Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a familiáris thrombophiliával élő, véralvadásgátló kezelésben részesülő betegek gyógyszeres terápiahűségének, terápiával kapcsolatos elégedettségének, tudásszintjének, illetve életminőségének vizsgálata. Tudomásunk szerint az érintett beteg - populációról az általunk vizsgálni kívánt változók tekintetében nincsenek hazai kutatási eredmények. Módszer: Feltáró-leíró jellegű kérdőíves kutatásunkban négy validált kérdőívet használtunk a betegség- illetve terápiás percepciók, az adherencia és az életminőség vizsgálatára. 102 thrombophiliával diagnosztizált, antikoaguláns terápiában részesülő beteg ? K-vitamin antagonista, illetve új oralis antikoaguláns - vett részt a vizsgálatban. Eredmények: Vizsgálatunkkal mérsékelt átlagértékeket igazoltunk, mind az adherencia, mind a kezeléssel való elégedettség, mind pedig az életminőség dimenzióiban. Kimutattuk, hogy a kumarinnal kezelt betegek szignifikánsan jobb adherenciával rendelkeznek, mint az új oralis antikogulánssal kezelt betegek. Következtetések: A K-vitamin antagonistát szedő betegek kontrollvizsgálatainak rendszeressége, úgy tűnik, jobb adherenciát eredményez. A betegek tudásszintje alapján jelentős igény mutatkozna az antikoaguláns terápiában részesülő betegek szakszerű edukációjára.

Érbetegségek: 2019/4. - 93-98. oldal

KULCSSZAVAK

adherencia, antikoaguláns, thrombophilia, NOAC, warfarin.

Bevezetés

Nem csak Magyarországon, hanem minden fejlett egészségkultúrájú országban a keringési rendszer betegségeiben a legmagasabb a mortalitás (1). A fatális kimenetelű thromboembóliák megelőzését, illetve a gyakran ezen betegségek hátterében álló, jelentős kockázati tényezőt jelentő thrombophilia kezelését tekintve az orvosi szakmák elsőrendű feladatai közé tartozik az érintett betegek megfelelően vezetett véralvadásgátló terápiája (2).
Az antikoaguláns kezelés jelentős mértékben csökkentheti a thromboemboliás betegségek morbiditását és mortalitását, valamint ezen betegségek következtében kialakuló szövődmények előfordulását. Az egyre kor - szerűbb kezelési és prevenciós lehetőségek ellenére a morbiditási és mortalitási mutatók nem jeleznek jelentős csökkenést. Ennek hátterében az orvosi aspektusok mellett - fokozott thrombosis-hajlammal járó állapotok időben történő felismerése és diagnosztizálása - a megfelelő antikoaguláns kezelés előírásoknak megfelelő alkalmazása, és a betegek gyógyszerszedéssel kapcsolatos attitűdje is megtalálható. A terápiahűség az antikoaguláns kezelésben különösen fontos tényező: ha a beteg nem a megfelelő dózisban vagy nem a számára előírt módon szedi a magas kockázati kategóriába tartozó gyógyszert, az antikoaguláns kezelés hatékonysága és biztonságossága jelentősen csökken. A nem megfelelő mértékű adherenciának számos oka lehet. Ezek az okok összefüggésben állhatnak a véralvadásgátló terápiával (mellékhatásoktól való félelem, bizalom) a betegséggel (tájékozatlanság), illetve a beteggel (fizikai és pszichológiai faktorok), és az ő családi, társadalmi, gazdasági helyzetével. További lényeges tényező az egészségügyi személyzet magatartása, pácienssel való kapcsolata, a bizalmi légkör esetleges hiánya, a beteg döntéshozatali helyzetekből való kihagyása. A kezelés hatékonyságának és biztonságosságának javítása érdekében elengedhetetlen az adherencia csökkenés hátterében álló okok feltárása (3).

1. ábra.
A NOAC és a VKA csoport vizsgált demográfiai és medikális jellemzői.

