágult érszakasz további kezelésére várhatóan már nem is lesz szükség (5/d. ábra). Másik esetünkben a junkció melletti nyitott szakaszba az accessoria anterior saphena ág ömlött, amely a műtét után varicosusan kitágult, és újabb beavatkozást igényelt.
Az esetek 15%-ában scleroterápiával oldottuk meg a már műtét előtt is látható varicositast. A ragasztóval kezelt betegek kb. 25%-a nem jelentkezett tágult oldalágainak megoldására.

5. ábra.
a) V. saphena magna törzs varicositas műtét előtt.
b) Egy héttel a ragasztós visszérműtét után a varicositas jelentős regressziója látható.
c) Három héttel a műtét után a lábszár középső szakaszán felületes flebitisz lépett fel.
d) Fél évvel a műtét után varicositas nem látható.

Súlyos szövődmények anyagunkban nem fordultak elő. Enyhe mellékhatásként az operált végtagok mintegy 20%-ában, a kezelt ér egy-egy szakaszán, néhány napig tartó gyulladás, hyperaemia, enyhe érzékenység volt észlelhető (6. ábra). Ennek hátterében a ragasztóanyagra adott immunreakció áll. Más endovascularis eljárások során talált suffusio vagy érzészavar nem fordult elő.

Megbeszélés

Az elzárás sikeressége és tartóssága tekintetében, más endovascularis módszerekkel végzett tanulmányokhoz hasonló eredményeket értünk el. Saját anyagunkban az elért 95%-os recidivamentesség hasonló, Premnath és mtsai 124 esetet követően, az elfogadottól eltérő, katéter nélküli technikával elért 96,5%-os, 1 éves elzárási arányához (14). A lézeres visszérműtétet a Török ragasztóval összevetve, hasonló jó eredményeket értek el, kevesebb fájdalommal és suffusióval, mint a lézer alkalmazásával, ugyanakkor azonos occlusios rátával (15). Egyes kollégák ezt az anyagot perforans véna kezelésére is alkalmazzák, ezt már előadásokon közölték. Egy összehasonlító tanulmányban a ragasztást kissé hatásosabbnak találták, mint a rádió - frekvenciás módszert (16). Hosszú távú eredmények a módszer újdonsága miatt még nincsenek, de a középtávú eredmények biztatóak (14, 17).
Jelenleg két féle ragasztó típus van forgalomban, mi a viszkózusabb ragasztót alkalmaztuk, de meg kell említeni, hogy használnak hígan folyó, gyorsabban kötő szövet - ragasztót is. Az alkalmazás technikáját illetően van különbség, ugyanis a sűrűbb ragasztó beadása szakaszosan, a kötés idejének megvárásával történik, míg a hígan folyót folyamatosan, jelentősen gyorsabban fecskendezik be. Mindkét esetben fontos a kezelt véna szakasz kom - pressziója, annak időtartama a kötés idejéhez igazodik. Kompressziót alkalmazunk arra is, hogy a ragasztó nem kívánt folyását a sapheno-femoralis junkcióban megakadályozzuk (3. ábra) (15).

6. ábra.
A ragasztós műtéttel kezelt v. saphena magna szakasz fölött a bőrön gyulladásos reakció látható. A gyulladás Lioton gél hatására 4 nap alatt elmúlt.

