Walker, P. J., Dake, M. D., Mitchell, K. S. és Miller, D. C., J. Vasc. Surg., 18: 1042-51 (1993)
Az aorta dissectio meglepően gyakori betegség, kétszer annyi fordul elő belőle, mint aorta aneurysma rupturából. A szerzők az aorta dissectiók felosztására a Stanford klasszifikációt használják, amely szerint az "A" típus a DeBakey I- esnek felel meg, a "B" típus pedig - amelyiknél az ascendens nem érintett - a DeBakey III-nak.
Érbetegségek: 1995/1. - 35. oldal
Walker, P. J., Dake, M. D., Mitchell, K. S. és Miller, D. C., J. Vasc. Surg., 18: 1042-51 (1993)
Az aorta dissectio meglepően gyakori betegség, kétszer annyi fordul elő belőle, mint aorta aneurysma rupturából. A szerzők az aorta dissectiók felosztására a Stanford klasszifikációt használják, amely szerint az "A" típus a DeBakey I- esnek felel meg, a "B" típus pedig - amelyiknél az ascendens nem érintett - a DeBakey III-nak. A 14 napon belül felismert dissectiókat akutnak, a két héten túliakat krónikusnak tartják. Elfogadják DeBakey szubakut kategóriáját is, amely a két hét és két hónap közöttieket jelöli. Amikor a dissecáló haematoma az oldalágak kompresszióját okozza vagy intima flap keletkezik, akkor azok ischaemiás szövődményével kell számolni. A rupturán kívül a renális vagy mesenteriális érkomplikációk műtéti megoldásának halálozási aránya 50% fölötti. E magas műtéti rizikó indokolta az endovascularis beavatkozások elvégzését.
Intravascularis ultrahang vizsgálatot, ballon angioplasticát, stent behelyezést és endovascularis septalis fenestratiót alkalmaztak az esetek vizsgálatára, illetve kezelésére öt betegnél. Három férfit és két nőt kezeltek, akiknek átlagos életkora 52 év volt (39-64 év között). Három esetben krónikus "A" típusú, egy akut "B" típusú és egy szubakut ,.B" tí érpusú dissectióról volt szó. Intravascularis ultrahang vizsgálatot mind az öt esetben alkalmaztak. A három krónikus "A" típusú dissectiós betegnél egyoldali renalis angioplasticát végeztek és stentet helyeztek be. Annál a betegnél, akinek akut "B" típusú dissectiója volt fibromuscularis dysplasiával, bilateralis renalis angioplasticát végeztek stent behelyezése nélkül. Ezeket az eljárásokat a súlyos fokú hypertensio rendezése céljából alkalmazták. Az ötödik betegnél, akinek szubakut "B" típusú dissectiója volt, iliaca stentelést végeztek súlyos alsó végtagi ischaemiájának rendezésére. Ugyanezen betegnek bél ischaemiája és nem rendeződő veseelégtelensége volt, amely miatt második ülésben ballon dilatációra és a kockázatos septum fenestratióra került sor a zsigerek vérellátásának javítására. Ennél a betegnél bilateralis renalis stent behelyezés is történt. Ezen beteget a bél ischaemia miatt veszítették el. A sectio során kiterjedt, többszörös visceralis infarctust találtak, amit az intervenció szövődményének kell tartani, ugyanakkor a behelyezett stentek átjárhatók voltak. Az egyik beteg renalis PTA-ja és stent behelyezése után, az ilyenkor szükséges heparinizációval egyidőben, súlyos intrarenalis vérzés lépett föl, amelyet emboli- zációval és transzfúzióval kezeltek. A négy túlélőnél a renalis PTA és stent behelyezés azonnal a tensio könnyebb rendezhetőségét eredményezte, ami a 8-tól 18 hónapos (átlag: 10 hónap) követési idő alatt megmaradt. Az intravascularis sonographia egyértelműen tisztázta az aorta dissectio kóros elváltozásait - akkor is, amikor az angiographia kétséges volt -, és feltétlenül szükségesnek bizonyult a terápiás endovascularis beavatkozások irányításához. További vizsgálatok szükségesek ezen endovascularis módszerek hatásosságának felméréséhez.
Dr. B. I.
Érbetegségek: 1995/1. - 35. oldal
