A kompressziós harisnya és a vadgesztenyemag kivonat orális terápia összehasonlítása krónikus vénás elégtelenségben szenvedő betegek esetében.

Érbetegségek: 2003/4. 116-117. oldal

Bevezetés

A krónikus vénás insufficientia nem tekinthető kis jelentőségű egészségbeli károsodásnak; a vénás betegségben szenvedő páciensek kórházi vagy szanatóriumi ellátást igényelnek, beleértve a sebészeti beavatkozást, és gyakran korán kényszerülnek nyugdíjba vonulni. A vénás elégtelenség kezelésében a terápiás cél a korai és gyógyászatilag kedvező szakaszban történő beavatkozás a betegség folyamatába, az időigényes és költséges komplikációk megelőzése érdekében. A megnövekedett hajszálér permeabilitás - és az ehhez kapcsolódó oedema - csökkentése javíthat a terminális erek mikrokeringésén, és megelőzheti vagy késleltetheti a fekélyképződést. Két alapvető terápiás kezelést használnak manapság: standard mechanikai kompressziót (bandázs és harisnya) és venoaktív anyagokat (például vadgesztenyemag kivonat [Venastat], amely gátlólag hat a kapilláris protein-permeabilitásra).

Módszerek
Randomizáció és a vizsgálat szerkezete

A vizsgálat 12 hétig tartott, amelyet megelőzött egy 2 hetes bevezető szakasz ("run-in-period"), amikor a betegek placebot kaptak. Ezek után, a második alkalommal 2:2:1 arányban randomizálták kompressziós kezelésre, Venastatra (Venastat regard, 50 mg aescin naponta kétszer) vagy placebora (1 kapszula naponta kétszer). A kompressziós kezelésre kijelölt betegek vízhajtót kaptak naponta egyszer 7 napon keresztül, hogy biztosítva legyen a harisnya lehető legjobb illeszkedése a lábra, amelyből az oedemát alaposan kiürítették. Ezt követően a betegeket egyénenként megfelelő II-es kategóriájú kompressziós harisnyával látták el. l8 éves kortól toboroztak nőket és férfiakat, akiknek anamnézis, klinikai eredmények és vénás Doppler éslvagy duplex sonographia által megerősített krónikus vénás insufficientia következtében létrejött számottevő lábszár-oedemájuk volt.

Volumetrikus mérés

Plethizmometriával ("water displacement pl~thysmometryTM"), standartizált körülmények között mérték a súlyosabban érintett végtag lábszár-térfogatát, a vizsgálat kezdetekor és 4., 8., valamint 12, hete után.

A lábszár térfogatának változása az egyes csoportoknál.

Eredmények

99 beteget kompressziós kezelésre, 95-öt Venastat terápiára és 46-ot a placebo csoportba osztottak be. A betegek kora (átlagosan 52 életév), neme, testsúlya és magassága, valamint a vénás betegség jellemzői homogén módon oszlottak meg a vizsgálati csoportoknál. A phlebológiai kiértékelések azt mutatták, hogy bőrelváltozások, úgymint hiperpigmentáció, depigmentáció, atrophieblanche vagy corona phlebectatica formájában 43%, 19%, 12% és 59% arányban voltak jelen a betegekben. A gyógyult lábszárfekély incidenciája 7%, 24% és 29% volt a már varicectomián vagy scleroterápián átesett betegek esetében. A vizsgálat kezdetekor és végén mért átlagos lábszártérfogat különbsége 43,8 ml, 46,7 ml és 9,8 ml volt a Venastat, a kompressziós és a placebo csoportban az elemzés szerint, amint ezt a fenti ábra is mutatja. A Venastat és a kompressziós terápia is nyilvánvaló lábszárvolumen csökkenést eredményezett, míg a placebo csoportnál lábszárvolumen növekedés következett be. A Venastat és a kompressziós terápia (melyet vízhajtásos szakasz előzött meg) placeboval szembeni hatékonyságára alkalmazott statisztikai próba szignifikáns volt (p=0,005 és p=0,002). A kóros reakciók incidenciájában nem volt jelentős különbség a vizsgálati csoportok között. Komoly, kezeléssel kapcsolatos mellékhatás vagy laboratóriumi paramétereket befolyásoló hatás nem fordult elő. A gyógyszeres terápia teljesítése (elszámolva a kapszulákkal) 98%-os volt, és a kompressziós harisnyát a vizsgálati napok legalább 90%-ában viselték az érintettek.