Indikáció: ideális esetben olyan saphena törzset ragasztunk, amelyikben reflux ugyan van, de alig tág (max. 8 mm) és varicosus oldalága nincs. A műtét során ugyanis oldalági varix eltávolítást nem végzünk, csak a mélyen a subcutisban lévő saphena törzset zárjuk el. Amennyiben oldalág mégis van, akkor azt nem célszerű ragasztóval kezelni, és a műtét során más módszerrel sem, ezzel ugyanis elveszítenénk a ragasztás fő előnyeit: az anaesthesia és a kompresszió mellőzését. Másrészről, amennyiben a ragasztó felületes érbe kerül, akkor csak évek után szívódik fel, ott csomó vagy kötegként tapintható, ritkábban kis duzzanatként látható is, de egyéb kellemetlenséget nem okoz. Az ún. Török ragasztót hígítva, esetenként felületes ágba is beadják, elmondás szerint a képződő köteg így nem lesz zavaró. Ha az oldalág kis, vagy közepes méretű (kb. 2-5 mm), és csak kevés van (2-4 db), akkor a törzs ragasztása után, a lecsökkent vénás nyomás eredményeként, azok visszahúzódására számíthatunk (5/a-b. ábra). Az ezután mégis megmaradt oldalágak eltávolítását kb. 2-4 hónappal később, rendszerint hab-scleroterápiával végezzük. Meg lepően gyakran találkozunk olyan esetekkel is, amikor a beteg panaszai megszűnnek, a maradvány varixokat már lényegtelennek minősíti, ezért nem igényel további kezelést. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a ragasztásos műtét egy kétüléses beavatkozás, melynek első része a ragasztás, második az oldalágak és kisebb erek eltávolítása vagy sclerotizálása. Vannak tehát akik csak az első részt igénylik. Mindez a műtét előtti megbeszélés tárgya.
Összegezve az előnyöket és hátrányokat az alábbiakat lehet mondani: a ragasztásos műtétnek az eddig ismert más eljárásokhoz képest, szinte csak előnyei vannak. Ennek felsorolását az anaesthesia csaknem teljes kiküszöbölésével érdemes kezdeni. Ez mind a műtéti általános fájdalom csillapításra, mind a más endovascularis műtétek során beinjektált, nagy menynyiségű fájdalomcsillapító-hűtő oldat elkerülésére vonatkozik. Ez után kell említenünk a kompressziós harisnya vagy pólya szükségtelenségét. E két tényezőnek köszönhető, hogy a beavatkozás jelentősen kevesebb kellemetlenséggel jár, mint bármelyik egyéb, saphena törzs kezelési mód. Mindezeknek és a ragasztó gyors kötési képességének, valamint a szövet roncsolás elkerülésének eredménye, hogy a beteg napi munkáját, tevékenységét, akár már a műtét napján, szinte zökkenőmentesen folytathatja. Esetenként további előny lehet, hogy az alvadásgátló alkalmazását sem kell megszakítani. Idős, vagy súlyos betegek, varicositas okozta panaszainak és szövődményeinek rendezésében, ez a módszer minden eddiginél nagyobb segítséget nyújt.
Más endovascularis eljárások előnyei: a bőrmetszések elkerülése, a gyorsabb műtét utáni rendeződés, teljes fájdalommentesség vagy csak minimális kellemetlenség, - itt ugyanúgy érvényesek. Érdemes megemlíteni még néhány, a ragasztós műtét alkalmazásával elkerülhető kellemetlenséget, a véraláfutásokra és vérömlenyekre, az anaesthesia szövődményeire, vagy a hagyományos, illetve hőhatású beavatkozások esetleges, átmeneti érzészavaraira gondolunk. A szövődmények elkerülésében jelentős szerepe van az előállító cégek egyértelmű technikai leírásainak és a módszer alkalmazásához szükséges előtanulmányoknak. Ennek köszönhető, hogy a ragasztóanyag nem kerül be a saphena junkción keresztül a mélyvénákba és a katéter sem ragad bele az érbe.
Az eljárás hátránya elsősorban behatároltsága: nem célszerű 8 mm-nél tágabb saphena törzs és a végtagon szerteágazó erek esetében alkalmazni. Előnytelen, hogy kiterjedt oldalág vagy reticularis varicositas során második ülésben javasolt a beavatkozást folytatni. Ha ugyanabban az ülésben végeznénk el minden szükséges részműtétet, akkor a ragasztó említett előnyei elvesznének. Meg - jegyzendő, hogy a saphena törzs előzetes, ragasztásos rendezésével, a kisebb vénás nyomás következtében, a varicositas méretének csökkenése következik be, ezért a második menet már kisebb beavatkozást igényel. A hátrányok közé tartozik, hogy a sapheno-femoralis junkció elzárásának pontos helyzete, vagyis a biztonságos crossectomia, és az elégtelen perforans vénák ragasztós megszakítása, egyelőre még nem megoldott. Említésre méltó még az esetek kb. 20%-ában, a kezelt ér egyes szakaszain előforduló, néhány napig tartó, kisebb nagyobb gyulladásos immunreakció. A későbbiek során, az éren belül hosszan ott maradó ragasztónak semmilyen hátrányát nem tapasztalják az operált betegek. Zernovicky egyetlen olyan esetét ismertette, akinél, feltehetően a páciens immunbetegsége miatt, nem sokkal a műtét után, a ragasztó eltávolítását igénylő gyulladás fordult elő. Premnath és mtsai direkt injekciós technikával 3 esetben a v. tibialis posteriorba (2,6%) jutott ragasztót találtak, amelynek klinikai következménye nem volt (14). A ragasztós eljárás jelentős hátránya a ragasztó anyagot tartalmazó szett magas költsége.
Végszóként annyit lehet mondani, hogy amennyiben a beteg az indikációs körbe beletartozik, akkor nagyon jól jár ezzel a beavatkozással, hiszen kevesebb kellemetlenséget él át, mint bármely más beavatkozással és a szövődmények lehetősége is ezzel a módszerrel a legkevesebb.

