Dr. Fontányi Sándor (1926-2021)

Érbetegségek: 2022/2. 118-119. oldal

A magyar érsebészet egyik alapító atyja Dr. Fontányi Sándor, 2021. november 22.-én örök álomra hajtotta fejét. 95 éves volt.
Az érsebészetben, Stefanics János mellett, ő volt a hazai phlebológiai sebészet egyik első, jeles képviselője, és a verőérsebészetben is úttörő tevékenységet folytatott.
Szolnokon, 1926-ban polgári családban született. Édesapja Dr. Fontányi Sándor szolnoki tüdőgyógyász és radiológus főorvos, a szolnoki gyógyfürdő orvosa, édesanyja Bódi Aranka Margit orvosi asszisztens volt. Egy leánytestvére született, Fontányi Margit, iparművész. Középiskolai tanulmányait a szolnoki Verseghy Ferenc Reálgimnáziumban, német-latin szakon, kitűnő eredménynyel végezte.
Édesapja korai halála után a család elszegényedett, ezért 1936-ban hadapródiskolába jelentkezett és nyert felvételt. A Magyar Királyi Görgey Artúr Honvéd Műszaki Hadapród Iskola 1944. november 15.-én a Honvédség hivatásos műszaki tisztjévé (utász-folyamőr) avatta, zászlósi rangban. 1944-ben Németországba vezényelték, ahol a háború végén amerikai fogságba került, majd 1946 márciusában, végig gyalogosan tért haza. Ugyanez év szeptemberében Bécsben iratkozott be az Orvostudományi Egyetemre. A politikai helyzet alakulása miatt, 1947-ben Budapestre iratkozott át, ahol 1951-ben orvosi diplomát szerzett. Megélhetését az egyetemi évek alatt alkalmi munkákból és éjszakai bárokban jazz-gitáros zenészetből tudta fedezni.
Sebészi hajlamait követve 1951-ben, a budapesti Péterfy Sándor utcai Területi Vezető Kórházban ingyenes bent lakásos sebész segédorvosi állást vállalt. A kórházban végül 40 évet töltött el. E négy évtized alatt munkájából egyetlen napot sem hiányzott. Aranykoszorús törzsgárda jelvényt kapott, 1981-ben.
Házasságot 1961-ben kötött Kolozsi Ilonával, aki a Péterfy Sándor utcai Kórházban nővérként dolgozott. Három gyermekük lett: Gabriella, aki jogász, Zoltán, aki orvos és Ottilia, aki tanár lett. Összesen tizenkét unokája és hat dédunokája született.
Az 1956-os forradalmat a kórházban, a harci cselekmények idején végig a műtőben dolgozva élte át. A forradalom leverése után megpróbálták azzal megvádolni, hogy a szovjet sérülteket hátrányosan megkülönböztették és rosszabb ellátást kaptak, mint a magyarok. Különösen a Köztársaság téri pártház ostromában lelőtt Mező Imre halála miatt próbálták meghurcolni, akinek vitatott haláloka miatt többször is kihallgatták, még a nyolcvanas években is. Mivel minden eseményt pontosan, rendkívüli precizitással dokumentált, emiatt nem találtak rajta "fogást", és folytathatta munkáját, míg több kollégáját börtönbe zárták, néhányan külföldre menekültek mint pl. a világhírűvé vált Jakó Géza is.

Dr. Fontányi Sándor

Fontányi Sándor első találkozása az angiológiával még medikus korában, 1948-ban történt, amikor szakmai gyakorlatát Bugár-Mészáros Károly osztályán töltötte. Már ekkor felébredt benne az érdeklődés az érbetegségek iránt. Később, kezdő, fiatal sebészorvosként sok időt töltött Soltész Lajos mellett, a Városmajori Klinikán, ahol tanúja lehetett az éppen megszületőben lévő magyar érsebészetnek. Itt kapta ehhez a stúdiumhoz a döntő indíttatást. Soltész, látva növekvő elkötelezettségét, arra biztatta, hogy munkahelyén is vezesse be a Klinikán tanultakat. Külön útmutatásként felhívta figyelmét a phlebológiára, ill. a korszerű vénás sebészet művelésére, amelyre abban az időben a még a Klinikán is kisebb hangsúlyt fektettek.
