A. P. Gasechki, G. G. Ferguson, M. Elisziv és mtsai.; J. Vascular Surgery. 20: 288-95. (1994.)
A carotis endarteriectomia előnyös hatását súlyos szűkületben mind a NASCET, mind az Európai Carotis Sebészeti Felmérés bizonyította. A friss, bénulást nem okozó stroke utáni optimális műtéti időzítés azonban még bizonytalan. Újabb adatok azonban amellett szólnak, hogy a műtét elvégezhető enyhe esetekben 4-6 hetes várakozás nélkül is, amelynek előnye, hogy az ismert ok miatt időközben fellépő újabb, esetleg súlyosabb stroke elkerülhető.
Érbetegségek: 1996/3. - 31. oldal
A. P. Gasechki, G. G. Ferguson, M. Elisziv és mtsai.; J. Vascular Surgery. 20: 288-95. (1994.)
A carotis endarteriectomia előnyös hatását súlyos szűkületben mind a NASCET, mind az Európai Carotis Sebészeti Felmérés bizonyította. A friss, bénulást nem okozó stroke utáni optimális műtéti időzítés azonban még bizonytalan. A korábbi tapasztalatok alapján az volt az elfogadott taktika, hogy a heveny stroke-on átesett betegeknél, függetlenül a történés súlyosságától, a műtétet 4-6 héttel elhalasztották. Ennek oka a klinikai állapot romlásától, illetve az infarctus bevérzésétől való félelem volt. Újabb adatok amellett szólnak, hogy a műtét elvégezhető enyhe esetekben 4-6 hetes várakozás nélkül is, amelynek előnye, hogy az ismert ok miatt időközben fellépő újabb, esetleg súlyosabb stroke elkerülhető. Hasonló az az adat, miszerint 103 gyógyszerrel kezelt betegnél a NASCET tanulmányba történő belépés első 30 napjában 4,9%-ban lépett fel stroke a megfelelő oldalon. Másik közlemény 9,5%-ban észlelte ezt 6 hetes felmérés alatt.
Jelen, prospektív, multicentrikus tanulmány, a NASCET, eredetileg arra szerveződött, hogy megállapítsák a carotis endarteriectomia plusz belgyógyászati kezelés hatékonyságát a carotis szűkületes, tünetes betegeknél, és az eredményt összehasonlítsák a csak belgyógyászati kezelés eredményével.
Összesen 100 beteg került a jelen tanulmányba, cerebralis vagy cerebralis és retinalis infarctus után, amely nem okozott lényeges károsodást a beteg napi aktivitásában. Minden esetben kétirányú carotis angiográfia és koponya CT történt.
A tanulmány ezen részében részt vevő 100 beteg közül 42-en kerültek randomizáció alapján a korai (30 napon belüli) sebészi beavatkozás csoportjába. A sebészeti és anestesiológiai technikát a műtétet végző teamra bízták.
A műtétet követően egyik csoportban sem volt halálozás. A postoperatív stroke-ok mind 6 napon belül történtek. A postoperatív stroke arány a korai operáitaknái 4,8, míg a később operáitaknái 5,2% volt. Ezek az adatok arra utalnak, hogy azon betegeknél, akiknél kisfokú, bénulást nem okozó stroke fordult elő, nem nagyobb a postoperatív kockázat korai műtét esetén, mint a késleltetett műtét alkalmával. A cikk figyelmeztet ugyanakkor arra, hogy a neurológiailag instabil, vagy jelentős mértékű, bénulást okozó stroke-ok esetén nem kívánja megváltoztatni az eddigi gyakorlatot.
Szerksztőség
Érbetegségek: 1996/3. - 31. oldal