Megbeszélés

Összehasonlítottuk a standard, rugalmas támaszt nyújtó kompressziós harisnyás terápiát placeboval, illetve Venastat gyógyszeres terápiával egy randonlizált, részben vak, homogén betegcsoportokat érintő vizsgálatban. A 12 hetes terápia után a kezelési elemzés azt mutatta, hogy az átlagos lábszártérfogat 53,6 ml-rel csökkent a Venastat, és 56,5 ml-rel a kompressziós terápiának köszönhetően, összehasonlítva a placeboval kezelt csoporttal. A protokollt úgy terveztük, hogy a vizsgálati céloknak megfelelően maximális hatékonyságot érjünk el a kompressziós terápia esetében. Először is, a betegeket előrandomizáltuk egy kompressziós vagy gyógyszeres (Venastat vagy placebo) csoportba a bevezető szakasz elején, hogy azok az emberek, akiknél gyenge együttműködésre volt kilátás, visszavonhassák a részvételükre vonatkozó beleegyezésüket, és ezáltal már a bevezető szakaszban - a kompressziós terápia megkezdése előtt - kimaradjanak a vizsgálatból.
Másodszor, a 7 napos vízhajtó előkezelés, amelyet csak a kompressziós csoportba tartozók kaptak, a kompressziós kezelés érdekében történt. Végül, a kezelési elemzés miatt, az utolsó értéket továbbvivő stratégia (vagyis az, hogy az utolsó hozzáférhető mérésre hagyatkoztak olyan betegek esetében, akiknél a 12. héten nem volt lehetséges a lábszártérfogat mérés) a kompressziós csoport előnyére szolgált, mivel a Kompresszió/vízhajtás magas fokú oedema csökkenéshez vezetett a vizsgálat kezdetén, miközben a Venastat fokozatosan csökkentette az oedema volument, de a maximális hatást csak a vizsgálat végén érte el. 59-114 ml Venastatnak köszönhető oedema csökkenést regisztráltak korábbi klinikai xlinikli tanulmányokban, amely releváns eredmény, tekintve a vizsgált terület kis intersticiális folyadékmennyiségét. Az intersticiális folyadék 100 ml-tő1(könnyen diffundáló) 400 ml-ig (teljes intersticiális folyadék) alakulhat az ennél a vizsgálatnál mért 2200 ml-es átlagos lábszártérfogatban. Egy átlagos lábszár oedema térfogatát krónikus vénás insufficientiában szenvedő betegek esetén 220 ml-re becsülték.
Egy 12 hetes Venastat terápia 25%-os átlagos oedema csökkenést eredményezhet. Valószínűleg további oedema csökkenést lehet elérni Venastattal egy 12 hétnél hosszabb kúrával, mivel állandósult állapotot még nem értünk el. Továbbá, az irodalomban rögzített 47%-os kompressziós terápia compiance-t felülmúltuk vizsgálatunkban (az oedema megelőző hosszú távú gyógyszeres kezelést a betegek 65%a elfogadja); ezért a kompressziós kezelés terápiás hatása kisebb lesz a klinikai gyakorlatban.
Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a Venastat alternatívát kínál a kompressziós kezelés mellett a krónikus vénás elégtelenségben szenvedő betegek esetén.

Diehm és munkatársai, THE LANCET
(1996, Vol. 347., No. 8997, 292-294. oldal)

Érbetegségek: 2003/4. 116-117. oldal