Módszer

Feltáró ? leíró jellegű vizsgálatunkban összesen 102 familiáris thrombophiliával diagnosztizált, hosszú távú antikoaguláns terápiában (minimum egy év; VKA vagy NOAC) részesülő beteg vett részt. A vizsgálati mintát olyan 18 és 65 év közötti férfiak és nők alkotják, akiknél a thrombo - philián belül a következő típusú defektusok valamelyikét diagnosztizálták: Antithrombin III defektus, Factor V Leiden heterozigóta és homozigóta formája, FII20210A mutáció heterozigóta és homozigóta formája, Protein C defektus, Protein S defektus, Hyperhomocystesinaemia. A vizsgálatot három budapesti és egy vidéki egészségügyi intézmény haematológia szakrendelésén, továbbá egy háziorvosi praxis bevonásával az Egészségügyi Tudományos Tanács, Tudományos és Kutatásetikai Bizottság (TUKEB) engedélyével (engedély száma: 48450-2/2018/EKU), 2018. 10. 01. ? 2019. 02. 28-ig végeztük. A betegek, a kérdőív-csomagot a vizsgálat adatfelvételi időszakában, a kórházi kontrollvizsgálat során a kutatás végzőjétől, a kutatás részleteiről tájékoztatott szakorvostól vagy szakorvosi asszisztenstől kapták meg. A vizsgálatban való részvétel önkéntes volt, a betegek erről és a vizsgálat menetéről, jelentőségéről a kérdőív csomag átadásakor szóban és írásban is tájékoztatást kaptak.
A vizsgálat legfőbb célja az antikoagulált betegek adherenciájának megismerése volt. K-vitamin antagonistát szedő betegek esetében az adherencia eredményeit INR kontrollvizsgálataik eredményével vetettük össze. Ezt objektív fiziológiai mutatóval tettük mérhetővé ? a terápiás tartományban töltött arányt a következőképpen adtuk meg: a megfelelő terápiás tartományban lévő kontrollvizsgálatok száma/az elmúlt egy év összes kontrollvizsgálatainak száma. Megfelelő antikoaguláns kontrollként határoztuk meg a 70%-nál nagyobb arányban terápiás tartományban töltött kontrollvizsgálatok számát.
A betegségpercepciókat a Revised Illness Perception Questionnaire (IPQ-R) három részből álló kérdőív második részével mértük, amely tulajdonképpen azt vizsgálja, hogyan vélekedik betegségéről a beteg (4). A kérdőív a következő öt faktor köré rendeződik: akut/krónikus időbeli lefolyás, következmény, személyes kontroll, gyógyíthatóság/ kezelés kontroll, érzelmi reprezentáció, betegségkoherencia.
A kezeléssel kapcsolatos percepciókat a PACT-Q specifikusan antikoaguláns terápiára kifejlesztett kérdőívvel vizsgáltuk, amely tudomásunk szerint első alkalommal került alkalmazásra hazai mintán. A kérdőív 27 tételből áll, amelyek a következő 4 dimenziót vizsgálják: kezeléssel kapcsolatos elvárások, kényelem, teher, elégedettség (5).
Az adherencia mérésére a Morisky Adherencia Skála (Morisky, 1986) négy kérdésből álló skáláját használtuk, illetve módosítottuk oly módon, hogy specifikusan az antikoaguláns terápiával kapcsolatos együttműködést tárja fel ? egy extra kérdést illesztettünk a kérdőívbe, mivel véleményünk szerint az eredeti 4 kérdés nem fedte le a betegek kezelőorvosuk megkérdezése nélküli gyógyszer adag módosításának problémáját.
A vizsgált betegek életminőségét a WHO rövidített, generikus Életminőség Kérdőívével (WHO QoL-BREF) vizsgáltuk, amely négy faktor köré csoportosul: fizikai egészség, pszichológiai egészség, társas kapcsolatok, környezet (6).

