A hazai érsebészet-történet megteremtője, akit nem pozíciója vagy kitüntetései emeltek a legnagyobbak közé, hanem az, amit alkotott.

Érbetegségek: 2023/4. 107-109. oldal

Győrben született 1931-ben. Családja, amennyire fel tudta kutatni, a nyugat szlovákiai Malackyból származik, szlovákiában ez a családnév gyakoribb. Nagyapja átköltözött Sopronba, ahol a póstán magas tisztséget töltött be. Édesapja a Pécsi Orvosegyetem elvégzése után rövid ideig az ottani Belgyógyászati Klinikán maradt. Nem sokkal később Csornán lett községi orvos, vagyis olyan szakember, akinek szinte mindent tudnia és csinálnia kellett, a belgyógyászattól a szülés levezetésen keresztül a seb - kezelésig és a labor-, valamint a röntgenvizsgálatokig. Róla írt egy könyvet, amelyben irigylésre méltó memóriával és a viharos években szerencsésen megmaradt dokumentumokkal mutatja be családja sorsát és kiemelten egy kis település orvosának mindennapjait (1. ábra). Értékes orvostörténeti és kor dokumentum (1).

1. ábra.
A Bartos család 1942-ben. Az álló fiú Bartos Gábor 11 évesen.

Bartos Gábor szintén a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, 1955-ben nyert diplomát. Ebben az évben lépett be a Pécsi Műtéttani Intézet kötelékébe Karlinger Tihamér és Török Béla professzorok munkatársaként (2).
Elévülhetetlen érdeme, hogy a vezetése alatt dolgozó munkacsoport kidolgozta a magyar érprotézist, amely szabadalmi oltalmat nyert. A Habselyem és Kötöttárú Gyár gyártotta, és a RICO Kötszerművek forgalmazta (2. ábra). A külföldiekhez hasonló jó eredménnyel lehetett alkalmazni. Ez nemcsak tudományos és technológiai eredmény volt, hanem jelentős anyagi kihatásai is voltak, hiszen az akkor nehezen és magas költségekkel be - szerezhető, nyugati érprotézisek kiváltására volt alkalmas. A kilencvenes évek elejéig klinikai forgalomban volt. Ezzel kapcsolatos kandidátus értekezése, mely az érprotézisek porozitása és a rajtuk képződött regeneratum minősége közöti összefüggést vizsgálta (3).

2. ábra.
A pécsi érprotézis.

1967-től a Pécsi Tudomány Egyetem II. sz. Sebészeti Klinikáján, Karlinger Tihamér és Kiss Tibor professzorok mellett dolgozott, ahol bevezette az érsebészeti profilt. 1971-ben, pécsett sebészeti szakképesítést nyert. Ekkor nemzetközi egyezmény keretében kiküldetést kapott a polgárháború küszöbén álló Kelet-Pakisztánba (3. ábra). Az előző év novemberében ugyanis hatalmas szökőár pusztított ennek az országnak a partvidékén, óriási károk keletkeztek emberben és anyagiakban egyaránt, ezért nemzetközi segítségre szorultak. Magyarország tábori kórházat küldött, amelynek sebészeti részlegét Bartos Gábor vezette. Ez az ország, megalakulása óta puskaporos hordó volt. Márciusban polgárháború tört ki, a kórház a lázadó bengálok uralta országrészen, a külvilágtól elvágva végezte munkáját. Hónapokig semmi hír nem érkezett róluk. Szerencsére épen és egészségesen átvészelték a viszontagságokat, egyik harcoló csoport sem bántotta őket, mindegyik félnek szüksége volt orvosi segítségre.
1973-ban súlyos autóbalesetet szenvedett, amelynek során autója totálkáros lett és ő is életveszélyesen megsérült. Amikor a baleset után kiemelték az autóroncsból, az egyik mentős halkan megjegyezte: "Jé, ez még él?"

3. ábra.
A Kelet-Pakisztáni magyar kórház bejáratánál. Bartos a sebészeti osztály vezetője megjelölve.