Fontányi Sándor nagy szorgalommal, szívósan tanult. Igyekezett minél alaposabban elsajátítani az általa művelt orvostudományi szakágat. Szakképesítést szerzett sebészetből és érsebészetből (honoris causa), anaesthesiológiából és filozófiából. Tanulmányúton járt Cormiernél Párizsban, Petrovszkíjnál és Pokrovszkíjnál Moszkvában, Vollmarnál Heidelbergben. Ezen továbbképzések értékét növeli, hogy akkoriban nem volt könnyű nyugati tanulmányútra engedélyt elnyerni.
Érsebészeti tevékenységét 1954 körül kezdte el. Mivel kórházuk is részt vett az u. n. embólia ügyeletben, először az akut artériás elzáródásokkal foglalkozott. Akkor még nem volt Fogarty-katéter, ezért ringstrippert használt az embolektomiáknál. Hazánkban elsőként végzett a medencei ütőereken, ringstripperes artériás throm - bektomiát. A chronicus artériás obliteratív érelzáródásoknál perifériásan vénás érpótlást, centrálisan TEA-t végzett. Tartózkodott az érprotézisek alkalmazásától. Végzett perifériás aneurysma műtéteket is az ilio-femoropoplitealis régióban.
A korai magyar angiológiában, szinte egyedülállóan, igen eredményes volt a hosszúidejű heparin kezeléssel, mind az obliteratív artériás betegségekben, mind pedig a mélyvénás thrombozisok gyógyításában. Az akkori általános véleménnyel szemben, amely szerint a heparin nem okoz fibrinolysist, laboratóriumi módszerekkel igazolta a gyógyszer fibrinolyticus és vérviscositast csökkentő hatását. E megállapításai teljesen eredetiek voltak.
A korai időkben ugyancsak nagyon szegényes volt az angiológiai diagnosztika, beleértve az angiográfiát is. Fontányi Sándor több, nevéhez fűződő, innovatív vizsgálómódszert fejlesztett ki. Ilyen artériás vizsgálat volt az u.n. fonendoszkóp teszt, amellyel angiográfia nélkül is meg tudott győződni az artéria femoralis communis átjárhatóságáról medencei ütőérelzáródás esetén. További szellemes módszere volt a visszérbetegségnél és a postthromboticus syndrománál alkalmazott, ugyancsak teljesen eredeti, percussiós technikája.
A legjelentősebb diagnosztikus módszere azonban az öregujj plethysmometria (toe-plethysmometry, TPM) volt, amelyet a hetvenes évek végén fejlesztett ki. A műszer a klasszikus plethysmograph és a Natonek L. mérnökkel közösen kifejlesztett, speciális regisztráló egység összekapcsolásából állt. E műszer segítségével az addig görbével regisztrált mérési eredményt numerikus, quantitatív, tehát objektív adatokkal fejezte ki. A TPM saját, tökéletesített vizsgálómódszer volt, amely világirodalmi újításnak számított. A módszer non-invazív, gyors, megbízható, a mérési eredmények összehasonlíthatóak. A mérhető paraméterek száma öt és további kettő még kiszámítható. Képes meghatározni az obliteratio localisatioját, a beés a kiáramlási érpálya állapotát. E nagyon egyszerű, olcsó, sokoldalúan felhasználható, hatékony, magyar vizsgálómódszer elterjedését, valószínűleg az ugyanebben az időben megjelent, külföldről ide került Doppler vizsgálat szorította háttérbe. Módszere mindenképpen érdemes lett volna szabadalmaztatásra és tudományos értekezés benyújtására, de erre Fontányi, szerénysége miatt nem gondolt.
Saját módszert dolgozott ki a vénás keringési elégtelenség osztályozására. Vizsgálta az arterio-venosus összeköttetések szerepét a visszérbetegség kialakulásában. Érdekes megállapítása volt, amikor varicositas mellett térdizületi hydrops kialakulását észlelte. Hirtelen fellépő, arterio-venosus communicatiora utaló bőrelváltozásokat figyelt meg az alsó végtag heveny vénás decompensatiojának első jeleként. Írt a mélyvénás rendszer veleszületett teljes hiányáról is. Foglalkozott a sclerotherápiával. Vizsgálta a kompressziós terápia, ill. az antibakteriális hámosító zselék hatását lábszárfekélyes betegeken.