Eredmények

Vizsgálatunkban a nők és a férfiak aránya statisztikailag közel azonos (p=0,316). Az életkori megoszlás 22 és 62 év közötti, az átlagéletkor 43,96 év (SD=11,56). A vizsgálati minta legjelentősebb részét a közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező aktív dolgozók képezték, akik párkapcsolatban élnek. A vizsgált betegek 55,9%-a K vitamin antagonistát, 44,1%-uk pedig új típusú véralvadásgátlót szed. Az 1. ábra mutatja az egyes demográfiai adatok és medikális tényezők összefüggéseit az eltérő gyógyszert szedő két csoport vonatkozásában.
A vizsgált betegek többségének (64,70%) kórtörténetében szerepel vénás thromboembólia (VTE), melynek megoszlása a következő: 69,69%-nál mélyvénás trombózis, 12,12%-nál pulmonális embólia, 18,18%-ban pedig MVT és PE is előfordult. A 102 beteg jelentős része (69,60%) élethosszig tartó antikoaguláns terápiában részesül; 43,13%-nak van thrombophilia diagnózisa mellett komorbid betegsége. A gyógyszerelés kezdetének időpontja nem jelzett szignifikáns különbséget, fontos viszont itt megemlíteni, hogy vizsgálatunk nem terjedt ki annak a kérdésnek a tisztázására, hogy a jelenleg NOAC-kal kezelt betegek közül azok, akik korábban kumarinnal voltak kezelve, a későbbiek során mikor tértek át a NOAC-ra. Ez az eredmény jelen esetben emiatt jelentősen torzíthat.
A terápiás INR tartományban lévő arány átlag 62 (SD:32). Ez azt jelenti, hogy a vizsgált betegek INR értéke összességében a kontrollvizsgálatok 62%-ában volt referenciatartományon belül. A betegek mindössze 38,60%-ánál találtunk több mint 70%-ban terápiás tartományon belüli INR értéket.

2. ábra.
Az adherencia %-os megoszlása a teljes mintán.

Adherencia

A vizsgált betegek 73,51%-a vallotta magát adherensnek (magas és mérsékelt adherencia) a véralvadásgátló terápiával. M=4,058 (1,0-5,0); SD=1,06. (Értékelésünk szerint magas adherencia: 5; mérsékelt adherencia: 4; gyenge adherencia: 3 vagy kevesebb (2. ábra). Független mintás t-próba során kapott eredményeink szerint az adherencia értéke a VKA-t szedő csoportban magasabb (M=4,29; SD=0,96), mint a NOAC csoportban (M=3,77; SD=1,11), a különbség szignifikáns (p=0,001; r=0,271).
Megnéztük, hogy kimutatható-e különbség terápiahűség tekintetében a VTE epizódot már átélt betegeknél (M=4,346; SD=1,009), illetve azokban az esetekben, ahol nem volt VTE (M=3,77; SD=1,15). A statisztikai próba tendencia-szintű különbséget jelez (p =0,065). A VKA betegek adherenciája és kontrollvizsgálataik adekvációja között egy szempontos varianciaanalízissel tendencia-szintű pozitív irányú összefüggést találtunk (p=0,075). Vizsgálatunk nem mutatott ki kapcsolatot sem a nemek és az adherencia, sem pedig az életkor és az adherencia között (p>0,05).

3. ábra.
A PACT-Q percepció kérdőív dimenziói a két gyógyszer-csoportban (M;SD).

Kezeléssel kapcsolatos percepciók

A betegek mindössze 47,1%-a elégedett a véralvadásgátló kezeléssel. 45,1% elégedett vagy rendkívül elégedett, 27,45%-uk pedig elégedetlen vagy rendkívül elégedetlen az orvosától kapott tájékoztatással. Megnéztük, hogy a betegek elégedettsége kapcsolatban van-e az adherenciával, de Spearman korrelációval azt találtuk, hogy a két változó független egymástól (p = 0,684).
A négy dimenzió közül a két csoport között a kényelem dimenzió mutat szignifikáns eltérést (M=19,64 vs 25,38) (p=0,000) (3. ábra).

4. ábra.
Az IPQ-R kérdőív dimenziói a két csoportnál (M;SD).

Betegségpercepciók

Vizsgálatunk alapján a thrombophiliás személyek betegségüket többségében (76,5%) ? reális módon - életük végéig tartó defektusként élik meg. 23,5% azonban úgy véli, betegsége rövid ideig fog tartani, vagy nem áll fenn élete végéig. Szignifikáns kapcsolatot találtunk a betegségkoherencia (megismerés) illetve az iskolai végzettség között (p=0,041).
Vizsgálatunk alapján a betegek 16,6%-a egyáltalán nem érti betegségét, 23% viszont bevallása alapján érti a betegségét, mégis inadekvát választ adott a betegség ismeretét feltáró kérdésekre.
A kérdőív 2 dimenziónájál találtunk szignifikáns eltérést a két gyógyszeres csoport között: a betegség felett érzett személyes kontroll, illetve a gyógyíthatóság/kezelés kontroll dimenzióknál (4. ábra).

