Spoelstra, H., Casselman, F., Lesceu, O. J. Vasc. Surg. (1996) 24: 647-54.

A szerzők közleményükben egy általuk újonnan kifejlesztett technikát értékeltek ki, amelyet artéria femoralis superficialis occlusiója esetében alkalmaztak.

Érbetegségek: 1997/3. - 30. oldal

Spoelstra, H., Casselman, F., Lesceu, O. J. Vasc. Surg. (1996) 24: 647-54.

A szerzők közleményükben egy általuk újonnan kifejlesztett technikát értékeltek ki, amelyet artéria femoralis superficialis occlusiója esetében alkalmaztak.
Bár a dilatációs technikát már 31 évvel ezelőtt leírták, a endovasculáris sebészet csak az utóbbi években indult fejlődésnek, a modern anyagok és ballonkatéterek megjelenésével. Az endovasculáris módszerek eddig kevésbé voltak sikeresek a femorális artériákon, mint az iliacákon.
A szerzők által leírt műtét indikációja 31 esetben kritikus alsó végtagi ischaemia (Fontaine III-IV.), 24 esetben pedig súlyos claudicatiós panasz (Fontaine II/b.) volt. 55 beteget kezeltek 21 hónap alatt, akiknél a. fem. spf. elzáródást állapítottak meg nyitott artéria poplitea mellett. Lágyéki föltárás után a műtét az elzáródott érszakasz rekanalizációjából, ballontágításból és egy 3 mm-es PTFE graft intralumináris behelyezéséből állt, amelyet distálisan egy stenttel rögzítettek. A graftot tágították és proximálisan anasztomózist készítettek az a. femoralis communissal. Endarteriectomiát nem végeztek egyik esetben sem. A stentet a grafttal fedték, így az nem érintkezett az érfallal. A implantált protézis átlagos hossza 30 cm volt. A beavatkozás alatt a betegek 5000 IU systemás heparin hatás alatt voltak. Protamint nem alkalmaztak. Minden esetben kontroll angiográfiát végeztek a seb zárása előtt. Az átlagos műtéti idő 1,8 óra volt. Az átlagos vérvesztés 250 ml, de egyszer sem volt több, mint 600 ml. Minden beavatkozás epidurális anaestesiában történt.
A műtétet követően minden beteg tartós alvadásgátló kezelésben részesült. Ez az első négy hétben alacsony molekulasúlyú heparin volt, majd acetylsalycilt vagy ticlopidint kaptak folyamatosan a betegek.
Eredmények: egy éves utánkövetéssel az elsődleges nyitva maradási ráta 73,1% volt, a másodlagos nyitva maradási ráta pedig 86,3%. Az eljárás morbiditási rátája 3,6%-ot mutatott. Mortalitás és amputatio 12 hónapon belül nem fordult elő. Az átlagos kórházi kezelési idő rövidebb volt, mint a hagyományosan operált betegek esetében. A szerzők jelenlegi eredményeik alapján úgy vélik, hogy az általuk alkalmazott technika megfelelő indikáció esetén kielégítő alternatíva a klasszikus femoro-poplitealis bypass műtét mellett, de még további tanulmányokat látnak szükségesnek a végleges értékeléshez.

Dr. Busman Csaba

Érbetegségek: 1997/3. - 30. oldal