A kompressziós Harisnya és a vadgesztenyemag kivonat orális terápia összehasonlítása krónikus vénás elégtelenségben szenvedő betegek esetéten (Diehm és munkutársai, THE LANCET, 1996, Vol. 347., No. 8997, 292-294. oldal).

Érbetegségek: 2004/2. 66-67. oldal

Bevezetés

A krónikus vénás insufficientia nem tekinthető kis jelentőségű egészségbeli károsodásnak; a vénás betegségben szenvedő páciensek kórházi vagy szanatóriumi ellátást igényelnek, beleértve a sebészeti beavatkozást, és gyakran korán kényszerülnek nyugdíjba vonulni. A vénás elégtelenség kezelésében a terápiás cél a korai és gyógyászatilag kedvező szakaszban történő beavatkozás a betegség folyamatába, az időigényes és költséges komplikációk megelőzése érdekében. A megnövekedett hajszálér pcrmeabilitás - és az ehhez kapcsolódó oedema - csökkentése javíthat a terminális erek mikrokeringésén, és megelőzheti vagy késleltetheti a fekélyképződést. Két alapvető terápiás kezelést használnak manapság: standard mechanikai kompressziót (bandázs és harisnya) és venoaktív anyagokat (például vadgesztenyemag kivonat [Venastat], amely gátlólag hat a kapilláris protein-permeabilitásra).

Módszerek

Randomizáció és a vizsgálat szerkezete

A vizsgálat 12 hétig tartott, amelyet megelőzött egy 2 hetes bevezető szakasz ("run-in-period"), amikor a betegek placebot kaptak. Ezek után, a második alkalommal 2:2:1 arányban randomizálták kompressziós kezelésre, Venastatra (Venastat regard, 50 mg aescin naponta kétszer) vagy placebora (1 kapszula naponta kétszer). A kompressziós kezelésre kijelölt betegek vízhajtót kaptak naponta egyszer 7 napon keresztül, hogy biztosítva legyen a harisnya lehető legjobb illeszkedése a lábra, amelyből az oedemát alaposan kiürítették. Ezt követően a betegeket egyénenként megfelelő II-es kategóriájú kompressziós harisnyával látták el. 18 éves kortól toboroztak nőket és férfiakat, akiknek anamnézis, klinikai eredmények és vénás Doppler és/vagy duplex sono-graphia által megerősített krónikus vénás insufficientia következtében létrejött számottevő lábszár-oedemájuk volt.

Volumetrikus mérés

Plethizmometriával ("water displacement plethysmometry^TM"), standartizált körülmények között mérték a súlyosabban érintett végtag lábszár-térfogatát, a vizsgálat kezdetekor és 4., 8., valamint 12. hete után.

A lábszár térfogatának változása az egyes csoportoknál.

Eredmények

99 beteget kompressziós kezelésre, 95-öt Venastat terápiára és 46-ot a placebo csoportba osztottak be. A betegek kora (átlagosan 52 életév), neme, testsúlya és magassága, valamint a vénás betegség jellemzői homogén módon oszlottak meg a vizsgálati csoportoknál. A phlebológiai kiértékelések azt mutatták, hogy bőrelváltozások, úgymint hiperpigmentáció, depigmentáció, atrophieblanche vagy corona phlebectatica formájában 43%, 19%, 12% és 59% arányban voltak jelen a betegekben. A gyógyult lábszárfekély incidenciája 7%, 24% és 29% volt a már varicectomián vagy scleroterápián átesett betegek esetében.
A vizsgálat kezdetekor és végén mért átlagos lábszártérfogat különbsége 43,8 ml, 46,7 ml és 9,8 ml volt a Venastat, a kompressziós és a placebo csoportban az elemzés szerint, amint ezt a fenti ábra is mutatja. A Venastat és a kompressziós terápia is nyilvánvaló lábszárvolumen csökkenést eredményezett, míg a placebo csoportnál lábszárvolumen növekedés következett be. A Venastat és a kompressziós terápia (melyet vízhajtásos szakasz előzött meg) placeboval szembeni hatékonyságára alkalmazott statisztikai próba szignifikáns volt (p=0,005 és p=0,002). A kóros reakciók incidenciájában nem volt jelentős különbség a vizsgálati csoportok között. Komoly, kezeléssel kapcsolatos mellékhatás vagy laboratóriumi paramétereket befolyásoló hatás nem fordult elő. A gyógyszeres terápia teljesítése (elszámolva a kapszulákkal) 98%-os volt, és a kompressziós harisnyát a vizsgálati napok legalább 90%-ában viselték az érintettek.