Irodalom

1. Nathan H. S., Solomon R. D., Halpern R. D., Seligman A. M.: Nonsuture closure of arterial incisions using a polimerising adhesive. Ann Surg. 1960; 152:648?658.
   
   
2. Carton C. A., Kessler J. A., Seidenberg B., Hurwitt E. S.: Experimental studies in the surgery of small vessels IV. Nonsuture anastomosis of arteries and veins using flanged ring prostheses and plastic adhesives. Surg. Forum. 1960; 11:238.
   
   
3. Nemes A., Sótonyi P.: Adatok az ?Eastman 910? szövetragasztó monomer sebészeti alkalmazásához. Orv. Hetil. 1967; 108:2270?2272.
   
   
4. Gyurkó Gy.: Kleben von Kleingefässen mit Aron Alpha. Acta Chir. Acad. Sci. Hung. 1968; 9:109?130.
   
   
5. Gyurkó Gy., Furka I., Czehelnik R.: Experience with tissue adhaesives in 500 experimental junctions. Amer. J. Surg. 1974; 40:210?215.
   
   
6. Gyurkó Gy., Czehelnik R.: Kis átmérőjű erek egyesítése módosított invaginációs eljárással. Magy. Sebész. 1974; 27:164?171.
   
   
7. Gyurkó Gy., Nemes Z.: Szövetragasztó alkalmazása a helyreállító érsebészetben. Orvostudomány. 1975; 26:185?196.
   
   
8. Bartos G., Bihari I., Markovics G.: Az érvarrat hazai története. Érbetegségek, 2010; 17:41?49.
   
   
9. J Lawson, S Gauw, C van Vlijmen, P Pronk, M Gaastra, M Mooij, C H A Wittens: Sapheon: the solution? Phlebology, 2013; 28: (suppl 1) 2?9.
   
   
10. Almeida J. I., Javier J. J., Mackay E. G., Bautista C., Proebstle T.: Cyanoacrylate glue great saphenous vein ablation: preliminary 180-day follow-up of a first-inman feasibility study of a no-compression-no-local-anesthesia technique. J Vasc Surg 2012; 55:297
    
    
11. Szabó A., Laczkó Á.: A varicositas újszerű kezelési technikái, in: Az érbetegségek Klinikai és műtéttani atlasza, szerk.: Acsády Gy., 2. kiadás, Medicina, 2017, Budapest, 237?249.
    
    
12. Gaál Cs., Bihari I.: A perifériás vénák sebészete in: Ambuláns és egynapos sebészet. szerk.: Gaál Cs. 4. kiadás, Medicina, Budapest, 243?264.
    
    
13. Management of chronic venous disorders of the lower limbs. Guidelines according to scientific evidence. Internat Angiol 2014; 33:87?208.
    
    
14. Premnath K. P. B., Joy B., Raghavenda V. A., Toms A., Sleeba T.: Cyanoacrylate Adhesive embolisation and sclerotherapy for primary varicose veins. Phlebology. 2017. (sept)
    
    
15. Bozkurt A. K., Yilmaz M. F.: A prospective comparison of a new cyanoacrylate glue and laser ablation for the treatment of venous insufficiency. Phlebology, 31:106? 113 (2016)
    
    
16. Morrison N., Gibson K., Vasquez M., Weiss R., Cher D., Madsen M., Jones A.: VeClose trial 12 -month outcomes of cyanoacrylate closure vesus radiofrequency ablation for incompetent grat saphenous veins. J. Vasc. Surg: Venous and Lymphatic disorders 5:321?330 (2017)
    
    
17. Proebstle T. M., Alm J., Dimitri S., Rasmoussen L., Whitley M., Lawson J., Cher D., Davies A.: The European multicenter cohort study on cyanoacrylate embolization of refluxing great saphenous veins. J. Vasc Surg: Venous and Lymphatic Disorders. 3:2?7. (2015)

Dr. Bihari Imre, Dr. Szabó Attila

Érbetegségek: 2018/1. 17-22. oldal