5. ábra.
QoL dimenziók a két gyógyszeres csoportra lebontva (M;(SD).

Életminőség Vizsgálatunk alapján azt találtuk, hogy az antikoaguláns terápiában részesülő betegek összességében közel negyede (~24%) érzi úgy, hogy a kezelés nehézséget jelent mindennapi életében; többségüknek a gyógykezelésre való rászorultság, a fájdalom, illetve az egészségügyi ellátás hozzáférhetősége jelenti a legjelentősebb problémát. Az általános életminőséget erős közepes mértékűnek ítélték (~62/100) mind a VKA-val, mind a NOAC-kal kezelt személyek.
Szignifikáns összefüggést találtunk a betegséggel kapcsolatos percepciók érzelmi reprezentáció dimenziója és az életminőség között (p=0,000), vagyis a negatív affektivitás észlelése rontja a személyek életminőségét.
Nem mutatható ki nemi különbség az életminőség dimenziókban (p>0,05). Az életminőség és az életkor között gyenge negatív korrelációt találtunk (r=-0,263 p=,004). A komorbiditás és az életminőség fizikai egészség dimenziója között szintén gyenge negatív korreláció mutatható ki: r=- 0,272 p=0,022.
Tendencia-szintű negatív irányú kapcsolatot találtunk az életminőség és az élethosszig tartó antikoaguláns terápia között (p= 0,078).
Az életminőség dimenzióinak átlag értékeit figyelembe véve a két gyógyszeres csoport között nem mutatható ki szignifikáns különbség. A fizikai egészség dimenzióban látható tendencia-szintű eltérés: r=-0,272 p=0,022 (5. ábra).

