Berry, K. E., George, J. E., Sliaver, W. A., Ann. Surg., 211: 719-22 (1990)

A mélyvénás thrombosisok diagnosztikában a duplex scan vizsgálat elfogadott módszer. A szerzők 2537 beteget vizsgálak és 399 esetben találtak mélyvénás thrombosist, s az utóbbiak körében 74 esetben lebegő thrombusrészt is észleltek. Ezek közül 9 lelet nem volt alkalmas a további tanulmányozásra. Amint a tapasztalatok összegyűltek, a szabadon lebegő thrombussal kezelt betegeket kiértékelték.

Érbetegségek: 1995/1. - 36. oldal

Berry, K. E., George, J. E., Sliaver, W. A., Ann. Surg., 211: 719-22 (1990)

A mélyvénás thrombosisok diagnosztikában a duplex scan vizsgálat elfogadott módszer. A szerzők 2537 beteget vizsgálak és 399 esetben találtak mélyvénás thrombosist, s az utóbbiak körében 74 esetben lebegő thrombusrészt is észleltek. Ezek közül 9 lelet nem volt alkalmas a további tanulmányozásra. Amint a tapasztalatok összegyűltek, a szabadon lebegő thrombussal kezelt betegeket kiértékelték.
A retrospektív tanulmányban tehát 65, szabadon lebegő thrombus miatt kezelt beteg (35 nő és 30 férfi) terápiáját és gyógyeredményét dolgozták fel. A betegek életkora 18-99 év között mozgott, az átlag 67 év volt. A rizikófaktorok között első helyen a malignus betegség állt, majd ezt követte a posztoperatív állapot, utána a neurológiai, majd a cardialis ok, ezután a trauma, majd a korábbi mélyvénás thrombosis következelt. Több faktort 87,7%-ban lehetett találni.
Lebegő thrombus a bal alsó végtagban 66,2%-ban, jobb oldalon 33,8%-ban és mindkét oldalon 27,7%-ban volt. Pulmonalis embólia 26%-ban (17 beteg), míg bilateralis esetekben 42,8%-ban (14-ból 6) fordult elő. Közülük 13 esetben a femoralis superficialistól proximalis, 2-nél a femoralis superficialis, további 2-nél a poplitealis véna volt az embólia forrása.
Heparin kezelést 62 beteg kapott, átlagosan 10 napig. A betegek közül 36-nál követéses vizsgálatot végeztek, amelynek során azt találták, hogy a thrombus 3-22, átlagosan 9,2 nap alatt tapadt le. 4 esetben a lebegő thrombus eltűnését észlelték a pulmonalis embólia bekövetkezésekor. Javasolják, hogy 10 napig, vagy a thrombus letapadásáig adjunk heparint, a partialis thromboplastin idő másfélszeres megnyújtására.
A kórházi ápolás átlagos időtartama 21,98 nap volt. Nyolc beteget veszítettek el, egyet pulmonalis embólia, egyet a heparin kezelés komplikációja, hatot pedig az alapbetegség miatt. Azon betegeknél (16), akiknél perzisztáló, bilateralis thrombus vagy alvadék propagációja állt fönn, cava interrupciót (Greenfield-filter behelyezést) javasoltak. Három betegnek lépett föl később pulmonalis embóliája, egynek pedig ismételt lebegő mélyvénás thrombosisa.
A szerzők megállapítják, hogy a thrombus tapadását vagy változását sorozatos duplex scan vizsgálatokkal célszerű követni, mert ezzel jól kiszűrhetők a pulmonalis embóliához vezető esetek.

Dr. B. I.

Érbetegségek: 1995/1. - 36. oldal