R. B. Rutherford, J. D. Sawyer és D. N. Jones:J. Vasc. Surg. 12:422-8. (1990)
Általánosan elfogadott, hogy a véna saphena magna a legjobb érprotézis. Vannak azonban olyan esetek, amikor a saphena alkalmatlan erre a feladatra, például jelentős varicosítás esetén, vagy korábbi varicectomia után, vagy korábbi perifériás, zsigeri, illetve coronária műtétre történt véna kivétel következtében. Jelen tanulmány célja ennek a fontos érprotézisnek a vizsgálata olyan esetekben, amikor előzetesen, a fellépett varicositás kezelésére, valamilyen műtéti beavatkozásra került sor.
Érbetegségek: 1996/4. - 30-31. oldal
R. B. Rutherford, J. D. Sawyer és D. N. Jones:J. Vasc. Surg. 12:422-8. (1990)
Általánosan elfogadott, hogy a véna saphena magna a legjobb érprotézis. Vannak azonban olyan esetek, amikor a saphena alkalmatlan erre a feladatra, például jelentős varicosítás esetén, vagy korábbi varicectomia után, vagy korábbi perifériás, zsigeri, illetve coronária műtétre történt véna kivétel következtében. Jelen tanulmány célja ennek a fontos érprotézisnek a vizsgálata olyan esetekben, amikor előzetesen, a fellépett varicositás kezelésére, valamilyen műtéti beavatkozásra került sor.
Kérdéseik az alábbiak voltak: a saphena magna proximális vagy distalis részét helyesebb megőrizni, melyik tartja meg jobban átjárhatóságát, kaliberét és hosszát? A véna saphena parvára milyen hatása van a saphena magna eltávolítása, megnagyobbodik-e? A vena saphena magna magas ligaturája után a bent maradó saphena magna törzs milyen hosszúságban használható fel és milyen kaliberű lesz az ér? A feltett kérdések megválaszolására 117 végtag vena saphena magnáját és parváját vizsgálták meg Duplex scannel. A végtagok közül 45 egészséges volt, 14-ből részleges distalis, 19-ből részleges proximális, 29-ből teljes véna saphena magna eltávolítás történt. Magas lekötést 10 végtagon végeztek. Az átjárhatóságot és az ér kaliberét a bokánál, lábszárközépnél, térdnél, combközépnél és a lágyék tájon vizsgálták. A 2 mm-es átmérőt túl kicsinek, bypass céljára alkalmatlannak minősítették.
A distalis saphena rész eltávolítása után még 30 cm hosszú, használható saphena magna szakaszt találtak az esetek 93%-ában. A proximális saphena szakasz eltávolítása után csak 79%-ban sikerült ekkora, használható vénát találni. A vizsgálatok során megállapították továbbá, hogy a saphena magna eltávolítása után a saphena parva tágabb lesz, ami a distalis saphena magna rész eltávolítása során kevésbé volt kifejezett, mint a proximális eltávolítást követően. Azokban az esetekben, amikor a saphena magnát teljes hosszában eltávolították, a parva átlag 37,4 cm-es szakasza alkalmas volt bypass műtét céljára.
A magas lekötést követően a saphena magna, az egészségesekkel azonos módon, teljes hosszában alkalmas maradt bypass céljára. A saphena magna törzs oldalágainak sclerotherápiája az esetek 70%-ában érintetlenül hagyta a saphena törzset. Azokban az esetekben, amikor segmentalis elzáródások létrejöttek, akkor ezek csak kis szakaszokra terjedtek ki, ezáltal a saphena magna törzs 85%-a alkalmas maradt bypass műtétre.
A fenti tanulmányból számos következtetés vonható le, melyek közül a szerzők azt emelik ki, hogy az arteriosclerosis rendszerbetegség, ezért fontos a bypass műtétre alkalmas vénákkal történő gazdálkodás. Javasolják, hogy először a saphena magna törzs distalis szakaszát vegyük ki és alkalmazzuk bypass műtétekre, mert ezt követően még a proximális szakasz a későbbi progresszió megoldására még alkalmas marad. Ezen kívül felhívják a figyelmet arra, hogy egy korábbi, nem általuk végzett varícectomia után még rendszerint lehet találni megfelelő véna szakaszokat a bypass műtét elvégzéséhez.
DR. B. I.
Érbetegségek: 1996/4. - 30-31. oldal