Megbeszélés

Vizsgálatunkkal mérsékelt átlagértékeket igazoltunk, mind az adherencia, mind a kezeléssel való elégedettség, mind pedig az életminőség dimenziói kapcsán. Kimutattuk, hogy a kumarinnal kezelt betegek szignifikánsan jobb adherenciával rendelkeznek, mint a NOAC-kal kezelt betegek, úgy tűnik tehát, hogy utóbbi csoport egyszerűbb thromboprofilaxisa nem elegendő tényező az adherencia növeléséhez. Az eredmény egyik oka lehet, hogy a kumarinnal kezelt betegek évekig, évtizedekig, akár életük végéig rendszeres kontrollvizsgálatokra járnak, és így állandó kapcsolatban vannak a kezelésüket végző egészségügyi személyzettel, ily módon feltételezhető, hogy ideális esetben kialakulhat beteg és orvosa között egy adekvát, támogató, együttműködő kapcsolat, amely prediktora lehet a beteg jobb együttműködésének. Másrészről a gyakori kontrollvizsgálatok, és így a kezelőorvossal való rendszeres találkozások előhívhatják az orvos elvárásainak való nagyobb megfelelési igényt.
Azt találtuk, hogy a VTE epizódot már átélt betegek adherenciája tendencia-szintű emelkedést mutat azokhoz a betegekhez képest, akiknek kórtörténetében nem szerepel vénás thromboembólia. Valószínű tehát, hogy a VTE-t átélt betegeknek az esemény megismétlődésétől való aggodalma, félelme, vagyis a betegséggel kapcsolatos negatív affektivitás magasabb fokú együttműködést válthat ki a gyógyszeres kezeléssel.
A VKA betegek adherenciája és a kontrollvizsgálatainak adekvációja között egy szempontos varianciaanalízissel tendencia- szintű összefüggést találtunk (p=0,075). Davis és mtsai (2005) vizsgálatukban hasonló módszert alkalmaztak, és szignifikáns összefüggést mutattak ki az adherencia a kontrollvizsgálati eredmények között (7). Velük ellentétben Locadia és mtsi (2004) nem találtak összefüggést a két változó között (8). Annak, hogy a megfelelő adherencia nincs szignifikáns kapcsolatban az adekvát INR kontrolleredményekkel, oka lehet, hogy az olyan faktorok, mint az étel- és gyógyszerinterakciók, a genetikai változatosság a gyógyszer metabolizmusban, vagy a gyakori dózis változtatások hozzájárulhatnak a rosszabb kontrolleredményekhez. Az adherencia megfelelő mértéke tehát bizonyos esetekben szükségszerűen elősegíti a terápiás INR értéket, nem lehet azonban elegendő olyan esetekben, amikor más, a kumarinok hatását befolyásoló faktorok is jelen vannak. Farmakogenetikai kutatások szerint a természetesen előforduló genetikai variánsok (enzimek, transzporterek, stb) megváltozott biokémiai funkciókhoz vezethetnek, amelyek befolyásolhatják az effektív dózis nagyságát. Ebben a tekintetben pedig kiemelt jelentőséggel bírnak a warfarin származékok, szűk terápiás indexük miatt, amelynek 25- 30%-ban farmakogenomikai háttere van (9).
A vizsgált betegek mindössze 47,1%-a elégedett az antikoaguláns terápiával. 45,1% vallotta azt, hogy elégedett vagy rendkívül elégedett, 27,45%-uk pedig elégedetlen vagy rendkívül elégedetlen az orvosától kapott tájékoztatást illetően. Keita és munkatársai (10) végeztek hasonló vizsgálatot (2017): az általuk vizsgált betegek 70%-a rendkívül elégedett a véralvadásgátló kezeléssel. Fontos viszont megemlíteni, hogy vizsgálatukban a legnagyobb elégedettséget a 6 hónapnál rövidebb ideje terápiában lévő betegek mutatják, akiket kezelőorvosuk bevont a terápiával kapcsolatos döntéshozatali folyamatba. Jelen vizsgálatunkban résztvevő betegek azonban minimum 1 éve állnak antikoaguláns kezelés alatt; megvizsgáltuk az esetleges összefüggést a terápia időtartama és az elégedettség között, de nem találtunk szignifikáns összefüggést (p>0,05).
Vizsgálatunk rávilágított arra, hogy a thrombophiliás betegek szubjektív megítélésük alapján kevésbé értik betegségüket, jellemzően inkább rejtélyesnek és értelmetlennek tartják azt. Betegségüket többségében (76,5%) ? reális módon - életük végéig tartó defektusként élik meg. Figyelmet érdemel azonban az a 23,5%, akik ezt nem így látják. Ők vélhetően tévesen azonosítják betegségük idői lefolyását, aminek okai között lehet a megfelelő tájékoztatás hiánya. Szignifikáns kapcsolatot találtunk a betegségkoherencia (megismerés) illetve az iskolai végzettség között (p=0,41), a betegség megértése, illetve az adherencia között viszont nem találtunk kapcsolatot, amiből arra következtethetünk, hogy a betegek egy része ismereti hiányosságai ellenére mégis megfelelően követi az orvosi utasításokat.