Érsebészeti és angiológiai munkáját az évek során számos kollégája segítette, s lett a tanítványa: Arányi Sándor, Helembai László, Berezvai Sándor, Fodor Géza, Csorba Éva, Rózsa József, Karádi József, Bence György, Virág Balázs, ill. Kalmár Péter. Meg kell említeni a gégész Jakó Gézát, aki szintén nem egyszer részt vett érműtéteiben. Ő 1956 után az USA-ba került. Ott alkotta meg híres önfeltáróját, a Jacoscop-ot. Említett másik kollégája, Kalmár Péter Hamburgban lett szívsebész professzor.
Több nyelven beszélt. Németül anyanyelvi szinten. Nyelvvizsgát tett német, angol, francia, ill. orosz nyelvekből. Az akkori viszonyok között meglepően sok, 30 európai, dél-amerikai és japán nagyvárosban vett részt előkelő, tudományos konferenciákon. Némelyikben többször is. Ez abban az időben, közkórházi státusban szinte páratlan volt. Nemzetközi ismertségét és elismertségét jelzi, hogy több felkérést kapott előadás, ill. postgraduate course tartására, üléselnöki teendőkre meghívott vendégként. A nemzetközi phlebologia neves magyar képviselőjeként tartották számon.
Publikációs tevékenysége igen gazdag volt. Közel 200 magyar és idegen nyelvű közlemény és előadás szerzője. Sok kongresszusi beszámolót is írt a hazai lapokba.
Az angiológiai, érsebészeti közéletből is részt vállalt. Több periódusban volt a MAT vezetőségi tagja. Egyéb társasági tagságok: a Magyar Sebész Társaság, az Anaesthesiologus Társaság, a Német Angiológus és Phlebologus Társaság, a Francia Phlebológiai Társaság.
Elismerésekben és kitüntetésekben is részesült. Ezek közül itt csak azt említjük meg, hogy elismerő oklevelet kapott a Magyar Sebész Társaságtól. (Akkor még nem alapították meg a „Magyar Sebészetért” Emlékérmet.) Szakmai- tudományos életútját az American Biographical Institute 2010-ben megjelentette. Azt is tudnunk kell, hogy fiatalkori, honvédtiszti érdemeiért a Magyar Köztársaság Honvédelmi minisztere 2011. májusában a Honvédelemért kitüntető címet adományozta számára, és előléptette nyugalmazott főhadnaggyá.
Nyugdíjazását követően gazdálkodni kezdett az egykor volt bácskai nagyszülői, a szocializmus alatt elkonfiskált, majd visszakárpótolt – családi földeken. A gödöllői Agrártudományi Egyetemen képezte magát. Aranykalászos gazdaként 1994-ben a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen szerzett bionövény nemesítő diplomát. Főként búzát, árpát, kukoricát és napraforgót termelt. Állatokat nevelt, nagyrészt lovakat és bikákat. A környezetében, tanyákon élőket nagy élettapasztalatával és orvosi tudásával segítette. Nagy megbecsülésben volt része.
Aktívan sportolt egészen 90 éves koráig. Kiválóan síelt, lovagolt, vitorlázott, szörfölt és mindenhová kerékpáron közlekedett. Sajnálatos módon, 2017 őszén agyi infarktust kapott. Ettől kezdve már családi segítségre szorult, felépülése nem volt teljes.
Fontányi Sándor egész életében szerény, csendes, visszahúzódó természetű, de mindig segítőkész és együttműködő volt. E tulajdonságai miatt mindenki kedvelte, tisztelte. De mindezek miatt, idehaza, sokkal kevésbé volt előtérben, mint megérdemelte volna. Fontányi Sándor volt talán az utolsó tagja a magyar érsebészetet aktívan elkezdő, az 1950-es években indult, neves úttörők csapatának. Kedves személyiségének és értékes munkájának emlékét megőrizzük.