Búcsú Dr. Bugyi Istvántól.

Érbetegségek: 2006/2. 53. oldal

2005. január 8-án, Szentesen, ünnepi tudományos ülés keretében vette fel kórházunk híres sebész professzorának nevét, azóta Dr. Bugyi István Kórháznak hívják azt az intézményt, amelyet névadója felvirágoztatott, kis szellemi műhellyé varázsolt az Alföld közepén. Dr. Bugyi István Szentesen, 1898. január 3-án született, s később a magyar, de - nyugodtan mondható - az európai sebészet nagy alakja lett. Rendkívül nehéz korban, az ország 60%-ának elvesztésével járó trianoni békeszerződés után a szétdarabolt országban - a szentesiek nagy szerencséjére - éppen szülővárosában kezdett el dolgozni, s tette ezt a kis alföldi várost határainkon túl is ismertté és elismertté.
Önéletrajzaiban ironikusan így fogalmazott: "hendikeppel jöttem a világra", célozva itt születési rendellenességeire, a farkastorokra és a nyúlajakra. Nyúlajkát még születésének évében megoperálta a kor iskolateremtő sebésze, Herczel Manó. Életében még egyszer találkozott operatőrének nevével, 1939-ben, amikor megjelent A sebészorvos című könyve, s amelyet Herczel Manó emlékdíjjal jutalmaztak. Farkastorok műtétje csak részben sikerült, jellegzetes "nasalis" színezetű hangja élete végéig elkísérte. Talán emiatt is az 1946-ban felajánlott Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Tanszékét, majd a debreceni katedrát is visszautasította. Szentes és a szentesiek számára így volt jobb, de talán magyar sebészet szempontjából hiányt jelentett.
Szülővárosában töltött középiskolai évei alatt kitűnt sokoldalúságával. Rendkívül jó tornász és úszó volt, valamint atletizált is. Munkahelyére városszerte ismert kerékpárjával érkezett. Köztudott volt a zenéhez való vonzódása, hiszen ő maga is szépen zongorázott. Több nyelven beszélt. Szerette és művelte az irodalmat, ennek óriási hasznát később kamatoztatta, sorra jelentek meg könyvei és közleményei.
1931. január 1-jén kezdett dolgozni szülővárosában, előtte azonban a kor jelentősebb európai sebészeti klinikáin hosszabb-rövidebb tanulmányutakat tett, majd a budapesti Szt. János Kórházban eltöltött hat év után elég felkészültséget érzett magában, hogy nagyobb kihívásoknak is megfeleljen. 1933-ban kórházigazgatóvá nevezték ki. Új kórházi osztályokat, pavilonokat, kiszolgáló egységeket építtetett. Néhány év múlva, ha külföldi szakemberek érkeztek az országba, ide hozták őket Budapestről, hogy büszkélkedve bemutassanak egy vidéki kórházat. Összesen 101 közleménye jelent meg, 10 könyvet írt, számtalan kitüntetést kapott. Fő műve, a Gyakorlati sebészet 1960-ban és 1961-ben jelent meg, melyből orvosnemzedékek tanultak. 1975-ben nyugdíjba vonult, de továbbra is dolgozott 1981. április 3-án bekövetkezett haláláig.
Tanítványai közül néhányan érsebészek lettünk (dr. Mentser András, dr. Győri Kiss Ferenc, dr. Assefa Abebe, dr. Molnár Gábor és e sorok írója). Bár ő maga érsebészeti műtétet nem végzett, mégis úgy érezzük, szakmai pályánkon ő indított el minket. Hálával gondolunk rá halálának huszonötödik évfordulóján.

Dr. Papp Zoltán
Dr. Bugyi István Kórház
6600 Szentes, Sima F. u. 44-58.

Érbetegségek: 2006/2. 53. oldal