A betegek 16,6%-a egyáltalán nem érti betegségét, sokan viszont (23%), akik azt vallják, értik a betegséget, mégis inadekvát választ adnak a betegség ismeretét feltáró kérdésekre. A vizsgált betegek thrombophiliáról és az antikoaguláns kezelésről való tudása tehát összességében igen ellentmondásos eredményeket mutat, több esetben hiányos tudást feltételez. Mindezek arra engednek következtetni, hogy nagy igény és szükség mutatkozna a betegek megfelelő edukációjára, az egészségügyi team, elsősorban a kezelőorvos által nyújtott hatékonyabb tájékoztatására, mind betegségük, mind a véralvadásgátló kezelés kapcsán. Hawes (2018) edukációs protokollt dolgozott ki antikoaguláns terápiában részesülő betegek részére. A tanulmányában leírtakban arra hívja fel a figyelmet, hogy különösen nagy kockázattal járó gyógyszerként a véralvadásgátlók alkalmazása esetében kiemelten nagy szerepe van a sikeres edukációnak. Véleménye szerint a hatékony tájékoztatást egy külön erre a feladatra kiképzett egészségügyi szakembernek kell ellátnia, aki személyes találkozás során bizonyosodik meg arról, hogy az elmondottakat a beteg teljes körűen megértette - ide értve a kezeléssel járó szövődmények lehetőségét, a kezelés szükségességének magyarázatát, illetve a nem megfelelő együttműködés veszélyeit (11).
Kimutattuk, hogy a kezelési percepciók közül a betegség felett észlelt személyes kontroll és a gyógyíthatóság kontroll szignifikánsan magasabbak a NOAC csoportban, vagyis az új direkt típusú véralvadásgátlóval kezelt betegek hajlamosabbak hinni személyes befolyásukban betegségük lefolyását illetően. A betegség felett észlelt személyes kontroll fontos szerepet játszhat a megküzdési stratégiák hatékony kialakításában, míg hiánya tehetetlenséghez vezethet. Fontos viszont megemlíteni, hogy a személyes hatékonyság feltételezése negatív konzekvenciákkal is járhat, amennyiben téves percepción alapul, vagyis teljesen más a személyes befolyás észlelése egy gyógyítható betegségben, mint egy krónikus betegség esetén. A személyes befolyás hitének mértékében szerepe lehet a NOAC betegek jóval ritkább kontrollvizsgálatainak: a megfelelően beállított gyógyszeres kezelésnek köszönhetően, rendszeres kontroll vérvételek és diétás megszorítások nélkül is tünetmentesek lehetnek, a kontrollvizsgálatok hiányában nem szembesülnek a betegszerep negatív következményeivel.
Az antikoaguláns terápia összességében mérsékelt hatással van az életminőség csökkenésére. A csökkent életminőség okaként említhetjük a gyakran az anamnézisben szereplő VTE epizódok negatív fizikai hatásait (fájdalom, légzési zavarok, csökkent mobilitás), továbbá a pszichológiai hatásokat, mint a szorongás vagy a félelem. A szorongás általában irányulhat a vérzéses szövődményekre, az INR kontrollvizsgálatok eredményességére, valamint a rossz, illetve ingadozó INR eredmény esetén az orvos feltételezett csalódottsága miatti aggodalomra. A rendszeres vérvételek a VKA betegek esetében egyértelmű kényelmetlenséggel járhatnak, a NOAC betegekben viszont (legfőképpen a VKA-ról NOAC-ra való váltás után) szorongást kelthet a kontrollálatlanság érzése. Ezek a félelmek károsan hathatnak az életminőségre. A jövőben fontos volna feltárni a negatív affektivitással kapcsolatos faktorokat, mivel vizsgálatunkban azt találtuk, hogy a betegséggel kapcsolatos percepciók érzelmi reprezentáció dimenziója és az életminőség között negatív korreláció áll fenn (p=0,000). Az érzelmi zavaroknak, elsősorban a depressziónak és a szorongásnak különösen hosszú távú kezelés esetén lehet meghatározó szerepe a betegek életminőségének alakulásában. Turker és mtsi vizsgálatukban (2017)(12) kimutatták, hogy a warfarinnal kezelt betegek esetében jelentősen emelkedett a depresszió és a szorongás szintje, a warfarinról NOAC-ra való átállítás viszont csökkentette ezeket a zavarokat. Ennek okai vélhetően a warfarinnal járó diétás megszorítások, a rendszeres INR ellenőrzések, és az ellenőrzésekkel járó, illetve inadekvát INR érték esetén a szövődményekkel kapcsolatos félelmekből adódó szorongás elmaradása.
Vizsgálatunk kritikus értékelése során a következő limitációkat tartjuk fontosnak megemlíteni: az adherencia önkitöltő módszeres felmérése torzíthat, túlbecsülheti a valós beteg együttműködést, a későbbiekben megfontolandó volna az antikoagulált betegek adherenciájának más módszerekkel való felmérése, kombinálása, akár a jelen vizsgálatban használt INR kontrollálás továbbfejlesztett, ápolási dokumentációval alátámasztott értékelése.
A betegek terápiával kapcsolatos szövődményeinek pontosabb megismerése árnyaltabb képet adhatna a két betegcsoporton belül a hosszú távú kezelés mellékhatásairól, és így az életminőségre gyakorolt hatásairól. Vizsgálati elemszámunkat mindenképpen bővíteni szeretnénk, a jövőben nagyobb mintán szeretnénk folytatni a kutatást. A vizsgálatban meghatározott 18-65 éves korosztályt kibővítenénk; 65 év fölé emelnénk, mivel azt tapasztaltuk, hogy rengeteg a 65 évnél idősebb antikoagulált beteg, akik vállalták volna a vizsgálatban való részvételt. A jövőben meggondolandó volna egy rövidebb kérdőív csomag létrehozása, valamint egy hosszabb távú, követéses vizsgálat is relevánsabb képet adhatna az adherencia és az életminőség kapcsolatáról.