Felépülése után, 1973 és 1997 között a Dunaújvárosi Kórház Általános Sebészeti Osztályát vezette. Ott is létrehozta az érsebészetet. A szokásos alsó végtagi rutin verőér műtéteken kívül subrenalis aorta aneurysmát is operáltak. Új műtéti eljárást dolgoztak ki a mesenterica superior obliteratív folyamatainak kezelésére, az iliacomesenterica bypasst. Ő végzett először Magyarországon, 1970-ben az arteria femoralison eversios endarteriectomiát. Készítettek lymphadeno-venosus bypasst és thoracicojugularis shunt műtétet is. Munkatársai közül kiemelkedik Fórizs Zoltán, aki számos cikket közölt, és Hetényi Andrással együtt az első Doppler diagnosztikai szakkönyvet írta. Ez a mai napig hasznos olvasmány (5).
2003-tól szerzőtársaival, több tucat közleményben megírták a magyarországi érsebészet történetét, amely ez évben könyv formában is kiadásra került (4). Ezek az írások méltó emléket állítanak elődeinknek, kutató és klinikai munkásságuk és a róluk készült fotók bemutatásával. A nagy elődök: Balassa János, Kovács József, Markusovszky Lajos, Soltész Lajos, Littmann Imre, Kudász József, Kiss Tibor, Papp Sándor teljesítményét külön kiemeli. Az Érbetegségek c. tudományos folyóiratban elsősorban a hazai érsebészet fejlődéséről, mintegy 50 közleménye jelent meg. Ezeken kívül számos kíváló sebészről és érsebészről írt önálló cikket vagy megemlékezést: Michael E. DeBakeyről , Ullmann Imréről, Fontányi Sándorról, Furka Istvánról, Fáykiss Ferencről és Huzella Tivadarról. Továbbá összefoglalta a hazai érsebészeti prioritásokat. Az érsebészeti klinikákról, központok ról és kórházi osztályokról, az ott dolgozók segítségével írt ismeretéseket. Cikksorozatot készített a hadi érsebészetről, ...és még most is tele volt újabb közlemények terveivel.
Felfedező munkássága hasonló minden kutatóéhoz, hiszen csak azt találta amit, egy adott tájék vagy régészeti lelőhely felfedezője, vagyis azt, ami ott volt. Bartos tudta, hogy kell lennie korábbi érsebészeti munkásságnak és kincsekre bukkant. Olyan kollégák nevét és teljesítményét hozta be a köztudatba, akik a hazai érgyógyászat előfutárai voltak. Rávilágított arra is, hogy legnevesebb sebészeink közül sokan járultak hozzá a hazai érsebészet és angiológia fejlődéséhez, a már említetteken kívül Verebély Tibor, Bakay Lajos, Herczel Manó, Hedri Endre, Pólya Jenő, Milkó Vilmos, Szabolcs Zoltán, Pető Ernő, Stenier Pál, Stefanics János. Külön cikket szentelt a külföldön híressé vált érsebészeknek és érgyógyászoknak.
A MAÉT 50 éves évfordulójára kiadott Erek, Emberek, Esztendők című könyv gerincét az ő cikkei képezték (6). A hazai érsebészet, ezáltal a hazai orvostudomány és orvosi gyakorlat felmérésében és megörökítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett.
Írásai jól mutatják, hogy a hazai érsebészet, ahogy a világ érsebészete is, a II. Világháború után terebélyesedett ki. Munkássága tehát egy elég jól körülhatárolható korszakot mutat be. Ma már a modern érgyógyászatban az invazív beavatkozások nagy része katéter technikával történik, vagyis a korszak ugyan nem zárult le, de a gyakorlat jelentősen módosult.
Nem csak az érsebészetben volt aktív, hanem az általános sebészet terén is. A műtéttani intézetben kidolgozták a poliészter hasfali hálót, amely gyártásra is került. A pécsi klinikán bevezette a sebészi varrógépek és a cholangioscopia alkalmazását. Dunaújvárosban, irányítása alatt bővítette az osztályt, szélesítette a műtéti repertoárt, elsősorban a gastorenterológiai és onkológiai beavatkozások vonatkozásában. Segítette az intenzív osztály létesítését. Elsők között vezette be a számítógépes betegdokumentációt. Új infekcióregisztert dolgozott ki és alkalmazott az osztály mindennapi gyakorlatában. Összesen 166 dologozata jelent meg, 200 szakmai előadást, postert ill. film bemutatást tartott.
Számos elismerésben részesült: a ‘70-es és ‘80-as években kétszer "Miniszteri Dicséretet" kapott. 1996-ban "Pro Sanitate" miniszteri oklevéllel jutalmazták. Munkásságát 1998-ban a város vezetése "Dunaújváros Egészségügyéért" díjjal tüntette ki. 2006-ban, a Magyar Sebész Társaság jubileumi, 100. kongresszusán neki ítélték a “Magyar Sebészetért Emlékérmet”, amelyik a társaság második legrangosabb elismerése. 2015-ben a kórház "Szent Pantaleon Emlékérmet" adományozott neki. Több kitűnő utódot nevelt.

4. ábra.
Az elsősorban Bartos által írt és szerkesztett hazai érsebészet történeti könyv.

Legkimemelkedőbb tevékenysége a hazai érsebészet történetéről írott könyve, hiszen munkásságával megváltoztatta az erről, sőt egyes kérdésekben a hazai orvoslásról eddig kialakított képünket. 2003-tól szerzőtársaival, több tucat közleményben megírták a magyarországi érsebészet történetét, amely ez évben könyv formában is kiadásra került (4. ábra) (4).Szakirodalmi kutatásai alapján helyreigazította a téves adatokat, és kiegészítette olyan hivatkozásokkal, amelyek eddig nem kerültek a helyükre. Tevékenységét folyóiratunk “Legjobb Publikációért”, később a "Nagydíja" és a "Soltész Lajos Emlékérem" odaítélése fémjelzik.
Élete utolsó percéig dolgozott. Értékes írásaiban jelentős példaképeket állított elénk, végül ő maga is példaképpé vált.

Kedves Gábor, hiányozni fogsz!

Irodalom

1. Ifj. Dr. Bartos Gábor, Szalay Balázs: Emlékezés egy csornai doktorra. Dr. Bartos Gábor 1902-1975 községi orvos életútja. Rábaközi Helytörténeti-kutatók Társulata. 2022.
   
   
2. Bartos G: 1952-1967, in: Volt egyszer egy műtéttan Pécsett. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2023. 9-31.
   
   
3. Bartos G: A porozitás értékelése a kísérletes érprotetikában. Kandidátusi értekezés, Budapest, 1967.
   
   
4. Bartos G, Bihari I. (szerk): Mozaikok a Magyar érsebészet történetéből. A+B Kiadó, 2023.
   
   
5. Fórizs Z, Hetényi A: Angiológiai Doppler diagnosztika. Springer-Hungária, Budapest, 1994.
   
   
6. Bihari I, Bartos G, Landi A, Nemes A.(szerk): Erek, emberek, esztendők. 50 éves a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság. MAÉT kiadványa, Budapest, 2016.
   
   

Dr. Bihari Imre

Érbetegségek: 2023/4. 107-109. oldal