Szerzők: G. GOLDEN, H. A. M. NEUMANN

A krónikus vénás elégtelenség (CVI) gyógyításában - ha szükség és lehetőség van rá - ma is a sebészi beavatkozásé és a szklerotcrápiáé a főszerep. A konzervatív kezelés sa rokköve a kompressziós kezelés. A vénás gyógyszerek adá sát sokáig adjuváns terápiaként tartottuk számon. A referált közlemény az utóbbi években bekövetkezett szemléletválto zásra hívja fel a figyelmet.
1999-ben és 2000-ben egy nemzetközi fórum (VEINES) az irodalmi adatok kiterjedt tanulmányozása után arra a kö vetkeztetésre jutott, hogy a vénás ödéma és a szubjektív pa naszok csökkentésére a kompressziós harisnya és a venoto nicumok együttes adása a legjobb választás. Közismert, hogy számos esetben a beteg nem, vagy csak időszakosan viseli el a gyógyharisnyát (esztétikai megfontolások, iidójárással összefüggő diszkomfort érzés, idős kor, mozgásszervi megbetegedés), illetve verőérbetegsége miatt ellenjavallt a kompressziós kezelés. Ezekben az esetekben a venotonicum (például a Venoruton) megfelelő kezelési alternatívát jelent.
A szerzők a Venorutonra vonatkozó randomizált, placebo kontroll mellett végzett farmakológiai és klinikai vizsgálatok ismertetésével támasztják alá ezt a tételt.

Érbetegségek: 2005/3. 101. oldal

Klinikai farmakológiai vizsgálatok

  1. A Venoruton hatása önmagában. Bumard és munka-társai a transcutan oxigéntensio (TcPO2-szint) változását figyelték CVI-ben szenvedő, Venorutonnal kezelt és placebót szedő betegeknél. Négy hónap múlva a gyógyszert szedők TcPO2-szintje jelentősen emelkedett, míg a placebo csoportban számottevően csökkent. Ugyanerre a következtetés-re jutott Belcaro és munkacsoportja.

  2. A kompressziós kezelés és a gyógyszeres kezelés hatásosságát Neumann és van den Broek hasonlították össze. Megfigyelésük szerint 4 hetes kezelés után a két csoport TcPO2 értékének emelkedése nem különbözött egymástól.

A klinikai tünetek, panaszok csökkenése

  1. A Venoruton hatásosságát számos, nagy beteganyagon végzett kettős-vak, randomizált és placebo kontroll mellett lefolytatott vizsgálat bizonyítja. Ezek a bokatáji ödéma és a CVI jellegzetes tüneteinek (fájdalom, fáradt és nehéz láb, feszülés, paraesthesia, görcsök, nyugtalan láb) csökkenését igazolták.

  2. Venoruton és kompressziós harisnya együttes alkalmazása. Unkauf és munkatársai 120 kompressziós harisnyát viselő nőbeteget vizsgáltak. Egy hétig csak placebót kaptak, majd egy csoportjuk továbbra is placebót, a másik napi I g Venorutont további 12 hétig. Ezt követően 6 hétig sem kompressziós, sem tablettás kezelésben nem részesültek. A lábtérfogatot volumetriás módszerrel vizsgálták, és értékelték a klinikai tünetek változását a kezelés 4., 8. és 12. hete után, illetve a terápia megszüntetését követően 3 és 6 hét múlva. A kizárólag kompressziós harisnyát hordó (és placebót szedő) betegek lábvolumene jelentősen csökkent (12 hét után átlag 33 ml-t), de három héttel a kompressziós kezelés megszüntetése után visszatért a kiindulási értékre. A kompressziós harisnyát hordó és Venorutonnal is kezelt betegek volumencsökkenése 12 hét után kétszer nagyobb mértékű volt - a két kezelési mód hatása mintegy összeadódott. 6 hetes terápiamentes periódus után a Venorutonnal kezelt betegek lábvolumene még mindig jelentősen a kiindulási érték alatt maradt. Ez a megfigyelés a konzervatív terápia két alapvető elemének eltérő hatásmechanizmusára utal: a kompressziós kezelés hatása mechanikus, gyorsan kialakul, de a terápia megszüntetése után gyorsan megszűnik. A Venoruton farmakológiai hatása elnyúló, és a kezelés befejezése után még hetekkel is tart.

A mindennapos gyakorlat számára a fentiekből az alábbi következtetések vonhatók le:

  • a CVI-ben szenvedő, más módon nem gyógyítható betegek állapotának javítására vagy konzerválására komp¬ressziós kezelés szükséges;
  • a kompressziós kezelés hatása venotonicum egyidejű adásával jelentősen fokozható;
  • ha a beteg nem akar, vagy nem tud kompressziós harisnyát viselni, a venotonicum adása önmagában is terápiás alternatívát jelent;
  • a megfelelő ideig alkalmazott gyógyszeres kezelés hatása a terápia elhagyása után is fennmarad egy ideig.

Ref: Dr. Hetinyi András


Érbetegségek: 2005/3. 101. oldal