Irodalom

1. Központi Statisztikai Hivatal, (2018) http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_ wdsd001c.html
   
   
2. Magyar Thrombosis és Haemostasis Társaság, Trombózis világnap: a rettegett és ismeretlen betegség. (2017). http://haemostasis.hu/cikkek/trombozisvilagnap- a-rettegett-es-ismeretlen-betegseg
   
   
3. Gadó K, Kocsis E, Zelkó R, Hankó B, Balogh J, Forczig M, Domján Gy. (2015): Alvadásgátló kezelésben részesülő betegek gyógyszer-adherenciája. Orvosi Hetilap. 156 (32), 1281-1287.
   
   
4. Moss-Morris R, Weinman J, Petrie KJ, Horne R, Cameron LD, Buick D. (2002): The Revised Illnesse Perception Questionnaire (IPQ-R). Psychology and Health, 2002, Vol. 17, No. 1, pp. 1?16.
   
   
5. Prins MH, Guillemin I, Gilet H, Gabriel S, Essers B, Raskob G, Kahn SR. (2009): Scoring and psychometric validation of the Perception of Anticoagulant Treatment Questionnaire. Health Qual Life Outcomes. 2009. 7:30.
   
   
6. Paulik E, Belec B, Molnár E, Müller A, Belicza É, Kullmann L, Nagymajtényi L. (2007): Az Egészségügyi Világszervezet rövidített életminőség kérdőívének hazai alkalmazhatóságáról. Orvosi Hetilap 148(4): 155?160.
   
   
7. Davis NJ, Billett HH, Cohen HW, Arnten JH. (2005): Impact of adherence, knowledge, and Quality of life on anticoagulation control. Ann Pharmacoter 2005;39:632-6.
   
   
8. Locadia M, Van Geest-Daalderop JH, Sprangers MA, Hutten BA, Prins MH. (2004): The relationship between adherence and quality of treatment with vitamin K antagonists. J Thromb Haemost 2004;2:362-3.
   
   
9. Vas Á, Pörzse G. szerk. (2009): Innovatív Gyógyszerek Kutatására Irányuló Nemzeti Technológiai Platform. Stratégiai Kutatási Terv.
   
   
10. Keita I, Aubin-Auger I, LAlanne C, Aubert J-P, Chassany O, Duracinsky M, Mahé I. (2017): Assessment of quality of life, satisfaction with anticoagulation therapy, and adherence to treatment in patietns receiving long-course vitamin K antagonists or direct oral anticoagulants for venous thromboembolism. Patient Preference and Adherence 2017;11 1625-1634.
    
    
11. Hawes EM. (2018): Patient education on oral anticoagulation. Pharmacy 2018, 6, 34.
    
    
12. Turker Y, Ekinozu I, Aytekin S, Turker Y, Basar C, Baltaci D, Kaya E. (2017): Comparison of Changes in Anxiety and Depression Level Between Dabigatran and Warfarin Use in Patients with Atrial Fibrillation. Clin Appl Thromb Hemost. 2017 Mar;23(2):164-167.
    
    
13. Transzfúziológiai és Hematológiai Szakmai Kollégium és a Magyar Thrombosis és Haemostasis Társaság, Szakmai irányelv a thromboembóliák kockázatának csökkentéséről és kezeléséről (2011). Jogtár, Egészségügyi Minőségfejlesztési és Kórháztechnikai Intézet.

DR. TOMÁN EDINA, DR. HARGITAI RITA

2019/4. - 93-98. oldal