Megbeszélés

Összehasonlítottuk a standard, rugalmas támaszt nyújtó kompressziós harisnyás terápiát placeboval, illetve Venastat gyógyszeres terápiával egy randomizált, részben vak, homogén betegcsoportokat érintő vizsgálatban. A 12 hetes terápia után a kezelési elemzés azt mutatta, hogy az átlagos lábszártérfogat 53,6 ml-rel csökkent a Venastat, és 56,5 ml-rel a kompressziós terápiának köszönhetően, összehasonlítva a placeboval kezelt csoporttal. A protokollt úgy terveztük, hogy a vizsgálati céloknak megfelelően maximális hatékonyságot érjünk el a kompressziós terápia esetében. Először is, a betegeket előrandomizáltuk egy kompressziós vagy gyógyszeres (Venastat vagy placebo) csoportba a bevezető szakasz elején, hogy azok az emberek, akiknél gyenge együttműködésre volt kilátás, visszavonhassák a részvételükre vonatkozó beleegyezésüket, és ezáltal már a bevezető szakaszban - a kompressziós terápia megkezdése előtt - kimaradjanak a vizsgálatból.
Másodszor, a 7 napos vízhajtó előkezelés, amelyet csak a kompressziós csoportba tartozók kaptak, a kompressziós kezelés érdekében történt. Végül, a kezelési elemzés miatt, az utolsó értéket továbbvivő stratégia (vagyis az, hogy az utolsó hozzáférhető mérésre hagyatkoztak olyan betegek esetében, akiknél a 12. héten nem volt lehetséges a lábszártérfogat mérés) a kompressziós csoport előnyére szolgált, mivel a kompreszszió/vízhajtás magas fokú oedema csökkenéshez vezetett a vizsgálat kezdetén, miközben a Venastat fokozatosan csökkentette az oedema volument, de a maximális hatást csak a vizsgálat végén érte el. 59-114 ml Venastatnak köszönhető oedema csökkenést regisztráltak korábbi klinikai tanulmányokban, amely releváns eredmény, tekintve a vizsgált terület kis intersticiális folyadékmennyiségét. Az intersticiális folyadék 100 ml-tő1 (könnyen diffundáló) 400 ml-ig (teljes intersticiális folyadék) alakulhat az ennél a vizsgálatnál mért 2200 ml-es átlagos lábszártérfogatban. Egy átlagos lábszár oedema térfogatát krónikus vénás insufficientiában szenvedő betegek esetén 220 ml-re becsülték.
Egy 12 hetes Venastat terápia 25%-os átlagos oedema csökkenést eredményezhet. Valószínűleg további oedema csökkenést lehet elérni Venastattal egy 12 hétnél hosszabb kúrával, mivel állandósult állapotot még nem értünk el. Továbbá, az irodalomban rögzített 47%-os kompressziós terápia compiance-t felülmúltuk vizsgálatunkban (az oedema megelőző hosszú távú gyógyszeres kezelést a betegek 65%-a elfogadja); ezért a kompressziós kezelés terápiás hatása kisebb lesz a klinikai gyakorlatban. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a Venastat alternatívát kínál a kompressziós kezelés mellett a krónikus vénás elégtelenségben szenvedő betegek esetén.

Diehm és munkutársai

THE LANCET, 1996
Vol. 347., No. 8997, 292-294. oldal

Érbetegségek: 2004/2. 66-67. oldal