Életének 64. évében, 2019. március 5-én elhunyt Dr. Hüttl Kálmán, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika egyetemi tanára. Távozásával pótolhatatlan vesztesség érte a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikát!

Érbetegségek: 2019/1. 3-15. oldal

Életének 64. évében, 2019. március 5-én elhunyt Dr. Hüttl Kálmán, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika egyetemi tanára. Távozásával pótolhatatlan vesztesség érte a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikát! Ismert az a mondás, hogy nincsenek pótolhatatlan emberek, de ez csak a hivatali funkciókra vonatkozik, és nem az Emberre. Kálmánt hosszú évek óta tartó, kínzó betegsége miatt kellett egyik, vagy másik funkciójában helyettesíteni, amit meg lehetett oldani, azonban kedves, közvetlen személyiségét, amely szerénységgel párosult, és megkérdőjelezhetetlen szakmai tudásból, a katéter technikához szükséges kézügyességből, a betegek szeretetéből, kiváló humorérzékből, segítőkészségből és hihetetlen munkabírásból ötvöződött, soha többet nem lehet pótolni. E nagyszerű tulajdonságait bizonyára híres felmenőitől örökölte, hiszen Semmelweis Ignác egyenes ági leszármazottja, nagyapja, Dr. Hüttl Tivadar iskolateremtő sebészprofesszor, felsőházi tag, édesapja ugyancsak a sebész szakma kiválósága volt.
Felsorolni is nehéz, mi mindennek volt kezdeményező - je, résztvevője, alakítója és sikerre vivője. Az egyetem elvégzése után a Radiológiai Klinikán kezdte meg orvosi hivatását, amelyet akkor még Zsebők Zoltán professzor vezetett. Érdeklődése hamar az angiográfiás vizsgálatok felé fordult és így, Szlávy László professzor hívására az Érsebészeti Intézet radiológiai osztályára került, ahol szakmai életpályája kiteljesedett. Városmajorba érkezése egybeesett a Charles Dotter és Andreas Grünzig nevével fémjelzett endovasculáris terápia elterjedésével, eleinte Szlávy László professzor vezetésével, majd később önállóan, mint a klinika radiológiai osztályának vezetője, az invazív radiológia egyik hazai úttörője és kidolgozója lett.
A nagyér katasztrófák invazív és noninvazív diagnosztikájának megteremtése, az elváltozások kialakulásának jobb megértése, a diagnosztika további tökéletesítése és ennek a minél jobb betegellátás érdekében önzetlen átadása, szintén az ő nevéhez fűződik. Hüttl professzor neve etalonná vált az endovasculáris beavatkozások területén, nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is, amelyet bizonyít széleskörű szakmai publikációs és előadói tevékenysége, kongresszusok szervezése, felkért előadások tartása, külföldi és hazai szakmai szervezetekben betöltött vezetői szerepe. Tudományos-szakmai színvonalára jellemző magas publikációs száma (166), és az azokra kapott nemzetközi és hazai idézettsége, amely meghaladja a 900-at. Kezdeményezőkészségére utal az is, hogy ő volt a Magyar Marfan Alapítvány egyik kezdeményezője és mostanáig kuratóriumi tagja.
A klinikához tartozó Határőr úti Radiológiai Diagnosztikai Központ megalkotásában és kialakításában szintén meghatározó szerepet játszott. A társszakmák társaságaiban is jelentős, többnyire vezető szerepet töltött be (Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság, Magyar Kardiológusok Társasága), ahol szakmai tanácsai, megfontolásai gyakran jelentették a felvetődő probléma megoldását. Képes volt a dolgokat távlatból látni, felülről nézni, ez eredményezte mindig bölcs és megfontolt, soha nem hivalkodó hozzászólásait. Vitáiban nem az ellenfél letiprása, hanem az igazság kiderítése vezette, és ez nemcsak szakmai kérdésekben, hanem az élet bármely területén előadódó problémák esetében is így volt. Tudott szerényen háttérben maradni, de ha kellett, kiállni az igazság mellett, nem elkendőzve elhivatottságát, hitét és nemzeti elkötelezettségét. Tudását nem rejtette véka alá, a medikusoknak, vagy a tanulni vágyó kollégáknak azt kiváló pedagógiai képességgel és örömmel adta át. Ennek elismeréseként a Semmelweis Egyetem Kiváló Oktatója, a Magyar Állam részéről pedig a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetést kapta meg.
Betegsége előtt vidám, optimista életszemlélet jellemezte, gyakran járt társaságokba, vagy ő szervezte azokat. Munkatársaival mindig nagyon jó viszonyt ápolt, amelyet ők szeretettel viszonoztak, így alakítva ki egy meleg, baráti, de szigorúan és következetesen szakmai légkört, egy olyan munkahelyet, amelynek megtartó ereje van, ahová az ott dolgozók szívesen jártak be, és vissza - jártak hosszú évekig, nyugalomba vonulásuk után is.
Szeretett sportolni (sízés, teniszezés, vitorlázás), de szeretett tarokkozni, és főként bridzsezni, amely utóbbit igen magas színvonalon űzött, különböző versenyeken több kiváló helyezést ért el.
Sajnos kérlelhetetlen betegsége már jópár éve meg - fosztotta sportos életstílusától, szelleme azonban mindvégig tiszta maradt, melyet a betegek javára tudott fordítani. Amikor a betegség fellángolása miatt nem volt képes bejárni, a képek elemzéséhez kihasználva az internet adta lehetőséget, otthonról, telefonon adott tanácsot. A kór előretörését, elhatalmasodását panaszkodás nélkül, szelíden tűrte, a klinikára mindaddig bejárt, ameddig ez számára fizikailag lehetséges volt.
Kedves, segítőkész személyisége itt a Földön most már örökké hiányozni fog!
Halálával most már a Városmajori Klinika mítikus alakjainak sorába (Dr. Littmann Imre, Dr. Kudász József, Dr. Soltész Lajos, Dr. Papp Sándor, Dr. Szabó Zoltán, Dr. Szabó Imre) emelkedett.
Adja meg az Úristen Neki a boldog örökélet kegyelmét!

Dr. Merkely Béla,
Dr. Entz László,
Dr. Szabolcs Zoltán

Érbetegségek: 2019/1. 33. oldal